Egy ​honvéd naplójából 8 csillagozás

Vajda János: Egy honvéd naplójából Vajda János: Egy honvéd naplójából

„A hazára nézve számíthatlan veszteség – talán a legnagyobb – az ő halála annyi dicső halála között, de őrá nézve bizonnyal istennek különös kegye volt, hogy elesett, mert csak ki e rendkívüli ember természetét ismerte, tudhatja, hogy itt csak a legszörnyűbb vég: az öngyilkosság vagy megőrülés várt volna rája!”
Ezeket a sorokat az egykori, szeretve tisztelt barátról, Petőfiről írja emlékiratában Vajda János, de érezhető, hogy saját szerencsétlen sorsa vezette e keserű közvetkeztetésre. Amikor „húsz év múlva” felidézi a diadalmas március mámorát s a szabadságharc csatáit, a fegyverletétel szégyenteljes napját, talán arra gondol, miért nem nyerte el ő is isten különös kegyét – hiszen alkalom volt rá elég.
Nem így történt. Vajda János életben maradt. Virrasztónak.

Eredeti megjelenés éve: 1869

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető

>!
Holnap, Budapest, 1998
130 oldal · ISBN: 963346269X
>!
Magvető, Budapest, 1981
86 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632714563

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Vidacs János


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Vajda János: Egy honvéd naplójából

Könyvtári példányt, a keményfedeleset olvastam. Igen érdekes feljegyzések voltak a forradalom előtti estéről, a március 15-i napról, meg arról is, hol és hogyan vett részt Petőfi tisztelője, a nála nem sokkal fiatalabb Vajda János a szabadságharc eseményeiben.

2 hozzászólás
MortuusEst>!
Vajda János: Egy honvéd naplójából

Nem teljesen erre számítottam. Nem rossz olvasmány ugyan, de valójában nem napló. Inkább egy nagyszerű lírikus nosztalgiázása „húsz év múlva”.


Népszerű idézetek

latinta P>!

Ami Kiss Ernőt illeti, a forradalmi harc kezdetén perlaszi diadala* népszerűvé tette, és ő valóban egyike volt a legnemesebb alakoknak: igazi gavallér katona, minő az egykori osztrák hadseregben a tökéletesebb minták közé tartozott. Harcolt mint jó hazafi hazája ügyeért, de minden íze arisztokrata volt. Bátor, tüzes katona volt; a tamasováci ágyúzás alatt folyton a legveszélyesebb pontokon a zászlóaljak előtt lovagolt, a fiatal csapatokat lelkesítő beszéddel bátorítva. – Talán neki voltak legszebb paripái, különösen egy szép sárgája emlékezetes maradt, melyen előttünk nyargalászott. Ő volt az egyedüli arisztokrata a forradalomban; ő volt azon egyetlen ember, aki megengedte, hogy „excellenciázzák”. Erről egy adoma is maradt fönn. Egyszer, mikor már Debrecenben országos hadi főparancsnok s altábornagy volt, futár jőve hozzá, kit sürgőssége miatt azonnal be kelle bocsájtani hozzá, noha a kormányzó elnöklete alatt valami tanácsban vett részt. A futár kissé megzavarodva is lehetett ennyi nagy ember láttára, s nem ismervén ki, melyik legyen Kiss Ernő, Kossuthhoz fordult, ki olykor szintén közhonvédi ruhában volt; azt hivén, hogy tán ő lesz Kiss Ernő, megszólította őt a szokásos „excellenciás” címmel. Kossuth mosolyogva fordult Kiss Ernőhöz, mondván: „ez önt illeti kétségkívül”.
* perlaszi diadal – 1848. szeptember 2.

A tábori élet

Kapcsolódó szócikkek: Kiss Ernő
latinta P>!

Akkorában a pártokat népnyelven Kubinszkynak és Pecsovicsnak nevezték. Nem voltak olyan finom és diplomatikus elnevezések, mint a mainapság. A nép józan esze kitalálta, hogy tulajdonképp csak kétféle párt lehet, s ha vannak árnyalatok, azok vagy egyik, vagy másikhoz állanak közelebb. Aki nem volt Kossuth pártján, az mind pecsovics volt.

11-12. oldal

1 hozzászólás
Véda P>!

Az összes jogászság lejött az Egyetem térre, ahol Petőfi, Jókai ismételték az előbbi szavalást, s ahol Vidacs János rögtönzött kész beszéddel villanyozta föl az ifjúságot.

Következett a Landerer és Heckenast-féle nyomda előtti jelenet, a Hatvani utcai azon háza előtt, ahol most a Kammon kávéház van.

Petőfi verse és a 12 pont itt, cenzúra nélkül, rögtön ki lett szedve, nyomva, mialatt az utcán izgató szónoklatok tartattak számosak által. A nyomtatványok aztán szétosztattak.

