Trianon 9 csillagozás

Elismerésem!
Ez az első szó, ami eszembe jutott a könyv elolvasása után.
Itt van ez a Vakulya Norbert nevű, számomra eddig teljesen ismeretlen magyar író, aki a gyászos százéves évforduló apropóján letette ezt a történelmi regényt az asztalra.
Nehéz ismeretlenül betörni egy piacra, olvasóként meg ódzkodik az ember, hogy sok ezer „kemény” forintot kiadjon látatlanba az ismeretlenbe.
Bán Mór írta a Hunyadi ciklus második kötetének utószavába, milyen keveset tudunk a korról és mennyi minden a fantázia és a képzelet műve, ami a fehér foltokat kitölti. Könnyű-e, avagy nehéz? Nekünk nehéz megítélni.
Viszont a kor, amit Vakulya megidéz kellően dokumentált és ilyenkor nagyon csínján kell bánni a történettel, mert óhatatlanul lukra futhatunk.
Nos Vakulya Norbert nem csak sikerrel oldotta meg a feladatot, de a tények és a visszakereshető elhangzott szavak, beszédek köré, egy, az általam ismert történelmi tényekkel egyező, olvasmányos regényt épített, ami tökéletes képét adja az 1918 és 1920 közötti időszaknak, annak minden politikai- és vérzivatarával, nagyjából olyan képet festve a szereplőiről, ami a leginkább valóságosat tükrözi.
És megemelem a kalapom Vakulya Norbert előtt, mert ahhoz is kellő bátorság kell, hogy olyan emberek szájába adjon szavakat, mint Tisza István, Teleki Pál, Ady Endre, Károlyi Mihály, Kun Béla, Szamuely Tibor, Horty Miklós, vagy Gömbös Gyula. Mi csak tanultunk róluk, de itt lélegeznek, velünk élnek, az ágyunkban fekszenek.
Külön köszönet, mert ebben a regényben a szereplőket olyannak látom, amilyennek a tanultak és az olvasottak alapján megismertem (elképzeltem).
(Az azért kimaradt, hogy Kun Béla zaciba akarta csapni a magyar koronát, de ennek hiányát elnézem, mert a tény csak állítólagos, bár a könyvben olvasottak alapján egyáltalán nem lehetetlen.:-))
No, nem sérteném meg a könyvet a kalandregény címkével. Inkább történelmi szépirodalomként aposztrofálnám, bár igaz, olykor van benne izgalom. De valljuk be, maga a kor sem volt izgalom nélküli és ha csak a vörös, vagy a fehér terrort nézzük, akkor még szerényem fogalmaztam.
Az viszont sajnálatos, hogy itt a molyon még mindig csak egy csillagozás és egy vélemény olvasható ennél a posztnál. Bezzeg a satnya ötven szexéhes árnyalatán…!!!
Kedves könyv-, olvasni- és szórakozni szeretők! Vegyétek és olvassátok Vakulya Norbert regényét ezzel is serkentve, hogy írjon még, mert alapos és jó írói vénával rendelkező tollforgató.
Magam részéről pedig csak annyit ígérhetek a tisztelt írónak, hogy ezek után meg fogom venni és el fogom olvasni a korábbi regényét is!

Első könyvem volt Vakulya Norberttől, de nagyon tetszett. Több szálon fut az esemény, melyek néha összefutnak, hogy újból különválhassanak. A nem valós történelmi személyek története, életének szakasza megnyugtatóan lezárásra kerül, de elmondható, hogy valamennyien megszenvednek addig, míg eljutnak odáig.
A magyar történelem ezen szakasza fekete lap a könyvekben, és nem is szívesen nyúlnak hozzá, ez a kötet mégis üdítő kivételnek számít. Köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam.

Mindenekelőtt: külön öröm volt számomra, hogy a könyvben újra találkozhattam a szerző egyik korábbi regényének (Vihar Erdélyben) főszereplőjével, Nopcsa Ferenc báróval, és megismerhettem a világ első repülőgép-eltérítésének történetét, amit ez az elképesztően kalandos életű paleontológus professzor vitt véghez. :D

Bevallom, fenntartásokkal vettem kezembe a könyvet. A Trianon szó hallatán minden magyarban megmozdul valami negatív érzelem, és nehéz nem társítanunk hozzá aktuálpolitikai és társadalmi gondolati berögződéseket, ideológiánknak megfelelően. Ahogy azonban haladtam előre a történetben, egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy ha valahogy, akkor ehhez a témához így kell hozzányúlni. A történelem tanulása során, ha a száraz adatok, tények memorizálása helyett ilyen formában találkozna a diákság ezzel a – nem túl vidám – időszakkal, sokkal inkább megismerné, feldolgozná, és megértené akár az utána következő korszakokat is, az egészen a jelenünkbe nyúló összefüggéseket.
A regény egyik pozitívuma, hogy semmit sem veszít lendületéből egészen a végéig. A másik, hogy írója nem ítélkezik, objektív marad, miközben alakjai nagyon is szubjektívek, és emberiek.
Elgondolkodtam közben, hogy milyen sokféle nézőpont létezik, hogy minden meggyőződésnek megvan a maga igazsága, a maga szemszögéből. És most nem a Trianonnal kapcsolatos vélekedésről beszélek, hisz ahhoz fűződik egy kollektív szomorúság/keserűség, – hanem a (bel)politikai nézetek általi szétszabdaltságra, ami ma is kísért minket.
Vészterhes, belső feszültségekkel teli időszak volt. Egymást üldözték magyarok, előbb a Vörösterror, majd a Fehérterror égisze alatt. A hétköznapi emberek azonosultak hol egyik, hol másik ideológiával, miközben mindegyik hatalmas károkat idézett elő. És ezalatt hiába tudatosult a fenyegető külső veszély, a szomszédos országok területi igényeinek frusztráló valósága: hazánk politikusainak szintjén, a belső hatalmi harcok sűrűjében a legyőzött ország szerepében vergődve igazán senki nem volt képes kifelé érdekeket érvényesíteni…

És minden nézőpontba belepillantást nyújt a regény, miközben kalandos külső-és belső (lelki) harcokat, emberi sorsokat mutat be fordulatos, izgalmakkal átszőtt történeteken keresztül. Szereplői hétköznapi emberek éppúgy, mint az ország kulturális életének alakjai, avagy vezetői. A könyv varázsa épp ebben rejlik: szinte hallom a gondolataikat, átélem a benyomásaikat, érzéseiket. Közel vagyok hozzájuk, általuk részese leszek a történetnek, a korszaknak.
Szemeim előtt megelevenednek a korabeli Budapest és Szeged utcái, a vidék tájai éppúgy, mint az észak-olasz hegyláncok, avagy az Adria partjai…

Én egyáltalán nem szeretem ezt a korszakot, ezt most mégis – pozitív meglepetésként – érdeklődve olvastam. Számtalan gondolati síkot nyitott meg bennem, akár a konkrét témától elvonatkoztatva is. Észrevettem, hogy sokáig mélázom még a becsukott könyv fölött… Nos, ez a jó könyv ismérve: gondolatébresztő, érzelmeket, kapukat nyit meg benned. Nekem hozta. 5 csillag!

Ez egy méltó és remek könyv Trianon 100. évfordulójára!
A kötet kellően olvasmányos, végig leköti az ember figyelmét, a kortárs történelmi regény-írók közül talán Bán Mór lendületes történetvezetésével tudnám összehasonlítani; izgalmas, teli emberi érzelmekkel, élő karakterekkel, akiken keresztül átélhetjük az 1918–1920 korszakot, történelemhez hűen.
Nagyon sok munka volt vele, ahogyan egy interjúban, vagy az író hivatalos oldalán is megjegyezte, és ez mind jól látszik. Jó döntés volt, mikor megvettem ezt a kötetet, mert sokat tanultam belőle, sok mindent jobban megértettem. Egyetértek az előttem szólókhoz, akik részletesen jellemezték a regényt, valóban fiataloknak: diákoknak és egyetemi hallgatóknak igen is javasolt elolvasni!
Jó magam kevésbé kedvelem ezt a korszakot, de mindig szívesen tanulok, sajnos a tanulmányaim során elég kuszának tartottam, meg valljuk be, nem dicsőséges korszakunk az 1918–1920 évek. Ehhez képest, itt van ez az 500 oldalas, remekül jól felépített és mozgalmas, összefüggéseiben jól érthető mű, amely a remek szereplőkön keresztül mutatja be az adott történelmi kort. Aztán itt van a történelmi korszak történései, külpolitikai és belpolitikai, valamint geopolitikai cselekményei, a kiemelt személyek beszédei, az adott karakterek szálai, párbeszédei, gondolatai, mind egyszerűen zseniálisak!
Vakulya Norbertnek ezúton is gratulálok, minden elismerésem, hogy az általam nem igazán szeretett korszakot is remekül megértette és bemutatta! Elismerésem!
Előzetesen egy dokumentum kötetet olvastam (Napról napra Trianon), amely végig követi az 1918-as eseményektől Trianonon át 1924-ig a történéseket, és számomra ezért is hiteles, többlet ez a történelmi regény, mert jól követi, cselekményében mozgalmasabbá teszi a (száraz)dokumentumokban leírtakat, történelmi hűséggel.
Fantasztikus eredmény, kívánok sok sikert a további kötetekhez, s remélem más korszakból is kapunk ízelítőt a szerzőtől! ;-)

Letehetetlenül izgalmas kalandregény…a valóságról,egy romba omló ország nem hétköznapi két (vagy 100?)évéről, olvasmányos érthető stílusban.

Regényként teljesen jó és lendületes, izgalmas, olvasható. A mondanivalója pedig kifejezetten pozitív és elfogulatlan.
Erről a témáról én csak történészi írásokat olvastam, regényt még nem. Az könnyebben olvashatóvá tette, hogy van pár fiktív “kisember” akik reprezentatív csoportokat képviselnek és rajtuk keresztül követhetőek az események (a református zsidó, a fehér-vörös terrorlegény, a kiábrándult kommunista)
Azt nem teljesen értettem, miért írta a bevezetőben, hogy tükrözi a politikai véleményét. Nagyon korrekt és középutas, nem ment bele a vörös és fehérterror összevetésébe.
Az is tetszett, hogy nem feltétlenül ítéli el azt, aki csak boldogulni akar az új rendben (V. Ábrahám)
Szóval politikailag tudtam azonosulni vele.
Szükség volt egy ilyen típusú feldolgozásra annak, aki regényesen olvasná el a történetet. Ha van az előzőből (Vihar Erdélyben) akkor megveszem :-)

A történelmi tények súlya miatt, nem volt könnyű olvasni ezt a könyvet. A regényes fordulatok miatt, nem volt könnyű lerakni. Nagyon jól bemutatja kor szörnyűségeit pártállástól függetlenül. A kitalált szereplők nagyon jól el lettek találva. Regényként, és ismeretterjesztő könyvként is nagyon jó olvasmány. Meghozta a kedvemet az „előzmény regény”, a Vihar Erdélyben elolvasásához is.

Előre szeretném bocsátani, hogy eddig egy könyvet sem értékeltem, attól függetlenül, hogy tetszett-e vagy sem. Mély elemzésekbe, ha akarnék se tudnék belefolyni.
Az első könyv, amit az írótól olvastam a Vihar Erdélyben című, szintén történelmi regény. Ha jól emlékszem egy hétvége alatt olvastam el (pedig viszonylag lassú olvasó vagyok), ami inkább a téma és a korszak iránti érdeklődésemnek volt köszönhető, semmint a mű lebilincselő voltának. Ettől függetlenül muszáj azt leszögeznem, hogy abszolút nem tartom egy rossz olvasmánynak.
Ehhez képest a Trianont gyakorlatilag szintén egy hétvége alatt olvastam el, azzal a különbséggel, hogy ahogyan azt az előttem értékelők egyike is megjegyezte, belecsúszott a „nem tudom letenni” faktorba. Szerintem egyértelmű a fejlődés – ha laikus mondhat ilyet – az író részéről, összehasonlítva a két könyvet.
Amit én fontosnak tartok mindenképp megemlíteni a regény értékelése kapcsán….
Trianon 100 éves évfordulójához közeledve, személy szerint én azt gondoltam, hogy a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, magyar történelmi eseményeket feldolgozó regényírók részéről nagyobb figyelem fog összpontosulni erre a történelmi eseményre, és talán olyanok is írni fognak a témában Trianont és az a körüli eseményeket feldolgozó regényt, akiknek nem a 20. századi magyar történelem köszön vissza az eddig megjelent műveikben, nem ez a korszak alkotja a fő profiljukat. Már csak amiatt is, hogy egyre többen mondják ki, hogy a 20. századi magyar történelem ezen tragédiája nincsen kellőképpen feldolgozva.
Bán Mór korábban említette hogy készül egy Trianon regény trilógiával, de rajta kívül másról én nem tudok. Számomra az is meglepetés volt, amikor megláttam Vakulya Norbert készülő regényét.
Számomra ez egy nagy csalódás, hogy történelmi regény műfajában, az idei 100. évfordulón gyakorlatilag Vakulya Norbert irománya jelent meg egyedül a többek között számomra kedvelt Goldbook könyvkiadó gondozásában műveket publikáló írók részéről.
Véleményem szerint ettől is igazán értékes ez a regény, amellett hogy valóban jól megírt, gördülékeny, és egy keretbe foglalt könyvről beszélhetünk. Természetesen lehetett volna részletesebb és így kétszer nagyobb terjedelmű is, de ez nem von el az értékéből.
Ahogy befejeztem az olvasást, kíváncsiságból rákerestem, milyen értékeléseket kapott a könyv, ki milyen szájízzel tette le. Amin igazán meglepődtem, hogy csupán két értékelést találtam itt a molyon, holott ahogyan az egyik értékelő is említette, ennél azért jóval többet érdemelne.