135 ​lehetetlen történet 92 csillagozás

Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Vámos Miklós tévéműsora, a 'Lehetetlen' 73 adást ért meg. Ez a kötet nemcsak azt tartalmazza, ami a tévében elhangzott, olvasható benne több olyan történet is, amely először itt kap nyilvánosságot.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Ab Ovo, Budapest, 1997
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637853669

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Csinszka · Lázár Ervin · Darvas Iván · Faludy György

Helyszínek népszerűség szerint

Krisztinaváros · Burgenland


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
bagie P
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

1994 decemberében indult Vámos Miklós beszélgetős műsora, a Lehetetlen, amelyben 73 adáson keresztül magyar hírességekkel, zömében színészekkel beszélgetett kötetlenül.
Ez a könyv ezen műsorok – és műsorba nem került beszélgetések – kivonatos gyűjteménye.

Jó volt a rövid történetekben elmerülni, egy-egy beszélgetés kapcsán a youtube segítségével felidézni a műsort.

Nem mondom, hogy olyan mintha tegnap lett volna a műsor, de azért meglepődtem, hogy 20+ év távlatáról beszélünk, és a beszélgetésekhez csatolt fotókon a szereplők is nagyon-nagyon fiatalok :) – a sok-sok év alatt pedig sajnos jó pár szereplő azóta elhunyt, és jó volt rájuk emlékezni.
[Pl. nekem nagy kedvencem volt Bárdy György – imádtam a hangját, a kiállását és Jumurdzsákként is lenyűgözött; a könyv kapcsán róla is kerestem képeket, olvasnivalókat, cikkeket.]

Összességében -sajnos- eléggé kivonatos, de nosztalgikus hullám elindítására, valamint régi kedvencek újra „előásására” kiválóan alkalmas könyv.

>!
Bélabá P
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Egyik kedvenc műsorom volt, amikor a tévében adták. Jólesett felidézni a sztorikat, melyekből a vidámság, bánat, bosszúság szóval az élet köszön vissza. Sokunk tudna mesélni az életéről, ebben a könyvben hírességek teszik. Ez benne az igazán érdekes. Lassan elmennek mind a szereplők, a történeteik emléknek maradnak meg.

6 hozzászólás
>!
Anó P
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Szeretem Vámos Miklóst, szerettem anno a Lehetetlent is, s sok művészt kedvelek azok közül, akikkel a riportok készültek.
Gurultam a nevetéstől Kern András sztoriján, háborogtam a Székely Évával történtek miatt, Kaló Flóriánnal együtt szántam szegény Domján Editet, tetszett Koltai Róbert és Pogány Judit története, „szörnyülködtem” az ördögfióka Hernádi Juditon, felrémlettek Molnár Piroska szarvasos karamboljának körülményei, újraolvastam Antal Imre anyukája bundájának a Pami c. önéletrajzi regényében megírt történetét, stb.
Jó volt lubickolni ezekben a történetekben!

>!
Aurore
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Ó, boldogult ifjú hölgy koromban Vámos Miklós Lehetetlenje volt a legnagyobb kedvenc műsorom az egész tévében (akkor még néztem tévét). Olyan nem volt, hogy vasárnap este én ne üljek odacelluxozva a képernyő elé, ha ment. És ha néha ki kellett hagynom, tisztára lelkibeteg voltam. Valahogy mindig utána levelet fogalmaztam magamban (és apukámmal humorizálva) a „Kedves Vámos!”-nak. Mert ő tényleg végtelenül kedves – erre a bevezetőben elmondott kis saját sztorijai ébresztettek rá. Azt hiszem, ez tetszene neki, ha egyszer tudomására jutna, ugyanakkor sajnos képtelen vagyok egy ilyen levelet is felidézni magamban, leírni meg sohasem írtam le.

Mert egyébként már beszéltem életemben a „Kedves Vámos!”-sal, dedikáláson, fényképes karc is van róla, nézzétek meg, bi-bi-bí: http://moly.hu/karcok/150946. A könyvembe azt írta akkor bele zöld tintával, hogy „a 2 perc emlékére, amit csak egymásra szántunk”. Ez is ilyen régimódi ráérős történetmesélős dolog, kár, hogy akkor nem volt túl sok idő az ilyesmire. De ő az az író, aki tényleg iszonyat kedves, amikor dedikál, komolyan foglalkozik az olvasóival. Nem két lábon járó pénztárcáknak vagy kultúrsznoboknak látja őket, akikben a lényeg, hogy megveszik a könyvét, hanem valódi személyeknek, akiknek történetük van, akikkel törődni lehet. Ez az odafordulás olyan erősség, amit tanulni lehet, de ő úgy vélem, eredendően ilyen, és többek között attól volt olyan jó ez a műsor. Meg attól, hogy a történetek és a meghívottak előadásmódja annyira spontánnak tűntek, pedig – most így utólag látom – kőkeményen ki voltak ám találva.

A könyv sajnos nyomába sem ér a műsornak, bár még így is nagyon jó. Hiányoznak belőle az elbeszélő gesztusai, hangja, előadásmódja. Viszont érdekes, mert egy részük olyan sztori, amiket a műsorból kivágtak. Különös, hogy a jó részükre egyáltalán nem emlékeztem, valószínűleg azért, mert nekem nem pont ezek voltak a legélvezetesebb történetek. (Mondjuk a Kaló Flóriánéra pont igen, mert az akkor igencsak mellbe vágott.) A könyvön felbuzdulva a Youtube-on elkezdtem megnézegetni az egyes adásokat, hát, még mindig hatalmasak. (És rá kellett ébredjek, bizony a könyv történeteinek többsége a műsorban is bizony elhangzott.)

Nem akarom bántani a Vámost, de szerintem jobb tévés volt, mint író. :)

>!
Ab Ovo, Budapest, 1997
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637853669
5 hozzászólás
>!
anne_shirley
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

nagyon jó lenne, ha DVD-n is kiadnák ezeket a történeteket, mert nem csak letehetetlen a könyv, de a müsor is elkapcsolhatatlan volt.

>!
Aquarius 
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Szeretem ezt a műfajt. Egy kicsit olyan, mintha a színfalak mögé nézhetnénk. Volt, amelyik visszaköszönt (lelkes nézője voltam a műsornak), de az újdonság ereje sem hiányzott. Szeretem az őszinte megnyilatkozásokat, amelyekből kiderül, hogy az idő nagy részében ők is ugyanolyan emberek, érzelmekkel, félelmekkel, gondokkal, és hogy ők is rá tudnak csodálkozni a világra.

>!
Norci P
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a műsort, mai fejjel nem tudom megmondani miért, hisz' valószínűleg nem sokat értettem belőle, de apunál néztük és az akkor jó volt, pont.
Mostani fejjel szívesen újranézném a részeket , de így könyvben is nagyon szórakoztató volt. Alapvetően tényleg benne van az emberben a kíváncsiság, hogy mi van a „kulisszák”, a zárt ajtók mögött. Ahogy most Nyáry Krisztiánnak nagy sikere van, úgy lett befutó nálam is ez a könyv. Olyan dolgokat tudtam meg egy-egy számomra kedves közéleti személyiségről/TŐL, amiktől emberibbé váltak a szememben, és közelebb érzem magam hozzájuk. Ahogy olvastam, tisztán hallottam Törőcsik rekedt hangját, Eszenyi nyávogását, Presser dörmögését, Rudolf Pétert, Mácsait, Koltait , Hernádit, stb-stb.
Nevettem is, meg a szívem is összeszorult, nekem ezt most l e h e t e t l e n volt nem szeretni.

>!
Camryn
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Esztergályos Cecília története igazán érdekelt. Bámulatos nőnek tartom, még mindig szívesen nézem a Familia Kft.-ben, pedig már nem mostani az a sorozat

Presser Gábor története is tüneményes volt:) És bebizonyítja nekem, hogy nem a pénz számít. Illetve tudni kell nemet mondani
Eszenyi Enikő pedig már gyermekkorában is egy vagány csaj volt. Azta, milyen sztorikat elmesélt!

Ezeket leszámítva kicsit kusza a könyv, de ez nem is az író hibája. Nem is a szereplőké. Egyszerűen csak egymás mögé vannak pakolva hírességek 1-1 számukra fontos élménybeszámolójával. És mire élvezni tudná az ember, addigra vége. Nem is igazán értem, a könyv milyen célból született meg.

>!
Vörös_Édua IP
Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Szerettem volna elolvasni, és örülök, hogy van nem-arcképes változat. :) A fénykép-a-borítón rettentőmód' el tud riasztani.
Egy-két válogatott jó sztori került bele a könyvbe a tévéműsoros beszélgetésekből.
A legtöbbjét láttam, és ahogy olvastam a történeteket, feltűnt, hogy némelyik bizony egészen máshogy hangzik, máshogy „jön le”, ha a riportalanytól hallgatom, és máshogy, mint mikor magam olvasom. Többségükben azt kell, hogy mondjam, a műsor sokkal szórakoztatóbb, kivétel talán spoiler :D


Népszerű idézetek

>!
Panelmacska

Mi csak azt hisszük, azt szeretnénk hinni, hogy amikor mi nem leszünk, akkor megáll az élet. Nem áll meg. És a képeink a szemétre kerülnek.

i. m.: p. 56. (Gálvölgyi János)

Kapcsolódó szócikkek: kép
1 hozzászólás
>!
Panelmacska

Anyám később mindig azt mondta:
– Jaj, édes fiam, hát minden gyerekem vitte valamire. Mindnek van diplomája, van Árpinak, van Sárinak, van Áginak – ez a három testvérem –, csak egyedül neked nincs. Te nem vitted semmire.
– Hát igaz, de a hétszentségit neki, és a Kossuth-díj?
– Jó, persze, de azért a diploma, a diploma…

i. m.: p. 130. (Moldova György)

Kapcsolódó szócikkek: diploma
>!
Panelmacska

Alsórácegresen egyébként is csupa csodadolgok történtek. Például nagyon jól tudtuk azt, hogy ha forgószél szaladt át a pusztán, az nem forgószél, hanem boszorkány. Ilyenkor föl köllött kapni egy éles tárgyat, és belevágni a forgószélbe. Másnap figyeltük, hogy melyik öregasszony sántít. Olyan nem volt, hogy legalább egy öregasszony ne sántított volna…

i. m.: p. 153. (Lázár Ervin)

>!
Izolda P

Édesapámmal magyarul beszéltem, az utcán a gyerekekkel csehül pofozkodtunk, az iskolában németül beszéltünk, a bátyámmal a mai napig is németül beszélünk, mert azt szoktuk meg, édesanyámmal természetesen oroszul.

116. oldal (Darvas Iván)

Kapcsolódó szócikkek: Darvas Iván
2 hozzászólás
>!
Aquarius 

Azzal hívott fel az ügyvéd nagybácsi, hogy beszélnünk kéne. Tudtam, hogy nekem ez nagyon rossz lesz. Beültünk a Russian Tea Room-ba. (…) Rendeltünk, és minden kertelés nélkül így kezdte a nagybácsi:
– Te, vedd el Alinát feleségül.
– Én… inkább nem.
Próbált rábeszélni, hogy gondolkozzam rajta, a végén kitette az adu ászt:
– Ha elveszed, megkapod az Arthur párizsi lakását a zongorákkal.
Nem tudtam, milyen Artúrra gondol. Lassan kiderült. (…) Arthur Rubinstein volt ő, a világhírű zongoraművész. Szóval, ha elvettem volna Alinát, akkor most Párizsban lakhatnék Arthur Rubinstein otthonában, Alinával, meg az összes zongorával.

(Presser Gábor)

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Rubinstein
4 hozzászólás
>!
Panelmacska

Mai idézetünk:
Ha nem írhatnék, folyton olvasnék. De ha nem olvashatnék, írni se tudnék.
(Déry Tibor)

3. oldal (Bp. : Ab Ovo, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: Déry Tibor
>!
Panelmacska

Édesanyám felemás érzésekkel figyelte, hogy író lettem. Ő azt szerette volna, ha orvos leszek vagy ügyvéd. Az emberek mindig halnak, mindig pereskednek, így ez a két legbiztosabb szakma, vélte ő. Az írás bizonytalan kenyér, nem mindig lehet tudni, hogy a jövő hónapban miből tartom fenn magam, ez őneki csöppet sem tetszett.

i. m.: p. 49. (Vámos Miklós)

Kapcsolódó szócikkek: írás
5 hozzászólás
>!
robinson P

Aki Pesten akkor élt, nyilvánvalóan ismerte Karinthyt,Kosztolányit,Babitsot,Tersánszkyt…őket valahogy majdnem mindenki ismerte.Kedvesek,barátságosak voltak,az asztalukhoz oda lehetett ülni a kávéházban,beszélgettek az emberrel,és az életük,hogy úgy mondjam előttünk folyt.

158. oldal Faludy György

>!
Panelmacska

– Nem kell megfordítani, tudom mi van ráírva.
– Na mi?
– Az, hogy tixtaxtux.
– És az mit jelent?
– Az azt jelenti, hogy szeretlek.
– Tessék?
– Mondom: azt jelenti, szeretlek.
– Milyen nyelven?
– A mi külön nyelvünkön.

144. oldal (Székely Éva)

1 hozzászólás
>!
Panelmacska

Azt is tudtuk, hogy nem szabad rámutatni a teliholdra. Nem tudom, önök rámutattak-e már a teliholdra? Ha igen, akkor leszárad az ujjuk.

i. m.: p. 153. (Lázár Ervin)

Kapcsolódó szócikkek: Lázár Ervin

Hasonló könyvek címkék alapján

Rónai Egon: Húzós
Anita Gayn: Sütilány
Vujity Tvrtko: A Napló titok
Gauland Ágnes: Fábry cenzúra nélkül
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Szabó Magda: Tündér Lala
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten