A ​prófécia (Titkos város 1.) 22 csillagozás

Vagyim Panov: A prófécia

Emberemlékezet ​óta létezik a hétköznapi valósággal párhuzamosan egy második, varázslatos világ, a boszorkányok és varázslók világa – vagyis különböző, mágikus képességekkel bíró, egymással is folyton hadakozó idegen fajok bonyolult társadalma. Miután az emberek évszázadokig üldözték őket, e titokzatos lények visszavonultak egyetlen városba, amelyet ma is erős varázslatokkal rejtenek el a hétköznapi halandók elől. Ám a titok lassan napvilágra kerül, ahogy Moszkvában egyre több megmagyarázhatatlan bűntény történik, és Kornyilov rendőrnyomozó életében először nem érti az összefüggéseket…

Vagyim Panov sorozata egy lenyűgözően eredeti, teljességgel új és komplex világot teremt, amelyben a mágia megfér a legmodernebb technológia mellett, a szomszéd irodaházról is kiderülhet, hogy mesterien álcázott varázslótanya, és az emberek hétköznapjaiba lassan beszivárgó párhuzamos kultúrák konfliktusai hol hátborzongató, hol nagyon vicces, de végig szédítően izgalmas kalandokba sodorják az… (tovább)

Eredeti cím: Войны начинают неудачники

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866508 · Fordította: Egri Zsuzsanna
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
374 oldal · ISBN: 9789639866515 · Fordította: Egri Zsuzsanna

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Vagyim Panov: A prófécia

Az első könyves írókra leselkedő minden alattomos csapdába beleszédülő, ezer sebből vérző, bemutatkozó urban fantasy.
Jellemzően rendkívül érdekes alapvetéssel, száz szálon, strukturálatlanul, ezerfelé széteső történetszövéssel íródott regény Moszkva képzeletbeli és valós világainak összecsúszásáról, amelyben végig markánsan érezhető egy jövőbeni nagyeposz reménye. Mindez az akarat azonban A próféciában közel sem valósult meg, viszont annyi idealista lelkesedés érezhető ki a szerző bemutatkozó regényéből, hogy a jóhiszemű olvasónak nincs szíve, nem bizalmat szavazni a következő két kötetnek.
Megemlítendő még, hogy Panov komoly energiát fektetett az összecsúszó valóságok részleteinek kidolgozásába és hellyel-közzel sikerrel is járt, ahogy egyetlen karakter (Santiaga komisszárra gondolok) felépítése ugyancsak jól sikerült. Azonban ezzel jól orra is bukott a regény, hiszen egy quasi mellékszereplővel lopatta el a show-t a főszereplő(k)től (Artyom és a Hírnök), aki(k) viszont olyan durván egysíkúra sikeredtek, hogy az sírnivaló. A rendőrségi vonal sem találta a helyét a történetben, ahogy a kismillió mellékszereplő között is oly könnyen veszett el az olvasó, mint egyszeri hum a Jávorszarvas-sziget morjanáinak ölelésében. Szóval leginkább a rendszer, az összeszedettség, vagyis a sokszínű szőttes vezetőszála az, ami hiányzik ebből az ötletparádéból.

Végül is egy nagyon szerethető világ, nagyon amatőr bemutatásának voltam részese. Úgy vélem, hogy a mára tizen-sok kötetes, hazájában agyba-főbe díjazott szerzővé vált Panov remélhetőleg csak kiforrottabb regényeket dobott piacra azóta, így ha megjelenik a folytatás, feltétlenül adok neki egy esélyt.

Morpheus>!
Vagyim Panov: A prófécia

Az őrség és Metró sorozat után nem kicsit utánérzésnek tűnik ez a történet, még ha az előző sorozatok egyes részei gyengébbek is voltak esetenként, de feltétlenül eredetiek, a szereplők pedig elég érdekesek ahhoz, hogy több részt is a hátukon hordozzanak. Ez meg egy kicsit kommersz, kicsit B kategóriás, a főhősünk meg teljesen érdektelen tulajdonképpen. Valamit csinál, itt-ott elbotladozik, de semmi lényegeset (én tuti nem emeltem volna ki az emberek közül, de lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem). Azért elég érdekes volt, mert különben nem olvastam volna végig, de ettől többet nem tudok a javára írni. Ha ez sorozat, nem igazán győzött meg, hogy majd rohanjak és olvassam a folytatásokat.

1 hozzászólás
ViraMors P>!
Vagyim Panov: A prófécia

”A mágiában nincs semmi természetfeletti.”

”A gyilkosságra mindig akad indok.”

Lehetett volna… Lehetett volna igazán jó, de nagyon sokáig tartott, amíg a könyv megtalálta a saját hangját. Addig viszont 214 szálon 6728 karakterrel operál, és hiába tetszene az elgondolás, hogy nincs egyetlen jól megjelölhető főhős, a végeredmény nekem szétszórt és fókuszálatlan. Az első majd’ kétszáz oldalon az volt az érzésem, hogy a szerző a lehetőségekhez képest mindent és minden szemszögből meg akar mutatni a világáról, de ennek az lett az eredménye, hogy Kornyilov nyomozós szálát leszámítva semmivel nem tudta lekötni a figyelmem. spoiler
A második fele már erősebb volt, mint az indítás, de azért voltak elég kurtán-furcsán elrendezett megoldások, élen a záró harccal, a nyomozás befejezésével spoiler
A karakterekről nem tudok túl sokat mondani. Sokan vannak, de legalább kellően sokfélék, túl sok idő viszont egyikükre sem jut. Végeredményben leginkább azt látom, hogy ez egyértelműen felvezetés, amiből még bármi lehet. Potenciál érzésem szerint lenne van a sorozatban és a világban is, az már más kérdés, hogy a későbbi részekben ki tudja-e használni a szerző.

2 hozzászólás
zamil>!
Vagyim Panov: A prófécia

Nem tökéletes a könyv, de tökéletes szórakozást nyújtott olvasás alatt.
Egy új, számomra ismeretlen orosz írót, sikerült a Galaktikának megtalálnia, akivel szerintem nagyobb sikert érhetnek el, mint a S.T.A.L.K.E.R. sorozattal (saját vélemény), de annyi embert nem érnek el vele, mint az őrséggel.
A világ egyszerű, az alap ötlet is, Moszkva területén létezik egy „Titkos Város”, ahol idegen lények élnek, akik valaha uralkodtak a Földön, de elvesztették vezető szerepüket, és most kénytelen megbújni, mindezt úgy, hogy bűbájt alkalmaznak a mai „humok”-on és így a modern társadalom részesei tudnak lenni. Elsőre kétségeim voltak, hogy ez így mennyire fog működni, de azt kell mondjam, hogy az olvasás alatt megszoktam ezt a helyzetet és hamar elfogadtam.
Egy ilyen alapötletbe, már könnyű különböző történeteket belemesélni. A sorozatnak amúgy 13 része jelent már meg, és ez az első bevezető rész.
Mint első rész, jól vezeti fel a sorozatot, kapunk egyből egy olyan cselekményt, ahol megismerhetjük a három nagy Házat, ahol beleláthatunk, hogy működik az egész a mi világunk árnyékában.
Megismerjük a három nagy Ház történelmét (utolsó oldalakon van is egy kis magyarázat hozzá, ez különösen tetszett), és vezetőiket.
A karakterekkel maximálisan elégedett voltam, változatosak, jól bele illenek a cselekménybe, szívesen olvasnék még velük történeteket.
A történettel már nem voltam ilyen elégedett, kicsit bugyutának tűnt számomra, de azért meg is bocsájtható, hisz első rész és talán az írónak is első regénye. Hiányoltam a csavarokat, a végső megoldás is túl egyszerű lett, nem voltak meglepetések olyan sekélyesen csordogált.
Megemlíteném a borítót, ami nekem tetszik, bár a papír minőségével most se voltam elégedett.
Összességében, azért sikerült neki, az ami a könyv célja jól szórakoztam. Igazi oroszos urban fantasy, akinek az őrség sorozat tetszett annak ez a sorozat is tetszeni fog, bár kicsit vidámabb, és nem olyan sötét.
Remélem a sorozat többi részét is lefordítják, és kiadják.

Noro P>!
Vagyim Panov: A prófécia

A Titkos Város sorozatát nem érdemes az Őrség-regényekhez hasonlítani, de nem is az angolszász urban fantasy megcsontosodott szabályait követi, ez pedig szerintem már önmagában is érdekessé teszi. A Prófécia világát leginkább úgy érdemes elképzelni, mintha a szerző egy „középkori” high fantasyt ültetett volna át a modern Moszkvába. Mágikus létsíkokról származó királyi dinasztiák, papi és lovagi rendek álcázzák magukat multinacionális vállalatoknak vagy bűnszervezeteknek, amelyek mágikus hatalma különféle titokzatos ereklyékből származik. A történelem előtti idők uralkodó népei – némelyik majdnem ember, mások egy kicsit sem – mind így végzik: néhány évezredig nyíltam gyakorolják a hatalmat a nagyvilágban, majd bukásuk után beolvadnak a többi lejárt szavatosságú, de azért még mindig erős Városlakó közé. Itt aztán kicsiben folytatják a maguk feudális intrikáit és varázsháborúit, de a modern szokásokat is elsajátítják: például a szolgáltatásként adják-veszik a csak véges számú forrásból kinyerhető varázserőt. A világban tehát van potenciál, amelyet az első rész korántsem fejt ki teljes mélységében, de így legalább marad muníció a további epizódokra.

A regény abban is különbözik szinte minden urbánus fantasy történettől, hogy nincs egyetlen központi hőse. A prológusban ugyan megismerünk egy „kiválasztott” fiatalembert, de nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ez az ő története. spoiler A későbbiekben varázslók, rendőrök, zsoldosok, gengszterek és mit sem sejtő kívülállók kavalkádja árasztja el a könyv lapjait, akik többsége elég váratlanul áll hol erre, hol arra az oldalra, márpedig a történetben legalább öt különböző oldal (azaz érdekcsoport) hajt a győzelemért. Mindez egy meglehetősen izgalmas, időnként kissé nehezen követhető, de sok tekintetben ötletes sztorit eredményez.

NewL P>!
Vagyim Panov: A prófécia

Amíg képes voltam paródiaként tekinteni rá, addig úgy-ahogy szórakoztatott.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Vagyim Panov: A prófécia

nem olvastam még orosz írótól semmit, igy nem is volt semmi elvárásom gondoltam adok neki egy esélyt. Igazából nem is tudom mit írjak nem klasszikus fantasy a mai világban játszódik. Moszkvában létezik egy titkos város ahol idegen lények élnek akik egykor a földet uralták, de most kénytelenek megbújni Megismerjük a Három nagy ház felépítését viszonyait erejét, és ahogyan annak lennie kell történik valami és elkezdődik az igazi verseny futás a hatalomért .
Összességében egy szórakoztató kis ponyva volt nem mondom, hogy a rajongója lettem de ha majd jön a következő rész el fogom olvasni.

Paulinusz_Tünde P>!
Vagyim Panov: A prófécia

Nehéz szülés volt ez kérem szépen.
Peregtek az érdektelen oldalak, és egy szemernyi Titkos várost sem láttam. Aztán úgy a szűk egyharmadánál végre elkezdett valami történni. Felpörögtek az események, és innentől elég jó kis történet adta magát. Nem mondhatom, hogy klisés lenne, de azért innen-onnan bevillant ez meg az, de voltak benne jócskán kreatív elemek.
Párhuzamosan futunk több szál mellett a cselekmény nyomában és néha utolérjük, néha pedig elhúz mellettünk az ótvarba.
Mindent összevetve én ennél pörgősebb, merészebb történetre számítottam, egyedibb stílusban.

Mary_J>!
Vagyim Panov: A prófécia

Nem teljesen értem ezt az alacsony %-ot, ez egy nagyon jó kis kezdő kötet volt. Pörgős volt, egy pillanatra se hagyta unatkozni az olvasót, több szálon futott amiket szuperül összevezetett a végére, nem marad benne semmi hiányérzet, ugyan sajnos lassan haladtam vele, de az nem a könyv hibája volt. Moszkva két arcát ismerhettük meg benne, a szürke mindennapi Moszkvát és a rejtett arcát amit mágusok különböző kasztjai és a maguk kis viszályait rejti magában, közben néha-néha kissé összemosódnak a határok és a szerencsésebbek betekintést nyerhetnek az egészbe, mint az egyikfőszereplőnk, aki csak rosszkor volt rossz helyen (vagy épp jókor, jó helyen..? :) ) és így egészen új világ, új élet tárult a szeme elé. Volt benne varázslat, gyilkosság, hajsza és nagy összecsapás, mi kellhetne még? Jah igen a folytatás!! nagyon bízom benne, hogy lesz és magyarul is elérhető lesz!

Proud_Cody_Crybaby P>!
Vagyim Panov: A prófécia

Egynek elment, de nem estem tőle hanyatt, pedig igyekeztem, hogy megszeressem. A szereplők semmilyenek, a sztori sokáig nem tart semerre, aztán egyszercsak húú meg haaa és győz a jó(?). Pozitívum, hogy azért van potenciál ebben a világban (mégha nem is akkora, mint mondjuk a Metróban, vagy az Őrségben), meg volt 1-2 jól sikerült pillanata, de kb ennyi.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Keresztezték a tankot a csótánnyal. Az így létrejött hibrid mulatságosan mozgatja mindkét ágyúcsövét.

Proud_Cody_Crybaby P>!

Jobbra tőle, a falra egy rövid káromkodást véstek angolul, és Marina kicsit megsajnálta a moszkvaiakat. Az ő szülővárosában oroszul volt szokás káromkodni, az sokkal ízesebb és kifejezőbb.

217. oldal

Noro P>!

– És mire képes egy varázsló, akit elűztek a családjából? Támogatás nélkül, könyvtár nélkül, energia nélkül. Mást nem tud tenni, csak tenyérből jósolni vagy avokádót termeszteni.

26. oldal

Noro P>!

– A mágiában nincs semmi természetfeletti.

242. oldal

Noro P>!

Egy giliszta hősiessége mindig leereszkedő tiszteletet vált ki.

241. oldal

Proud_Cody_Crybaby P>!

Az élet nem tűri a statikusságot. Az élet: állandó mozgás, egy kavargó természeti erő, újdonság, változások, szenvedély, ha úgy tetszik. Az élet azoknak kedvez, akik előretörnek, akik minden napjukat úgy élik meg, mintha az utolsó lenne…

47. oldal

BBetti86 >!

Az első szerelem gyakran fullad kudarcba – jegyezte meg Jana. – Ha minden szerencsétlen mániákus gyilkossá válna, aligha maradna normális ember a földön.

281. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége
Benyák Zoltán: Ars Fatalis
David Mitchell: Csontórák
Diana G. Gallagher: Vigyázz, mit kívánsz!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Acsai Roland: Csonthavazás