Emlékeim ​Jókai Mórról 2 csillagozás

Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Róla szól: Jókai Mór

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1955
460 oldal

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Csepel-sziget


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Amrita I>!
Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról

Öt csillag a könyvre – mert létezik, és kiváló forrás, érdekes korrajz, szórakoztató stílusban megírt könyv. Mínusz nyolc csillag a szerzőre, aki cserébe folyamatosan nyitogatta a zsebemben a képzeletbeli bicskát a visszaemlékezéseiben tettenérhető részvétlenségével, rosszindulatával, időnként megnyilvánuló, korai gyászából adódó megkeseredettségéből fakadó önzésével. Váli Mari nem volt korát megelőző módon modern gondolkodású, hogy finom legyek, de még különösebben jóindulatú sem.

Már a könyv kezdetén szemet szúrt az az önmaga karikatúrájába forduló, túlcsorduló, negédes stílus, ahogy Jókai Mórról írt, de ez még a bocsánatos része a dolognak. De az a szögletes, kőkonzervatív, részvétlen hangnem, ahogy a Jókai körül felbukkanó nőkről beszél (különösen a három Rózáról), az még ennyi év távlatából is kritikán aluli. Számomra abban csúcsosodott ki a történet, amikor Laborfalvi Róza halálakor nem átallja megjegyezni, hogy még örömet is érzett (!) hogy ez a súly végre lekerül Jókai válláról, majd a gyászoló írót túllicitálja „vigasztalásképp” a saját gyászával. Bezzeg, neki mennyivel rosszabb, gondoljon a friss gyászoló őrá, akinek nem adatott meg hosszú, együtt töltött idő férjével és gyermekével – bezzeg Jókainak mennyivel több jutott.
Őszintén nem értem, a fiatal özvegy megtehette volna, hogy újra férjhez megy, vagy újra ecsetetet fog a kezébe, de nem, neki azzal kellett töltenie az idejét, hogy Laborfalvi- és Benke, majd Jókai Rózát kritizálja – talán irigységből, mert rájuk vetítette azt, ami neki nem adatott meg – egy férfi gondoskodó szeretetét. (Azután hogy ez mennyire volt rózsaszín Jókaiék életében, az majd Jókai Róza könyvéből derül ki, ott árnyalódik a kép).

Mentségére szóljon, meglepően kevés rosszat ír viszont Nagy Belláról, Váli Mari egyike azon rokonoknak, aki lenyeli a békát, imádott nagybátyja kedvéért elfogadja az új asszonyt és még igyekszik is kitanítani arra, hogy milyen házi szokásokat szeret Jókai Mór (például mikor szeret ebédelni).

Szabó Magda mondta egyik interjújában, hogy a halálával majd összetörik a tükör, ami az élete, és nem lesz az az életrajzíró, aki ezt mégegyszer hitelesen összerakja. Bárki életével így lehet ez. De közelítően helyes képet azt hiszem akkor kaphatunk, ha több forrást olvasunk hozzá.


Népszerű idézetek

Amrita I>!

A konyha ajtaja a nyárilak nyugoti részén volt, így az eperfa alól csak azt az emelkedett helyet láthattuk, melyen a „hét ház” állt, s ez igen korlátolt kilátás volt. Mikor azonban Róza néni munkájának végeztével a házacska előrészén levő kis verandához vezettek bennünket, mint egy varázslatra: előttünk feküdt lent a völgyben az egész Pestváros, a Dunának – északon és délen a láthatárba olvadó – ezüst tükrével! Olyan csodaszép panoráma volt ez, hogy az enyimek ajkán elhalt a szó nagy meglepetésükben!… Jobbról a Gellérthegy guggolt a Duna partján; melynek Pest bombáztatásáról híres citadellájába egészen bele lehetett látni madártávlatból a veranda előtt elterülő széles földteraszról. A várhegy meg éppen lábaink előtt feküdt. A királyi palota udvarában puszta szemmel is meg lehetett számlálni az ott járó embereket. Balra, a távol ködében, mintha tornyok halvány alakjait láttuk volna.
– Az ott Vác, – magyarázta Móric bátyám, – Itt közel előttünk pedig a Margitszigetet látod, meg az óbudai hajógyár-szigetet. Talán csak emlékezel rá, mikor egyszer, kisgyerek-korodban megnéztük együtt azt a nagyszerű hajógyárat?… – (Hogyne emlékeztem volna! akkor még ott volt velünk Petőfi is…) – Az a sziget jobbfelől a Csepel-sziget.
Mindannyiunkat egészen elbűvölt az elénk táruló gyönyörű látkép, melyhez fogható nemigen lehet az egész világon!
– No, azt ugyan jól tettétek, hogy ezt a tündéri szép fekvésű helyet megszereztétek magatoknak! – mondta megelégedéssel nagymamácskám. – Micsoda páratlanul pompás levegőt élvezhettek itt! az maga megfizethetetlen kincs!

114. oldal (Szépirodalmi, 1955)

Kapcsolódó szócikkek: Csepel-sziget

Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Torda István: Professzorok, redaktorok, kalandorok
Török Zsuzsa – Zeke Zsuzsanna – Fónagy Zoltán: Az Arany család tárgyai
Nagy Andor (szerk.): Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára
Z. Szalai Sándor (szerk.): Halhatatlan csillagok
Bächer Iván: Kutya Mandovszky
Gurul a sok-sok pillanat
Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij
Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében
Claire Tomalin: Jane Austen élete