Dervisruhában ​Közép-Ázsián át 16 csillagozás

Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

A ​Vámbéry sorozat első, egyben a szerző legismertebb, leghíresebb kötete a Dervisruhában Közép-Ázsián át. A történet Isztanbulban kezdődik, ahonnan négy év szellemi, és lelki felkészülés után, elindult hősünk, hogy dervisnek öltözve, bejárja, az akkor még félelmetes, ismeretlen Közép-Ázsiát.
Naplószerűen számol be az eseményekről, szinte napról-napra követhetjük útját, először Teheránig, ahol jó félévet időzött, majd elképzelt útvonalát a lehetőségekhez igazítva, nekivágott, hogy pusztákon, hegyeken, sivatagokon át, örök félelemben attól, hogy felismerik európai arcvonásait, elérje a ma is jól ismert Szamarkand és Buhara hajdani városait.
Karavánokhoz csapódva, a legegyszerűbb emberek társaságában utazott, de számtalan ajánlólevele révén a nagyhatalmú khánok gyakori vendégeként, mindent látott a szegénységtől a gazdagságig.
A hajdani Bocharából aztán tovább zarándokolt a mai Afganisztán területét is érintve, míg hatalmas utat bejárva vissza nem jutott újra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók – Klasszikus útleírások Gondolat

>!
Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2000
516 oldal · keménytáblás · ISBN: 808062058x · Illusztrálta: Marie de Ujfalvy-Bourdon
>!
Gondolat, Budapest, 1966
436 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 17

Helyszínek népszerűség szerint

Irán · Perzsia · Üzbegisztán


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Második könyv, amit Vámbérytól olvasok, s a régies nyelvezet elvarázsol. Vámbéry Ármin remek stílusban ír, így a könyv nagyon érdekes, kalandregényként olvastatja magát, hűen bemutatva az 1860-as évekbeli Ázsia kiszámíthatatlanságát, az ott élők félelmetes vadságát, a biztonság teljes hiányát, de mégis, végig éreztetve az olvasóval az utazás szépségét, izgalmát.
A szerző egyik alapító tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak. Ő még ahhoz a tudós generációhoz tartozott, amelynek tagjai nem a könyvtárakban kutatták témájukat, ő el is ment a helyszínre. Hogy milyen viszontagságokkal járt annak idején Kelet-Ázsiát bejárni, azt mi ma már elképzelni se tudjuk. Vámbéry kolduló dervisnek öltözött, és hogy le ne bukjon, jegyzeteket se nagyon készíthetett, mindent a fejében hozott haza. Gyalog indult el 1862-ben Konstantinápolyból Teheránon át Belső-Ázsiába, ami annál is inkább megsüvegelendő, mert bicegett. Az úton embert próbáló kalandok színesítették a száraz kutatómunkát, bár ő szívesen lemondott volna például arról a skorpiómarásról, amit alig úszott meg. Egyszer majdnem szomjan halt, máskor meg kishíján elnyelte egy sósmocsár. Egyébként nem a magyarok rokonait kereste, hanem a magyar nyelvi rokonságokat, s ha már arra járt, ahogy Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótárt, ő török-német szótárt állított össze. Nyelvzseni volt, törökül jobban tudott, mint ők maguk, de hiba nélkül beszélt németül, oroszul és perzsául is, és szinte tökéletesen angolul, spanyolul, portugálul, svédül, dánul, horvátul. Utazásairól könyvben is beszámolt, és a Dervisruhában Közép-Ázsián át rendkívül szórakoztató olvasmány. Ki kell próbálni! A klasszikus útleírások formájában viszonylag könnyen elérhető mű meghálálja a törekvést.

