Éj ​volt, egy síró magyar költővel az ágyon 4 csillagozás

Portrék – Emberi csodák életnagyságban
Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon

Akinek a keresztanyja Bajor Gizi, osztálytársai Abody Béla és Latinovits Zoltán, fiatalon Domokos Mátyással és Réz Pállal dolgozik együtt, illetve Vas Istvánnal és Orbán Ottóval, együtt csatangol Londonban Pilinszky Jánossal, éppen New Yorkban tartózkodik 2001 szeptember 11-én, évtizedeken át tolmácsolja a magyar irodalom színe-javát, bejáratos nagyszerű művészek műtermeibe; és nem csak szeret, hanem tud is emberi történeteket mesélni, metszően pontos, mégis empatikus iróniával és még Vajda Miklósnak is hívják, akkor nem tehet mást, portrét kell festenie ezekről a szellemekről és személyes emlékekről. Nekünk pedig csak el kell olvasnunk, hogy találkozhassunk velük.

>!
Magvető, Budapest, 2012
ISBN: 9789631430127
>!
Magvető, Budapest, 2012
296 oldal · ISBN: 9789631428612

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

narziss>!
Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

A (nem létező?) véletlennek köszönhetem ezt a könyvet. A címe fogott meg; főként emiatt, aztán a fülszövege miatt kölcsönöztem ki a könyvtárból, úgy, hogy Vajda Miklósról semmit sem tudtam. Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon – Számomra ez a cím maga a poézis; sajátos vonzása, sejtelmessége, ritmusa van… Aztán – mint már oly sokszor – örömmel eszméltem arra, mennyire szerencsésen választottam, micsoda igényes és megragadó portrékötet került hozzám.
Merthogy Vajda Miklós gyönyörű-gyötrelmes művészpályák közvetlen szemtanúja, részese, ismerője. Akinek a keresztanyja Bajor Gizi, a gimnáziumi osztálytársa Latinovits Zoltán (Latinovits Piki), aki Orbán Ottó, Pilinszky János, Ferenczy Béni holdudvarában tartózkodhat, az megtud valamit. Nem is valamit, sok mindent. Életre szólót, élményt, vissza-visszaidézésre többször és többféleképpen is érdemest. Hogy általa (általuk, akikről mesél) mi, akár több generációval fiatalabb olvasók is gazdagodjunk. Hogy ne vesszenek el az idő sodrában, mint Fekete Tamás, az érzelmes szobrász neve és művei, hanem Vajda Miklós szíve és tolla által is „megszoborttá” lényegüljenek át.
Ráadásul Vajda remek esszéket, portrékat alkot. A stílusa kifinomult; van benne némi visszafogottság, mégis olyan érzékenységgel, tisztelettel, szeretettel közelít a megidézettekhez, amely egyedül méltó hozzájuk. Nem bulvárpletykákat oszt meg velünk; anekdotái személyes emlékekkel, viszonyrajzokkal vegyülnek el. Okos, szellemes és a humornak valami olyan – általam meglehetősen ritkán tapasztalt – válfaját tudja, amelyre talán ez a szó illik leginkább: elegáns. De nem abban az arisztokratikus, karót nyelt értelemben; nagyon is életteli humor ez, amelyet rendre beragyog Vajda intellektusa és személyisége.
Minden portréban találtam olyan gondolatokat, sorokat, amelyek megfogtak. Kettőt mégis kiemelnék közülük. Az egyik egy hosszabb írás, amely az elfuserált zseni jelzőt kapó Abody Béláról szól. Eszméletlenül élvezetes volt a diákkori, Esti Kornél-os csínyeikről olvasni (osztálytársak voltak középiskolában), a játékaikról, arról, hogy úszták meg a matek érettségit. Olyan felejthetetlen portrét rajzol a mára íróként és zenekritikusként elfeledett Abodyról (vajon az ő lánya Abody Rita író?), hogy áhítom mindkettejük még mélyebb megismerését. Velem ritkán esik meg, hogy hangosan nevessek olvasás közben, de ez a portré többször is kiváltotta belőlem a hangos röhögést. Istenem, adj nekem is még néhány Abody-típusú, hihetetlenül kreatív, bámulatos intelligenciájú és önironikus diákot!
A másik szöveg, amelyen szintén sokat vihogtam, a záró történet, az önéletrajzi ihletésű Londoni horror volt. Egy meglehetősen kínossá, groteszkké váló altesti „ügyletet” mesél el ebben Vajda olyan megejtő bájjal, önmagához, de az olvasóhoz is nagylelkű humorral, ami teljesen lenyűgözött. Egy úr a pokolban is úr; és számomra az igazi nagyság bizonyítéka, ha valaki ennyire nyíltan és őszintén képes mesélni egy megalázó és a maga testi valójában hétköznapian otromba problémájáról, amelyet azonban elemel az undorító közönségesség szintjéről, és a humorával, iróniájával oldja, távolítja, elfogadtatja – önmagával is.
Annyira tetszett Vajda Miklós portrékötete, hogy kedvet kaptam regénye, az Anyakép, amerikai keretben valamikori elolvasásához is.

