A ​fehér halál országában 19 csillagozás

Valerian Albanov: A fehér halál országában

Hat ​hónappal azután, hogy Robert Falcon Scott négy társával együtt odaveszett az Antarktiszon, egy orosz navigációs tiszt, VALERIAN ALBANOV még az övénél is veszélyesebb útra vállalkozott. Hajója, a Szent Anna új vadászterületek felfedezésére indult az északi sarkkörön túlra, csakhogy belefagyott az alattomos Kara-tenger vizébe.
Huszonöt férfi és egy nő közel másfél éven át rettenetes megpróbáltatásokat és veszélyeket állt ki, miközben hajójuk magatehetetlenül sodródott észak felé. Albanovnak meggyőződése volt, hogy a Szent Anna sohasem szabadul ki a jég fogságából, ezért 1914 januárjában tizenhárom társával elhagyta a hajót; hogy gyalog jusson el a Ferenc József-földre. Egyedüli segédeszköze egy kétségbeejtően hiányos térkép volt, mégis sikerült átvezetnie csapatát a jeges pusztaságon. A közel 400 kilométeres úton szakadatlan veszélyek leselkedtek rájuk, éhezés, betegség, hóvakság és nézeteltérések csorbították erejüket. Valóságos csoda, hogy akadt, aki… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszélyes Övezet Park

>!
Park, Budapest, 2003
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 963530630X · Fordította: Holka László

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Salomon Andrée


Kedvencelte 2

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tigrincs P>!
Valerian Albanov: A fehér halál országában

Az orosz Albanov az Északi Sarkvidéken 400 kilométert tesz meg társaival, kevés és kezdetleges felszereléssel, és bár valóban érzékletesen, feszesen és jól ír, attól tartok, hogy olvasása közben megpróbáltatásainak tizedét sem tudjuk átérezni, hiszen manapság már nem nagyon adódnak ilyen helyzetek, vagy ha vannak is extrém túrautak, már ott is megjelentek a civilizáció újabb technikai vívmányai, komfortja.
Nagyon informatív, izgalmas és tempós történetszövésbe csöppen az ember, főleg ha úgy dönt (és jól dönt!), hogy nem olvassa el a bevezető szövegeket.

Érdekes, hogy bár az utóbbi hónapokban olvastam Amundsenről, Scottról, Shackletonról, Nansenről, csak most, Albanov könyvének olvasásakor jutott először eszembe a Magyar Televízió Delta című műsora, melynek már akkoriban is ikonikus főcímképsorozata és zenéje több antarktiszi expedícióra is hivatkozik. Gyerekkoromban még persze nem tudtam, de a főcím 16. másodpercében azok a szánhúzó emberek Scottot és társait jelenítik meg egy 1948-as játékfilmben. Egyikük szinte egyenesen a kamerába néz, majd húz tovább.
Ez a pár képkocka nagyon jól szemlélteti az embervontatású szán hatásfokát és a Sarkok jellegzetességeit.
És akkor így a végére már muszáj behivatkoznom ezt a valóban nagyszerű főcímet is:
https://www.youtube.com/watch…

