Oda 11 csillagozás

Vajna Ádám: Oda

„Júliám lepök egy pajtát.” Ezt látom. Látható. Jólesik, ha látom magam előtt, amit olvasok. Ezért olvasunk költőket – a költői gesztus láthatóvá teszi mind a láthatót, mind a nem láthatót. Ez kissé lila így, de – ha nem is a költemény – a költő tuti, hogy kissé mindig lila. „Zoknit varrni jársz majd oda, / Behajtod és bevarrod a” – férfiasan gyerekes, rafkós-naiv hang, laza-bravúrosan leng minden, himbálóznak a versek. Mindenféle idézet-törmelékeket hurcolnak magukkal, és a megfelelő helyen hurcolnak megfelelő idézeteket, amitől az egész megszépül és kibájosodik. Nevetsz, csodálkozol. Nagyon jól csinálja. „Hogy mit, mennyit és mennyiért, / Már üzleti titok.”

Kukorelly Endre

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Scolar L!ve

>!
Scolar, Budapest, 2018
78 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632449401

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
dorothy_emerald I
Vajna Ádám: Oda

„Tudsz mondani egy longobárd királyt?”
***

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem tudok semmit a versekről. Hogy eme hiányosságot kiküszöböljem elolvastam a könyv függelékét és a wikipédia szócikket is a költészetről. Miután így kiokosítottam magam versolvasásból, arra jutottam, hogy mégiscsak jobb lesz, ha a saját fejem után megyek.
Nekem a vers részint játék, részint érzés, valamint a meghökkenés különböző fokain álló képzettársítások, amik megkarcolgatnak valami lomha tudatalattit és új perspektívákat nyitnak ha hagyom nekik.
Szerencsére az Odában ezek mind megtalálhatóak Kasztília bányatudós hercegnője, kanárik halála, a Blaha aluljáróból szalasztott pásztorok és földmagyarázatok képében, és amikor működnek, akkor rendkívül jól teszik a dolgukat. Csak sajnos nem működnek minden esetben.

>!
poggi IP
Vajna Ádám: Oda

Azt tudjuk, hogy a vers nem nekem való dolog, úgyhogy poétikai értékekről meg ilyesmiről nem fogok értekezni. Értekezek helyette arról, amiről tudok.

Például arról, hogy ez egy nagyon szerethető kötet. Kézbe simul, jó megfogni, és a borítóján – bármilyen váratlan is ez a jelzős szerkezet – van egy cuki orrszarvú. Tessék, kimondtam.

Meg arról, hogy ugyan csak elenyésző töredékét értem (vélem érteni / sejtem / gyanítom, hogy ezt esetleg akár ki is tudnám bogozni talán, ha lenne hozzá türelmem csak sajnos nincs), nem zavar a többi sem. Voltak benne olyasmik, amiket jó volt olvasni, volt olyan, amihez hajlandó voltam lelassulni és alaposan megbarátkozni minden sorával, és olyan is, amihez nem. Aztán az utolsó írással-töredékkel, a Függelék cíművel végérvényesen megvett magának, jó, hogy az ott van.

Nem lettem tőle versolvasó (ez a hajó valószínűleg már rég elment), viszont jókat gondolkoztam tőle arról, hogy mi is az a vers, és miért nem vagyunk jóban.

Ez nem az a ritka kötet, ami „vers azoknak, akik nem szeretik a verseket”. Helyette ez egy olyan kötet, amit azért nyugodtan kézbe vehet az is, aki nem szereti a verseket, mert nem fog neki sem maradandó károsodásokat, sem kezelhetetlen frusztrációt okozni.

>!
b_edina
Vajna Ádám: Oda

Ádám hetyke
Ádám pimasz
Minden sora
Tiszta tavasz

Mindig félve veszek a kezembe kortárs versesköteteket. A legutóbbi Závada-fiaskó után spoiler különösen, márpedig azért, mert könnyen megtippelhető, mi vár az emberre: az, hogy nyakon öntsék egy depresszív, jó adag aktuálpolitikával és borúlátással kevert maszlaggal, amiből aztán nehéz kikecmeregni. Kemény Zsófi folyamatos keménykedése, Fehér Renátó folyton szomorkás hangulata, Simon Márton új, érettebb, és mélabúsabb költészete mind-mind ezt kínálja. Az olvasó pedig nem lepődik meg, mert pontosan erre számított. Vajna Ádám kötete viszont üde színfolt ebben az illusztris társaságban.

Ádám ugyanis vicces. És szerencsére Ádám okos is, különben nem tudom, működne-e a kötet, de nagyon ügyesen csinálja, amit csinál. Egyfajta intelligens pofátlanság van minden versben, minden egyes mondatában egy laza fricska. Rengeteg irodalmi hagyomány és alak idéződik meg az oldalakon, és mindegyik pontosan jó helyen van. Jöhetnek szembe walesi bárdok, émelyítően gicces idillt megfestő eclogák szereplői, akik aztán mai szóhasználattal szólnak hozzánk, és ez a legkevésbé sem furcsa. Egyáltalán, nagyon simán, természetesen gördül az összes szöveg. Nagyon üdvözlöm benne a tudatos népieskedést, egyfajta szerepjátékot, és a (hamis?) népdalbetéteket, melyek olyan szépen illeszkednek a szövegbe, mintha rögtön így folytak volna ki a költő tollából: „Mennyi rossz csíra, mily sok kesergő vágy pusztul el, / Míg a tavaszban egy-két didergő virág kikel.”, például. Néha elhagyja a népi vonalat, és teljesen más tájakra kalauzol minket, Szlovéniába, Montenegróba, Lengyelországba, vagy éppen olyan pontjára a világnak, melyek nevét itt láttam először. És valahol ebben is rejlik a kötet ereje: egészen szokatlan helyeket, képeket, képzettársításokat vesz elő és párosít; Albrecht Dürernek például rinocérosza van, Kasztíliának bányatudós hercegnője, és valahol cselédrózsaszín kislányok nőnek. Szóval szemtelenek ezek írások, néha oda-odaszúrnak a politikának is, de nem akar megmondóember lenni, csak megtáncoltatja előttünk Kádárt, a téeszt, a szocialista tervgazdaságot. Könnyed, vicceskedő hangvételével semmit sem veszít komolyságából; leginkább Parti Nagy Lajosra emlékeztet (igen, ez hatalmas szó), egy emberöltővel fiatalabb Parti Nagyra, aki babájával az oldalán járja az elzászi dombokat.

Összegzésül tehát: tudtam én, hogy jó lesz ez a kötet, csak azt nem sejtettem, hogy ennyire. Nyilván akadnak olyan darabok is, melyek nem a legsikerültebbek, illetve spoiler, de összeségében egy nagyon konzistens, összeszedett kötet, és őszintén úgy gondolom, hogy Ádám nevére érdemes lesz a jövőben is odafigyelni.

>!
Mareszkaresz P
Vajna Ádám: Oda

„és te soha többé nem bizonytalanodsz el/ az élet értelmében.”

Úgy látom, itt, Ádám versei alatt illendő kifejteni az embernek a költészethez fűződő általános viszonyát, én meg nem szeretek illemet szegni, hát kezdem azzal, hogy én a költészetet szeretem.* Most, hogy ezt tisztáztuk, elmondhatom azt is, hogy ez a kötet semmivel nem rosszabb, mint bármelyik mainstream, ami a könyvesboltok kiemelt polcain van. Megérdemelné, hogy ez is ott legyen. Vannak benne gyengébbek és vannak erősebbek, de melyik kötetben nincsenek. Na szóval lényeg a lényeg, olvassátok.

*Itt a szerző fontosnak tartja megjegyezni, hogy szeretni és érteni nem ugyanaz, de kicsit együgyű teremtés lévén elég neki, ha az érzelmeire hatnak, nem kell, hogy értse a teljes mondandót. (lsd. The Love Song of J. Alfred Prufrock) (A szerző)

>!
FontolvaHaladó
Vajna Ádám: Oda

Remekül szórakoztam, nagyon vicces volt, ügyesen kimért stílusban. Mint egy jó Monty Python-jelenet. Egy verseskötettől viszont ennél többet várnék.


Népszerű idézetek

>!
b_edina

(Az albán kérdés)

Ha azt mondom, hogy szeretnék veled
Romos albán műemlék templomokhoz,
Parasztos giccsfestményfestésű tájban
Kettesben kitaxizni, kéz a kézben
(Míg szívemben virul a halk remény)
És megkérdezni ott, otthon ki hagyta
Bekapcsolva a retkes kávéfőzőt,
Mondd csak, szeretni fogsz-e még, Marám?

12. oldal

>!
b_edina

Egy szigetországnak vannak végei,
elmegy az ember a tengerig, és ott a vége.
Más országoknak nincsenek végei,
elmegy az ember valameddig,
és máris idegenben van.

26. oldal

>!
b_edina

Szerelmes asszonyom, haljon meg az urad,
Haljon meg az urad, ezt kívánom neked,
Te szép Németh Eszter, ezt kívánom neked,
Ha nem ezt kívánnám, hát ne legyek férfi.

19. oldal

>!
liapascal

Egy olajbányász följegyzései

Kitermelni Isten háta mögött egy falut.
Máshova nőtt fák,
máshogy hajló térdek,
máskor verő harang:
árulásnak vagyunk áldozatai.
Megszoktuk.
Beálltunk közéjük.
Olajról csak ünnepnapokon szólunk,
és ha szánkból folyik, hát visszanyeljük.
Gyűlik bennünk valahol a sötét,
erdőt ültet, várost épít, dinasztiát alapít,
kitermeli, amit bennünk talál.

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Szamárfül
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom
Varró Dániel: Szívdesszert
Garaczi László: Hasítás