Az üstökös 6 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Emlékszem gimnazista koromban a nevére és arra pár versre, amit vettünk az órán. Akkor nem ragadott meg, mivel akkoriban nem igazán voltam versrajongó. Most viszont meglepett ez a kis kötete, mert legszívesebben minden második kötetet idéztem volna. Tetszik Vajda szenvedélye, gondolkodásmódja és persze maguk a versek is. Elég vegyes összeállítás, ami külön jó ötlet volt, hisz így nemcsak a hazafias vagy szerelmi lírájába kaptam betekintést. Azt hiszem megfelelő ízelítő volt, hogy többet akarjak olvasni tőle életről, halálról, szerelemről, boldogtalanságról.
borító: 4
tartalom: 4
stílus: 4
líraiság: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4
A középiskolás tankönyvben – ha jól emlékszem – 2 vers található a költőtől, az egyik a címadó költemény. Az életéből semmi sem rémlett, ezért csak a művei alapján formálok véleményt róla. Sokszor filozofikusak a költeményei, a viszonzatlan szerelem, az elhanyagoltság a közönségtől kissé melankolikussá teszik ezeket. Van egy rekordhosszúságú versciklus Ginához, azt csak részleteiben tudtam végigolvasni.
Bár alapvetően tetszettek ezek a művek, maradandó élményt nem fognak okozni. Az emlékkönyves költeményekből érződik ki leginkább a kiábrándultság, de ezt is képes volt könnyed szavakkal leplezni.
Népszerű idézetek
AZ ÜSTÖKÖS
Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama „nagy”, melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.
Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!
Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.
Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!…
1882
53. oldal
Tömlöctartó lehetett…
Tömlöctartó lehetett az,
Aki a sírt föltalálta;
Vak sötétség kedvelője,
Szolgalélek, vakandpára…
Legyen bármi a halálban,
Semmivélét avvagy álom:
A halált nem, de azt a szűk
Sötét börtönt én utálom.
Adjatok vadállatoknak,
Vessetek ki a tengerbe,
Avvagy hagyjatok szabadban
Magas hegytetőn, heverve.
Tegyetek le egy örökzöld,
Ringató fenyőbokorba,
Hol fölöttem tölgycsoportnak
Koronás királya szólna –
Mulandóságról, viharról…
A mély völgybe lebámulva,
Hova ő is minden órán
Leszáll örök nyugalomra.
Körülöttem születnének
Földet ingató villámok,
Még föl is ébresztenének
Egy-egy percre csattanások.
– Költőnek, ki egyaránt élt
Hol a földön, hol az égben,
Volna-e szebb sírja, mint ott,
Ég-föld közt, a fellegekben?
8-9. oldal
A VIRRASZTÓK
Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.
A sirásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.
A csontokon sem rágódnánk,
De hát – ez a kenyerünk.
Nem maradt ránk dús örökség;
Fizet minket a nemzetség,
Ha sirunk, énekelünk.
Már maholnap ez se kell majd.
„Elég volt a gyász, a dal.
Ami megholt, föl nem támad.
Haszontalan minden bánat!
Hajrá, étel, dal, ital!”
Ilyen szelet hallunk is már.
Ki legtöbbet örökölt,
Annak van a legjobb kedve;
Ott van a mult elfeledve,
És eladva az a föld.
Hol pihennek a nagy ősök,
Kik szerezték vérökön
Azt is, amin ők mulatnak…
Idegenek jól aratnak
Vérben ázott térökön.
Ők alusznak szépen, mélyen;
Ébren már csak mi vagyunk.
Ők alusznak s nem álmodnak;
Mi virrasztunk ébren, haj csak
Ébren is mi – álmodunk.
Álmodunk mi hihetetlent,
El se merjük mondani.
A holt szeme félig nyitva;
Hátha meg nem volna halva,
S lehetne még valami…
A nagy tenger éjszakába
Ki-kinézünk olykoron.
Mert nem tudjuk, hány az óra,
Hallgatunk a kakasszóra,
Merengünk egy csillagon,
Jó reménnyel, vak reménnyel,
Hogyha megvirradna már!
De a hajnal csak nem pirkad,
S amit látunk, az se csillag:
Bolygó fény – vagy fénybogár!
És csak oly csöndes ne volna!
De ez ugy fojt, ugy ijeszt…
Dalunk is már egyre fárad,
Alig ad még bátorságot…
Égen, földön semmi nesz…
Szempillánk is csuklik immár…
S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden –
Mozdulhat a tetszhalott!…
1857
41-43. oldal
KESERŰ ÓRÁBAN
Én sem éltem egészen hiába:
Fáztam és koplaltam eleget.
Szenvedésim nyomorú dijába
Szánakoztak rajtam emberek.
Nem maradtam adósuk magam sem:
Szerettem e szánó tömeget.
És mivelhogy nem volt egyebem:
Odaadtam érte lelkemet.
No de egyet fordult a kerék.
Lett gunyám, megevő falatom.
Bezzeg öljt kiált a csőcselék,
Fölakad a kenyér torkomon.
Akik előbb szerettek, hajgálnak
Kövekkel… És már most mit tegyek?
Legjobb lesz tán, ha a kutyáknak
Vetem e panaszos kenyeret?!
1858
44. oldal
Álmodozzál, ábrándozzál,
Szemlélődjél, csak ne kérdezz;
Alkoss magad uj világot,
Csak ne kérd: hogy mind miért ez?
GINA EMLÉKE( részlet )
26
Énnekem már nem fáj semmi,
És örömöt semmi nem ád.
Csak emléked fáj még… oh hogy
Örökké emlékezem rád!
Elfeledtem én már mindent.
Forog velem ez a világ,
De én nem is mozdulok, csak
Örökké emlékezem rád.
Oly homályos nekem minden,
Mint aki nehéz álmot lát,
És tünődik, ha való-e?
Örökké emlékezem rád!
Mintha erdőn járnék, éjjel;
Előlem futnának a fák,
És csak egy csillagot látnék…
Örökké emlékezem rád.
Néha kérdem, vagyok én még?
Álom-e ez, vagy valóság?
És tán nem is élek én már –
Csak a sírból emlékszem rád!…
Gina emléke
Hasonló könyvek címkék alapján
- Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeményei 93% ·
Összehasonlítás - Petőfi Sándor: János Vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók / Az apostol ·
Összehasonlítás - Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes versei 92% ·
Összehasonlítás - Egy pesti arszlán: A pesti művelt társalgó ·
Összehasonlítás - Petőfi Sándor: János vitéz / Az apostol 89% ·
Összehasonlítás - Arany János: Arany János kisebb költeményei ·
Összehasonlítás - Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban ·
Összehasonlítás - Berzsenyi Dániel: Berzsenyi Dániel összes versei 88% ·
Összehasonlítás - Ábrányi Emil: Ábrányi Emil költeményei ·
Összehasonlítás - Szalay Fruzina: Versek ·
Összehasonlítás