Délután már az egész város izgalomban és talpon volt.

Esni kezdett, mégpedig jó szaporán. A Városház tere telicsődült esernyős tömeggel s itt a hatóság termébe rohant szóvivők s a roppant népség kiáltozása folytán a tanács is magáévá tette és az erkélyről proklamálta a 12 pontot.

Az eső folyvást szakadt.
De a tömeg esernyősen fölment Buda várába, kiszabadította Táncsicsot és diadallal hozta át Pestre.

Katonaság, valami őrjárat, egyszer vonult ki a nyilvános utcából, föl a Váci utcának, és ekkor észrevehető tolulás támadt a Városház tér ama sarkán. De még csak egy gyereket se nyomtak agyon.

Legkisebb baj se történt. Az egészet elnevezők tréfásan paraplé-forradalomnak, és nagy volt az öröm, hogy „vér” nélkül ment végbe.

Nem gondolók, hogy később olyan nagy lesz a puffanása.

Kapcsolódó szócikkek: Vidacs János
latinta P>!

Harmadnapra egy vidéki barátom beszélte, hogy megnézte Buda várát másnap, az ostrom után. Borzasztóan büdös volt a sok halott szagától. A honvédek egy része a vár pesti oldalán útszélben, sőt az utcán is heverészett, ahol éppen lenyomta őket az álom, több heti folytonos fáradtság s különösen az utóbbi napok álmatlanságai után. Vér és por borította arcukat, egyenruhájukat, de tekintetükben rendkívüli büszkeség, önérzet s oly marcona kifejezés volt, hogy polgár barátom szinte szégyenlette magát előttük, s valóban, a polgáremberre némi szuverén kicsinyléssel is néztek. Nagyon szeretett volna pedig velük szóba állni, de nem akarták észrevenni. Végre nekibátorodva, egy kisebb heverésző csoportot, mely még ébren volt, szólított meg.
– Hát már most tisztelt vitéz hazafiak mit fognak csinálni?… hiszen már talán nincs is ellenség a hazában, mindent levertek? – kérdé tőlük.
– Mit csinálunk? – dümmögé az egyik, végignézve megvetőleg a kérdezőn s másik oldalára fordulva – hát megyünk Bécsbe.

Pest égése 1849-ben

latinta P>!

A megvetés legmélyebb fokát kelté a főváros lakóiban a barbarizmus azon másik neme, melyet Allnok ezredes* akart végrehajtani a Lánchidat légbe röpítendő. De a szándék nem sikerült.
És ezen emberek emlékszobra áll fönn ma is a 69-i magyar honvédelmi miniszter ablakai előtt…
Valóban csodálatos közöny, türelem!
* Alnoch osztrák ezredes – 1849. május 21-én a Vár elfoglalása után fel akarta robbantani a Lánchidat. A híd jelentéktelen mértékben sérült meg; Alnoch a robbanás következtében meghalt.

Pest égése 1849-ben

latinta P>!

Kossuth mint szónok valóban rendkívüli tünemény volt, sőt még ezzel sincs megmondva minden. E téren ő az volt, amiről az ember azt szokta hinni, hogyha megengedi is, miszerint lehetett volna hozzá hasonló, de lehetetlennek tartja, hogy lehetett volna nálánál nagyobb.
Ő bírta mindazon tulajdonok összegét, melyek a nagy szónokot alkotják, azokból benne semmi sem hiányzott, sőt mindegyik a maga legtökéletesebb minőségében találkozott össze benne.
Hangja bírt a csalogány lágysága s édességével, s a mennydörgés megrázó erejével. Arca, alakja prófétai, s midőn beszélt, valóságos géniusznak tetszett.
Azon emberek, kik amaz idő szellemét nem ismerik, olvasva mainapság egynémely beszédét, némely helyeit közönségesnek, sőt naivnak találják. Különösen mikor a vidékre izgatni, lelkesíteni ment, s műveletlenebb néptömeghez vagy katonákhoz beszélt, beszédének egynémely frázisa a mai higgadt, számító elme előtt csaknem kicsinyesnek, gyermekesnek látszik. De éppen abban állott nagy ereje, hogy minden osztálynak, népnek eltalálta legbensőbb vágyait, érzését s lelkének leggyöngédebb húrjaiba kapott mindjárt a megszólításnál; németet, olaszt, magyart, angolt egyaránt elragadt.

A forradalom szónokai

latinta P>!

Sokszor van vita afelől, vajon a nagy idők csinálják-e a nagy embereket, vagy nagy emberek a nagy időket?

A forradalom szónokai

latinta P>!

