Égj, ​inkvizítor! (Eymerich-ciklus 3.) 19 csillagozás

Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aragónia, ​a 14. század. A királyság főinkvizítorát, Nicolas Eymerichet Castres-ba rendelik, egy újabb rejtélyes eretnek szekta, a mascok fölszámolására. A véres szertartásaikkal hírhedtté vált eltévelyedettek ellen Eymerich drasztikus lépésre szánja el magát: tisztítótűzzel tünteti el még a nyomukat is e világból, akár ártatlanok élete árán.
Amerikai Egyesült Államok, a 20. század. A Ku-Klux-Klán elvein nevelkedett őrült tudós, Lycurgus Pinks megtalálta a tökéletes ellenszert az ország fekete lakosságának gyarapodására: egy vírust, amely válogat!
A kétfajta tisztítótűz lángjai a közeljövőben érnek össze, és csapnak legmagasabbra. Itt Pinks és az amerikai elnök a Fehér Házban keresnek menedéket egy világméretű katasztrófa elől. Csakhogy talán már nincs menekvés…

Az Európa-díjas Valerio Evangelisti inkvizítora ismét az emberi lét és a hit fontos kérdéseivel szembesül, a történet két szála pedig szokás szerint a legkiszámíthatatlanabb és legmeglepőbb módon… (tovább)

Eredeti cím: Il corpo e il sange di Eymerich

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
238 oldal · ISBN: 9786155508448 · Fordította: Zsoldos Amália
>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508370 · Fordította: Zsoldos Amália

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Örvendezzünk, testvéreim, Eymerich visszatért – mármint a karaktere a betegszabiról vagy wellness zarándoklatról, vagy a rák tudja, szóval ahol a teljes előző kötetet töltötte, és kirúgta a dublőrt, aki végigbotladozta helyette a sztorit. Ismét kellő arányban szolgáltat karizmát, elkötelezettséget, mániát és a perverzió enyhe, gyomorszorítós sejtetését. Adjunk hálát, testvéreim, hogy akárhol is volt idáig, kipihente magát, és ismét elemében van – olyannyira, hogy a kötet elején kifejezetten emlékeztet egy középkori Action Manre. Kicsit a hangulatteremtés rovására is ment a dolog; valahogy kötetről kötetre fogynak a az autentikus részletek spoiler. Pedig ahol van belőlük, kifejezetten sokat dobnak az élvezeti értéken, avagy hogy fest egy püspöki ebédlő, mit dobálnak a trollkodó mesterlegények a tovahaladó domonkosokra, és hányféle módon rögtönözhetünk tömegmanipulatív akciókat házilag. spoiler

A háttértörténet, illetve a kvázi jelen továbbra is azért van, hogy nehogy az olvasó túl jól érezze magát. Az előző kötetnél spoiler hangyafültőnyit tudományosabb, de legalábbis hihet… na jó, elképzelhetőbb a háttérmagyarázat. Sőt, guess what, még egy kifejezetten szívszorító epizód is becsúszik középtájon, ami segít némi mélységet adni a többiek teljes és totális érdektelenségének. Igen, van pár visszatérő karakter az előző kötetből, de igazándiból anélkül is tökéletesen érthető a szívás mértéke, az ismerős nevek legfeljebb némi szemöldökfelvonást váltanak ki. spoiler

A Poe-kikacsintás a végén, hát az valójában egy olyan veszettül integetős és ugrabugrálós kiabálással kísért kacsingatás az összes szembejövő felé egy I <3 E. A. POE!!!4négy!! transzparenssel. Maradjunk ennyiben, mert igazából kevésbé fájt volna mindenkinek, ha Evangelisti szerkesztője úgy, ahogy van, kihúzza. spoiler

Egészében véve a sorozat eddigi legjobb kötete – hogy ez kinek mennyit jelent, ízlés dolga. Nem beszélve az eredeti cím menőségi faktoráról, kár, hogy a történethez semmi köze. Mindenesetre, egyelőre még önszántamból kérem a folytatást, feltéve, hogy Eymerichet nem helyettesítik benne lelkes cosplayer testvérekkel. Az meg, úgy tűnik, hiú ábránd, hogy Evangelisti a jelenkori történetszálat hagyja a fenébe, vagy legalább dolgozza ki rendesen, úgyhogy engedjük is el.

