Talán már felfigyeltünk arra, hogy az életünkben vannak bizonyos kellemetlen, önsorsrontó ismétlődések. Egyes helyzetek – mintha csak benyomnának rajtunk egy piros gombot – automatikus folyamatot indítanak be: visszatérő gondolatokat ébresztenek bennünk, ezektől rossz érzéseink támadnak, melyek hatására mindig hasonlóan cselekszünk, pedig már sokszor megtapasztaltuk, hogy viselkedésünk nem a kívánt irányba vezet. Ilyenkor egy sémavezérelt működést élünk át. (Sokszor erre nem is leszünk tudatosan figyelmesek, csak újra meg újra megtörténik velünk.)
Nagyon valószínű, hogy nekünk is vannak sémáink, mert szinte mindenkinek vannak. A sémák – vagyis az életünkben ismétlődő, nemkívánatos mintázatok – mindig gyermek- és serdülőkorban alakulnak ki, kisebb-nagyobb mértékben sérült, kielégítetlen alapszükségletek nyomán. Ezek a sérülések és hiányok meghatározzák azt, ahogyan önmagunkra és a világra tekintünk, bizonyos területeken átszínezik, eltorzítják a valóságérzékelésünket. Amíg… (tovább)
Sémáink fogságában 168 csillagozás
Enciklopédia 11
Kedvencelte 19
Most olvassa 125
Várólistára tette 287
Kívánságlistára tette 313
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Roppant hasznos, olvasmányos stílusban írt önsegítő könyv. Ajánlom mindazoknak, akiket érdekel a sématerápia vagy ha nem tudják még mi az, de szeretnék kicsit fejleszteni magukat, nagyobb önismeretre szert tenni.
Nem vagyok híve az oszthatatlan egységeket felbontó elméleteknek* – de a sématerápiával megismerkedni azért érdekes volt. Van gyakorlati haszna ennek a látásmódnak, nagyon pontosan rámutat olyan tendenciákra az emberi viselkedésben és motivációkban, melyeknek a hátterében különböző traumák állnak. Fontos ezeket észrevenni és dolgozni velük – de nem gondolom, hogy ehhez feltétlenül fel kell darabolni a személyiséget és az élveboncolás állapotában továbbélni. Véleményem szerint éppen csak egy lépéssel megy tovább, mint szükséges – a maladaptív belső motivációk/tendenciák felismerését nem kellene megszemélyesítésnek és leválasztásnak követnie.
*spoiler
„a dilemma az, hogy bolygónkról, a Földről nem tudjuk az Univerzumot objektíven megfigyelni és megérteni. Ahhoz ugyanis, hogy valamit pontosan megfigyelhessünk, szükség van egy külső nézőpontra, ahonnan kicsit eltávolodva nézhetünk rá az adott dologra. Ez a pont nem lehet túl közel, hiszen akkor arányait vesztett, torz képet kapunk, de nem lehet túl távol sem, mert akkor elveszítjük a kapcsolatot azzal, amit megfigyelünk. A professzor által elmondottak pontosan ráillenek az önismeretre is: szükség van egy bizonyos távolságra az általunk megélt folyamatok és önmagunk megismeréséhez.”
Ez egy olyan könyv, amit szinte mindenkinek ajánlanék elolvasásra. Nagyon érdekes volt számomra a sématerápia lényege, és úgy érzem, sikerült megérteni, hogyan is működik/dolgozik bennünk ez az egész.
Inkább leíró, tanító jellegűnek mondanám a kötetet, mint gyakorlatinak, illetve én annyira nem szeretem folyamatosan lapozgatni, így számomra jobb lett volna, ha közvetlen a bemutató részek után jöttek volna adott munkalapok – de ez abszolút csak az én preferenciám.
Sajnálom, hogy úgy igazán alapos munkát csak egy megfelelő szakemberrel lehetne végezni, és nagyon szomorú, hogy a mentális problémák kezelése mekkora luxusszolgáltatás Magyarországon. (És még, úgy gondolom, így is szerencsés vagyok, hogy én legalább e könyvhöz hozzá tudtam jutni.)
