Távolban ​egy fehér vitorla (Petya és Gavrik 1.) 78% 73 csillagozás

Gyerekkoromban nagyon szerettem. A sorozat összes könyvét elolvastam.

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
2011. újraolvasás

Örülök, hogy nem ábrándultam ki… Nagyon tetszett gyerekkoromban, és most is. Jó, biztos benne volt a nosztalgia is, de meglepő volt, mennyi mindenre emlékszem a könyvből, annak ellenére, hogy vagy 45 évvel ezelőtt olvastam. :))
Szóval most is tetszett – tudom, elég kifacsarodott ízlésem van…

A helyzet az, hogy ez a könyv jó.
Nagyon.
Erősen sajnálom, hogy a felnőtt generációk számára a Távolban egy fehér vitorla csak egy ijesztő cím a gyűlöletes kötelezők sorában, amitől jobb távol tartani magunkat.
A regény helyszíne Odessza városa az 1900-as évek elejének cári Oroszországában. Két srác (egy középosztálybeli értelmiségi és egy szegény halászcsalád gyermeke) szemén keresztül átélhetjük az orosz-japán háború időszakát és az 1905-ös forradalom eseményeit.
A sztori már a kezdetektől magával ragadó, helyenként kimondottan megrendítő. A drámai részeket azonban hatásosan oldja a gyermeki nézőpontból származó humor és a számos vicces helyzet. Így a regény nem válik unalmassá.
Lenyűgöző tablót kapunk a fekete-tengeri kikötővárosról, a sokszínű kultúráról, ukránok, oroszok, kozákok, zsidók és még számos nép együttéléséről, az egy évet felölelő cselekmény pedig lehetőséget ad rá, hogy egyaránt megismerjük Odessza téli ködbe burkolózó és nyári naptól perzselt arcát is.
Ha esetleg valaki tart a szájbarágós politikai üzenetektől, megnyugtathatom, manapság sokkal több és durvább propagandát tolnak az arcunkba, ha csak ennyit kapnánk, mint ebben a könyvben, én már boldog lennék.
És szívből remélem, hogy a büszke Odessza népe, amelyet ismét a történelem viharai sújtanak, hamarosan egy békés életet élhet a Dnyeszter-mente gyönyörű tengerpartján, ahol a kéklő hullámokon mindig ragyog a távolban egy fehér vitorla.

Nem tudom eldönteni, hogy olvastam–e már kamaszként vagy nem, vannak benne ismerős részek (lehet, hogy tankönyvből?) Így aztán nem tudom, hogy akkor tetszett-e, most igen. Két tízéves kisfiú történetén keresztül mutatja be Ogyesszát, lakóit, ünnepeit, az 1905-ös felkelést és az azt követő pogromot. Színes, érdekes, nem patetikus leírások, mindennapos események, szerethető szereplőkkel.

Ogyessza, 1905-6, két kisfiú. Címe Lermontov verséből ("Vitorla").

Valami tanév végi jutalomkönyvként kaptam, de szinte olvasatlan maradt. Évekig kerülgettük egymást, de nem jöttünk össze sohasem igazán.

Érdekességnek nem volt rossz, de nem mondanám szórakoztatónak, inkább valahogy nekem tanítójellegű maradt. Megszereztem, elolvastam, de nem hiszem, hogy az elkövetkező öt évben újra fogom olvasni.
Én azt hittem, olyasmi lesz, mint a Nem akartunk tengerre szállni, de nem. Teljesen más. Egy kort ölel fel, és egy kisfiú szemszögéből próbálja bemutatni. Még izgalmasnak sem mondható.

Múlthéten a töri tanár felajánlott annak egy 5t, aki elolvassa. Hát én jelentkeztem és ebből kiindulva nem is bántam meg, az ötöst megkaptam, viszont ha ez nincs akkor nem olvasom el. Nem igazán tetszett, lassan is haladtam vele, de lehet ,hogy elolvasom egyszer. Talán. :)

A tartalma alapján izgalmasabbnak gondoltam a könyvet. Érdekes volt az akkori időkről olvasni, de megint hiányzott, hogy nem igazán ismerem a történelmet.
Ami zavart, hogy sokszor úgy tűnt, mintha nem is egy komplett történetet olvasnék, hanem csak részleteket a két fiú életéből. Valahogy úgy éreztem, mintha nem a leírások támogatták volna a cselekményt, hanem fordítva, kellett valami komoly cselekmény is, hogy a leírásokra tudjon az író koncentrálni.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem hiszem a folytatásokat valaha is elolvasom.

Annak idején két példányban is megvolt, sajnos, ma már egy sincsen belőle…..szerettem gyermekkoromat idézi…:) Az egyik példányt általános iskolai tanulmányaimért kaptam anno.

Tipikus gyermekregény, de valahogy „fordított helyszínnel”, mert ez a történet az általánostól eltérően bent játszódik a városban, és a főszereplő egyike a történet kezdetén éppen nyári szünidejéből tér vissza, és ül be az iskolapadba. 1905 nyarának végétől 1906 közelgő nyaráig (május) zajlanak a forradalmi események II.Miklós cár Oroszországában, így a Fekete-tengerparti, kevert kultúrájú Odesszában is. A célközönség miatt (is) könnyű olvasmány, felnőtteknek pedig jó kikapcsolódást jelenthet a megkavarodott mindennapokból. Bájos a gyermekszereplők lelkivilágának ábrázolása, az ő viselkedéseik bemutatása jól eltalált, ők (még) ideológiáktól mentesek. A fiúk élete további három regényben folytatódik, így nevezhető egy XX. századi „Odessza-tetralógia” első részének is ez a könyv. Az én érdeklődésemet sikerült felkeltenie a folytatások iránt is.