>!
B_Petra
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Elég sok alkalommal találkoztam már fantasy vagy akár sci-fi könyvel ahol a vallás fontos szerephez jut, vagy legalább akad egy kolostor, néhány jámbor – tudós vagy harcos apát aki jó kis mellékszerepet kap, itt azért többről van szó, bár szerintem Eymerich mégiscsak egy tömeggyilkos, vezérelje őt az Úr és annak Szent Inkvizíciója és kora meggyőződése, hogy az eltévelyedetteknek pusztulniuk kell, bármilyen fiatal is az a bárányka.
A történet két szálon fut, a középkori inkvizició és egy városka kipurgálása,politikai viszonyai, intrikái, szektái és fura tanai, kis latinnal füszerezve, valamint a „modernabb kori ” Amerika, ahol tombol a rasszizmus, a titkosszolgálatok virágoznak, a politikai merényletek tervezgetése mindennapos és a kormány által szervezett vagy épp meghiusított háborús cselekmények minden fronton zajlanak legyen fegyveres vagy genetikai. A két történet végül összeér, és érvényesül a pillangóeffektus a káoszelméletben. Nem tudom kihagyni a jellegzetes idézetet "„egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”.
Itt a végkifejlet egy tornádó ha nem is a szokásos de mindent elsöpör.
Eymerich karaktere most iazán kegyetlenre de mégsem teljesen taszítóra sikerült, mert volt pár pozítiv szociális megnyilvánulása(megmentett valakit) bár ez inkább mégjobban kihangsúlyozta mire is képes egy kemény inkvizitor.
Ha megjelenik valaha a többi része is én elolvasgatom, kis mennyiségben fogyasztható, vegyétek és egyetek ebből mindnyájan.
Az értékelésem is olyanra sikerül mint a könyv maga.

>!
238 oldal · ISBN: 9786155508448 · Fordította: Zsoldos Amália
8 hozzászólás
>!
Razor SMP
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Valerio Evangelisti sorozata a harmadik kötetben is követi az előző két részben megkezdett formát: Nicolas Eymerichnek újabb rejtélyes eretnekekkel kell leszámolnia, ám amit tapasztal az ilyen vagy olyan módon a jelenre is kihat. Nos, ezúttal Eymerichnek a mascokkal kell szembenézni, akik állítólag egy „vörös halál” nevű betegséget terjesztenek. A jelenbeli szál továbbra is ugrál az időben, ám ezúttal jóval rövidebb korszakot fog át, valamint végig összeköti Lycurgus Pinks, a rasszista tudós és az ő általa létrehozott válogatós vírus. A két szál természetesen idővel összeér, és magyarázatul szolgál egymásra. (Na, a konkrét résznél nekem bizony kicsúszott egy ób*****g, mikor összeállt a kép.) A két szál arányai jók voltak szerintem, a jelenbeli részek nem voltak túl hosszúak, a sorozat elvégre Eymerich-ről szólna, szóval akkor az ő részei legyenek lényegesek.
Negatívumot nem igazán tudok említeni, maximum az utolsó fejezet kissé erőltetett Poe-utalását, aminek a vége előre borítékolható volt. Az viszont tetszett, hogy ebben a fejezetben említés szintjén felbukkan az előző rész háttérben ténykedő szervezete, így kíváncsian várom, hogy ezzel mit kezd majd a szerző a következő kötetekben.
(Így a könyvet befejezve tűnik fel, hogy a fülszöveg kissé spoileres…)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508370 · Fordította: Zsoldos Amália
>!
NewL P
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Nem tudom mennyi történelmi kutatást végzett az írója az Eymerich történetek írásakor, de a középkori részek nagyon érzékletesek, és számomra elborzasztóak. A főszereplő inkvizítor nem tartozik a legrokonszenvesebb szereplők közé, bár biztos, hogy emlékezetes marad számomra. A két idősíkban játszódó történet közös alapja a vörös pestis, és az író az istent játszó emberekről, a politikai játszmákról érdekes és valószerű képet fest. A vége meg, egy kis kikacsintás Poe felé, ami egy elég bizarr befejezést kölcsönöz a regénynek.