A szónoki erőkről szólván, talán nem lesz érdektelen azokról szólnom, kiket a mai ivadéknak nincs szerencséje ismerni és akikről a mai írók úgyszólván elfeledkezni látszottak. Az akkori szónokok – átalán mint szónokok – végtelen távolságban állottak Kossuthtól, ami azonban még nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jeles szónokok, sőt igen nagy számmal voltak azok. De mindegyik, mondhatni, más tulajdonságban volt jelesebb, s nem a szorosan vett szónoki tehetségben. Egyik nagyobb diplomata, másik nagyobb jogtudós, harmadik nagyobb államférfi vagy szervező tehetség, részint tudós, vagy politikus volt különb, mint aminő szónok volt. Ügyes, körmönfont szónok s igen egyszerű volt Madarász László*, míg a famózus gyémántpör el nem homályosította. Kiválóan szónoki tehetség volt azonban a fiatal Vasvári Pál**, ki egy nap alatt az ország egyik leghíresebb embere lett, csupán meglepő szónoki képessége által. Rögtönözve, bármikor képes volt órahosszant beszédet tartani, telve költői, szónoki szépségekkel, s a pesti közönség akkorában talán Petőfit kivéve még a legrégibb szónokok közül is senkit sem hallgata oly szívesen, mint az alig húszéves, csupasz, halvány képű fiatal jogászt.
* Madarász László (1811–1909) – a szabadságharc forradalmi szellemű politikusa, a forradalmi kormány rendőrminisztere. Zichy Ödön gróf gyémánt ékszereinek elsikkasztásával megvádolták, s lemondásra kényszerítenék. (E történetről: Mocsár Gábor: Gyémántper. Bp., 1972.)
** Vasvári Pál (1826–1849) – filozófus, történész, a márciusi ifjak egyik vezéralakja; a szabadságharcban honvéd hadnagyként harcolt, majd őrnagy lett, s egy szabadcsapat parancsnoka. Hősi halált halt.

A forradalom szónokai

Kapcsolódó szócikkek: Madarász László · Vasvári Pál · Zichy Ödön
latinta P>!

A Városliget egész tábor volt, földönfutó nép tábora, melynek dühét, átkozódását Hentzi* barbarizmusa ellen leírni homéri toll volna képes talán. A város egy lángtengerré vált, mindenki, aki Pestben valamely házat vagy bútoros lakást bírt, égett embernek tartá magát.
Mindenkinek szeme a budai várra volt szegezve, honnan szabályszerű időközönként párosával szállt fel a magasba két-két bomba alant égő kanócával, melyek futásukat jelölték. Úgy tetszettek, mint egy pár hullócsillag, mely eleinte egyenest fölfelé száll, azután ismét hasonló tempóban lefelé, mire iszonyú robbanás következett. Ha a szél úgy kedvez vala Hentzi munkájának, mint Moszkvában első Napóleon alatt az oroszoknak, midőn fölváltva mind a négy oldalról föltámadt a szél, akkor Pesten nem marad egy kunyhó sem épen. De szerencsénkre a szél nem volt erős, és másnap reggel megvigasztalódtunk, hogy aránylag nem esett annyi kár, mint talán Hentzi óhajtotta volna.
* Hentzi, Heinrich (1785–1849) – osztrák tábornok, 1849-ben Budavár parancsnoka. A vár bevételekor megsebesült, meghalt. 1852-ben emlékoszlopot emeltek tiszteletére, amelyet csak 1899-ben távolítottak onnan el.

Pest égése 1849-ben

latinta P>!

Az éjt a Hatvani és Magyar utca sarkán levő K-féle házban töltöttem, hová a város részéről szállásolva voltam. A bombázás éjféltájban megszűnt, s másnap a város ismét népesülni kezdett.
Ez esemény után Görgey nagyobb eréllyel fogott az ostromhoz. A Gellérthegyen s a Krisztina városi oldalon a 24 fontos ütegek sortüze csaknem szakadatlanul rombolta a falakat, és négy-öt ilyetén nagy ágyú, egyszerre elsütve, oly rémületes dörejt okozott, hogy még a Kerepesi út* végén is ajtót, ablakot úgy megrázott, mintha egy ostromló tömeg döntögette volna. Végre május 21-ének reggelén a K-ház két szál lakosa, egy vén szakácsné s egy házmester, azon örömhírrel rohantak be hozzám, ki már akkor ágyban fekvő beteg voltam, hogy a Vár be van véve. Köpenyt öltve magamra, egy bérkocsiban kivitettem magamat a Duna-partra. Még javában szólt a kis puskatűz a várban, de az égő Várpalotán láttam lengeni a nemzeti háromszínt.
* Kerepesi út – ma: Rákóczi út.

Pest égése 1849-ben


Hasonló könyvek címkék alapján

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Jókai Mór: A tengerszemű hölgy
Degré Alajos: Visszaemlékezéseim
Margitay Gábor: Aradi vésznapok
Kossuth Lajos: Kossuth Lajos válogatott munkái
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Kapa Mátyás: Izzik a parázs
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld
Benedek Elek: A szabadságharc kora
Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben