Valuska László (szerk.) · Turi Tímea (szerk.)

Esterházy 10 csillagozás

Valuska László – Túri Tímea (szerk.): Esterházy

A ​Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentet meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról. A 100 oldalas, családi fotókkal gazdagon illusztrált magazin többféle irányból közelít Esterházyhoz: a Berlinbe került hagyatékról, az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárról, a történelmi Esterházy családról, a foci szerepéről az Esterházy testvérek életében, az intertextualitásról, hitről és a mai napig támadási felületet adó Így gondozd a magyarodat című magyarhang-játékáról. Láthatóak lesznek Nádas Péter 1977-ben készült Esterházy-portréi, valamint híres dolgozószobája.

A különszám posztermelléklete a híres Ottlik-másolat: Esterházy 1982-ben kézzel, egy oldalra másolta le Ottlik Géza Iskola a határon című regényét egy 57x77 cm-es papírra. A tematikus lapszám annak rögzítése, hol tartunk most Esterházyval: hogyan olvassuk a szövegeket, azokhoz milyen irányokból… (tovább)

Róla szól: Esterházy Péter

>!
Könyves Magazin, Budapest, 2021
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150115092

Enciklopédia 10


Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

mbazsa P>!
Valuska László – Túri Tímea (szerk.): Esterházy

Esterházy Péterről, az íróról és a munkásságról, de legfőképpen arról, hogy mit jelent nekem, mint olvasónak, már korábban írtam, és ezt azóta is így gondolom, érzem:

https://moly.hu/konyvek/esterhazy-peter-az-olvaso-orszaga/en-es-a-konyv/mbazsa

Nehéz erről a kiadványról mit mondani, írni, elsősorban azért, mert ez nem könyv, hanem sokkal inkább irodalmi esemény, happening. Öt évvel EP halála után jelent meg ez a tematikus szám, és jelenleg is a top 10-es eladási listák élén szerepel. Azt gondolom ez mégiscsak elmond valamit a magyar olvasókról. EP még mindig jelen van a kortárs magyar irodalomban, és nem csak egyszerűen a múlt része. A magazinban szereplő írások sokszínűek, van benne minden, személyes megemlékezések, beszélgetések, tudományos cikkek, ujjgyakorlatok stb. A tematikus szám három részre van osztva (Isten, haza, család.) Az egyes írások a három topik köré csoportosulnak.

(Igen, lehet ezekről úgy írni és beszélni, hogy ne váljanak elcsépelt, üres politikai szólamokká, EP még tudott így. Az persze már megint más tészta, hogy mennyire erősen vagy lazán kapcsolódnak a különböző cikkek ezekhez a témákhoz.)

Összeségében jó volt olvasni ezeket a cikkeket, kellemes érzés volt nosztalgiázni egy kicsit, sok új anekdotával gazdagodni, de mindenekelőtt örülni annak, hogy EP még is csak él „a magyar olvasók országában.”

Háromszor adatott meg, hogy élőben láthattam és hallhattam őt, egyszer még szóba is elegyedett velem, amikor dedikáltattam vele. Emlékszem rövid párbeszédünkre, pedig semmi extra nem volt benne.

ÉN: MB-nek szeretném detikáltani.
EP: Az kicsoda?
ÉN: Én vagyok.
EP: Milyen név ez?
ÉN: Bolgár.
EP: Tud bolgárul?
ÉN: Nem, csak egy szót. Dobarden.
EP: És az mit jelent?
ÉN: Jónapot.
EP: Dobarden.
És közben végig mosolygott :)

Az első dedikációm tőle van, így hatalmas élmény volt, pedig tényleg nem történt semmi rendkívüli. De az az ontológia derű, ami sugárzik, szinte átüt a könyvein, személyesen is áradt belőle. Csak elég levennem a polcról bármelyik könyvét, felcsapni valahol, és tudom, hogy itt van.

AeS P>!
Valuska László – Túri Tímea (szerk.): Esterházy

Nagy ajándék ez a kiadvány mindenkinek, aki akár EP írásait szereti, akár őt magát szerette ismeretlenül, sosem találkozva, könyveit akkortájt még nem olvasva, pusztán a megjelenése, stílusa, bölcsessége és kedves, mégis fergeteges humora miatt. A hiányát nem enyhíti, de elviselhetőbbé teszi kicsit.

mrsglass P>!
Valuska László – Túri Tímea (szerk.): Esterházy

Nagyon élénken él bennem a kép, hogy hol voltam, mikor megtudtam, hogy EP meghalt – az ő halála volt az egyik első olyan kollektív veszteségérzés az életemben, ami egy kultúrszemélyhez köthető, pedig töredékeket olvastam csak tőle, mert szerettem volna megérni egy kicsit, többet tapasztalni a világból, hogy jobban értsem a műveit. Ez a kiadvány ehhez nagyon jó fogódzkodót nyújt, nemcsak az író, hanem az ember is leugrik a lapokról, nagyon személyes, viszont én sok helyen felületesnek is találtam. Szinte minden második írás mintha „csak” a kötelezőt hozta volna – szigorúan nem EP-t tekintve, hanem a cikkek szerzőit –, viszont a másik része pedig olyan mélységekbe ment, amire egyáltalán nem számítottam. Kettős érzés, de nagyon örülök, hogy elolvastam, folytatom is az életművel való ismerkedést.


Népszerű idézetek

AeS P>!