Egyébként még annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy ha hozzám hasonlóan úgy indul neki valaki ennek a könyvnek, hogy minél többet tanuljon magáról, fejlődjön, jobbá váljon, amennyire lehet – ne csak erre készüljön! Ez a kötet másokról is tanít, gyakran vettem észre, hogy felismerek valakit egy-egy példaként hozott szituációban, így mostmár hozzájuk is egészen máshogy kapcsolódok.
Bár nem teljesen erre számítottam, örülök, hogy olvashattam.
Nagyon jól szerkesztett formában vázolja fel a különböző sémákat és az azokra adott lehetséges reakciókat, válaszokat.
Sématerápiás foglalkozás mellé javasolta a terapeutám, mint kiegészítő olvasmány, ami segíthet a közös munkában.
Segít átlátnom az egyes reakcióim kiváltó okait, milyen gyerekkori élmények vezettek ahhoz, hogy bennem ezek a sémák rögzültek és hogyan tudom ezeket kívülről szemlélve elkerülni.
Választ kaptam arra, hogy miért „lépek folyton ugyanabba a folyóba” és hogyan tudok ebből a körből kilépni.
Nagyon hasznos könyv. A sémák és a rájuk adott reakciók megértését példákon keresztül is szemlélteti.
Elméleti dolgok gyakorlati példákkal bemutatva elég jó képet alkot az egész témáról. Érdekes volt olvasni, hogy gyerekkorban egy-egy elejtett mondat milyen hatással lehet az egész életünkre. Feldolgozni és továbblépni a felnőtt feladata, szülőként pedig a gyerek támogatása és sok-sok türelem.
Ez egy sokszor olvasós könyv. Próbáltam lassabban haladni vele, de már az elején éreztem, hogy a sok ismeretet csak többszöri olvasásra lehet megérteni, megjegyezni.
Többször volt AHA élményem. Ráláttam saját és családtagjaim működésére.
Annak ellenére, hogy ismeretterjesztő könyv és nehéz témákat dolgoz fel, nagyon olvasmányos és érthető.
Nagyon hasznos könyv. A lelki folyamatok iránt érdeklődőknek mindenképpen „kötelező” olvasmány.
5 csillagra értékelem.
„Vágyi Petra sématerápiával foglalkozó klinikai szakpszichológus mindent lefedve összefoglalta a témát. Ismerteti a sémákat, és részletesen ír arról is, hogyan – és életünk melyik szakaszában – alakulnak ki. Mind a szülői, mind a gyermeki sémamódokkal megismerteti az olvasót, amit a rengeteg kliens történetének hála még könnyebb megérteni.”
Bővebben a blogon :)
https://ttt-blog-by-tami.blogspot.com/2022/04/vagyi-pet…
Meg merem kockáztatni, hogy életem „legerősebb” könyvét olvastam. Jegyzeteket készítettem és használtam a munkalapokat, ezzel a továbbiakban is foglalkozni fogok Megdöbbentően hasznos olvasmány már önmagában is, terapeuta segítségével gondolom még hatékonyabb.
Csak pár napja foglalkozom a sémákkal, igaz megalapoztam már egyéb olvasmányokkal is.
Popper Péter mondott anno egy előadásában olyasmit, hogy az önismeret igen fájdalmas felismerésekkel járhat, és nem mindenki van felkészülve ezekre a felismerésekre.
10 éve már, hogy nem fájt a hátam, pár napja, ahogy értelmeztem a sémáim, előjött a gerincferdülésemnél érzett fájdalom és tudom, hogy a gyerekkori sérelmeket dolgozom fel éppen, és nem véletlen ez a fájdalom.
Pszichésen mostanra értem meg annyira, hogy a lelki és fizikai fájdalom ne akadályozza meg nálam az önismereti folyamatot.
Talán már írtam egy másik könyvnél, hogy elég hosszú ideig készültem erre az önismereti útra, és most érzem, hogy jó döntés volt, mert könnyebb feldolgozni az érzéseim, és többnyire kiegyensúlyozott tudok maradni az önismereti munka közben.
