Örökké ​élj, inkvizítor! (Eymerich-ciklus 2.) 29 csillagozás

Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Nicolas ​Eymerich, Aragónia főinkvizítora 1365-ben száműzetését tölti Avignonban, V. Orbán pápa azonban különös küldetést bíz rá: föl kell kutatnia egy száz éve rejtőzködő katar eretnek szektát. A gyülekezet búvóhelye felé közeledve Eymerich csapata mind több kiméraszerű lénybe botlik, és a barátságos francia vidékre egyszeriben sötét titkok homálya borul.
Vajon hogyan maradhatott fenn ennyi időn át egy ilyen nyíltan tevékenykedő eretnek szekta, és mi módon csúfolhatja meg látványosan a Teremtést? A szálak kibogozása közben a történet igen messzire vezet, a náci emberkísérletektől kezdve a Ceauşescut megbuktató román forradalmon át a guatemalai nyomornegyedekig és a londoni skinheadek világáig.

Az inkvizítor visszatér a díjnyertes Valerio Evangelisti új regényében. A szerző történelmi leckéje ismét annyi kalandot és meglepetést tartogat, hogy a legfásultabb olvasót is képes fölrázni, találgatásra bírni. Persze a végkifejletet úgysem lehet előre sejteni…

„Az… (tovább)

Eredeti cím: Le catene di Eymerich

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
224 oldal · ISBN: 9786155158841 · Fordította: Zsoldos Amália
>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158834 · Fordította: Zsoldos Amália

Kedvencelte 5

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Romlott vért ontani nem kegyetlenség, hanem orvosság. Egészséges, mint az érvágás.

Ez a rész egy fokkal jobban tetszett, mint az előző. Egyrészt, mert nem volt tömve fölösleges szenvedéssel, másrészt a XX. századi szál szerkezete miatt, ami leginkább novellafüzérhez hasonlított, csak a leglényegesebb mozzanatokat kiragadva egy hosszabb eseménysorból, apránként kapcsolva egybe az első pillanatban szinte függetlennek ható részleteket.
Történetét tekintve a középkori szál se lett volna rossz, előadásmódját tekintve viszont kissé elnyújtott volt, többször is úgy éreztem, egy helyben toporog.
A befejezés viszont ügyes volt.

Disznóparéj_HVP IP>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Na, ez a könyv akkorát ütött, hogy szerintem még Brazíliában is kimutatta a szeizmográf!

Kapsz itt mindent, mi szem-szájnak ingere: gótikus tobzódást, középkori rendház-homályt, ragyogó (ellen)pápai udvart, baljós romaneszk vártornyot, katarokat, és VÉGRE proper inkvizíciót Eymerichtől: nem csak beszél róla, hogy eljárás lesz és mit fog tenni, hanem nekiáll becsületesen taktikázni, túljárni a perbe fogottak eszén és ha nagyon muszáj, akkor feltüzel egy városra elég csőcseléket, hogy azok gyújtsák fel az eretnekek házait…

Ó, hogy téged nem érdekel a középkor? Semmi gond! Kapsz ugyanis egy nagyon ügyes, hét helyszínből álló kör-rendszert az inkvizítor-szál mellé, amely kőkemény tudományossággal indít (nem veszed észre, mikor lesz belőle bullshit, ügyesen megírta még az áltudomány részét is), és végigvezet a II. Világháborút elvesztő, emigrációba vonuló németek világán, akik a bosszút tervezik (Es ist Zeit für… nos, RACHE). Összeesküvés-emléletből is csillagos ötös, annyira, hogy több szervezetnek és személynek utána néztem, hogy MOST KOMOLYAN?! De nem, egyszerűen csak veszettül hihető az egész. A kép jól összeáll.

Ahogy a történet is a végére. Az elejétől érthetetlen, széteső képek a helyükre ugranak: ebben a sztoriban minden szereplő, akármelyik körből, akármelyik időből fontos és hozzátesz a meglehetősen sötét meséhez. Minden egy hatalmas, árnyékban zajló titokhoz kapcsolódik – az inkvizítor alig kapargatja csak a dolog tetejét, mégis ő tudná legyűrni ezt a sötétséget egyedül. Nicolas Eymerich hamarabb el tudná taposni ezt a furcsa, riasztó… akármit, mint a teljes amerikai hadsereg 1945-ben. :) Menő ez az inkvizítor, mégse lehet kedvelni, akkora egy mocsadék.

