Másodvirágzás 1443 csillagozás

Valérie Perrin: Másodvirágzás

Violette ​egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött.
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Európa, Budapest, 2023
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635046485 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Európa, Budapest, 2022
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635046485 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Európa, Budapest, 2022
600 oldal · ISBN: 9789635047239 · Fordította: Molnár Zsófia

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Violette Toussaint · Philippe Toussaint


Kedvencelte 388

Most olvassa 161

Várólistára tette 767

Kívánságlistára tette 720

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

”De nagyon nagy butaság az, bolond egy szokás, hogy csak azért, mert mások így csinálják, nekünk is ugyanazt kell tennünk. Az illendőség, a tettetés és a szokásrend megöli a lelket.”

A Másodvirágzás egy megható könyv emberi sorsokról, tragédiákról és újrakezdésről. Az elegáns borító megfog, a szereplők lassan kibontakozó élettörténetei pedig nem eresztenek, ami egy 600 oldalas regénynél igazán szép bravúr.

A főszereplő, Violette már egy ideje egyedül él egy temetőben gondnokként. A temető élő és föld alatt lévő lakóinak történetével párhuzamosan bomlik ki a nő sorsa: sanyarú gyermekkora, különös házassága, imádott lánygyermeke cseperedése és férje eltűnése. A háttérben egy hatalmas tragédia rejlik, ráadásul az ügy megoldatlansága sokáig nyomasztó teherként nehezedik az érintettekre. Közben megjelenik a temetőben egy férfi az édesanyja hamvaival, az asszony naplójából pedig egy mindent elsöprő, titkos szerelem bontakozik ki. Ahogy a könyvben említésre kerül, a benne rejlő emberi sorsok olyanok, akár egy Victor Hugo összes: ”válogatott tragédiák sora, apró boldogságok és sok-sok remény”. A történet nyomasztó helyszíne és a rengeteg fájdalom ellenére azonban nem húz le a könyv, sőt azt üzeni, hogy minden sötét időszak után kisüt a nap, a boldogtalanság mulandó, nem szabad túl sokat rágódni a múlton és a jelenben kell megragadni a lehetőségeket. Egy lassan csordogáló lélektani regény, amit elsőre ijesztő terjedelme ellenére is bátran ajánlok az emberi sorsokról szívesen olvasóknak.

43 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Sejtettem, hogy a nemzetközi sikerei ellenére nekem kevésbé fog tetszeni a könyv, de a kíváncsiságom ezúttal is győzött.

Az írónő helyszínválasztása kétségkívül egyedi, hiszen a Másodvirágzás hősnője, Violette egy temető gondnoka, aki korábban évekig egy kis vasútállomás sorompóját kezelte.

Nos, részemről talán ezt az egyetlen pozitívumot tudom felhozni a könyv mentségére.
Hasonlóan jártam, mint Sarah Winman: Csendélet című könyvével. A csodaszép borító és a rengeteg pozitív értékelés ellenére én egyáltalán nem tartom jó könyvnek, még a lektűr kategóriában sem.

Bár Anna Gavalda könyvei sem feltétlenül a szépirodalmi polcra tartoznak, azonban az ő karakterei valódi hús-vér emberek és a műveit áthatja az a hamisítatlan franciás, bohókás hangulat, amely miatt mégis egyedivé és szerethetővé válik.

Érteni vélem, hogy másoknak mi tetszett benne, a szomorú emberi sorsok és tragédiák és az újrakezdés lehetőségének kérdéskörei valóban megragadják az olvasó figyelmét, a rejtélyes nyomozási szál pedig kellő mértékű izgalmat és feszültséget ígér az édes-bús gyásztörténetből induló romantikus regénnyé avanzsáló mű több mint félszáz oldalára.

Azonban ebben az esetben hatványozottan igaz, hogy a kevesebb sokszor többet érne.

Valérie Perrin nyilván nem osztja ezt a nézetet, minden élethelyzet töméntelen mennyiségű kliséhalmazzal van megspékelve.

Az még elmenne, hogy Violette árvaként nevelkedett és a gyökértelen léte miatt 18 évese egyből beleszeret a helyi szépfiúba, de miért kell ezt még megspékelni azzal, hogy a lány gyakorlatilag analfabéta és egy iskolai olvasókönyvből tanulgat olvasni a kislánya mellett? Számomra kevésbé hihető ez az 1980-as évek végén. Ez csak egy aprócska példa a nagyjából 20-30 oldalanként feltűnő újabb igazán sajnálatra méltó élethelyzetekből, amiket inkább nem írnék le, mert akkor teljesen elspoilerezném a történetet.

A szereplők tulajdonságai oly mértékben eltúlzottak, hogy a végén már inkább önmaguk karikatúrájává válnak, ráadásul nagyon gyakran a karakterüktől teljes mértékben idegen módon cselekszenek.

Néha olyan érzésem volt, mintha az írónő maga is elfelejtette volna ebben az időben és térben való nagy oda-vissza ugrálásban, hogy az adott szereplőjellemét korábban teljesen másként írta le.

De mind közül talán a férj, Philippe hirtelen jellemfejlődése a leginkább meseszerű, amitől aztán végképp elveszíti a súlyát az egész regény.

@montika-nak köszönhetően volt szerencsém beleolvasni az eredeti szövegbe is, így megbizonyosodhattam róla, hogy nem a fordítással van a gond.

A könyv, nem tagadom, olvastatja magát, szinte fel sem tűnik, hogy 600 oldalas, de sajnos a fent említett túlzások miatt semmilyen mélysége nincs a történetnek. Az írónő könnyfakasztónak szánt mondatai nálam pont az ellentétes hatást érték el.

Pedig súlyos témákat érint, egy gyermek hirtelen és értelmetlen halála hatalmas tragédia, amely egy szülő számára túlélhető, de talán soha nem dolgozható fel igazán.

Úgy érzem, hogy ez a feldolgozás Valérie Perrinnek sem sikerült.

50 hozzászólás
Katalin_V_Tóth>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

A főszereplő temetőgondnokként dolgozik, ő maga meséli a történetet. Jelen és múlt eseményei, valamint mások élettörténete egy tragédiát rajzol ki, mely sok ember sorsát meghatározza. Melankolikus hangulatú írás, mely fogva tartott. Szerettem, hogy érzékenyen mutatja meg a gyászfeldolgozás folyamatát. A temetőgondnoki munka által pedig, hogy az emberek hogyan búcsúznak szeretteiktől, hogyan gondozzák emlékét. A történet kedvesen, de határozottan tanít arra, hogy ne ítéljünk elsőre, mert az átélt tapasztalatok, ismeretek, érzelmek hatására mindenki más emberré válhat, más döntést hozhat mint amit várnánk, vagy mi magunk hoznánk. Tanulságos, olvasmányos könyv volt.

5 hozzászólás
meseanyu P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Ez megint az a népszerű könyv volt, amit hol feltettem a várólistára, hol levettem, attól függően, hogy milyen véleményeket olvastam róla. Aztán csak előjegyeztettem a könyvtárban, vártam rá egy csomó időt, és a szerencse folytán pont akkor kaptam kézhez, amikor síelni mentünk és jó sok időm volt olvasni. Mert ez egy olyan könyv, amit legszívesebben egyhuzamban olvasna el az ember, annyira visz magával a történet, Violette sorsa, a rejtély, Iréne Fayolle és az ő nagy szerelme. Izgalmas volt, hangulatos, szerettem a kertet, a temetőt, a halál valahogy megnyugtató bemutatását. Persze nekem is kicsordult egyszer a könnyem, azt a részt nem lehetett máshogy bírni, de összességében egy életigenlő, nagyon jó üzenetű, szerethető könyv volt számomra. Megvolt benne az a franciás báj is, amit más szerzőknél pl. Gavalda vagy Marie-Aude Murail úgy szeretek. Perrin többi könyvét is el fogom majd olvasni.

6 hozzászólás
Nono_ P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

A kevesebb néha több..
Valérie Perrin rengeteg emberi sorsot sűrített ebbe a regénybe. Miközben szép , lassan megismertem ezeket a szereplőket , addig az események sodrása számomra meg- megrekedt, mígnem majdnem elfogyott az érdeklődésem a rejtélyes tragédia iránt (is). Nekem túl hosszú volt, tele teljesen lényegtelen történésekkel. Bár azt ki kell emelnem, hogy annak ellenére, hogy nem szerettem meg egy karaktert sem, attól még tetszett Violette esendősége, gyarlósága és újjáéledése, mely 600(!!) oldalon keresztül be lett mutatva. Illetve maga a könyv olvasmányos volt és sokkal hamarabb a végére tudtam volna érni , ha nem éreztem volna úgy, hogy olvasás közben belefulladok a rengeteg lelki nyomorba és veszteségbe.
Ám a Tanulság az, hogy senki ne vegye a kezébe a Másodvirágzást a sok pozitív értékelés miatt! Legalábbis CSAK emiatt ne.
DE! Ha szereted a lassan folydogáló, negatív hangvételű regényeket, melyeknek központi témájuk a halál és a gyász, akkor én nem szeretnélek elrettenteni ettől a regénytől.

35 hozzászólás
Amál P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Amikor megláttam a könyv borítóját, rögtön beleszerettem. De az olvasásával vártam, mert nem igazán szoktak tetszeni az olyan történetek, amik körül túl nagy a felhajtás. Szerencsére ezt most jókor vettem kézbe, mert Violette sorsa mélyen megérintett. A regény vaskossága ellenére is végig fentartotta az érdeklődésemet, pedig nem egy könnyű olvasmány. Ennek a műnek üzenete van, hogy soha nem szabad feladni, bármilyen nehéz is, bármennyi szenvedést is kell túlélnünk, mindig van remény, hisz a Nap is mindig kisüt a legcsúnyább vihar után is.

2 hozzászólás
Kókuszka>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Érzelmekkel, élőket és holtakat összekötő kötelékkel, varázslattal, gyönyörű mondatokkal teli világot teremt ebben a lassan kibontakozó hibáinkkal, gyengeségeinkkel teli egyszerű és mégis különleges történetben.

1 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Csodás volt ez a könyv. Ugyanakkor sokkolt, lefagytam tőle. Bár nem veszem a kedvenceim közé, mégis az idei évben az egyik legjobb olvasmányomnak tartom. Nem lett a kedvencem, mert egyáltalán nem kapcsolt ki, nem szórakoztatott. Minden sora fájt, ütött egyet rajtam. Együtt sírtam a sírókkal, gyászoltam, gyötrődtem. Csupa fájdalom volt az egész regény, mégsem eresztett magától, olvastam szinte éjjel – nappal.
Ha színekkel leírható lenne, azt mondanám, egyszerre volt fekete, és arannyal ragyogó. Annyira életszagú !! És annyira rólunk, emberekről szól ! Súlyos, szörnyű, fájóan szép.
A csattanójától pedig padlót fogtam. Megértettem, hogy vannak mérgező szülők.
Csak az úgynevezet „szerelmeket” nem értettem, mert ezek az én értelmezésemben inkább voltak valamilyen rejtett kémián alapuló, erős testi vonzalmak, mint valódi szerelmek. Kielégülést kívántak, és elvonási tüneteket okoztak.
Nem tudom, hogy mennyire fiktív a történet, de biztos vagyok abban, hogy manapság is sok Violette jár közöttünk. Isten adjon nekik erőt, hogy elhordozzák a hordozhatatlant ! Megérdemlik a boldogságot.
Ez a regény sokáig velem marad.

10 hozzászólás
Jagika P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Tényleg jó volt. Fájdalmas, letaglózó, még izgalmas is spoiler. A regény szerkesztése nem enged elszakadni a történettől, és az írói stílus is remek. Violette és a környezetében feltűnő személyek sorsa hétköznapi küzdelmekkel és rendkívüli tragédiával teli. Mikor már az olvasó szinte már nem képes elviselni a nehézségeiket, mindig akad egy megoldás, egy váratlan fordulat. spoiler Ez nem feltétlenül írói fogás, hanem maga az élet rendezése is lehet. Kár, hogy nincs mindenkinek egy olyan lélekgyógyítója, mint Sasha…