Nagyon hasznos könyv. Valószínű érdemes elmenni egy sématerapeutához előtte és utána már talán könnyebben lehet hasznosítani az itt olvasottakat. Mindenesetre érdekes volt olvasni, hogy a gyerekkorban hallott mondatok milyen hatással vannak az egész életünkre. Magamra ismertem egy-két dologban (sajnos). Aztán szó volt a gyereknevelésről. Azért szerintem ez az a téma, amit nem hiszem, hogy így le lehetne írni. Eleve minden gyerek más, minden szülő más. Nem hiszem, hogy minden gyereket ugyanúgy lehetne nevelni. Nem tudom, hogy a mai világban hogy lehet úgy gyereket nevelni, hogy ne sérüljön, ne féltsük túl és még boldog is legyen.
Népszerű idézetek
Az utóbbi évtizedek kutatásai az alábbi érzelmi temperamentumdimenziókat erősítették meg:
Labilis……………………………………Reakciómentes
Disztimiás/Depresszív………………………..Optimista
Szorongó………………………………………..Nyugodt
Kényszeres…………………………………….Szétszórt
Passzív…………………………………………Agresszív
Ingerlékeny…………………………………………Derűs
Félénk/Visszahúzódó………………………..Szociábilis
Ezek tehát azok a jellemzők, amelyek mentén a gyermek alapvetően-veleszületetten viszonyul a világhoz és másokhoz. Érzelmi temperamentumunkat illetően mindannyian ezen csúszkák két végpontja közt vagyunk valahol elhelyezhetők.
28. oldal
Mi a fontosabb, az öröklődés vagy a környezeti hatások? – tették fel a kérdést a fejlődéslélektan tudósai évtizedekkel ezelőtt. A rengeteg kutatás eredményeképp egyre tisztább és komplexebb kép rajzolódott ki, amelyet nagyon lecsupaszítva és leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a „vagy-vagy” helyett az „is-is”, sőt az „is-is, plusz azonkívül még” álláspont lett a konszenzusos irány a kérdésben.
27. oldal
A diszfunkcionális szülői módok tehát olyan meggyőződések, gondolatok immár a fejünkben, melyek ártanak, elakasztanak, semmiképp nem segítenek a helyzetek megoldásában. Ezek már belsővé váltak, azaz lett belül egy saját sémakód/én-rész, amely/aki teljesen önállóan lecsap ránk. Ez már nem anya vagy apa, nem nagyi vagy az edző bá, hanem az a részünk, aki az összes felsorolttól tanult, illetve a gyerekként velük történtekből következtetéseket vont le magának. Diszfunkcionális, mert amit sugall, arra nincs szükségünk, sőt ront, nehezít, bonyolít a helyzeteken, rossz irányba visz. Ez a szülő mód belül uralkodik rajtunk, és irányít. Ha valakinek nem elég érett és erős az egészséges felnőtt módja, akkor ez a szülő mód hoz benne döntéseket napi szinten önmagáról és másokról.
153. oldal
Az egészséges felnőtt mód pedig úgy tudna a helyzetben önmagán segíteni, a módok és sémák által torzított képen igazítani:
A gyerek mód felé fordul, és bátorítóan ezt mondja magának: „Mindenkinek szüksége van valakire, és nem kell tökéletesnek, sérthetetlennek lenni! Hajrá, mert te jó ember vagy, és minden rendben van veled úgy, ahogy vagy! Vicces és kedves vagy, és a kapcsolatokban ez az, ami igazán számít!”
140. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása 92% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - Jonice Webb: Ismeretlen érzelmek 91% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A test lázadása 93% ·
Összehasonlítás - Alice Miller: A test kiáltása 90% ·
Összehasonlítás - Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 94% ·
Összehasonlítás - Szondy Máté: Olvadás 92% ·
Összehasonlítás - Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig 90% ·
Összehasonlítás - David A. Clark – Aaron T. Beck: Szorongás és aggodalom munkafüzet ·
Összehasonlítás - Brené Brown: Bátraké a boldogság 81% ·
Összehasonlítás