Vajay Zsófia (szerk.) · Bombera Krisztina (szerk.)

Budapest ​Bár – Örömzene 14 csillagozás

Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

"Mindenkinek ​kellene egy saját Budapest Bár, akkor nem lenne ennyi elkeseredett ember. Van egy „falu”, amihez tartozunk: néha kiülünk a padra, és nézzük, mi történik a másikkal, néha kisegítjük egymást, ha mással nem, egy jó kis beszélgetéssel, máskor perpatvar van, aztán összefogunk, és keményen dolgozunk valamin, ami jó nekünk is, és másnak is. Ebben a faluban elfér cigány, rocker, művészlélek – mindenki, aki hozzátesz valamit a történethez. Elvenni pedig nem hagyunk belőle – ha konfliktus van, vagy valaki meghülyül, akkor összezár a társaság. Nagyon élvezem, hogy így működünk.” (Gáncs Andrea menedzser, a Budapest Bár alapítója)

„Büszke vagyok arra, hogy rocksztárokkal és alternatív figurákkal dolgozunk együtt, akik ugyan nem egyszerű esetek, de eléggé érdekesek ahhoz, hogy még nagyon sokáig együtt legyünk. Ha most csak huszonévesek lennének, nem is biztos, hogy felvállaltak volna ilyen dalokat plusz egy cigányzenekart, hiszen ez nem illik teljesen az ő világukba.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662862

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Kiss Tibor · Lovasi András


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

A kölcsönös tisztelet, profizmus jellemzi az egész csapatot. A könyv tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, életérzést, amit képviselnek. Érdemes elolvasni, koncerteken megismerni a Budapest Bár zenéjét. Ott kedvezménnyel a könyv is megvásárolható.

https://gaboolvas.blogspot.com/2023/01/oromzene-budapes…

Véda P>!
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

Rajongóként nem tud az ember elfogulatlanul értékelni, de azt hiszem a könyv méltó a Budapest Bárhoz, ha szabad ilyet mondani. Rendkívül jól megszerkesztett, anekdotákkal, riportokkal, fény- és életképekkel teletűzdelt könyv, aminek nagyon jót tettek a lexikális kiegészítések, valamint Saly Noémi irodalom- és várostörténész megjegyzései.
A könyv teljesen visszaadja érzelmi világában is azt a hangulatot, életérzést, amit a zenekar képvisel és átad. Kölcsönös tisztelet, alázat, hihetetlen profizmus és tehetség, no meg minden oldalon a zene árad a lapokból…Nagyon szeretem az együttest már az első lemezük óta, akkoriban persze egyértelműen a nosztalgikus énemet érintette meg a dolog, azóta viszont egyre jobban el tudok merülni ebben a zenei esszenciában. Imádom, hogy rengeteg átjárás van emberek, kultúrák, stílusok, dalok, érzések között. Kívánságlistás! :)

bagie P>!
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

Mit is tudnék erről a könyvről írni, ha a „szereplőit” imádom…szinte már-már fanatikusan… [főleg egyiküket] Az első pillanattól kezdve a rajongójuk voltam/vagyok…azt az ici-pici hullámvölgyet leszámítva (szerintem épp a könyv megjelenése környékén), amikor úgy éreztem kicsit elszálltak… most újra béke van „köztünk”.
Nagyon jó dolgokat, vicces történeteket lehet a könyvből megismerni a tagokról, akik a különbözőségeik ellenére is zseniális csapatot alkotnak. [nem tudom mennyi van még bennük, de én velük maradok :)] a könyvet egy ismerősömnek ajándékoztam, akinek nagyon megtetszett, így most újból vadászhatok saját példányra

4 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

Ennél klasszabb könyvvel nem is kezdhettem volna az évet. Az olvasás élményéhez nyilván hozzá tartozik, hogy imádom a Budapest Bárt, így nehéz lett volna elfogulatlanul hozzáállnom ehhez a kiadványhoz. De ha megpróbálok ettől elvonatkoztatni, akkor is csak pozitívan tudok nyilatkozni: a könyv mind külső-belső megjelenésében, mind szerkezetében zseniálisan felépített, azt tudom mondani, hogy pontosan hozza azt a magas színvonalat, amit maga a zenekar és mindaz, amit képvisel. Jó volt megismerni a résztvevők egymáshoz és az egyes dalokhoz való hozzáállását, bepillantani abba, hogy hogyan is képes ennyi és ennyiféle, ennyi helyről, ennyi stílus felől érkező zenész és énekes együttműködni. Ami nyilvánvaló: a profizmus. Ami nem ennyire nyilvánvaló, hogy a profizmus unalmas is lehet. Ők pedig még mindig nem azok, és már most, 5 év után is újabb ötleteken törik a fejüket. Ez persze a menedzser, Gáncs Andrea érdeme (is), de maga is tudja, hogy mindez csak erre alkalmas művészekkel működik.
A magam részéről a „bulis” Budapest Bárt szeretem, bár értékelem a színházasdit is, de ezeket a dalokat a magam részéről nehezemre esik ülve hallgatni. Úgyhogy alig várom a következő A38-beli bulit – de tulajdonképpen bármelyiket, amelyik megadatik :)

4 hozzászólás
Boglárka_Madar>!
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

Imádom! A zenekart és a könyvet is. Elvakult rajongóként nem is mondhatnék mást a könyvről.
Már maga a kivitelezés is gyönyörű, a borító olyan tipikus „budapestbáros”, szerencsére kellően vastag is, telis-tele csodálatos szép színes képekkel és érdekesebbnél érdekesebb információkkal.
A fejezetek is jól szerkesztettek, pont megfelelően variálják a zenekarról szóló fejezeteket a történelmi részekkel, valamint a könyv nagyobb részét adó személyes portrékkal. Sok újat megtudtam a cigányzenészekről, a mentalitásukról, a kultúrájukról. A régi képek különösen hangulatossá tették ezeket a részeket. A kávéházi, városi cigányzenészek mindig is nagy tudású, a zene iránt alázattal viseltető muzsikusok voltak.
A zenekar tagjairól tudtam eddig a legkevesebbet, bár azt eddig is tudtam, hogy képzett zenészekről van szó. A Zene című album nagy kedvencem, én kifejezetten örültem, hogy énekesek nélkül is megmutatták a tudásukat. Annyira profik és olyan fantasztikus az a hozzáállás amivel itt dolgoznak, hogy még most is elámulok rajta és tényleg minden tiszteletem az övék.
Az énekesek nagy részét már ismertem a Budapest Bár előtt is, bár jó részüket csak itt ismertem meg igazán. Érdekes volt a sok-sok színes élettörténetet, életfilozófiát olvasni, mindenki egy külön kis univerzum, mégis nagyon jól együtt tudnak működni.
Azért is tetszett nagyon ez a könyv, mert minden tag megszólalásából látszik hogy ezek az emberek tisztelik és elismerik egymás munkáját és arra törekszenek, hogy mindenki a legjobbat tudja kihozni magából és a közönséggel együtt maguk is élvezzék a zenélés minden percét. Itt nincsenek kulturális, faji, politikai összetűzések, mindenki úgy fogadja el a másikat amilyen.
Éppen ezért én sem tudnék kiemelni senkit sem, mint kedvenc, mindegyikben van valami ami miatt szeretem.
Remélem még sokáig lesz Budapest Bár, és még sok-sok újítással fognak előjönni! (most már tényleg el akarok menni a Budapest Bárba)

5 hozzászólás
vaslady>!
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene

Érdekes az is, hogy ilyen rövid fennállás után írtak róluk egy könyvet, de azt hiszem ez megbocsátható, hiszen egy speciális feldolgozásokat játszó zenekarról van szó, akiknek a tagjai, mint említettem a maguk területén már elismert művészek, tehát nem bulvárkötetről van szó.
A két szerző sokkal inkább a zenekarral történt korábbi beszélgetéseket szerkesztette egy könyvvé kedveskedve ezzel a rajongóknak, illetve azoknak, akik még csak most ismerték meg a zenekart, mint például jómagam.
Ebben a színes képekkel telepakolt könyvben a tagok beszélnek a zenekar megalakulásának körülményeiről, a lemezeikről, a koncertekről, illetve külön a színházi produkciókról, továbbá az énekesek is bemutatkoznak elég részletesen.
Ezek a bemutatkozások nem úgy néznek ki, mint általában az életrajzok esetében, hogy egyes szám első személyben beszél az illető saját magáról (vagy egyes szám harmadik személyben írnak róla), hanem a többiek is bekapcsolódnak a ritmusba, tehát mindenki beszél, mindenkiről.
Ezek után olyan érzése lesz az olvasónak, mintha egy hatalmas, meleg szívű családba csöppent volna bele, ahol éppen úgy megfér egymással a veszekedés, a sértődés, a baráti ugratások a közös munka mellett. Na, meg persze a közös összetartó erő a tagok egymás iránt érzett szeretete, barátsága, hiszen enélkül nem működne semmi sem.
A könyv azonban nemcsak ezekről beszél, hanem némileg beavat minket a cigányság helyzetébe is anélkül, hogy elkezdené sajnáltatni őket, hogy nekik milyen szar. Sokkal inkább egy önálló kultúraként mutatja be őket a könyv, amihez hozzáadódik még a huszadik század eleji budapesti kávéházak története is röviden.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy én nemcsak a zenekart nem ismertem korábban, de a tagok korábbi munkásságát sem igazán, én ugyanis nem ebben a zenében utazom, hanem a kemény rockban, de megtetszettek nagyon ezek a régi sanzonoknak a felújítása, és szívesen elmennék egy fellépésükre is, a könyvben olvasottak, illetve látottak alapján.
Sőt, érdemes lenne nyitni egy amolyan régi idők kávéházát a mai Budapesten a régi idők ételeivel, italaival, berendezésével, ahol időnként a Budapest Bár lépne fel, de amúgy wurlitzer szólna. Én mindenképp visszautaznék így az időben.
http://riaolvas.blogspot.hu/2014/09/vajay-zsofia-bomber…


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Frenk (ex Hiperkarma): Apukám féltestvére, aki annyi idős, mint a bátyám, alapított egy gimis metálzenekart, és bevett dobosnak. Kilencévesen adtam az első koncertet, és még aznap össze is ismerkedtem a Kiss Tibivel, hiszen ő is dunaújvárosi. Elsős volt a gimiben, hat év van köztünk. Már akkor odajött hozzám, hogy baromi jól dobolok, később meg is hívott a zenekarába, de közöltem vele, hogy engem Frank Zappa sokkal jobban érdekel, kösz, nem, azóta is meséli ezt a sztorit.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dunaújváros · Frank Zappa · Kiss Tibor
Sárhelyi_Erika I>!

Shakespeare is azért tud bármikor aktuális lenni, mert némi újrafordításokkal ráismersz benne a jelenre. Hozzá lehet nyúlni modern módon bármihez, ami jó anyag. Minden olyan művészetnek, ami régi dolgot vesz elő, ez lenne a feladata. Szükség van a múzeumokra, de amikor előadunk valamit, annak meg kell szólítania az embereket, különben kimehetnénk a tehetőbe játszani.

113. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Behumi Dóri (ex Jazz+Az): A Szilvafácskát nagyon szeretem, annyira illik a Lovihoz! Látszik rajta, hogy jólesik neki felszabadultan hülyéskedni. Becsülöm, hogy a Szilvafácskát felvállalja, pedig nagyon sokat támadták érte. Tipikus sznob hozzáállás, hogy egy Lovasi nem léphet meg egy ilyet. A Jazz+Az-ban is azért utálták a Gesztit, mert mindig olyan jókedvű. A Szilvafácska is ilyen kirobbanó szám, a Lovasi is az benne, ez egy fekve hányós dal, tesz mindene. Még hogy nem méltó a Lovasihoz!

