Miss ​Screwy csavaros árvái 96% 151 csillagozás

„Míg mindenki más a szürke szöveteket és fakó vásznakat részesítette előnyben, Miss Valéria Screwy nem volt hajlandó lemondani a színek adta bohémságról. Úgy tartotta, hogy ami a szemet megmosolyogtatja, az a léleknek orvosa.”

Most jót mosolygok magamon, (addig jó míg tudok magamon mulatni). Mert pár perce, enyhén szólva is morcosan csuktam be a kötet utolsó oldalát, megint. Egymás után kétszer taroltam végig rajta.

Tehát, ha már hiszti legyen kövér:
Először is, mert olvastam volna még.
Most komolyan ennyi volt?
Miért van az, tetszik valami és hiába húzom az olvasását, túl hamar vége lesz?
A másik fele ez a szuper történet igazán megérdemelne némi folytatást, igen tudom álmodozom, de akkor is nagyon tetszett.

Imádom ezt a világot, a humort, a karaktereket és természetesen az írói stílust.
Lehet csak én érzem, de egy enyhe pimaszság megbúvik a lapokban és ez annyira egyedivé teszi.

A borítóért oda meg vissza vagyok.

Na mentem pihenni, ezt meg dobom a kedvencek közé!♥

BB könyv. Nekem ennyi elég és már rendelem is.
Amit Bleeding Bride ír, az 120%, hogy különleges, egyedi és felejthetetlen.

Mindenféle aggodalom nélkül, lelkesen vetettem bele magam a történetbe és ez a lelkesedés bizony, végig kitartott.

Nehéz megfogalmazni, milyen is ez a könyv, egyszerűen el kell olvasni. Hangulata van, egyedi és belopja magát az ember szívébe. A szereplők imádnivalóak, különlegesek, ahogy a cselekmény és maga a világ is.
Hiába a gyermek- és ifjúsági irodalom címke, 30 éves fejjel is beszippantott és nem eresztett.

Az illusztrációk gyönyörűek, ahogy a borító is.

Egyszóval, imádooom!!!
Kérek mééég!!!

Tarabotti kisasszony alteregója elevenedett meg a szemem előtt. Bár nem hiszem, hogy ez tudatos lett volna a szerző részéről, mégis éreztem egy enyhe, kellemes visszhangot a Napernyő Protektorátus sorozat és e könyv főszereplője között. A steampunk világ, a szertehulló csavarok és az „okos” eszközök használata mind ezt a tényt erősítette bennem.
Ez egy igencsak rendhagyó mesekönyv. Teljesen szembemegy az általános, szinte már elvárt elemekkel, amik a mostani történeteket jellemzik, s szerintem pont ez az, ami miatt ennyire különleges. Miért is ne lehetne a kisebbek részére is egy igencsak csavaros történetet megalkotni, sok robottal és furcsa környezeti tényezővel? Hiszen ha véletlen valamelyik mesecsatornára tévedek, ott is mindenféle őrültséget látok – csak az a különbség, hogy míg azokat borzasztónak találom, ezt a könyvet egy kis csodának érzem.
Eleinte elgondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire lelhet ez történet a gyerekek lelkében otthonra, hiszen eltér az általuk megszokottól. Például olyan gyerkőc kezébe nem is adnám, aki ímmel-ámmal szeret olvasni, mert nem kötné le. Nem, ez olyanoknak való, akik felfedezték már a könyvekben rejlő varázslatot, így nem akasztja meg a gondolatait pár savval tarkított tenger, sőt, az ő elméjükre kifejezetten jó hatással is lehet. Úgy hiszem, még inkább kiteljesedhet a képzeletük világa. Messze roboghatnak Flex hátán a valóságtól.
A történet nagyon aranyos és fondorlatos, a rajzok pedig még inkább élvezhetővé teszik. Egyszerű, mégis nagyszerű. A betűméret, a sorköz és a szöveg mennyisége is úgy vélem az ajánlott korosztálynak megfelelő. Mivel én ennek már nem ebbe a csoportba tartozom, így a saját szememmel biztosan másként szemlélem a leírtakat. Néhol úgy éreztem, hogy a lapokra is rászállt az a köd, ami a kolónia utcáin uralkodik, máshogy pedig valahogy logikátlannak éreztem a történetet. Például Flextből úgy gondolom, hogy túlságosan sok lett kihozva, úgymodnva ennyi dolog fizikailag sem fért volna el benne,. Valamint az időbeli megjelenítések sántítottak még nekem. Ezek a ketyerék és módosítások nem 2 perc alatt készülnek el, még akor sem, ha úgymondva elő vannak készítve. De mindezt betudtam annak, hogy egy mesében vagyunk, ahol bármi megtörténhet, s különben is, inkább így legyen, minthogy egy-egy hosszas mókolással a szerző megszakítsa a történet rigmusát.
Összességében nézve egy egyedi, kellemes, aranyos, kalandos, csavaros történetet tartottam a kezemben.

