Pénzt ​Marijának 12 csillagozás

Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​postán, ahol a takarékpénztár is működött, már több éve függött a falon egy plakát, amelyen egy pirospozsgás – a falusiak közül senkire sem hasonlító – férfi fáradhatatlanul biztatott mindenkit: „A pénzedet még ma tedd a postatakarékba!” Ha Kuzma a postán járt, mindig úgy látta, hogy ez a férfi elnéz mellette. Mókából föl-alá járt, hadd kerüljön szemközt vele, de a férfi a plakáton mindig elfordította a tekintetét, valahova Kuzma felé nézett ugyan, de mégis melléje. Kuzma elégedetten szokott távozni.
Most viszont hirtelen sok pénzre lett szüksége. Zavarban volt. Miért épp neki gyűlt meg a baja a pénzzel? Hiszen soha nem volt vele komoly dolga. Biztosan ezt akarja a pénz megbosszulni. Most nemcsak eltűnődnie kellett a pénzen, hanem kénytelen-kelletlen egyre csak azon rágódnia, hogy honnan szerezzen. Jevgenyij Nyikolajevicshez azért ment el mindjárt, mert mindig azt hallotta: van pénze. De hogyan tovább? Még mielőtt beszélt volna Gorgyej apóval, gondolatban végigment a… (tovább)

Eredeti cím: Деньги для Марии

Eredeti megjelenés éve: 1967

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1979
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632710940 · Fordította: B. Fazekas László

Enciklopédia 1


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Raszputyin az orosz falu, a szibériai tajgavidék krónikása, ez két könyv után látszik. Szereplői technikailag olyan messze vannak a civilizációtól – egy napig kell vonatozni, amíg a „városba” érnek! –, hogy hozzájuk képest Móricz tanyalakói hovatovább erzsébetvárosi hipszterkolóniának tűnnek. A regény alaptörténete pont ebből a távolságból fakad: Marija elvállalta a falusi boltocska vezetését, aztán jön a revizor, és horrorisztikus hiányt talál. De a revizor rendes, mert ad öt napot Marijának, hogy szedjen össze 1000 rubelt, ami technikailag azt jelenti, hogy a férj, Kuzma lót-fut a pénz után, miközben Marija hol zokog, hol kataton állapotban néz maga elé. (Hogy ez elárul-e valamit arról, hogyan vélekedik a jó Valentyin a női nem képességeiről – ebbe ne menjünk bele.) Hogy gyorsan kiemeljek két lényeges elemet a szövegből (mer' utána rohanok, sietni kell, december van, bocsi):

1.) Az egész konfliktus remekül példázza, mi volt a difi a hruscsovi gazdasági enyhüléssel: csak úgy ukmukfukk belehajítani az embereket a vállalkozói szemlélet (eleve torzított) örvényeibe, úgy, hogy azok semmiféle tapasztalattal nem rendelkeznek a pénz természetével kapcsolatban (szerintem azt hiszik, a „közgazdaság” valami egzotikus finn étel), hm, ez elég merész ötletnek tűnik. És még le is verik kegyetlenül rajtuk a törvényszerűen elkövetett hibákat*.
2.) Igazából nem is az ám a lényeg, hogy összeszedik-e azt a fránya pénzt, vagy sem. Hanem a megaláztatás. Hogy kuncsorogni kell. Szembesülni azokkal, akik letagadják, hogy tudnának kölcsön adni. Meg azokkal, akik tudnak kölcsön adni – de az meg bizonyos szempontból még rosszabb. Mert aki nem ad, az szégyellje magát. De aki ad, ahelyett mi szégyenkezünk, mert elfogadtuk.

Jó könyv, sokat elárul a Sztálin utáni Szovjetunióról, annak is a legeldugottabb sarkáról: Szibériáról. És a szibérekről. Vagy hogy nevezik őket. Vacilláltam a négy meg a négy és fél csillag között – azért döntöttem előbbi mellett, mert azért R. másik könyve jobban tetszett.

* Ez amúgy ugyanaz a probléma, ami a Szovjetunió szétesése után is szétcsapta oroszok millióinak életét.

15 hozzászólás
gesztenye63>!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Ez a kisregény még javában Brezsnyev országlása idején, 1976-ban jelent meg a volt Szovjetunióban. Raszputyin, az orosz falusi próza harcos képviselőjeként, az egész történet vonalvezetését rábízza a korabeli szovjet falusi lét emelkedett eszmeiségének, a paraszti erkölcsiségnek a felsőbbrendűségére, és mindezeket a hangsúlyos értékeket – a sorok között – szembeállítja az „értéktelen” városi normákkal.
Különös élmény Raszputyint olvasni. Az író, aki sohasem bírálta nyíltan a szovjet államot és a kommunista berendezkedést (olyannyira, hogy élete utolsó évtizedeiben elhíresült a peresztrojka és a glasznoszty elleni nyílt politikai kiállásáról és támogatta Zjuganov kommunista pártját), ahogyan mégis tiszta szemmel és valószínűleg szibériai paraszti gyökereinek köszönhetően zsigerből tárja fel a szovjet (terv)gazdaság falusi gyakorlatának működési anomáliáit, mélybe nyúló, rendszerszintű ellentmondásait. S teszi mindezt őszintén, kendőzetlenül, szinte naív egyszerűséggel, szókimondással, kizárólag abból a szemszögből, amelyet ismer, amelybe beleszületett – az orosz parasztember látásmódjával. Bár tudható, hogy ezt a fajta kritikai szemléletet az akkori szovjethatalom támogatta, az alkotás mégis feltétlenül tiszteletre méltó.
A történet maga is ilyen egyszerű. Az isten háta mögötti faluban adott egy iskolázatlan, középkorú családanya (Marija), aki – a rendszer diszfunkcionalitásának köszönhetően, képzettség és hozzáértés híján – a falucska kicsiny boltját vezeti, valamint férje (Kuzma), a háborús veterán, a kolhoz talpig becsületes dolgozója. Megesik velük a baj spoiler és ahhoz, hogy ne sújthasson le Marijára a „néphatalom törvényé”-nek igazságos ökle, soha nem látott összegű pénzre van szükségük.
Kuzma pedig – akinek józan paraszti értékrendjében első a család összetartása – elhatározza, hogy bármi áron, de megszerzi a hihetetlen összegű pénzt (egy olyan gazdaságban, a ’60-as évek szovjet-orosz falujában, ahol bár használják ugyan, de alig ismerik a rubelt, hiszen az elszámolások még mindig jobbára munkaegységben, terményben történnek, a készpénzre inkább csak egyszerűbb iparcikkek vásárlása céljából van szükség – már amikor egyáltalán jön a könyvelő a kolhozba/szovhozba és bért tud fizetni!).
A történet két – egymáshoz igen közeli – idősíkban zajlik, bemutatva Kuzma küzdelmét a pénz megszerzéséért és egyben utazását a – Raszputyin által igencsak negatívan misztifikált – városba. A kisregény igazi értéke az én olvasatomban azonban, nem is a tényleges cselekményben leledzik, jóval inkább a rövid terjedelem ellenére is számosan szerepeltetett karakterek ábrázolásában.
A szinte csak szénrajzként felskiccelt szereplők között tisztán felismerhetők a kor szovjet berendezkedésének tipikus alakjai: a sztálini időkben meghurcolt egyszerű, tisztakezű kádertől, a dologba-háborúba-gyermekekbe belerokkant vénséges bábuskán keresztül, egészen a városba vágyó, lumpenizálódott parasztfiúig. A szűk keretek között igen szépen ívelő tablót mutat fel Raszputyin az olvasónak. És ha az író elfogultságát és látókörének természetadta korlátait el tudjuk fogadni, nagyon érdekes korrajzot kapunk és jól szórakozhatunk.

A könyvet és a Raszputyin prózájával való ismerkedés élményét @B_Niki-nek köszönöm. :)

>!
Magvető, Budapest, 1979
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632710940 · Fordította: B. Fazekas László
3 hozzászólás
Csabi>!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Ha az ember egy ’60-as években írt szovjet regényt olvas, akkor óhatatlanul megvannak a prekoncepciói. Előre okoskodik, hogy mi is lesz ez. Keresi benne a nyomokat (a vöröseket). És aki keres, az talál.
Na és aki egy boldogabb világba született spoiler, az mit láthat ebben a könyvben? Egy erkölcsi tanmesét a pénzről, ami nincs, az emberek önzetlenségéről, vagy éppen önzőségéről. A történet nem túl bonyolult, Marija elvállalja a helyi bolt vezetését – amit amúgy senki sem akar rossz híre miatt, nem egy korábbi boltost vittek innen börtönbe leltárhiány miatt –, és őt is utoléri az átok, óriási a leltárhiány, szinte elképzelhetetlen összeg egy falusi számára, akik jóformán még mindig az önellátásban élnek. Pár napja marad a családnak, hogy összeszedje a pénzt, és megmentse a négy gyermekes anyát a börtöntől. Innen két irányba mehetne a történet, egyrészt megindulhatna a nyomozás, hogy mi/ki a leltárhiány oka, de Raszputyint nem ez érdekli, valószínűleg a leltárhiány olyan természeti csapásnak minősült akkoriban, mint a szárazság, vagy a földrengés, előbb-utóbb bekövetkezik. Nem, az író inkább azt vizsgálja, hogyan működik a szolidaritás, össze lehet-e szedni ezt az elképesztő összeget a faluban, vagy sem. Lehetne ez egy rendszerbírálat, de Raszputyin ezt nem műveli direktben (habár a kolhozvezető kálváriája a feketén vett benzinnel és a leült 8 év jellemzően sztálini politika), de az is igaz, hogy maga a tény, hogy a brezsnyevi Szovjetunióban ilyen siralmas körülmények között élnek a parasztok, akik élelmiszerrel látják el az országot, elég beszédes.
De lehetne a történet a vörös farok csóválása is a kollektíva erejéről, ami megsegíti a bajba jutott elvtársat, ebbe az irányba mutat a kolhozvezető lépése, amikor a kolhoz vezetőinek fizetését felajánlja (az érintettek helyett, höhö) Kuzmának (ja, így hívják Marija férjét). De nem, Raszputyin jó egyensúlyt tart a két irány között, mindenféle emberrel találkozunk a történetben, van, aki ad, van, aki nem, mert az ember lehet szocialista, de a pénz az mindig csak pénz. Lehet, éppen erre akarta az író kihegyezni a történetét, a pénz hatalmára, ami, hiába jött már el majdnem a kommunizmus, még mindig hat. Azért is feltételezem ezt, mert maga a történet, ami eleinte egy rendes történetnek látszódik, még utazás is van benne, ahogy Kuzma elindul vonaton a városba a rég nem látott testvéréhez kölcsönkérni, szóval a történet furcsán ér véget, ki nem elégítve a lezárásra szomjas történetolvasó kíváncsiságát.

SteelCurtain >!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Nyugtalanítóan nyitott befejezésű regény. Vagyis hát így éppen befejezetlen. De egyébként is végig bizonyos kettősség jellemzi ezt a művet. A történet akár banális is lehetne, de szerintem inkább parabola. A revízió hatalmas – 1000 rubelre rúgó – hiányt tár fel a falusi boltban. Egy olyan faluban, ahol az ott élőknek valószínűleg összesen sincs ennyi pénze. Ha Marija nem teremti elő ezt a pénzt néhány napon belül, akkor hosszú évek várnak rá a börtönben, vagy a munkatáborban, mint már nem egy elődjére. Mert mint @Csabi találóan rámutatott, a helyiek szemében a leltárhiány egyfajta elemi csapás képzetét ölti. Nem is lehet csodálni, hisz az egymást váltó teljesen képzetlen, s még elemi ismeretekben is meglehetősen rosszul eleresztett boltvezetők még maximálisan becsületes hozzáállással sem kerülhetik el a leltárhiányt. Mindez az űrkorszakban, a nukleáris nagyhatalom Szovjetunióban. Itt már senki sem éhezik, mint Sztálin idején, de törvényes fizetőeszköz csak elvétve téved a faluba. Tanulatlanság, pénztelenség, lepusztult géppark és hajmeresztő közlekedés.
Tartok tőle, hogy a mai fiatalok már egyszerűen propagandafogásnak minősítik azt az összefogást, ami részben önként, részben kolhozelnöki nyomás hatására formálódik Marija megmentése érdekében. Csakhogy akkortájt még itt kis hazánkban is gyakran előfordult, hogy barátok, munkahelyi kollektívák önkéntes és ingyenes munkát végeztek valamelyik társuk házának építésénél. A pénzhiány és a személyes kapcsolatok jelentősége néha csodákra volt képes. Mára eljutottunk a pénz imádatához és a facebookos vakaródzáshoz. Csoda, ha sokan megkérdőjelezik a fejlődést, és még a késő sztálini korszakra is nosztalgiával tekintenek vissza? Pedig Raszputyin, aki állítólag maga is sztálinista nézeteket vallott, itt egyáltalán nem egy propagandakiadványt bocsátott útjára.

8 hozzászólás
regulat>!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Próbálom meghatározni, hogy mi a hozzáállásom a párhuzamosan két idősíkon játszódó történetekkel, ahol az visszaemlékezős szálnak pont ott lesz vége, ahol a történet indul, és a történetnek meg úgy lesz vége, hogy az olvasóban meg ott marad a kérdés, hogy „akkó' most mi va'?”.
Tulajdonképpen nem zavar.
Szerencse, mert Raszputyin regénye pont ilyen.
A történet maga banális, mint a cím is mondja, pénz kell Marijának. Sok. Mert ő a falusi boltos, és hiánya van. Pedig nem lopott. Az elődeit is éppen ezért csukták le…

És az alap történet is azt mutatja, hogy a nagy Szovjetúnióban… a kommunizmushoz (amikor ugye a nagy közösből mindenki szükséglete szerint…) vezető út, az egy dolog, hogy rögös, de valószínűleg rosszul is van kitáblázva.

A nagy kérdés, hogy Marija férje, Kuzma össze tud-e szedni Egyezer rubelt három nap alatt a faluban… kölcsön, vagy elé kell-e menni a városban élő testvéréhez, hogy az hátha…

És még ez sem olyan érdekes, ha nem a vélemények az átalakuló falusi életről, a parasztokról. A vélemények, amiket Raszputyin a szereplők szájába ad… és ami azt mutatja, hogy azért van itt baj.

>!
Magvető, Budapest, 1979
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632710940 · Fordította: B. Fazekas László
Citrompor>!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

In medias res belecsöppenünk egy család kálváriájába. spoiler
Tehát Marijának pénzt kell szerezni…
Gondolhatjuk, hogy ez ma sem könnyű, de egy kolhozban, ahol a munkaegységre arányosan kevesebb jut, mint máshol az országban, s a falu vezetőit, az értelmiséget leszámítva nem jellemző, hogy valakinek egyáltalán pénze*, sőt mi több, megtakarítása legyen, ez szinte a lehetetlennel határos küldetésnek bizonyul.
A pénzt kérőtől úgy fordulnak el, mintha betegséget terjesztene, a pénz éket ver az emberek közé. Szomorú és kiábrándító korrajz, amely talán nem is egy adott kor jellemzője, hanem örökös érvényű jelenség.
A főszereplő férj, Kuzma hozzáállása** hiába szimpatikus a pénzhez, az élethez, a becsülethez általában, ezzel most mit sem ér. Ez a hozzáállás az adott szituációban nem életképes.
A könyv végig feszültséget keltő, a vége fájón befejezetlen, spoiler Ezekre nem kapunk válaszokat.

*http://moly.hu/idezetek/616972
**http://moly.hu/idezetek/616977, http://moly.hu/idezetek/616975

>!
Magvető, Budapest, 1979
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632710940 · Fordította: B. Fazekas László
ppeva P>!
Valentyin Raszputyin: Pénzt Marijának

Ez volt az első könyv, amit Raszputyintól olvastam. Amire legjobban rácsodálkoztam akkor a könyvben, az az volt, hogy a szovjet falvakban élő embereknek gyakorlatilag nem volt pénzük. Volt esetleg pár rubeljük, kaptak a kolhozban természetben terményt, termesztettek is maguknak a kertecskékben, de a pénz az a legritkább vendég volt a háznál. Hát ez nagyon megdöbbentő volt.


Népszerű idézetek

gesztenye63>!

Mikor az ember ötven felé jár, nehezen tudná megmondani, van-e barátja vagy nincs. Annyi különböző ember fordul meg addigra a barátai közt, mint egy vendégjárásban; utóbb csak az évektől megcsendesült, okos, nyugodt kapcsolat marad meg, hozzánk közel álló emberekkel.

109. oldal

Citrompor>!

    Kuzma nem érezte úgy, hogy rosszul élnek. A legszükségesebb megvan a házban, ruhátlanul, mezítláb senki sem jár. Senkit sem irigyelt. Azokkal az emberekkel, akik jobban éltek nála, ugyanolyan nyugodtan megvolt, mint azokkal, akik magasabb termetűek voltak nála. Amiért nem nőtt akkorára, mint ők, még nem fog lábujjhegyen járni. Végül is mindenki a maga módján jár.

118. oldal (Magvető, 1979)

4 hozzászólás
Citrompor>!

A pénzhez Kuzma egész életében nagyon egyszerűen viszonyult: ha van – jó; ha nincs – az se baj.

117. oldal (Magvető, 1979)

Citrompor>!

– A rongyaimat halálomig se nyűvöm el. Ha pedig inni akarok, összeszerelem a masinát, és olyat főzök, hogy éget, mint a tűz, nem hitványabb annál, amit te iszol. Az ujjamon meg tudom számolni, hogy életemben hányszor volt pénz a kezemben. Kiskoromtól arra szoktattak, hogy mindent magam csináljak, a saját munkámból megéljek. Csinálok én asztalt, varrok én csizmát, ha kell. Az éhínség idején, harmincháromban, még sót is kapargáltam a szikesen, levesbe. Manap mindenki a boltba futkos, pedig évente ha kétszer járt ott az ember azelőtt. Mindenkinek megvolt, ami kellett. Megélt, nem lett oda. Most meg lépni se léphetsz pénz nélkül. Mindenütt csak a pénz. Bele van bolondulva a nép. Fúrni-faragni, barkácsolni mind elfelejtett, no persze, van a boltban minden, csak pénz legyen. Még szerencse, hogy némely embernek nincs, annak legalább a gyerekei nem szoknak el a munkától, magukban fognak bízni, nem a pénzben.

102-103. oldal (Magvető, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: pénz
regulat>!

A sógorom sem volt hívő: párttag volt, de még mekkora! Aztán amikor negyvennyolcban bíróság elé állították, még előző este futott hozzám, hogy imádkozzak érte.

44. oldal (Magvető, 1979)

Citrompor>!

– Nekem sok a pénzem. Engem, nagyanyó, szeret a pénz. A pénz olyan, mint az asszony: minél kevesebbet törődöm vele, annál jobban szeret. De aki minden kopejkáért reszket, annak nem lesz.

152. oldal (Magvető, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: pénz
regulat>!

Kuzma felébredt, mert egy gépkocsi fényszórójának vakító fénye fordulás közben végigpásztázta az ablakokat, és a szobában világos lett.

(első mondat)

regulat>!

[…] bizonyára ilyen a nézése. Nyilván már régóta vezető, gondolja Kuzma, és nem különösebben jó ember. A hangja gyenge, vagyis a hangjával nem tud hatni, tehát megtanulta, hogy a szemétől féljenek az emberek.

57. oldal (Magvető, 1979)

2 hozzászólás
regulat>!

Ha meg mindenkivel törődik az ember, végül rájön az ideg.

43. oldal (Magvető, 1979)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú
Alekszandr Bek: A volokalamszki országút
Anatolij Ribakov: Az Arbat gyermekei
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Viktor Nyekraszov: Fordul a kerék
Valentyina Jermolova: Lófrálók
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié
Jurij Trifonov: Az öreg