Torz, bizarr, állat-ember kimérák, öngyilkos katarok, emberkezű patkányok, bárányfülű skinheadek – mint egy gótikus templom szörnyeteg vízköpői. És ők még nem is a gonoszok… :D

Egy szó, mint száz, miután a hihetetlenül irritáló feltaláló nem szerepel a kötetben – sőt, a mellékszereplők egytől egyig érdekesek és kiválóak –, a hangulat még gótikusabb, még sötétebb, Eymerich ugyanakkor ganyé, mint volt, és a könyv az utolsó három-négy oldalra tartogat még egy akkora meglepetést is, mint egy világklasszis novella, ráadásul a fordítás is remekül sikerült… csak ajánlani tudom. Ez úgy, ahogy volt, hibátlan.

8 hozzászólás
Razor P>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Így két kötettel a hátam mögött azt hiszem kezdem megérteni a sorozat formátumát: középkori nagy rejtély, jelenbeli tudományos magyarázat. Hála az égnek, ezúttal már csak kettő idősíkon haladt a történet, nem volt felesleges harmadik szál. A középkori természetesen megmaradt – csak egy középkori inkvizítorról szól a történet. Ezúttal is rejtélyes és természetfelettinek tűnő események körül forgott a történet, de akárcsak az előző részben, ezúttal is volt rá logikus magyarázat, amit kisebb részben a középkori, nagyobb részt a jelenkori szál hozott le. Ahogy említettem, már csak két szál maradt, bár ez a „jelenbeli” esetén kicsit sántít, lévén nem egy összefüggő szálról van szó, minden fejezete ugrik az időben. Egyes fejezetek történetbe kapcsolódása elsőre nem is volt nyílvánvaló, de a végén szépen minden puzzledarabka a helyére került. (Arra viszont nem számítottam, hogy egy olasz sci-fiben spoiler játszódó fejezetet fogok olvasni.) Evangelisti azt hittem lép egy merészet a kötet végén, de csak sikeresen megvezetett, bár való igaz, elég rendesen aláásta volna a sorozat koncepcióját. Mindenesetre a jelenbeli szál vége igencsak függőben maradt, kíváncsi leszek ez előkerül-e majd a folytatásokban.

>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158834 · Fordította: Zsoldos Amália
NewL P>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Érdekes történelmi alapokon nyugvó, és kicsit összevissza regény. A sok időbeli ugrás megnehezítette az olvasást, de azért élveztem a kalandozást.

Cseti>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Ez jobban tetszett az első résznél, a középkori részek ugyanúgy, mint a huszadik század eseményei. Érdekes látni, hogyan dolgozik egy inkvizítor és nagyon jól voltak a nácik és a securitate (román titkosrendőrség) embereinek gonoszkodásai leírva. Aminek tudtam utánanéztem és sok szereplőt vagy eseményt tényleg megtaláltam (illetve emlékszem rá, hisz a ’89-es román forradalmat testközelből néztem végig és azóta is elkeserít a magyarok kárára elkövetett igazságtalanságok sora), nagyon jól keveri az író a valóságot a fikcióval, kikapcsolódásra mindenképp jó a történet.

Költsei_Firincz>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Szóljon már valaki Tőkés Lászlónak!!! majdnem része lett a világirodalomnak!
Majdnem!!!!