Sose felejtem el, hogy ő irodalmi stílusban beszélgetett a bírókkal. Ötödosztályban jártunk, el lehet képzelni, a BLSZ II.-be milyen bírókat küldtek, kezdőket meg hozzá nem értőket, partjelző nem volt. Valami hülyeséget fújt a bíró, mire Péter odament, és így szólt hozzá: „Bíró sporttárs! Mi lenne, ha a több szem többet lát elvét használná ezekben a helyzetekben?” Mi, többiek meg sírtunk a röhögéstől. Senki más nem beszélt így a focipályán.

36. oldal - Takács Márton - Esterházy Márton: Péter zseni volt, én szakmunkás (Könyves Magazin, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: Esterházy Péter
AeS P>!

Ma bárki egyszerre lehet formálója és fogyasztója a nyilvánosságnak, nem 15 percre az ÉS-ben, hanem folyamatos streamben. Ám ez kevésbé lehetőség, mint inkább kényszer. Mert aki nem beszél, az nem látszik, aki pedig nem látszik, az nincs. A hírfolyamot görgetve sosem jön lapzárta. Sziszüphoszt online-nak kell elképzelnünk. S amíg a magukat progresszívnek gondoló politikai elitek üzeneteket targetálgattak félre, addig a közösségi média azt az egyszerű kérdést tette fel millióknak, hogy: „mi jár a fejedben?” A személyes közlés pedig rögtön „közügyként” lett nyilvános a hírfolyam parttalan „demokratikusságából” adódóan, melyet az algoritmus láthatatlan keze azért mégis felügyel és vezényel. Milliók mondták el a magánmonológjaikat, a magánmonológok pedig lassacskán összeértek kritikus tömeggé. Ám mindebből nem a társadalmi igazságosság felszabadító mozgalma, hanem megtévesztett véleménybuborékok alakulatai születtek meg, melyek mégsem közösségek, hiszen a virtuális nárcizmus végletesen atomizál.

56-57. oldal - Fehér Renátó - Szeretem olvasni maygar (sic!) (Könyves Magazin, 2021)

2 hozzászólás
AeS P>!

Szóltunk többször a vezetőségnek, hogy a hozzánk közelebbi oldalra is helyezzenek el egy bejáratot, mert a szemközti oldalon volt a kapu, borzalmasan messze, úgy 800 méterre. A diákjegy 3 Ft volt, amikor 50 fillérbe került egy gombóc fagyi. A mami 30 alkalmas bérletével vagy 100-szor ment be az egész család. Hétvégente és nyáron ott ment a foci. A rendszer úgy működött, hogy szombaton és vasárnap Mami megfőzte az ebédet, Papi berakta azt egy négyemeletes ételhordóba, megbeszéltük, mikorra hozza el nekünk. Foci után fürdés, egy kóla vagy sör, fél 1 és 1 között Papitól átvettük a kerítés fölött az ebédünket. Totál telt ház volt a strandon, az emberek meg nagyon szidtak minket, mert a büfében ők száraz zsömlét kaptak háromnapos rántott hússal vagy romlott parizerrel. Mi meg a porcelán étkészlettel, ezüst evőeszközzel, valamint monogramos vászonszalvétával megterítettünk magunknak és megettük a levest, a főételt és a desszertet.

33-34. oldal - Takács Márton - Esterházy Márton: Péter zseni volt, én szakmunkás (Könyves Magazin, 2021)

BabusM>!

Az apjáról tudtam, hogy milyen nehéz sorsa volt. Nagyon érdekes ember volt az apja, megrendítő volt. Voltam látogatóban náluk, ő járt a szülőikre. Sose felejtem el, hogy amikor kiszabadultak az internálásból, útjavítókkal dolgozott Budán. Elmesélte ebből az időszakból, hogy egy óvónő kirándult a gyerekekkel, átmentek az úton, az egyik gyereknek megtetszett az útépítők munkája, segített lapátolni. Azt mondta a gyerek, hogy ott marad, mert annyira megszerette a munkát. Az óvónő nem bírt vele, azt mondta, hogy el kell indulni. Odalépett az Esterházy papa, megkérdezte a gyerektől, hány iskolát végzett. Még általános iskolás vagyok, válaszolta a fiú, mire a papa rámutatott egy munkásra: Látod, annak a bácsinak két diplomája van, és nekem is, sokat kell még tanulnod ahhoz, hogy útkaparó legyél!

71-71. oldal (Beszélgetés Jelenits Istvánnal, Esterházy Péter gimnáziumi tanárával)

AeS P>!

Milyen karakter? Miféle habitus? Kto szivódnya átszúsztvujet, kérdezzük a továris ucsítyelnyica váratlanul rémült, kissé nevetséges fejhangján. Ki és mi hiányzik, amikor EP-t hiányoljuk? Igen, éppen így, cselekvő módban, mintha a hiányolás valami kollektív tevékenység volna, nem a hiány passzív, magányos elszenvedése, ezt a cselekvést hagyta ránk, ez látszott a másnapján az ún. közösségi médiában. Hogy ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is. Hiányzik amúgy szerintem nagyjából mindenkinek, nem csak az olvasó országnak – azoknak a legfőképpen, akik nem tudnak erről a hiányról, a funkcionális és funkcionárius analfabétáknak.

10. oldal - Németh Gábor: Arról, ami hiányzik (Könyves Magazin, 2021)


Hasonló könyvek címkék alapján

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd
R. F. Kuang: Sárga
Álmodnak-e a normális emberek könyvesboltokkal?
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Pataricza Dóra: Kísértethistóriák és egyéb csodák
Botos Máté – Fekete Balázs (szerk.): A megőrzés parancsa
Radnóti Sándor: Az Egy és a Sok
Forgách András: Gonosz siker
Lengyel Imre Zsolt: Beszélgetés fákról
Szabó Gábor: Kilátás az utolsó hajóról