Az ​ismeretlen katona 21 csillagozás

Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elindul ​egy kis nép kis serege, magukat nagy – és hódításra termett – nép hivatottjainak vélő tisztek parancsára, hazafiságot nacionalista önteltséggé dagasztó szólamviharban: hódítani. Évek múlva visszaérkezik a haza régi határára, aki megmaradt a kis seregből: abból a kis csapatból, amelyről ez a regény szól, alig néhány ember, és abból a kis csapatból, amelyben már a sereg indulásakor is alig akadt közkatona, tizedes, aki hőse akart volna lenni a háborúnak.
Az 1941–1944-es háború krónikája is ez a regény, esztendőké, amikor a finn hadsereg a német hódítók szövetségeseként hadat viselt a Szovjetunió ellen. Sokkal inkább krónikája azonban az ismeretlen katonák szenvedéseinek, félelmeinek, értelmetlen halálok sokaságának. Nagyralátó tisztek és csak békességben élni akaró névtelenek ellentéteinek. Szólamok és rettentő, halálos valóság ellentétének. Lázadó ismeretlenek gyötrelmeinek és halálának, törvényszerű elpusztításának leírásában kegyetlenül következetes.
A… (tovább)

Eredeti cím: Tuntematon sotilas

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
Magvető, Budapest, 1982
380 oldal · ISBN: 9632716485 · Fordította: Bereczki Gábor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Nehezen állt össze nekem ez a könyv, de aztán beindult, és hurcolt magával a grabancomnál fogva. A kezdeti problémát alighanem az okozta, hogy Linna nem fecsérel időt szereplői bemutatására, és egyáltalán: semmiféle leírásra. Egész egyszerűen csak dobálja ránk ezeket a finn neveket*, hogy ki mit csinál, mit mond, hová megy, nem csoda, ha az ember az első ötven oldalon csak úgy csendben akklimatizálódik. Ahogy azonban helyükre rázódnak a dolgok, kiderülnek a technika vitathatatlan előnyei: a hihetetlen sodrás, a hiperrealista eseményábrázolás, no és ez a szinte intim közelség, mintha csak kézikamerás felvételt látnánk valami bevállalós operatőrtől, aki ott caplat a közlegények nyomában. Ez a módszer ismerős lehet azoknak, akik sok második világháborús könyvet olvastak a század harmadik harmadából, azoknak meg pláne, akik a háborús filmek rajongói, hiszen manapság már szinte minden rendező a csatajelenetekben ezt a szuperközeli, zaklatott, piszkosságot sugárzó megközelítést preferálja. Azonban amikor Linna színre lépett az ’50-es években, ez a látásmód még úttörőnek számított.

Másrészt Az ismeretlen katona azért is egyedülálló a maga műfajában, mert szimplán: finn. Ami nem pusztán azt jelenti, hogy olvasás közben kiélvezhetjük a karéliai táj nyújtotta örömöket** (amúgy azt is), hanem megismerkedhetünk a második világháború egy kevésbé ismert hadszínterével is, mégpedig értő tolmácsolásban: Linna ugyanis maga is szolgált frontkatonaként. Ehhez még hozzájön az a sajátosság, hogy a finnek sokáig fura szelektív amnéziában szenvedtek e történelmi eseménnyel kapcsolatban: volt ugye a hősies „téli háború”, amit az agresszor szovjetek ellen vívtak a hazájuk védelmében, és aminek emlékét szeretettel ápolták, és volt ’41-től a visszavágó, amikor a Wermacht-tal együttműködve betörtek Oroszországba, ezt viszont ’45 után érthetően nem nagyon emlegették. Nos, Linna pont ez utóbbi eseményt választja ki vizsgálódása tárgyául. Ráadásul a finnek szemében a hadsereg és Mannerheim marsall („A” Marsall, de akkora „A”-val, hogy a csúcsa sebesre karcolja a felhők pocakját) a becsület és szentség szinonímájaként funkcionáltak, Linna azonban nem habozott nekimenni a mítosznak. És ami a legkülönösebb: ez a múltat felhánytorgató, fájdalmas igazságokat felszínre hozó regény nem elsüllyedt csendesen a finn könyvpiacon, hanem minden idők egyik legnagyobb skandináv sikere lett. Fura egy ország az, én mondom.

*Apropó: csak én gondolom úgy, hogy nyelvrokonság ide vagy oda, egy európai nép személynevei nem annyira idegenek a magyar fülnek, mint a finneké? Amivel nem a török rokonság mellett kívánok kampányolni – ami azt illeti, egy Demet Altinyeleklioglu semmivel sem vonzó opció, mint egy Väinö Linna.
** Amely örömök egyébként nyilván csak a díványon heverve gyönyörködtetnek. A főszereplők nyilván elküldenének engem a felmenőimbe, ha ezekre a szépségekre felhívnám a figyelmüket.

>!
Bubuckaja P
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

A magyar történelemkönyvekben a finn történelemmel nem nagyon foglalkozunk. A történelmi atlaszban ritkán ábrázolják az országot. Így nem sokat tudtam erről a korszakról, legalább kaptam egy kis képet.
A történelem könyvekben nem csak a finn történelem nincs benne, hanem az ismeretlen katona sincs. Számok, adatok, dátumok, helyszínek, történések, nagykutyák dögivel vannak, de azok, akik ott voltak és végigélték vagy meghaltak, azok nincsenek benne a tankönyvekben. A sok-sok ismeretlen katona, akiknek talán sírjuk sincs, akiket még a családi krónika is elfelejtett, hiszen csak egy elesett nagyapáról, dédapáról van szó.
Az oroszokat egész végig ellenségként említi, mégsem éreztem azt, hogy azok lennének. Ami a finn katonákkal történt, az simán megtörténhetett szóról-szóra az oroszokkal is. Így von egyenlőségjelet a két oldal közé.
Ez a könyv azt mutatja meg, hogy a háború nem csak történelmi adathalmaz, emberek élték át, ártatlan emberek. A katonák is ugyanolyan civilek voltak a bevonulás előtt, mint bárki más, csak kihozták belőlük az állatot.
Nem hiába nem beszélt nagyapám a háborúról, pedig biztos tudott volna mit.

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Tulajdonképpen nem szeretem a katonás-csatás-háborús könyveket, legalábbis általában. De ezt a könyvet már jó ideje ennek ellenére szerettem volna elolvasni.
És nem csalódtam. Olvasás közben nagyon gyorsan belekerül az ember az események sodrába, egy idő után szinte ott él, szorong, fut, bújik, reménykedik a szereplőkkel, körülvéve a finn tájjal. A szereplők pedig zseniálisak – sokfélék, emberiek, remekül megformázottak, jórészt szerethetők is a maguk bumfordiságában, paraszti ravaszságában, talpraesettségében, esendőségében, vagy akár Svejkes dilisségében. Személyes kedvencem Rokka volt, az antikatona és mintahős. :)
Azt hiszem, ha legközelebb találkozom az ismeretlen katona fogalmával, ezek az egyszerű, háborúba kényszerített, békéről ábrándozó emberek fognak eszembe jutni.
Sajnos, ez a könyv is a méltatlanul keveset olvasott, kevesek által ismert könyvek közé tartozik. Olvassátok.

>!
lilijan
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

amilyen nehezen éreztem rá a száraz, tárgyilagos, hűvös, cinikus, 'finnes' stílusra, annyira véremmé vált a végére. egy-egy letisztult mondat ebben a regényben ugyanolyan érzelmi telítettségűvé vált számomra, mint latin nagyjaink egy-egy szenvedélyes, drámai mondatzuhataga. nem csapongunk órákat a szereplők fejében kielemezve a legutolsó apró érzelemfoszlányt is, mégis élesen kirajzolódnak a karakterek. a finnek kemények, szikárak, és rengeteg Ígéretet hordoznak, mint a fagyott föld – csak egy kicsit kell felengednie a táj zöldbe borulásához.

számomra, mint magyar számára azért is volt a sok egyéb politikai vonulaton kívül is érdekes, mert remekül kibontja a 'kis nép' problémát. sok szempontból testvérnép ez a finn. sajnos magyarország is a rossz lóra tett. csak mi nem kellettünk a nyugatnak. simán kötelező olvasmánnyá tenném, mert a párhuzamok miatt történelmi szempontból is fontos, bár örülnék, ha középiskolás olvasásélményekről is hallanék, mert lehet, hogy akkortájt ez még nehéz szöveg.

>!
Uhtred
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Talán a legjobb II. vh-s könyv, amit eddig olvastam. Mesterien mutatja be egy szakasz szemüvegén keresztül a háború kezdeti sikereit, majd a vészterhes hátrálást (finn-orosz szempontból). A szereplők sokszínűek és eredetiek. A könyv realista, nincsenek romantikus hősök, a sokszor könnyed stílus ellenére is gyakran esnek el főszereplők egyik pillanatról a másikra, ezáltal bepillantást engedve a kíméletlen háborús valóságba. Nagyon örülök, hogy rátaláltam. Csak ajánlani tudom.

>!
Nightingale
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Kivégeztem. Groteszk ezt mondani háborús regényről, de… egyszerűen nehéz máshogy nyilatkozni. Ezt követeli a téma, és a stílus. A téma miatt nehéz szeretni, és borzalmas dolog olvasni. A stílus megszeretteti a regény alakjait, ugyanakkor elmélyíti ezt az iszonyú irrealitását, amit a háború váltott ki, és hogy emberek vannak a frontvonal mögött. Emberek, akik harcolnak, mert harcolni kell, és rettegnek, mert minden percben farkasszemet néznek a halállal, és bohóckodva, viccelődve ugratják egymást, mert máshogy talán nem bírnák.
„Nem meghalni jöttünk ide, hanem ölni.”
És kegyetlenül groteszk, mert tele van gyönyörű tájleírásokkal, ugyanakkor igen-igen realistán ábrázol. Nem hatásvadász, csak pont annyi, amennyi kell. Amitől pontosan olyan borzasztó és nyomasztó lesz, hiszen… mindenki katonának neve van, és élete, származik valahonnan és vágyik valahova vissza, jött valahonnan egy jellemmel, mindenki más. És te megismered és megkedveled őket olvasás közben, majd egy sorban becsapódik egy gránát és elesnek. A haláluk pedig nem is nagy dolog, senkit sem emel patetikus magasságokba, nincs idő megrázkódni és összezuhanni, csak menni tovább, nehogy te is az ő sorsára juss. Te, mint olvasó.

>!
Magvető, Budapest, 1982
380 oldal · ISBN: 9632716485 · Fordította: Bereczki Gábor
>!
smileeey
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Becsületből kezdtem olvasni a figyelmeztetések ellenére. A film ugyanis angol felirattal élvezhetetlen volt. Gondoltam, hátha a könyv magyar fordításban jobban visszadja azt, amit a finnek annyira szeretnek egyes karakterekben…Nem. Tévedtem. Dögunalom. Legközelebb majd felirat nélkül fogok újra nekirugaszkodni a filmnek, ha értek is valamit a különböző finn nyelvjárásokból, hiszen ez a film esszenciája. Addig téma jegelve.

>!
Fummie
Väinö Linna: Az ismeretlen katona

Alapvetően nem szeretem a történelmi regényeket, úgyhogy féltem, hogy ez sem fog tetszeni, mégis érdekes volt az elején. Gyönyörű a leírás, érdekesek a karakterek, jók a gondolatok, és nem egy kiragadni való mondat van benne. Nem tudom, hol fogyott el a kezdeti lelkesedés, de a végére inkább már csak azért olvastam, hogy ne hagyjam félbe, és megtudjam, mi lesz a vége.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

– Maga elmebeteg?
– Jelentem, ilyen kérdésben sohasem a gyanúsított illetékes, hanem a környezet, a doktorok.

298. oldal

>!
Fummie

A halál nem gyönyörködik a tájban, és nem tart cigarettaszünetet.

264. oldal

>!
Nightingale

Vanhala kicsit habozott, aztán:
– De egy finn katona tíz orosszal felér – mondta. – Nem igaz?
– Lehet. De mit csinálsz, ha jön a tizenegyedik?

29. oldal

>!
Fummie

Az égben nem fenyeget halál,
nincs ottan könny, sem éjszaka.

95. oldal

>!
ppeva P

– Azt mondják, megszokja az ember a félelmet. Igaz ez?
– Szokja a fene – mondta Rokka. – Rossz kullancs az, mindig újra kell kitépdesni.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
>!
Nightingale

Ablakomból néztem, hogy siklik a gőzhajó
az Aurajoki sima hátán.
Hogy siklik, hollahó,
az Aurajoki sima hátán.
S sej-de-de-de ne kakálj a szekérrúdra,
mert holnap reggel itt a vásár,
dülöngj erre, dülöngj arra,
hej, holnap reggel itt a vásár.

30. oldal

2 hozzászólás
>!
Nightingale

Nekiálltak cigarettát sodorni az elesett oroszok zsebében talált mahorkából. Eldőltek a fűben, beszélgetek. A világ olyan békésnek látszott, mintha nem is volna háború. Szép volt az elvadult falusi táj. A bevetetlen szántóföldek tarkán virágzottak, s a dús füvű kaszáló erős illatot árasztott. Élvezettel szívták a friss esti levegőt. Az égen nagy felhő közeledett, mintha zápor készülődne.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mahorka
>!
lilijan

Beszéd úgysem segít rajtunk. És ha elfogyott a puskapor, akkor pofa be. Most majd a kis népek jogairól fognak szónokolni, de azokra a kutya is pisál.

372. oldal

>!
ppeva P

Honkajoki még elbolondozott valameddig, aztán menni készült. De előbb levette a sapkáját.
– Későre jár – mondta ájtatosan –: e ház népének is javára válik egy fohász. Óvj meg bennünket, Uram, az ellenség fortélyaitól, főleg az ő mesterlövészeitől és ütegei célzott tüzétől. Az élelmezést javítsd föl némileg, ha még van mit adnod a te gyermekeidnek. Adj elviselhető időjárást, hogy ügyed védelmezőinek élvezet legyen őrséget állni. Holdas éjszakák alkalmatosan csökkentenék az izgalmakat, és kevésbé apadna a csekély világítórakéta-tartalék. Óvd, Uram, a járőröket, őrszemeket, hajósokat és szekerezőket, kevésbé óvd a tüzéreket. Óvd a Főparancsnokot és a vezérkart, de ha ráérsz, a kisebb parancsnokokat is, főleg a géppuskás század parancsnokát. Oltalmazd Finnország urait, hogy ne rohanjanak már fejjel Karjala fenyőinek. Ámen.

297. oldal

>!
ppeva P

Még az ágyútűzben felhangzott Koskela kiáltása:
– Tűz! Mindent bele, fiúk!
– Mindent bele! Mindent bele! – adták tovább, rengett az erdő az ordítástól, a hangzavarból kihallatszott Viirilä saját csatakiáltása.
– Lucifer és Belzebub! – üvöltötte félelmes hangerővel.
Kariluoto említette egyszer, hogy a harmincéves háborúban „Jézus! Mária!” kiáltással indultak rohamra a katolikusok. Viirilä ezt alakította át a saját ízlésének megfelelően.

330. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kjell Westö: Délibáb
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Veijo Meri: Manilakötél
Pentti Haanpää: Kilenc férfi csizmája
Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba
Joni Skiftesvik: Akit állva temettek el
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Irène Némirovsky: Suite française
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Joseph Heller: A 22-es csapdája