n P>!
Valérie Perrin: Másodvirágzás

Amit szerintem érdemes tudni, hogy Valérie Perrin 1967-ben született, A varárnap koldusai az első regénye, és mivel engem ez is érdekelt, 2006 óta él Claude Lelouch filmrendezővel. Fotósként és forgatókönyvíróként is dolgozik.
Amit nem annyira érdemes tudni, de elmondom, hogy borítókép érzékeny vagyok, ami nálam azt jelenti, hogy ennek a regénynek pont nem tetszett a borítója, emiatt nem is vetettem rá a figyelmemet. Később is arra jutottam, hogy nem igazán egyezik a külső és a belső, de több javaslatra is hallgatva, belekezdtem.
Az első oldalak már megfogtak, a hangulata, az őszinte egyszerűsége , az,ahogy én magamban „hallottam” Violette hangját, az szimpatikus volt. A meglátásai, a minden részletre kiterjedő figyelme és azok az olvasó, felém való bemutatása nagyon elkapott. Egy olyan lány történetével ismerkedünk meg, akit elhagyott az anyja, nevelőotthonok és befogadó családok között telik az élete és már idejekorán fel kell nőnie. Egyszerű, eleinte iskolázatlan lány, az a fajta, akire azt lehetne mondani, hogy többre képes. Ezt a többet olvassuk ebben a fejlődésregényben. Egy csendes, visszafogott, de a történésben sokszereplős, szétáradó cselekményszál vezeti az olvasót. Nem egyenes vonalú, ugrálunk az időben, a szereplők között, nem egyfajta stílusú regényt tartunk a kezünkben. Sokszor meghökkentő, rácsodálkozó élményeink lehetnek, amit végig a temető halk, szelíd hangja hat át. (ezt nem tudtam máshogy mondani, így van bennem)
De, egy biztos, legalábbis én így éreztem, hogy az élet, a halálban is meglátható. Hogy mind, aki elment, egy-egy életet hagyott maga után és mind, aki él, ezt megőrzi és tovább éli. Violette mesélése nem a halálról szól
Valaki azt mondta, hogy inkább női regény. Talán, arra gondolt, hogy inkább nők olvassák majd.
Én meg azt gondolom, hogy nem az.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

Nagy luxus ám, ha az ember maga rendelkezhet az idejével. Azt hiszem, kevés ennél nagyobb luxus adatik meg egy ember életében.

54. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

De nagyon nagy butaság az, bolond egy szokás, hogy csak azért, mert mások így csinálják, nekünk is ugyanazt kell tennünk. Az illendőség, a tettetés és a szokásrend megöli a lelket.

385. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

Azt soha senki nem mondja, hogy igenis abba is bele lehet halni, ha túl sok mindenből túlságosan elege van az embernek.

38. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

Elvégre semmi sem tart örökké, egyszer minden boldogtalanságnak vége szakad.

10. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

Ugye tudod, hogy néha igenis fel kell lázadni?

339. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

[…] a múlt megmérgezi a jelent. Ha túl sokat rágódik rajta az ember, szép lassan felemészti.

451. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

De nézz csak körül, látod, itt fekszik a temetőben ez a rengeteg ember, aki egész életében kuporgatott, ezt-azt félretett, és végül mire ment vele?

383. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

Semmi sem tud úgy fájni, mint az igazság a maga pőre valójában.

330. oldal (Európa, 2022)

Kapcsolódó szócikkek: igazság
Málnika P>!

Amint megint megkörnyékeznek a sötét gondolatok, fogd a metszőollód, és nyisszantsd le őket tövestül, ne sajnáld!

537. oldal (Európa, 2022)

Málnika P>!

Nap mint nap rácsodálkozom a világ szépségére. Persze tisztában vagyok az elmúlással, sok szomorúság vesz körül, mindenszentekkor az ég is beborul, de az élet mindig újraindul, felülkerekedik mindenen. Mindig elérkezik egy reggel, amikor ragyogóan kisüt a nap, amikor a felperzselt föld is újból kizöldül.

379. oldal (Európa, 2022)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Alice Feeney: Időnként hazudok
Guillaume Musso: Regényélet
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Papp Csilla: Szerelem újraírva
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Colleen Hoover: Verity
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje