Lefojtottság 0 csillagozás

Válogatásom ​vajdasági magyar költők műveit elemzi. Többségükben azokat, amelyek az utóbbi másfél évtizedben könyv alakban láttak napvilágot. Az említett időszakban e kézirat szerzője egyedül vállalkozott arra, hogy hosszabb írásokban és rendszeresen tudatosítsa a jugoszláviai magyar költészetnek a magyar irodalom egésze szempontjából is jelentős értékeit. Az elemzésekben érvényesített értékkritériumok nem kapcsolódnak irodalmi irányzatokhoz. Számomra tehát nem elsődlegesen fontos, hogy a költői mű lírai-realista jellegű-e, vagy pedig avantgárd beállítottságú. Jó, ha az alkotót a kisebbségben élő magyarság sorstudata ihleti, ám ez önmagában nem elég, ha a mű nélkülözi a meggyőző erőt, a nyelvi eredetiséget, vagy ha teljességgel kimarad belőle ami az élet látszataiból kievickélni igyekvő embernek a groteszk létélménye.
Más szóval: a költői törekvés megértésén túl az eredménynek a mérlegelése legalább ennyire fontos. Annál is inkább, mert sok olyan verseskönyv is megjelent a… (tovább)

Válogatásom ​vajdasági magyar költők műveit elemzi. Többségükben azokat, amelyek az utóbbi másfél évtizedben könyv alakban láttak napvilágot. Az említett időszakban e kézirat szerzője egyedül vállalkozott arra, hogy hosszabb írásokban és rendszeresen tudatosítsa a jugoszláviai magyar költészetnek a magyar irodalom egésze szempontjából is jelentős értékeit. Az elemzésekben érvényesített értékkritériumok nem kapcsolódnak irodalmi irányzatokhoz. Számomra tehát nem elsődlegesen fontos, hogy a költői mű lírai-realista jellegű-e, vagy pedig avantgárd beállítottságú. Jó, ha az alkotót a kisebbségben élő magyarság sorstudata ihleti, ám ez önmagában nem elég, ha a mű nélkülözi a meggyőző erőt, a nyelvi eredetiséget, vagy ha teljességgel kimarad belőle ami az élet látszataiból kievickélni igyekvő embernek a groteszk létélménye.
Más szóval: a költői törekvés megértésén túl az eredménynek a mérlegelése legalább ennyire fontos. Annál is inkább, mert sok olyan verseskönyv is megjelent a Vajdaságban, amely inkább csak könyvkiadói és művelődéspolitikai célokat szolgált. Minthogy azonban értékkereső beállítottságú vagyok, ezért érdeklődésem középpontjában többnyire a jobb műalkotások állnak. Viszont az is igaz, hogy alig született olyan könyv nálunk mostanában, amely kizárólag csak lelkesíteni az embert.
A szóban forgó kézirat anyag a maga nemében úttörő jellegű kísérlet. Nálunk ugyanis annyi becsülete sem volt a műkritikának, mint Magyarországon, ahol az én korosztályomnak a kritikusai több gyűjteményt is kiadhattak értékeléseikből. S ennek jóvoltából tartalmas eszmecserék is létrejöhettek a gyakorlati irodalomesztétikával kapcsolatban. Az én kritikáim olyan műközpontú elemzések, amelyek alapul szolgálhatnak az irodalom jövője szempontjából nélkülözhetetlen vitákhoz.
A bemutatott művek szerzői: Fehér Ferenc, Ács Károly, Pap József, Koncz István, Tolnai Ottó, Brasnyó István, Utasi Mária, Podolszki József, Cs. Simon István, Jung Károly, Böndör Pál, Danyi Magdolna, Fülöp Gábor, Sziveri János, Tari István, Csorba Béla és Szűgyi Zoltán.
Meggyőződésem szerint e költők műveinek tanulmányozása azért is fontos volt, mert – az esztétikai élmény puhatolásán túl – egy meghatározott látószögből a vajdasági magyarok kultúrájába is betekintést nyertünk.