Az Eymrich-sorozat második kötete (azóta megjelent még kettő) sokkal erősebb, mint az első volt, pedig, amit Valerio Evangelisti ott összerakott, „az sem volt semmi!”. bevallom, én aggódtam, s azt hittem, hogy nem tudja még egyszer megugrani ezt a magasságot. Ehhez képest cáfolt rá minden félelmemre. Evangelisti magasabbra, sokkal magasabbra tette a lécet, s olyan könnyedséggel ugrotta meg az újabb magasságot, mintha dacolna a fizika törvényeivel! Eloszlatott minden aggályt!
Eymrich történetét úgy folytaja, ahogy azt elkezdte, s az inkvizítor ellentmondásos figuráját tovább árnyalja, s közben – ezen a szálon – olyan historizálást folytat, amitől összeszalad a nyál a legigényesebb olvasó szájában is. nem azért, mert köpni kell (ld. A.E.Bizottság), hanem mert rettentően kell-még!-ízű a történet. A gótikus templomok összes szörnyetege életre kel itt, Bosch Jeromos festményeinek szörnyetegei járnak-kelnek a misztikus erdőben.
S közben ott van a több szálra bontott „másik” része a könyvnek! A náci emberkísérletek, és a dél-amerikai nyomortelepeken zajló szervtenyésztés döbbenetes fülledt, s viszolygást keltő képei mellett külön szál jut a rendszerváltás Romániájának… azt gondolnánk, érdekes lehet nekünk az, ahogy Valerio Evangelisti ezt a szálat vezetgeti! S valóban plasztikus, pontos képet fest az átalakulás után káoszba süllyedt országról, ahol a temető alatti titkos labor-komplexumban emberi testek úsznak valami furcsa lében, s kanyarítják el a történetet a valóság felől az őrület tobzódása felé. Majdnem feltűnik a színen Tőkés László, s bár csak emlegetik, mégis ez valami olyasmi, amire egészen ritkán akad példa az irodalmi művekben.
Persze, le kell lomboznom a reménykedőket, a történet fordulatai más, sokkal izgalmasabb irányba viszik az olvasót, s nem találkozhatunk a református lelkésszel a könyv lapjain, de akkor is…
Ettől a kis momentumtól eltekintve is zseniális a világ, amelyet Evangelisti megalkotott. A tudás és a fantázia szerelemgyermekeként megszületett történetfolyam második kötete úgy áll össze a végén értelmes egésszé, hogy attól simán kiugrik az olvasó szeme. S felhorgad az éhsége:
Kell még!!!

Galmon>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

Nehéz írni eme remekműkről, annyira friss még az élmény. Evangelisti előző könyvében is imádtam, hogy több idősávon fut a cselekmény, magával ragad a történet, viszont óvatosnak kell lenni, hiszen ez nem a hagyományos egy délutános olvasmány. Érdemes 20-30 oldalanként letenni, átgondolni, megemészteni az olvasottakat. Vizsgaidőszakban hihetetlenül jól tud esni egy teljesen szakmába nem vágó olvasmány, amin el lehet gondolkodni. :) Véleményem szerint minden fantasy kedvelő embernek kötelező olvasmány!

K_Lilian>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

A folytatásban sem csalódtam. Lendületesen viszi tovább az elsőben megszokott színvonalat. Sőt, ez a könyv még jobban is tetszett, mint az első kötet. Nem csalódtam a szerzőben.

Fejes_Valentin>!
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!

„Ugye ismerős Valerio Evangelisti neve? Hogy nem…?! Sebaj, elvégre én is alig pár éve hallottam róla először, mondhatni egy véletlennek köszönhetően (ami legjobb emlékeim szerint egy kósza hirdetés képében érkezett a legnagyobb közösségi portálon). Az olasz származású, végzettségéből kiindulva komoly történelmi háttértudással rendelkező szerző a fantasy, valamint a sci-fi műfajokban alkotott korábban, utóbbi esetében immár rangos elismeréssel büszkélkedhet a bezsebelt Uránia-díj formájában. A vele való kapcsolatom az Indulj, inkvizítor! című kötetével kezdődött, melynek három, párhuzamosan futó cselekményszála különböző korszakokba kalauzolja el az olvasókat.”

A teljes bemutató a linkre kattintva érhető el: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/01/15/konyvkritika_…


A sorozat következő kötete

Eymerich-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Dan Abnett: Ravenor visszatér
Umberto Eco: A rózsa neve
Dan Abnett: Malleus
Trux Béla: Az inkvizítor
Bernard Cornwell: Vándor
Tim Willocks: A lovagrend
Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
John Vermeulen: Gyönyörök kertje
Jeanne Kalogridis: Az inkvizítor felesége