Steampunk ifjúsági regények akadnak, de mesekönyvvel én egyelőre nem találkoztam, pedig a sokféle fantasztikus gépezet csuda egy fémcsillogást ad ennek a varázslatos történetnek. Az biztos, hogy a könyv nem egy trendet akar meglovagolni, hanem olyasmiről akar beszélni, ami talán a legfontosabb üzenet gyerekkorban: hogy tartozunk valakihez, és nekünk, akik ebben a boldog tapasztalásban élhetünk, tennünk kell azért, hogy ezt azok is megélhessék, akiknek ez nem adatik meg egyszerűen, magától értetődően. Ha elég korán beszélünk erről, akkor talán egy jobb világot nevelünk, szerelünk össze igen apró csavarokkal.

Mert hát a csavarok, mint kiderül ebből a könyvből, igencsak fontos dolgok az életben – a steampunk világ ugyanis nem egyszerűen helyszínt a történetnek, de egyenesen metaforikus szintté emelkedik: a csavar az alapja mindennek, viszont ennek legalább három szintjét ismerjük meg. Összecsavarozandó a fizikai világ, amit gépek tesznek egyénivé – ez az első, kézzel fogható szint. De mivel így működik a világ, a különleges gépezet egyúttal a csavaros észjárás, a kreatív gondolkodás (akár művészi világlátás) és egyben gyakorlatiasság közösségének metaforája is lesz. És a van a harmadik szint, ami mindezt egy még absztraktabb szintre helyezi, és egy csodálatos szójátékkal erősít meg a meseregényben: ez az érzelmi kötődés, az együvé tartozás szintje.

Mindez gyerekeknek íródott, szívvel, lélekkel, humorral spoiler. A végén még egy meghatódás-könnycseppet is sikerült elmorzsolnom, vagyis az én tesztemen átment. Mit átment, átsuhant! Mit átsuhant – átrepült, mintha egy olyan menő hőlégballonba pakolták volna, mint amilyen a Rézfánfütyülő… ;)

Annyira aranyos és izgalmas volt! Remélem egy rajzfilmstúdió igazgatója egyszer majd betér egy könyvesboltba, hogy vegyen egy könyvet a gyerekének, ráakad erre a kötetre, és hozzám hasonlóan ő is látni fogja lelki szemei előtt, hogy ez a történet egy zseniális rajzfilmsorozat alapja lenne, melynek ez lehetne az első része. :)

Komolyan minden meg volt benne, aminek egy ilyen könyvben benne kell lennie. Szép megfogalmazás, rejtélyek és izgalmas kalandok, kiváló karakterek, aranyos és szívmelengető gondolatok. A történetbe a steampunk elemek nagyon jó csavart vittek, és nagyon tetszett a könyv ezen része is, a kötetben szereplő illusztrációk pedig nagyon szépek és elbűvölőek voltak, és úgy gondolom, hogy sokat tettek hozzá a könyv hangulatához.

Le a kalappal az írónő előtt, aki bebizonyította, hogy ifjúsági regények terén is kiemelkedőt tud alkotni. Remélem, hogy a szerző nem áll meg ennél az egy résznél, és ez a könyv csak az első kötete lesz egy ígéretes sorozatnak. Alig várom, hogy a kisfiam elég nagy legyen ahhoz, hogy együtt tudjuk átélni Miss Screwy kalandjait, mert biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan ő is imádni fogja ezt a történetet. :)

IMÁDTAM! :)
Alig várom a folytatás(oka)t!

(Majd egyszer tényleg írok már róla normálisan.)

Első látásra a hideg is kirázott a könyv borítójától, és így utólag sem tartom szerencsés választásnak, de legalább tisztábban látom a miérteket. Nem néztem meg olvasás előtt, hogy a könyvet 7 éves kortól ajánlják. Szóval leginkább a kisiskolások készülhetnek az utazásra!
A történet Miss Screwy-ról szól, akinek birtokában van egy csodálatos léghajó, a nevezetes Rézfánfütyülő. Egy világkatasztrófát túlélő világban vagyunk, ahol elég nehéz az élet. A lakosság kolóniákban él, ki könnyebben, ki nehezebben boldogul. Miss Screwy képes utazgatni csodás járművével a telepek között. Így fedez fel egy szörnyű titkot, aminek felgöngyölítésébe azonnal bele is fog. Nem hiába hívják őt Screwy-nak, azaz csavarosnak, mert nem csupán az esze csavaros, hanem a baj megoldásához is csavarozni kezd. A megszólalásig hasonló, élethű fém robotokat alkot. Egészen jól alakulnak a dolgok, míg egy nap, valaki el nem lopja tőle a gőzfelhőt eregető Rézfánfütyülőt. Szorult helyzetében hűséges kutyája Flex, és testvére-házvezetőnője, Antónia siet segítségére, valamint egy kislány, egy csoda, Mira. A mindig higgadt Valeria, most sem veszti el hidegvérét, és máris előrukkol egy ütős tervvel.
A történet sava-borsa nem az események alakulásában érhető tetten, hiszen a cselekmény minden tekintetben megfelel a korosztályos elvárásnak, hanem hangulatteremtésben. Az írónő mondatról mondatra alkotja meg azt a tökéletes miliőt, amit manapság „steampunk”-ként emlegetünk. Mivel eddig még csak hasonló könyvet sem olvastam, ezeket a védjegyeket nem elemezgetném. Mondjuk úgy; elvesztettem steampunk szüzességemet, majd ehhez fogom a többieket viszonyítani.. Azért nem vagyok teljesen kezdő, mivel kb. 9 évvel ezelőtt a lányom steampunk farsangi -fogalmazzunk úgy- jelmezének összeállításában már segédkeztem. Kölcsön is vette az akkoriban használt láncos órámat, ami tökéletesen illett kosztüméhez. Kezdtem kialakítani a magam szómagyarázatát erre az egész jelenségre. Kellett is szokni a gondolatot, mert életem egyik legmegrázóbb találkozása egy steampunk fiatalemberrel volt, aki a budapesti Dob utcában jött velem szemben.Olyan tökéletes átélte azt a szerepet, amibe belebújt, hogy kezdtem a saját elmeállapotomban kételkedni. Tény, hogy ez a stílus hihetetlen élethűen tudja elegyíteni a poszt apokaliptikus és a nosztalgikus elemeket. E tekintetben a könyv is dicséretet érdemel. A réz, a gőz, a bőr, a fémek, kallantyúk, homály és csavarok segítenek felépíteni Miss Screwy világát. De minden gépészeti csoda mellett a főszereplő szíve aranyból van. Mindenek elé sorolja a gyermekek, az árvák sorsát, szóval azért mégis az emberség az úr.

Ha nem is lett a műfaj a kedvencem, de el kell ismernem, hogy a maga nemében tökéleteset. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy steampunk gyerekmese nem is igazán létezik, pláne magyar szerző tollából született!
Ki szeretném emelni továbbá, hogy nem csak a már korábban említett cselekmény igazodik a fiatalabb olvasók igényéhez, hanem a kötet tipográfiája, a nagyobb betűhasználatban is helytálló. Az idegen szavak magyarázata is megtalálható a könyvben, akárcsak jó pár hangulatos illusztráció is, ami sokkal jobban tetszett, mint a borító.

[…] minden kis csavarnak szüksége van egy anyára […]

Őszíntén szólva, nem gondoltam volna, hogy nekem ez ennyire tetszeni fog. Aztán olvasás közben mosolyogtam, ragyogtak a szemeim, s egyszerűen csak élveztem az egész regényt. Nagyon imádnivaló a kis csapat, a rajzok aranyosak, maga a cselekmény pedig elképesztő, s hihetetlenül fantáziadús.
Igazi felüdülés volt, pedig már 20 is elmúltam. :)

Kíváncsian várom a következő részét, biztos vagyok benne, hogy ismét egy külölneges utazásban lesz részünk csavaros kis barátainkkal. :)

Aranyos kis könyv.
Az a szülő, aki Mary Poppins történetein nőtt fel, meg Copperfield Dávidon és a többi klasszikuson túl van – 100%, hogy a gyerekei kezébe fogja adni, disztópiája ellenére.
Számomra nehezen indult a történet, ami aztán Miss Valériában teljesedett ki.
Most, olvasás és befejezése után közvetlenül dilemmázom, hogy a világvége felütés miatt való-e gyerek kezébe – de talán inkább hajlok az igenre – a szerethető szereplők és kalandos vállalkozásuk nemes célja végett.
Amiatt vagyok inkább bajban, hogy lehet hiába adnám a gyerekeim kezébe, mert valójában az az érzésem, hogy nem olvasnák el.
Érdekes, meg bíbelődős, meg szerelős, van benne kaland is – de kérdés, érdekelné-e őket.
És erre a kérdésre nincs egyértelmű válaszom.
A döntést megkönnyítendő kezükbe adtam és beleolvastattam a szövegbe – segítsenek – annyit mondtak, hogy nagyon kedves, de picit zavaros… (?)
7 éven felüli gyerekeknek ajánlja a kiadó, a betűtípus, betűnagyság és az oldalon lévő szöveg elosztása, a rajzok éppen megfelelőek, de még a 10 évesemnek is gondot okozott megérteni pár gondolatot (ködburok, savas tenger, mechanikus gyerekek, mechanikus papagáj, políroz).
Sajnálom, mert engem a történetben megjelenő és kiteljesedő jó ügy nagyon megfogott, valódi nemes tettessé varázsolja a két Miss-t; nagyon tetszett a kutya, Flex, alakja és a köré kapcsolódó öltet, rejtély. A legszórakoztatóbb rész pedig a léghajó visszaszerzése.
A pontomat még megálmodom a 2018. évi Merítés zsűrizésben. Amit adtam, még nem végleges, még változhat.

Az első betűtől az utolsó írásjelig imádtam :) Minden egyes alkotóelemét.
Tökéletes az adott korosztálynak, pont annyi izgalom, kaland és félelem van benne, ami kell nekik.
Félelem is, mert bizony ők már tudják, hogy történnek rossz dolgok is, nem lehet előlük eltitkolni. De abban is igazán jó a könyv, hogy támaszt nyújt, reményt a gyerekeknek, hogy tenni kell, a saját kezünkbe kell venni az események irányítását és akkor túl lehet jutni az akadályokon.
Mira és Flex voltak a kedvenc karaktereim, a hazataláló robotok, a testvérpár.
A fiam kezébe fogom adni, s remélem, ő is szeretni fogja.