223. oldal

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Andi (Gáncs Andrea, menedzser): Egy dologban nem engedünk: csak élőben játszunk […] Egy orvos sem úgy tesz, mintha operálna, a zenész se csináljon úgy, mintha zenélne.

241. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

A Hoppá-nál viszont már társulatszerűen működtünk. Ez nem akadémista, hanem alternatív színjátszás. Ha elkezdeném magyarázni a Kiss Tibinek, hogyan jöjjön be a színpadra, kiröhögne. Ő úgy jön be, ahogy akar, és úgy jó, ahogy ő akarja, hiszen ő úgy gondolkozik. Ezért is jó velük dolgozni, pontosan ezt szerettem volna megvalósítani: csak vázlatokat építünk, a részleteket ők maguk dolgozzák ki. Én arra figyelek, hogy az egész egybe hogy jön le, mit lát a közönség. (Pál Kálmán rendező)

117. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Laci (Kollár-Klemencz; Kistehén Zenekar): A magyar cigányzenészségben egészen más a muzsikusok viszonya az előadóhoz, de ahhoz a vendéghez is, aki a kocsmában elhúzatja a nótáját. Olyan alázattal állnak mögéd és emelnek fel, amit máshol nem tapasztaltam. Itt nincs egóharc, csak egy csapat, akik maximálisan kiszolgálják azt, aki kiáll énekelni, vagy a prímást, aki a szólót húzza. Sőt alátesznek egy tónust, és felemelik. Azt éreztem, szinte alig kell csinálnom bármit is, teljesen rám vannak hangolódva, minden rezdülésemet azonnal leveszik. Ez iszonyatos könnyebbség volt. Így tudtam megnyílni, sokkal jobban, mint egyébként egy klasszikus rock helyzetben. Ez egy érzelmi viszony, a zenészek gyönyörűen hozzásegítenek, hogy el tudjak jutni oda, ahol már tényleg működik egy előadás vagy egy dal.

162. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Laci (Kollár-Klemencz): A normális polgári hétköznapok egészséges megnyilvánulása a Budapest Bár. Egy berlini szombat délelőtt – ez az életérzés van benne. Nemigen lehet ma kapni hagyományos, tiszta, egyszerű szórakoztatást magas színvonalon, és épp ezt adja a Budapest Bár.

169. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Ricsi (Farkas Richárd, bőgős): Nekem ez volt az álmom, hogy bekerüljek a zenekarba, és járjam az országot. Akkor még a világot mondtam, de most már rájöttem, hogy nekem jobb Magyarországon. Annyira szeretek itthon lenni, hogy azt el sem tudom mondani. Körbeturnéztuk már a világot, de ma már nem megyek szívesen ötszáz kilométernél messzebb. Akkor nyugszom meg, ha meglátom a Blahát, akkor érzem, hogy hazaértem.

234. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Andris (Keleti András, colorStar): A másik jó tulajdonságait szeretni nem egy nagy teljesítmény. A tolerancia pont ott kezdődik, hogy egymás hülyeségeit hogyan viseljük el.

250. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Lovi (Lovasi András, Kiscsillag Zenekar): Azért szerettem például Frank Zappát meg a Queent, mert mindig történik bennük valami érdekes, kevésbé lehet megunni. A Queenben a huszadik század összes szórakoztató zenéje megszólal a szvingtől a klasszikus operáig. A Budapest Bár is ebből a világból indul ki.

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frank Zappa · Lovasi András · Queen

Hasonló könyvek címkék alapján

Simon Géza Gábor: Képes magyar jazztörténet
Szomory György: Kis magyar zenetörténet
Bajnai Klára – Simon Géza Gábor – Borsos Tibor: A „Diadal” Hanglemezgyár története és diszkográfiája
Simon Géza Gábor: Szelíd dalok
Simon Géza Gábor: „Csillogó fekete lemezeken…” / „On shiny black disc…”
Kürti Emese: Glissando és húrtépés
Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet
Zoltán János: Republic 20
Kath Stathers: 500 inspiráló túra a Föld körül
Kemény Lajosné Varga Mária: Hertelendyfalvi székely varrottasok