Magyarország ​társadalomtörténete a XX. század második felében 76% 18 csillagozás

A földreform 1945-ben elsősorban politikai és szociális indíttatású intézkedés volt, bár jelentős gazdasági okok is meghúzódtak a háttérben. Társadalmi hatását tekintve azonban az a legfontosabb, hogy megerősítette a paraszttársadalmat abban a meggyőződésében, hogy a paraszti mobilitás hagyományos útja – aminek meghatározó eleme a föld és a műveléséhez szükséges eszközök magántulajdona – a közelebbi és a távolabbi jövőben is járható lesz.

16

A politika- tudományi meghatározás szerint jobbközépnek tekinthető politikai erők képviselői körében gyakorlatilag általános volt az a vélemény, miszerint olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek a szuverenitás helyreállítása után lehetővé teszik a polgári demokratikus viszonyok fenntartását, zökkenőmentes működtetését. Ezen elvek köré szervezte programját a Kisgazdapárt, majd a belőle kivált Magyar Függetlenségi Párt és a Magyar Szabadságpárt, a Demokrata Néppárt, valamint a Polgári Demokrata Párt. Ismertebb képviselői közé pedig Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkára, Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán és Moór Gyula, Barankovics István, a Demokrata Néppárt vezetője, Teleki Géza, Supka Géza sorolható.

18

Csécsy azt a kérdést járta körül: mi várható a háború után a polgár szempontjából. Úgy vélte, az igazi polgár nem zárkózhat el a változások elől, részt kell vennie azokban. Annak a polgári demokráciának ugyanis, amelyik nem törekszik a társadalmi különbségek mérséklésére, lejárt az ideje. A „polgárság elszalasztottá azt az esélyt, hogy a maga politikai életformáját ebben az országban megvalósítsa. […] mindannak, amit a magyar kormány kommunista vezetés alatt máig véghez vitt, legalább hetvenöt százalékát egy radikális polgári demokráciának is vállalni kellett volna. […] Biztos, hogy mindezt nem ugyanúgy csináltuk volna, hanem más módszerekkel, más hangnemben és más ütemben.” [Csécsy Imre (1948) 1988]

19

A tekintélyes mozgalmi múlttal rendelkező szociáldemokrata politikusok – Kéthly Anna, Bőhm Vilmos, Peyer Károly – magától értetődően saját pártjukat, illetve általában a szociáldemokráciát tartották a kialakulóban levő magyar demokrácia letéteményesének.

19

Azt, hogy a kommunista elképzelések a valóságban mit is jelentettek, a legszemléletesebben Révai József foglalta össze 1948-ban: „Bizonyos, hogy a proletariátus diktatúrája erőszak is. De erőszak csak a dolgozó nép ellenségeivel szemben. […] A proletárdiktatúra lényege azonban nem ez. A lényege: a dolgozó tömegek, az egyszerű munkások és parasztok önálló életre és cselekvésre ébresztése, a dolgozók bevonása az állam és a gazdaság igazgatásába, az új élet építésébe. […] Demokrácia a szó igazi értelmében csak a kisajátítók kisajátításával, csak a kizsákmányolok uralmának megdöntésével kezdődik.” (Révai József 1949)

20

A politikai berendezkedés diktatórikus jellegű. Ebben a felfogásban a hatalom önmagában vett érték. A diktatórikus berendezkedésre pedig azért van szükség, hogy megvalósulhasson az addig „elnyomott osztály”, a munkásság uralma. Lényegét tekintve a kommunista hatalom szélsőséges osztály-, illetve párthatalomként értelmezhető. A kommunisták által képviselt és a társadalom felé erőszakosan közvetített, „egyetlen tudományosan megalapozottnak” tekintett ideológia – a klasz- szikus szocialista rendszer kialakításának időszakában – megkövetelte a feltétlen azonosulást. Szinte teljes mértékben érvényesült az „én a párt katonája vagyok” szemlélet. Ez azt jelenti, hogy az egyes ember a saját akaratát, személyiségét és érdekeit alárendelte a párt által megtestesített célok, a „közjó” megvalósításának.

21

A termelésre és jövedelemszerzésre használható eszközök, berendezések magántulajdonát – lényegében – teljes körűen felszámolták. Valamennyi termelési kapacitás állami tulajdonba kerül. Ennek működési formái az állami vállalatok és a költségvetési intézmények, illetve az általuk irányított vállalatok voltak. Enyhébb formája az állami tulajdonlásnak a szövetkezeti tulajdon, amely elsősorban a mezőgazdaságban és a kisiparban volt jellemző. A szövetkezetek megalakításában az állam szerepe meghatározónak bizonyult, amint azt a kollektivizálás példája is mutatta.

22 Bevezetés a jelenkori magyar társadalomtörténetbe

A nagyarányú migráció az ország számos területén – Békés, Pest, Bács-Kiskun, Baranya és Tolna megyékben – jelentős mértékben megváltoztatta a népesség etnikai összetételét. A kényszerű migrációnak számos gazdasági és társadalmi hatása volt. A németek kitelepítése például megfosztotta az országot egy képzett gazda- és iparosrétegtől. A kitelepítettek személyes vagyonának, földjeinek, gazdasági eszközeinek, lakásainak szétosztása számos konfliktust teremtett (Tóth Ágnes 1993, 190. p.).

32

A szocialista korszakban a zsidókérdés a tabutémák közé tartozott. A kommunista politika a problémakör nyilvánosság elé kerülését csak a nyolcvanas évek elejétől tűrte el. Az egyéni emlékezetben pedig a holokausztot túlélt családok többsége – érthető módon – szintén a tragikus emlékek elhalványítására törekedett. „A szülők gyermekeiket a család zsidó származásáról egyáltalán nem, vagy ha igen, vonakodva, rossz lelkiismerettel világosítják fel, azzal a jól kivehető érzéssel, mintha saját törekvéseik ellen dolgoznának, mintha ezzel az »információval« valami rosszat zúdítanának gyermekeik fejére, valami olyat, amitől eddig sikeresen megóvták őket.

82

A központosító, asszimilációs politika jegyében folyamatosan csökkentették az erdélyi magyar oktatási intézmények számát, szűkítették az egyetemekre beiskolázható magyar nemzetiségű hallgatók kvótáját. Gyakorlatilag folyamatos volt a románok szervezett betelepítése a magyarlakta területekre. Ennek következtében a háború utáni évtizedekben a városi népesség jelentős mértékben elrománosodott.

88