3 hozzászólás
encus625 P>!
Valerian Albanov: A fehér halál országában

Egész véletlenül találtam rá itt a molyon a könyvre, és @B_Niki volt olyan kedves, hogy kölcsön is adta nekem hamar. Szeretem az antarktiszos útlírásokat és ezen könyv után már az északiakat is.
Nem túl hosszú a történet, csak fél év történéseit foglalja össze. Ebből az első pár hónap csak igen rövid rész, a többit (a távozásuktól a menekülésig) naplószerűen írja le.
1912-ben hajójuk, a Szent Anna befagy az Északi-tengeren és Albanov nem lát arra reményt, hogy kiszabaduljanak. Engedélyt kér és kap a kapitánytól a távozásra és néhány társa csatlakozik hozzá. Kimerítő és fáradságos időszak után csak néhányan menekülnek meg…
Nem tekintik Albanovot a társai olyan vezetőnek, mint tették azt Shackletonnal az ő emberei, nem is könnyű emiatt vezetni a csapatot. De mindvégig aggódik az emberei után és próbálja őket a túlélésre ösztönözni.
A könyv fülszövegében van egy elírás, nem januárban, hanem áprilisban távoznak a hajóról, januártól kezdődtek az előkészületek (készletek összeállítása, szánok és kajakok készítése, stb)
A bevezetés az a David Robert írta, akinek az Egyedül a jég ellen c. könyvét már olvastam. Ott is lelőtte a poénokat a bevezetőben és itt is. Talán jobb a könyv olvasása után elolvasni ezt.

>!
Park, Budapest, 2003
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 963530630X · Fordította: Holka László
3 hozzászólás
Virágszépe>!
Valerian Albanov: A fehér halál országában

Valerian Albanov naplóját olvashatjuk, miután két évet tölt el a befagyott Szent Anna hajón, és úgy dönt, hogy gyalog elindul dél felé, a szárazföld felé tizenhárom társával. Tökéletes vezető típus, vállalja a felelősséget, a döntés nehézségeit, a szervezést, az irányítást. Az emberi teljesítőképesség határán vannak állandóan a lehetetlennel néznek szembe. Folyamatosan felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy mit tett volna, vagyis elindul, vagy a hajón marad, bízva abban, hogy így túlélhetik. Az egész személyes beszámoló higgadt, visszafogott, igyekszik a tényekre szorítkozni, bár Albanov elismeri, hogy igazából, alapvetően egy indulatos ember. Végig, az egész olvasás alatt szorítottam értük, lenyűgöző volt Valerian Albanov elszántsága.

Kooczka>!
Valerian Albanov: A fehér halál országában

Kánikulában újraolvasva is hatásos.
Albanov többnyire lényegre törően meséli a kétségbeejtően lassú és sokszor kilátástalannak tűnő vánszorgást valami biztonságot nyújtó szárazföld felé – gyakorlatilag térkép nélkül, a sziszifuszi küzdelmet a természettel és társaival, a veszélyes helyzeteket, és az időnként reményt adó eseményeket, mindezt jó arányban színezi érzékletes leírásokkal.
Izgalmas, élvezetes, és a kiegészítő lábjegyzetektől még informatívabb.
Nagyon szeretem a sarkvidéken, hóban-fagyban játszódó történeteket; ha valós eseményt mesél el, akkor különösen. És nyilván szívesebben olvasok sikeres expedíciókról, mint szenvedésről, de az Albanovéhoz* hasonló hősiesség mindig lenyűgöz.

*A társait sem lehet említés nélkül hagyni, mert vitathatatlanul küzdöttek ők is, osztoztak a nehézségekben, de az ő szerepük ebben a menekülésben inkább passzív volt – legalábbis Albanov elbeszélése alapján. Tulajdonképpen együtt mentek, de nem voltak csapat.

Ibanez P>!
Valerian Albanov: A fehér halál országában

Az előttem szólók már leírak mindent. Egy kihívás utolsó pontjára vettem elő (végre) a könyvet, már régóta ott figyelt a polcomon és tudtam, hogy szeretni fogom :-D Nagyon gördülékeny, gyorsan halad vele az ember (főleg, hogy izgul is ugye, hogy mi lesz, még akkor is, ha a bevezetőből a végkifejletet már úgy-ahogy tudja)… Nekem félbe kellett hagynom egy órára az olvasást, teljesen ideges lettem, hogy érjek már haza és folytathassam :-D És igen, én is megemlítem a medvemájat… hogy miket nem tud meg az ember :-D Szeretem az ilyen könyveket, ami apró, „lényegtelennek tűnő” érdekességeket ír le. Kár, hogy nem tudni, néhány emberrel mi történt, hiszen nem is tudható. Én ezt a könyvet szívesen látnám megfilmesítve :-D

Presztek_Réka>!
Valerian Albanov: A fehér halál országában

Imádom a különféle jeges barangolásokat, főleg a sarkvidékeken (hegyekben kevésbé mozgat meg, a mászás nem az én világom). Legyen szó bármilyen könyvről valós vagy kitalált történet alapján. Bár erre a témára igaz, hogy egy kitalált történet soha nem lehet olyan furfangos, mint amit a valóságban átélhetnet, magukra hagyatva, a természet erőivel szemben.
Örök földrajzosként mindig is nagyon érdekeltek a felfedezések, kiváltképp a sarokra irányulók. Mondjuk a telet is jobban szeretem a nyárnál, az is közrejátszhat. A legelső könyves élményem is egy bizonyos Földrajzi felfedezések című kurzushoz köthető, ahol is a Déli – sark meghódításáról kellett (vagy a csomagból magam választottam, már nem tudom) előadást készíteni. Ennek kapcsán olvastam el például Amundsen életrajzát is és egyéb más hosszabb – rövidebb cikkeket.
A könyvre visszatérve ( :)) :
Mai szemmel nehéz elképzelni milyen körülmények között kellett sodródniuk kvázi ismeretlen helyeken, erős fagyban, de ennek elképzelésével nincs problémám. Az is igaz, hogy volt képi és szöveges élménybeszámolókhoz szerencsém, mivel Dr. Nagy Balázs, a Földgömb magazin főszerkesztője, óriási világutazó, világhírű szaktekintély, az Antarktiszon is többször járt kutatni, az oktatóm volt az egyetemen és élménybeszámolójára is beültem többször is.
Gyenge jellemmel az ember elveszett ilyen körülmények között, ezt a könyvből is tapasztalhattuk. A reményt sose szabad feladni, és aki nem teszi, az előbb – utóbb segítségre lel.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bélabá>!

Csak akkor vagy szabad, ha egymagad vagy. Ha élni akarsz, küzdj, míg bírod erővel, elszántsággal. Lehet, hogy nem kapsz segítséget a küzdelemhez, de legalább senki sem ránt a mélybe. Ha egyedül vagy mindig könnyebb a felszínen maradni.

112. oldal

3 hozzászólás
Amapola P>!

Vissza kell vonnom a jegesmedve májának dicséretét! A Szent Anna fedélzetén rebesgették, hogy nem előnyös fogyasztani, sőt veszélyes is lehet. Akkor nem foglalkoztunk vele, különben sem volt alkalmunk megkóstolni. Most már biztosra veszem, indokolt volt a figyelmeztetés. Nyilvánvaló, hogy a jegesmedve mája nagyon káros az egészségre. Aki csak evett belőle, mind rosszul lett, fáj a feje, szédül, mintha szén-monoxid-mérgezést szenvedett volna. A kór átjárta az egész testet, gyomrunk pedig rettenetesen megszenvedte. Beláttuk, milyen igaz a szólás, mely szerint a maga kárán tanul az ember, úgyhogy meg is fogadtam, soha többé nem eszem medvemájat, bármilyen ínycsiklandó falat.*
* Albanovnak jó oka volt óvakodni a medvemáj fogyasztásától, melyről ma már tudjuk, hogy halálos dózisban tartalmazhat A-vitamint. 1897-ben a svéd Salomon Andrée és két társa léghajóval próbálta elérni az Északi-sarkot, ám a Ferenc József-földtől északnyugatra nyomuk veszett. Harminchárom évvel később a Fehér-szigeten véletlenül rábukkantak utolsó táborhelyükre, megtalálták ép csontvázukat is. A három férfi holmija olyan jó állapotban maradt meg, hogy még a fényképezőgépükben lévő filmet is sikerült előhívni. Haláluk rejtély volt, hiszen bőséges élelmiszer- és egyéb készletre leltek mellettük. A fényképezőgépből előkerült egyik felvételen két férfi áll egy jegesmedve teteme mellett… Mindez hihetővé teszi azt a feltevést, hogy halálukat a túl nagy adag A-vitamin okozta.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1897 · A-vitamin · Északi-sark · jegesmedve · Salomon Andrée
Amapola P>!

[…] a jégen sehol egy nyílt csatorna, a láthatár mentén sehol a sötét „vízég”,* pedig az csalhatatlanul nyílt vizet jelez.

* Az ég más-más színt vesz fel, ha nyílt vizet vagy jégpáncélt tükröz vissza.

29. oldal

Tigrincs P>!

Embereim állandóan az elképzelhető legfinomabb falatokról áradoznak. Már magam én önkéntelenül ilyesmire gondolok. A szárazföldi élet a maga összes kényelmével és varázsával oly csodásnak és csábosnak tetszik innen, hogy kezdek kételkedni benne, elérhető-e valaha is számunkra ez a boldogság.

70. oldal, Bajev matróz halála, csüggedés, kimerültség (Park, 2003)

Tigrincs P>!

Habár kitűnően úszik és ügyesen merül, a jegesmedve nem kedveli a hideg téli fürdőt. Egyszer egy medve előlünk menekülve beszakította a jeget, a víz alá bukott, és a jégkéreg alatt elúszott. Valamivel arrébb átütötte a jeget, kidugta a fejét és körülnézett, követjük-e még. Majd ismét lemerült, s folytatta az úszást a jég alatt. Csak akkor merészkedett ismét a felszínre, amikor már jó messzire ért tőlünk.

85. oldal, Sodródás Dél felé (Park, 2003)

Tigrincs P>!

A desszert után arra kértem vendéglátóimat, engedjék meg, hogy megmosakodjunk, és ha lehet, átöltözzünk; az étkezés alatt ugyanis egyfolytában rettegtem, hogy a zubbonyom ujjából egy tetű talál előmászni.

156. oldal, Hajó a láthatáron! (Park, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: tetű
Tigrincs P>!

És hirtelen apró, sárga virágokat pillantottunk meg. Virágok! Milyen régóta nem gyönyörködhettünk bennük!

109. oldal, Az Alexandra-Föld (Park, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: virág
Amapola P>!

Ha napi haladásunkat egy teknőc iramához hasonlítom, szegény teknőcöt sértem meg vele.

78. oldal

Amapola P>!

Volt, amikor nem tulajdonítottam jelentőséget a kenyérnek – bőven volt belőle. Nehezen tudtam elképzelni, hogy hiányozhat a kenyér, ha hússal jóllakott az ember. Amikor réges-rég első ízben olvastam Nansen leírását, erős túlzásnak találtam, hogy a Jackson táborában talált kenyér micsoda boldogságot szerez. Most, hogy magam is átéltem hasonló nélkülözést, Nansen minden szavát igazolom.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kenyér
Virágszépe>!

Két hónapja nem mosakodtunk. A minap a szextáns tükrében véletlenül megpillantottam magam, és elborzadtam. A felismerhetetlenségig eltorzult az arcom, tetőtől talpig vastag koszréteg borít. Rongyainkban hemzsegnek a „vadak”, így biztos vagyok benne, ha letennénk a földre valamelyik ruhadarabunkat, az magától arrébb mászna!

92. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Liv Balstad: Egy asszony a Spitzbergákon
Roald Amundsen: Roald Amundsen északi útja
Gombár Endre: Az éjféli nap birodalmában
Per Olof Sundman: Léggömbbel az Északi-sarkra
Kulcsár István: Mikrofonnal az Északi-sarkon
G. A. Usakov: Járatlan földön
Marco Nazarri: Az Északi-sark
Christiane Ritter: Asszony az Arktiszon
Philip Pullman: Északi fény
Frantisek Behounek: Az Északi-sark Robinsonjai