SteelCurtain>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Már azt hittem, hogy bennem van a hiba, talán egészen rosszmájú lettem, vagy mi a szösz, de az utóbbi időben igen kevés csillagot tudtam adni az olvasmányaimnak, annál több kifogás, fanyalgás kíséretében. De a jelek szerint mégsem bennem van a hiba. (Rosszmájú azért még lehetek…) Vámbéri Ármin műve ismét felkeltette bennem a csillagszórási hajlamot. Régies nyelvezete egyáltalán nem zavaró, inkább sajátságos bensőséget sugall. Vámbéri személyében egy hihetetlenül vakmerő embert ismertem meg, aki minden nehézséggel dacolva tör nem mindennapi céljai felé. Utazása legnagyobb részében állandó életveszélyben forgott, ám ennek ellenére nemcsak részletes leírását adja az akkori nyugati világ számára szinte teljesen ismeretlen közép-ázsiai viszonyokról, de gyakran humorát is megcsillantja. Néhol talán kissé előítéletes – habár lehet, hogy csak nem találkozott objektivitása az én 21. századi média által generált előítéleteimmel – de mindig rendkívül életteli. Megfontolandó mindaz, amit az iszlámról, s főként annak Közép-Ázsiában általános fanatikus változatáról írt. Ezzel kapcsolatban szembetűnő, hogy egyik idei olvasmányomban Szadriddin Ajni: Bokhara] egy tadzsik szerző a huszadik század elején belülről sok szempontból megerősítette mindazt, ami Vámbéri részéről kívülállóként nyilvánul meg. Rendkívül sokrétűen szemléli az útközben tapasztaltakat, ami végül igen árnyalt képeket eredményez a felkeresett népek esetében. Felületes ismeretek alapján könnyen nyilváníthat valaki rokon-, vagy ellenszenvet egy néppel szemben, ám az ezen népekkel napi szinten fenntartott szoros kapcsolat feltétlenül olyan ellentétes megítéléseket eredményez, mint Vámbéri esetében. Ma sem hiábavaló olvasni, mert a világnak azon a táján is sokan mesterkednek a történelem kerekének visszaforgatásán. Vámbéri műve nemcsak olvasmányos, de izgalmas is, akár egy kalandregény.

2 hozzászólás
Habók P>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Sokat kellett a térképet és a guglit bújnom, amíg minden várost, folyót, sivatagot azonosítottam, de az olvasás csak annál élvezetesebb volt. Keveset tudok erről a területről, és a kalandok (ha mindjárt százötven évesek is) nagyon érdekeltek. A stílus pedig… azt hiszem, Jókainál olvastam a kifejezést „finom emberszólás” – nos, volt benne részem. Adnék én erre hat csillagot is.

7 hozzászólás
lzoltán IP>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Az 1860-as évek első harmadában megtett nagy körzarándoklat, amely a harmincas éveinek elején járó Vámbéry Ármin nevéhez fűződik, vágyakozással tölthet el mindenkit, aki valamennyire is szeret kimozdulni, hogy a szűkebb – de nem is olyan biztos, hogy ismertebb – környezetét folyamatosan kitágítsa, és tolja, tolja magától messzebb azokat a határokat, amelyekre a szemével rápillant, s csak a horizont alján húzódó vízszintes egyenes emlékezteti, hogy van még hova eljutni, s a cél, ami acél keménységű karddal hadonász, őrjíti és biztatja: menj, menj tovább.

(Rengeteg idézetet kigyűjtöttem a könyvből, de úgy döntöttem egyet sem fogok beírni – na jó, lehet, hogy egy-kettőt mégiscsak –, legyen elég az az egy hosszabb hangvételű karc… olvassa el mindenki ezt a nem mindennapi utazást, amiben egy nem is oly távoli világ hétköznapjai, élete-kultúrája kerül a szemünk elé.)

>!
Gondolat, Budapest, 1966
436 oldal · keménytáblás
8 hozzászólás
Eule P>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Micsoda egy könyv!

Zseniális, kalandos, laza és informatív egyben. És minden várakozásom ellenére a nyelvezete is teljesen érthető, imitt-amott megmosolyogtató, időnként modoros, néhol viccelődő.

És micsoda kalandok! Nem kis adag vakmerőség kellett ahhoz, hogy valaki ezt az utat végigcsinálja gyakorlatilag szinte konstans életveszélyben… És persze óriási tudás: nemcsak nyelvi, irodalmi, történeti (avagy szoba-kutató), hanem helyszíni tapasztalat, a gesztusok, a társalgás menetének ismerete, az önmagáról való gondoskodás képessége (a közép-ázsiai sivatagban, nem mondjuk Isztambulban!), és emellett még volt energiája, ideje és memóriája arra, hogy ilyen laza kis úti beszámolót rittyentsen ide a nyájas olvasónak.

Van itt mindenféle néprajzi leírás, igazi nyalánkságok a közép-ázsiai népekről, nyelvi érdekességek (törökösök előnyben), mókás és kevésbé mókás történetek, majd a második könyvben az elsőben elhallgatott nehézségek, epizódok bemutatása. A tatár szakácskönyv elkészítése sajnos másra marad, ami igazán kár, mert igen ínycsiklandóan tudja leírni Vámbéry a legkevésbé sem vonzó étkeket is.

Mindez egy érdeklődő európai (magyar!) szemével, aki időnként azért nem állja meg, hogy ki ne szóljon az olvasónak, hogy azért ezek itten aztán valami reménytelenül elmaradott népek…

Valahol a könyv fele táján felkiáltottam, hogy igen, ez kellene az iskolás gyerekeknek pl. földrajzból Közép-Ázsiáról olvasni, nem száraz adatokat a sivatagokól és a vízhiányról. Extra piros pont járhatna annak, aki megtalálja a füles hippogriffet a könyvben. Nem, Rowling nem nyúlt bele a kéziratba! :-)

Kettes számú feladat kisötösért: tessék felkeresni Molla Szadik sírját Velencén. Aki olvasta a könyvet, tudni fogja, ki ő. Aki nem, az olvassa el! Aztán menjen kirándulni. :P

Fél csillagocska levonás… hát néhol azért kicsit ellaposodik. És igen sajnálom szegény rabszorgasorba kényszerített perzsákat, de úgy az ötvenedik említés már alaposan tesztelte a monotóniatűrésem.

6 hozzászólás
odivne>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Vámbéry Ármin könyve az idei évi olvasásaim egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése volt.
Főleg az író személye miatt vettem kezembe a könyvet, hiszen ő azon kevesek egyike, akik nyelvi rokonainkat keresték Közép-Ázsiában. Ezzel már eleve felkeltette az érdeklődésemet. Hogy ilyen remekbe szabott útleírást kapok, beszámolói ennyire izgalmasak legyenek, nem gondoltam.
A népek és szokásaik leírása néha megdöbbentett, néha csodálattal töltött el. Vallásuk életük szinte minden pillanatát áthatja – legalábbis látszatra. Ezekről a fonák viszonyokról elég kritikusan ír Vámbéry, néha iróniával, néha humorosan.
A nyelvezete külön csoda. Lubickoltam a szebbnél szebb mondatokban, a ma már szokatlan szószerkezetekben, ragozásban. Öröm volt olvasni.
Azt hiszem, nemsokára sort kerítek a többi Vámbéry-könyv elolvasására is.

>!
Gondolat, Budapest, 1966
436 oldal · keménytáblás
2 hozzászólás
ftamas>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Már a cím is megfogott. Milyen lehet az ugyanis, amikor egy ember dervisnek álcázva végigmegy közép-Ázsián, hogy az ott élő népeket és kultúrákat megismerhesse. Micsoda akarat és több évnyi készülődés kell ehhez! Az ott élő emberek vagy megőrizték a kultúrájukat, vagy inkább elkerülte őket a fejlődés, vagy mindkettő. Érdekes, hogy arrafelé 1860-ban még az élet teljes része a rablás és a rabszolgaság. Egy viszonylag hosszú utat követhetünk végig, az iszlám árnyékában. A könyv néhol azért szárazzá válik, ami egy kicsit elkerülhető lett volna, ha az útleírás utáni kifejtéseket beleilleszti a történetbe, de ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet!

av9ha6>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

A könyv nyelvezete hetekre belopta magát gondolatvilágomba, olyannyira, hogy a szavak néhol a bő 100 évvel ezelőtti ízes mondatszerkezetben kívánkoztak ki belőlem. Az útleírás maga lenyűgöző, számomra eddig ismeretlen tájakra kalauzolt el a szerző és igen gazdag kulturális és földrajzi ismeretanyaggal lettem ellátva. Köszönöm.

libapásztor>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

Sok mindent megtudtam Közép-Ázsiáról… aztán azt is, hogy gyaloggal meglepően hamar meg lehet tenni az utat. (éven belül meg lehet fordulni)
.. no és a piláf:
„Felolvasztunk néhány kanálnyi zsírt (Közép-Ázsiában a kövér farkú juhok faggyúját használják) egy vaslábasban, s mikor egészen forróvá lett, apróra vágott húsdarabokat vetünk bele. Miután ezek félig megsültek, három ujjnyi vizet öntünk rá, s addig főzzük, míg a hús puhává lesz. Ezután borsot és vékonyra szelt sárgarépát kell ráhinteni, mindezekre pedig nyálkás alkatrészeitől megtisztított rizskását kell szórni. A rizsre aztán egy harmadrésznyi víz öntetik, s miután ezt a rizs felitta, a tüzet el kell fojtani, és a szorosan elzárt vasedényt addig kell a szénen tartani, míg a rizs, hús és sárgarépa a gőzben kellőleg megpuhult.”

2 hozzászólás
emokemoke>!
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át

A klasszikus útleírások sorozathoz mindig nagy kíváncsisággal de kicsit félve is nyúlok . Nagyon érdekel milyen volt a világ száz, esetleg többszáz éve , de sokszor a régi borzasztó kacifántos kifejezésmód megértése rengeteg időmet és energiámat elveszi. Vámbéry Ármin könyvében ilyen “akadályokról” szó sincs. Az 1860-as években született könyv stílusa lenyűgöző, “kacifántos” szó fordulatait csakis élvezni lehet. A tájakat, az embereket a hangulatot annyira kifejezően adja vissza hogy ott “szamaragolunk” vele Szamarkand környékén vagy éppen “tevegélünk” mellette Teherán felé. Nagyon értékes , bárki számára ma is élvezhető kordokumentum.


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

[…] de mikor célt tűzünk ki magunknak, nem kell megfelejtkeznünk arról hogy „non omnia possumus omnes”.

Előszó (Gondolat, 1966)

2 hozzászólás
lzoltán IP>!

[…] A sikerre nézve nagy kétségeim vannak, s ezért szíves elnézést kérek a közönségtől. Az olvasók és bírálók talán sok hibát fognak találni munkámban, s a gyönge világosságot, melyet talán némely egyes pontokra derítek, hihetőleg csekély jutalomnak fogják tartani azon szenvedésekért, melyeknek magamat alá kellett vetnem; de szépen kérem olvasóimat s bírálóimat, ne feledjék, hogy én oly földről térek vissza, hol a hallgatózás szemtelenségnek tartatik, a kérdezés véteknek, és a jegyezgetés halálos bűnnek.

Előszó (Gondolat, 1966)

3 hozzászólás
SteelCurtain>!

Az orráról mellére lecsüngő kötéllel nagyon hasonlít a szegény teve egy szemüveggel vadul felfegyverzett európai uracshoz, vagy megfordítva. Mindketten magasra tartják fejüket, s mégis mindkettőjüket orruknál fogva vezetik.

Kapcsolódó szócikkek: teve
lzoltán IP>!

[…] eltelve Ázsia belseje ismerésének forró vágyával, e vággyal, mely már ifjúságom ábrándképeiből sarjadzott ki, a keblemet duzzasztó óhajtástól sajkám vitorláinak is duzzadniok kellett volna: de az ugrást, mely a föltételtől a tetthez visz, mindig aggó elfogultság kíséri, és így történt, hogy az én lelkemben is a legkülönbözőbb indulatok és érzelmek viaskodtak, midőn 1862 márciusában a hosszú útra készültem. […]

I. rész - I. Konstantinápolyból Erzerumba (Gondolat, 1966)

Kapcsolódó szócikkek: 1862 · Ázsia
4 hozzászólás
lzoltán IP>!

     Az éjet a hegység túloldalának aljában töltők Ibrahim agának, egy igen derék töröknek a házánál, s ez gazdag vacsorával látott el bennünket. Míg mi ehhez jól hozzáláttunk, ő ott ült szemközt velünk, nagy élvezettel szíva csibukját, de minden kérelmünk dacára egyetlen falatot sem fogyasztott volna el mivelünk. Még jobban csodálkoztam aztán másnap reggel afölött, hogy szíves ellátásáért semmi határozott árat nem akart követelni. „Efendi – mondá –, nem erszényedtől, hanem szívedtől várom a jutalmat. Ami kényszerített adomány, azon soha nincsen áldás, s egy maga jó szántából adott piaszter többet ér, mint tíz annyi, amit úgy követelünk.”

I. rész - I. Konstantinápolyból Erzerumba (Gondolat, 1966)

lzoltán IP>!

[…] Az út mély, kiszáradt folyók medrén, úttalan, kavicsos síkságokon keresztül vezetett át, s csak akkor lőn járhatóbbá, mikor az Ararát aljához érkeztünk. Az Ararát hegye, melynek csúcsra nyúló ormát még nyaranta is hó lepi, még most is felénél mélyebben téli mezét viselé. Mind az örmények, mind általában a környéknek egész lakossága azt állítja, hogy csúcsán még most is láthatók Noé bárkájának maradványai, és sok kegyes vartabet (pap) dicsekszik vele, hogy a szent hajó drága ereklyéit látta a hegyormon levő kristálytiszta tó vízében. Mások még tovább mennek, s a vallásos világ tisztelete számára forgácsokat hoznak, sőt ezeket gyomorfájás, szembajok és egyéb betegségek ellen alkalmazzák is, s jaj annak, aki kétségbe vonná, hogy az Araráton máig is megvan Noé bárkájának legalábbis két gerendája s egypár árboca. Csodálatra méltó képzelődés!

I. rész - II. Erzerumból a perzsa határig (Gondolat, 1966)

lzoltán IP>!

[…] A legszívélyesebben fogadtak, zöld teát készítettek számomra, csak pokoli kín közt bírtam egy nagy bokharai csészét ebből a cukortalan zöldes vízből meginni, mire nagy kegyesen még eggyel megkínáltak, de már erre bocsánatot kértem. […]

I. rész - VI. Ismerkedés a tatár dervisekkel (Gondolat, 1966)

1 hozzászólás
lzoltán IP>!

[…] Csak egy aggodalmam volt: lesz-e elég testi erőm ellenállhatni az elemek viszontagságainak, az idegen tápláléknak, a folyton szabad ég alatt lételnek silány öltözetben, ágynemű nélkül; s miként fogok béna lábammal, mely oly könnyen elfáraszt, gyalogolni tudni? S csakis ebben áll mindaz, ami utamban merényletnek nevezhető.

I. rész - VI. Ismerkedés a tatár dervisekkel (Gondolat, 1966)

odivne>!

Fölösleges említenem is, hogy azon szellem, mely a vallásgyakorlatot átlengi, nagy befolyással van a kormányra s a társadalomra is. A népség iráni vére – mert Bokhara lakosainak öthatodát perzsák, mervik és tadzsikok teszik – ugyan némi mozgékonyságot szül a bazárban s a nyilvános helyeken, de a magánlakásokban minden sivár, egyhangú. E körökből, melyekben a vallás s a kormány felvigyázó rendszere oly zsarnokilag lép föl, száműzve van minden öröm és jókedv. Az emír kémjei behatolnak a családok szentélyébe, s jaj annak, ki a vallási formák vagy az emír tekintélye ellen mer véteni. Az örökös zsarnokság az embereket annyira megfélénkítette, hogy férfi és nő, még ha négyszemközt vannak, sem merik az emír nevét anélkül kimondani, hogy hozzá ne tennék: „Isten éltesse százhúsz esztendeig!”

SteelCurtain>!

Abdul Ázizt, a szultánt legnagyobb dicséretekre méltaták, s nem egy kíváncsi azt kérdezé tőlem, igaz-e, hogy ő valóban síita. Mert jónak és szunnitának lenni, ez olyan két tulajdonság, melyeket Perzsia lakója nem tud együtt képzelni; egyébiránt ez majdnem mindenütt így van. A szeretett egyéniséget az ázsiai mindig rokonnak tartja, s Irán nem egy helyén hallottam, hol az orosz politikát és kormányzást szeretik, hogy őfelsége, a minden oroszok cárja titkos síita.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Petőfi Sándor: Útirajzok
Stein Aurél: Homokba temetett városok
Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai
Jókai Mór: Magyarhon szépségei / A legvitézebb huszár
Magyar László: Magyar László délafrikai utazásai 1849-57. években
Stein Aurél: Ázsia halott szívében
Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor
Gáspár Ferenc: Vitorlával Ázsia körül
Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?