5 hozzászólás
robinson P>!
Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

HA a fülszöveg részlete nem győzne meg:
„Akinek a keresztanyja Bajor Gizi, osztálytársai Abody Béla és Latinovits Zoltán, fiatalon Domokos Mátyással és Réz Pállal dolgozik együtt, illetve Vas Istvánnal és Orbán Ottóval, együtt csatangol Londonban Pilinszky Jánossal ”,…
Csodálatosan mesél, nem mindennapi emberekről,akik nélkül a magyar irodalom,képzőművészet nem lenne az, ami. A miénk. Kihagyhatatlan háttér információk,érdekességek,emberi történetek, szórakoztatóan megírva. Olvasd el!

Che P>!
Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

Nívós, igényes, sokszor érdekes is volt, de a szerzőtől kedvesebb élményem az Anyakép, amerikai keretben c. visszaemlékezése.


Népszerű idézetek

narziss>!

Odaültem mellé, vigasztalni próbáltam. És ekkor magas, vékony, szinte gyerekesen síró hangon valami végtelenül egyszerűt és megindítót mondott. – Miklóskám – mondta –, légy olyan szíves, simogasd meg a fejemet. Jó? – És vágyakozva lehunyta a szemét.
Bevallom, annyira megszántam, hogy kis híján nekem is könnybe lábadt a szemem. Simogatni kezdtem a fejét, és közben meghatottságomban is kénytelen voltam érzékelni a helyzet teljes bizarrságát. Egyben fölfogtam, hogy hová juthatott a szenvedésben, hol járhat a végső magányban az, aki ilyen elemi emberi érintésre vágyik, erre van szüksége a vigasztalódáshoz, akár egy nem közeli baráttól is. Tudtam, ha bárki más van ott a helyemben, János ugyanezt kérte volna tőle.
Nem ismerek felnőtt férfit, beleértve saját magamat is, aki bármilyen bajában, szorongatott vagy kiszolgáltatott helyzetében a végső kitárulkozásnak, az önazonosságnak, a szégyennélküliségnek erre a fokára képes volna. Mindhalálig viseljük úgynevezett méltóságunkat, a külvilág, a másik ember felé fordított, gondosan kimunkált arcunkat, még ha belegebedünk is. Ez a felejthetetlenül bizarr és megrendítő pillanat hirtelen új fényt vetett a Pilinszky-versekre is. Hasonlíthatatlan erejük ugyanebből a sérülékenységből, a teljes, kitárt gyöngeségből származik.

87-88. oldal (Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon - Pilinszky János)

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

Mindig jó ügyekért harcolt, majdnem mindig rossz eszközökkel. Ő, aki színészként olyan biztonsággal és tökéllyel bánt emberi tulajdonságokkal és ásott le értük önmagába, egy gyerek konok értetlenségével reagált a mások érzékenységére és korlátaira. Nem bírta elviselni, hogy a valóság konokabb lehessen, mint ő, aki jót akar. Nem volt könnyű szeretni, de lehetetlen volt nem szeretni.

123-124. oldal Aki az életével játszott Latinovits Zoltán

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

Nem állítom, hogy közeli barátok lettünk volna, de jóban voltunk. Az ötvenes évek közepén, Ferenczy Béniéknél ismertem meg Pilinszky Jánost. Mindketten gyakran jártunk föl oda, mert a szobrász műterme a bölcs derű, a nyugalom és az igaz művészet boldogító szigete volt abban a förtelmes időkben.

81. oldalÉj volt, egy síró magyar költővel... Pilinszky János

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

El voltam bűvölve. Ez a szobrász nem csak az agyával és a kezével, hanem a szívével is dolgozik.