>!
A_Nagy_Levin P
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Meglehet, azért élveztem ezt jobban, mint az első kettőt, mert megtanultam már a szerzőt. De mégis inkább azért, mert ez egy jobb könyv. A két szál összeszedettebb, feszesebb, mint az előző két kötetnél, véleményem szerint követhetőbb is (az elsőnél mindenképpen). Magamat is meglepve azt kell mondanom, szívesen olvasok még ilyeneket. A Poe-utalás nekem erőltetett lett a végére, de a „kevesebb, több” elve mindenkinél máskor lép életbe.
Kedveltem, ahogy Eymerich pszichózisa mellett felerősödött a nyomozói szál (hiába, Sherlock mindig és mindenütt működőképes), és azt, ahogy az aktuális téma (környezetszennyezés és génmódosítás erkölcsi kérdései) finomabban jelenik meg itt, mint a második kötetben.
Evangelisti a könyv végén jelzi, nem feledkezett meg a RACHE-ról sem, ami felveti, hogy a következő kötetekben összefűzi az eddigi történeteket. Ez igazán kedvemre való lenne.

>!
Pernahajder
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Számomra az eddigi legjobb, elborult történet, vicces végkifejlet. Várom a következőt!

>!
K_Lilian
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Úgy hozta a sors, hogy a második kötethez megkésve jutottam hozzá, így rögtön együtt olvastam a harmadik kötettel. A legfontosabb, hogy a két kötet ellenére sem csömörlöttm meg a szerzőtől. Tudott annyira változatos és színes lenni, hogy az újabb kötet is magával ragadjon. A színvonal megmaradt, semmit nem vesztett a lendületéből.

>!
Csaba_Tóbi
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

Hasonlóan, ahogy az előző részekben is. Itt is több szálon futnak az események, egy a középkorban Nicolas Eymerichhel és egy a 20. században. Ahhoz képest, ahogy kezdődött nem vártam tőle, hogy ennyire brutális, groteszk vége lesz a történetnek. A második részhez képest egy kimért, kemény, éltudatos Eymerich inkvizítort kaptunk, aki mindig minden helyzetben átlát a szitán és meglátja az emberek igazi titkolt énjét. A 20. században lejátszódó történetszál, ahogy megszokhattuk kapcsolódik a múltbélihez. Azonban számomra ez még az előzőkhöz képest is sötétebb, apokaliptikusabb végjátékot eredményez.

>!
Fejes_Valentin
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!

„Ugye ismerős Valerio Evangelisti neve? Hogy nem…?! Sebaj, elvégre én is alig pár éve hallottam róla először, mondhatni egy véletlennek köszönhetően (ami legjobb emlékeim szerint egy kósza hirdetés képében érkezett a legnagyobb közösségi portálon). Az olasz származású, végzettségéből kiindulva komoly történelmi háttértudással rendelkező szerző a fantasy, valamint a sci-fi műfajokban alkotott korábban, utóbbi esetében immár rangos elismeréssel büszkélkedhet a bezsebelt Uránia-díj formájában. A vele való kapcsolatom az Indulj, inkvizítor! című kötetével kezdődött, melynek három, párhuzamosan futó cselekményszála különböző korszakokba kalauzolja el az olvasókat.”

A teljes bemutató a linkre kattintva érhető el: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/01/15/konyvkritika_…


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Ő betegségről beszél, de egy betegség nem vágja el az emberek torkát.

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Eymerich-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Stephen King: 11.22.63
Dan Wells: Szellemváros
Elisabetta Vernier: Clipart
Michael Crichton: Idővonal
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Lázkód
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok