Luxus ​orosz módra 83% 13 csillagozás

Az ostoba újságírók újra és újra felteszik neki a kérdést – miért?, mi végre? Miért akar megszabadulni a Pénztől, amire mindenki vágyik? És én is megkérdezem, ki tudja, hányadszor. Miért szállt ki az üzletből és fektette vagyonának kilencven százalékát jótékonyságba? A válasz:
– Mit csináljak vele, a pénzzel?
– Hagyja az utódaira.
– Kire? A fiamra? Ekkora pénz megöli őt. Hogy nem lehet ezt megérteni? Bárkit megöl, aki nem maga kereste meg. Lakást, házat adhatunk a gyereknek, jó képzést is, de a vagyont nem szabad átadni.

268. oldal

Viktor Vekszelberg például a híresztelések szerint komolyan foglakozik egy jótékonysági alapítvánnyal, melynek célja a pszichésen beteg emberek rehabilitációja. Ez világnézeti alapokon álló tevékenység, a rubljovkai játékosok ugyanis komolyan azt feltételezik, hogy a Rubljovkán túl az egész nép pszichésen beteg emberekből áll (és el kell ismerni, nem állnak messze a valóságtól). A pszichésen sérült emberek rehabilitációjával foglalkozó alapítvány egy, én azt mondanám, egzisztenciális kísérlet, hogy pénzért visszaadják a józan eszét az eszement népnek, mely nem hajlandó dolgozni, állandóan töményet iszik, és vallási-etnikai civódásban leli örömét.
    Hálás kísérlet, de veszélyes: mert ha a nép visszakapja a józan eszét, akkor kire fog szavazni? Ez hatalomváltáshoz vezethet, vagyis gyakorlatilag aknamunka épp azzal az állammal szemben, amely fedezi a játékosokat, és kéz kezet mos alapon összeköti őket. Ezért Vekszelberg kitalál magénak egy álhobbit, a Faberge-tojások felvásárlását. A hobbi olyan elmebeteg, hogy az avatatlan publikum Vekszelberget az elmebetegek közé sorolja, és többé nem érdekli a hobbija.

242-243. oldal

A legfőbb rublovkai játékosnak, Vlagyimir Putyinnak két hobbija van: ritka állatok megmentése és a gyermekhematológiai központ, ahol vérrákba szenvedő gyerekeket gyógyítanak.
A ritka állatok megmentése Vlagyimir Putyin előadásában meglehetősen komikusan hat. Vagy altatót lő a direkt neki odaszállított tigrisbe, mely már amúgy is le van szedálva Putyin látogatásának időpontjára. Vagy felkecmereg a motoros sárkányrepülőre, hogy onnan tanítsa repülni a végveszélyben lévő hódarvakat, ráadásul Putyin látogatásának előkészületei során az egyik daru a repülő propellerébe gabalyodik, a másik meg valahogy másképp sérül meg. Mindebből kitűnik, hogy ez a putyini hobbi csak fedőhobbi: minél értelmetlenebb, minél ostobább, annál jobb. […] A gyerekeknek szánt hematológiai központtal viszont komolyan foglalkozik, a nulláról, a legelejétől kezdve, mindentől függetlenül.

244-245. oldal A pap

    – Nincs semmi magabiztosság a jövőt illetően. A családom Angliában van. Ami engem illet, csak reménykedhetem. Ha történik valami, el tudok menekülni. Arra meg nem is gondoltam, hogy a gyűjteményt is megmenthetem. Mert semmit sem lehet megmenteni.
    Valószínűleg a szememben ott ülnek a kérdések: „Hogyhogy? Miért?”
     – Mert minden por, Valerij. Semmit nem lehet megmenteni, és nem is kell. Minden por. A gyűjtemény, a cég, a ház – minden por. Nemcsak porrá válhat, hanem eleve por.
    Nem kérdezek butaságokat. Nem kérdezem meg, por-e a Pénz is. Hiszen megmondta – minden por.
    Így beszél egy játékos aki eljutott a Nagy Játék végéig. Ő tényleg gy gondolja. Ő csak azért jutott el eddig a szintig, mert már az elejétől fogva úgy gondolta, a konkurensektől eltérően, hogy minden por. Most már persze el lehet sétálgatni még egy kicsit az utolsó labirintusban, felesleges relikviákat keresni még. De ebből a labirintusból sehova nem vezet kijárat, nincs már magasabb szint.
    A maximum, amit el lehet érni – kiszállni a Játékból. Berendezkedni Angliában vagy Normandiában. Meglehetősen tehetős embernek lenni, aki már se nem mágus, se nem Pénzvarázsló.
    Egyszóval, megpillanthatjuk a feliratot:
         GAME OVER

274-275. oldal

A moszkvai körgyűrűn haladó autók olyanok, mint a vízcseppek a vízórában: harminc másodpercenként átcsöppen egy a Rubljovo-Uszpenszkij sugárút vékony torkába, és ott már lassan folydogál tovább.

(első mondat)

Megfogalmazni a Játék célját – ez kezdőknek való. A gyenge játékosoknak.
[…]
    Bozsena Rinszka, a celebvilág krónikása viszont kerek perec kijelenti: „Megnyerni az élet versenyét!” Vagyis nem azért kell a Rubljovkán élni, hogy élvezzük a kényelmet, hogy szeressünk és szeretve legyünk, gyereket neveljünk, megvalósítsuk magunkat a munkában, a szexben, a sportban, parádézzunk az új ruhakölteményekben, finomakat együnk, sétáljunk a friss levegőn… Nem! Megnyerni az élet versenyét! Valamiképp a környezetünk fölé emelkedni. Vagy a környezetünket magunkhoz képest valahogy lenyomni. Az már mindegy. A zsíros években többet keresni, mint a konkurencia. Válságos években kevesebbet veszíteni a konkurenciánál. Miért kell pénzt keresni? Miért ne lehetne veszíteni? Ne kérdezz hülyeségeket! Míg te a dolgok értelmén gondolkodsz, észre sem veszed, és a konkurencia megelőz, megnyeri az élet versenyét.

26. oldal A Játék elkezdődik

A verses pamfletben épp Medvegyev és Putyin nézeteltéréséről volt szó. És míg az igazi Putyin nyilvánosan nem reagált Medvegyev kis lázadására, addig a Bikov által kitalált lírai Putyin igen:

Nyilvánosan belém szúrtál,
Mondd, kedvesem, megbuggyantál?
Válaszodban semmi tisztelet,
és egyébként is ott van a képeden,
hogy tudat alatt megálmodtad
második királyságodat.

149. oldal A project

A fiúk általában nem zúgolódnak. Hisz arra tanították őket, hogy zúgolódás nincsen, de nincs is rá lehetőségük. A kremli ezredből vagy a különleges alosztályokból toborozzák őket: kitűnő egészség, jó reflexek, jó katonai kiképzés, szegényes fantázia és a könyvek iránti teljes érdektelenség – ezek a fő kritériumok. Hiszen a könyvek kételyt ébresztenek, márpedig kételynek nyoma sem lehet a csatolt fejében.

50. oldal

Az egyetlen, ami megmenthet – a projekt. A te saját projekted. Sok nő Rubljovkán, miután több évet szánt a lakás feldíszítésere, telezsúfolta a házát Indonéziában vett elefántokkal, velencei kerámiákkal, marokkói selyemszőnyegekkel, angol antikvár fotelekkel, valenciai csipkével és provence-i illatos füvekkel, azt kezdi mondani mindenkinek, hogy belsőépítész.

142. oldal

… gyakran találkoztam azzal, hogy a rubljovkai játékosok, miközben törvénytelenséget fundálnak ki, nem érzik magukat bűnözőnek. Mint Boccaccio hőse a Dekameron-ban, aki úgy érzi, joga van elcsábítani az öregember feleségét, mert hát minek vesz el egy öregember egy fiatalasszonyt.

210. oldal