143. oldal

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

1 hozzászólás
narziss>!

Meleg őszi délután, kora délután, olyan, mint minden meleg őszi kora délután, csak éppen mégis más. Ahogy most jobban utánanézek magamban, tágasabb, izgalmasabb, tartalmasabb szinte minden elkövetkezőnél. Magasabb és kékebb fölötte az ég, ragyogóbb arany a nap. Csupa ígéret, a létezés felfedezett boldogsága, szabadsága, hihetetlen érdekessége lüktet benne. Ennek a meleg őszi kora délutánnak tisztább a levegője is, élénkebbek a hangjai, a lágyuló napsütésben szebben ringanak a színesedő lombok, élesebben rajzolódnak ki a dolgok kontúrjai, és mindennek finom íze és illata is van. Talán csak a másnapi és az utána következő kora délutánok múlják majd fölül, még vagy másfél évig. Kamaszok vagyunk, lázadók, vakmerők, okosak, kíváncsiak, tudatlanok.

183. oldal (Requiem egy elfuserált zseniért - Abody Béla)

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

Hogy ismertem én ezt a fanyar mosolyt, ezt a tehetetlen vállrándítást önpusztító barátaimtól, Latinovits Zoltántól, Pilinszky Jánostól, Abody Bélától, Szász Imrétől! A menthetetlen fajta.

148. oldal

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

Yeats írja valahol, hogy pátosz akkor jön létre, amikor az akarat végzi el azt, amit a képzeletnek kellett volna elvégeznie. Ferenczy Béni is pontosan tudta ezt. Egyik legdinamikusabb, mondhatni legdrámaibb szobra, a korszakos jelentőségű (és jelentőségének érvényesítésétől hosszú időre sikeresen megfosztott), csodálatos Petőfi, nem a kardját rántja ki, csak a jobb kezét szorítja ökölbe.

35. oldal

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

Egy kávéházi asztaltól, ahol három gondolataiba merült fiatalember ül egy bokszban, a középső egyszer csak eltűnt a helyéről, kihátrált a kávéházból, az életéből, az életünkből. Az otthagyott másik kettő most döbbenten nézi egymást Domokos Matyi hűlt helye fölött.
Melyikük lesz a következő?

99. oldal Egy kávéházi asztalra Domokos Mátyás

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

narziss>!

A „Felszállás” után ezen a ragyogó kora őszi délutánon is a Körtér közepén létesült, leírhatatlan szagú és színvonalú vizelde felé sétáltunk; már órák teltek el a tanítás vége óta. Béla odaállt mellénk a kátránnyal lekent fal elé, és hosszadalmas, kis helyben-ugrásokkal kísért, bonyolult kotorászás után végül föllélegezve jelentette: „Kiemelés tőlem. A. B.” – és könnyített magán. Folyóiratokból, az akkoriban dúló ádáz ideológiai viták szövegeiben leltük ezt az addig nem ismert, fontos értekező-prózai terminus technicust. Mikor kiléptünk a bűzből, Béla közölte: „Zárójel bezárva. Új bekezdés.” Gyakran hangoztatta, hogy ő elvből nem vizelés után, hanem előtte szokott kezet mosni. Továbbá, hogy szerinte alsóneműt viselni merőben fölösleges.

191-192. oldal (Requiem egy elfuserált zseniért - Abody Béla)

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban

robinson P>!

Nagyon jó barát volt. Melegszívű, megértő, segítőkész, törődő, ragaszkodó. Nem utolsósorban páratlanul mulatságos. Kiállt mellettem az egyetemen, mikor elítélt politikai rab anyám miatt nem volt éppen hasznos velem barátkozni. Szerettem, tanultam tőle, csodáltam is fiatalkorunkban még hiánytalanul meglévő és minduntalan megnyilvánuló rendkívüli képességeit. Még ma is hiányzik. Gyászolom a barátot és az elfuserált zsenit.

266-267. oldal, Abody Béla

Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon Portrék – Emberi csodák életnagyságban


Hasonló könyvek címkék alapján

Ráth-Végh István: A varázsvessző
Ráth-Végh István: Az emberi butaság
Spiró György: Fogság
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Erdős Attila: Felvágós könyv
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve
Kósa László – Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Ráth-Végh István: Két évezred babonái