Tokyo ​Underground 31 csillagozás

Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

"[Vágvölgyi] ​Kalandozásainak föltétlenül legsikeresebb vállalkozása a Tokyo Underground, ahol a cél a japán tömegkultúra különböző színtereinek bemutatása, mégpedig pimasz mód, könyörtelenül realista bemutatása, nem múló értéke pedig az, ahogy e szemrevétel, e mozaikszerű felvillantás, megjelenítés, dokumentálás közben Vágvölgyinek sikerül – egyszerre lazán ömlő és tűpontos írásmódjának kavargó, áradó, gyakran röhögtető szellemességével a Japánról úgy általában mit sem sejtő olvasót fokozatosan abba az egyre határozottabb állapotba hozni, amelynek köszönhetően oldalról oldalra, ügyről ügyre, témáról témára egyre élesebb lesz benne a kép egy rendkívüli országról, és mintegy alakot kap tudatában és érzékeiben a mai Japán utánozhatatlan karaktere. Vágvölgyi képes rá, hogy olvasóját ne csupán tudással vértezze fel, melyről épp maga állítja nagyon helyesen és követendő öniróniával, hogy az bizony állandó, folytonos korrekcióra szorul, hanem hogy ezen túl valódi érdeklődést keltsen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
416 oldal · ISBN: 9789637424564 · Illusztrálta: Nagy Kriszta
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
436 oldal · ISBN: 9639602418
>!
Új Mandátum, Budapest, 2000
360 oldal · ISBN: 963933605X

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Tokió · piac


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Olympia_Chavez P
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

Nem egy egyszerű darab, és nem is könnyed kis habosbabos történet Vágvölgyi könyve. Először is, mint azt a cím és az ajánló is mondja, igyekszik lerántani a leplet Japánról, hogy megmutassa az érdeklődőknek azt a réteget, ami a cukormáz, a díszítés alatt rejlik. Nem csak hajlongás, gazdasági felívelés, hagyománytisztelet, teaszertartás, szamurájok és gésák országa Japán. De még csak azzal sem megyünk túl mélyre a rétegek között, ha azt mondjuk, anime, otaku, J-pop, Kuroszava. Ennél jóval több és sokszínűbb. Ugyan mások is próbálták már megfogalmazni a honne és a tatemae fogalmát (a külső és belső láttatás, a látszat és valóság kettősségét Japánban, a japán emberekben), de azt hiszem ez a könyv az, ami lemegy a legbizarrabb, a mi értékrendünk képmutatásunk szerint legmocskosabb valóságokig és vissza, amivel tökéletesen el tudja magyarázni, miről is szól ez. Persze, csak ha bírjuk Vágvölgyi stílusát és egóját. Mert ez bizony a legnagyobb nehézsége és árnyoldala a könyvnek. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a gonzó, alkalmas stílus egy könyv megírásához, de ha ez még nem lett volna elég, ott volt a szerző arcoskodása, és LSD-s tripjei… spoiler Ettől eltekintve viszont nagyon szépen felépített, átfogó képet ad a japán underground műfajokról, animéről, mangáról, zenéről, a videojátékokról kicsit kevesebbet spoiler, szexiparról, jakuzákról, na és persze a japán filmekről spoiler. Időnként kicsit átmegy önismétlésbe, ami talán szándékos húzás a részéről. Így szépen körbeérünk, újra és újra oda lyukadunk ki, újabb és újabb darabkáját kapjuk meg a kirakósnak arról, hogy hogyan is kell elképzelni a japán társadalmat, a bizniszszamurájokat, az otakukat, hogy mi milyen történelmi, vallási, politikai eseménnyel, vagy épp babonás hittel magyarázható. Mert ezeket a szerző nagyon szépen rendszerbe gyűjti, ez is javára írandó. Minden visszavezethető valamire, valami meglepőre, amire nem is gondolnánk: a művészetekben közkedvelt incesztus a sintóra, Miyazaki filmjei a marxizmusra, a muszlim öngyilkos merényletek „feltalálása” pedig egy japán kommunistára és a kamikazékra. … és ezzel el is érkeztünk ahhoz a témához, ami a japán és francia új hullám filmjeivel szoros összefüggésben, a szerző szíve csücske, egy nagyon érdekes, nagyon perifériára szorult és nagyon underground történethez: Adachi Masao, Shigenobu Fusako, Oshima Nagisa és Jean-Luc Godard kapcsolatához és a Japán Vörös Hadsereghez. Amiből, ha dokumentumfilmet nem is tudott készíteni a szerző (mert a pénz nagy úr), hát írt köré egy könyvet.

Az eleinte nehezen befogadható stílust ugyan meg nem kedveltem, de megszoktam… néha még meg is nevettetett. Vágvölgyi ajánlására szépen felszaporodott a jövőben megtekintendő japán filmeket tartalmazó listám, és a könyv végére határozottan azt érzem, hogy elkelne ennek a könyvnek egy újabb rész, egy folytatás. A kezdeti fájdalom átcsapott lelkesedésbe. S egyetértésben Krasznahorkaival, én is csak azt tudom mondani, hogy, amikor VBA ír, „akkor még csinál valamit az olvasójával: bevonja ugyanis egy személyes történetbe, s ami még fontosabb: a szó leghevesebb értelmében dikciójának nagy iramával belesodorja az élménybe, valami felejthetetlen homályba…”

>!
page
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

.nem igazán gonzo-mű… :P
Előrebocsátanám, hogy szeretem a koma agyát és írásait. De gyanítom, akár úgy is megírhatta volna, hogy itthonmarad, szorri… Inkább egy szórakoztató(bb) ismeretterjesztő, vagy útikönyvféleség. Nincs hype. Emlékszem, a zseniálisan magyarított Félelem és reszketés és az akkori lelkes ajánlók (lásd akár ezt a fülszöveget itt) után sokkal többet vártam tőle, még meg sem száradt a festék a könyv lapjain, amikor már kiolvastam. És döbbenten ültem: hol a beígért sztori meg élményzápor? Nem azt mondom, hogy rossz könyv, százat legalább ilyen színvonalon, vagy ezret akár! De ez inkább elméleti írás, elemzős, amolyan pre-blogger munka (ami szintén rendben van). Míg a „gonzo” (már ha létezik a kategória H.S.T.-on túl) meg pont hogy belemenős, sőt megkerülhetetlenül belerondítós. :)

>!
fröccsöntő
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

Olvasás közben az jutott az eszembe, hogy a másodlagos szó megközelítőleg kifejezi azt, amit éreztem a könyvvel kapcsolatban. Biztos már megint túl öreg vagyok a gonzó újságíráshoz, de sok helyütt untatott a szöveg, bár néhány érdekes momentumot is felfedeztem. Idegesített, hogy állandóan lapozgatni kellett a végjegyzetekhez vagy a kis japán-magyar értelmező szótári részhez, amiből ráadásul egy csomó szó hiányzott, ami a főszövegben megvolt. Azt hiszem, az a szöveg fő gyengéje, hogy nem tudja leírni, amiről írni akar. Simán elfért volna egy kiadós képanyag a kötetbe, ha már nem sikerült plasztikusan fogalmazni – gondolom a sok kép meg vérciki lett volna elmélész körökben. Így viszont max. internet előtt ülve, kiegészítő vizuális információk után kutatva élvezhető, legalábbis a hozzám hasonlóan alulművelt elméknek, ami pl. a japán építészetet vagy filmművészetet illeti. Bizonyos részeket olvasva még az az alantas gondolat is megfordult bennem, hogy egy gonzóval nyakonöntött kollázst olvasok, különböző kötetekből, tanulmányokból összeollózva.

Négy gyenge vágás a hasfalon, doku-harakiri.

1 hozzászólás
>!
Nihilchan
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

Sokféle témát érint a könyv, bár aki maga is foglalkozik/foglalkozott a japán popkultúrával, annak különösebben új információkat nem hordoz. Mégis inkább annak ajánlom a könyvet, akinek van valami fogalma a szigetországról és furcsaságairól, mert kizártnak tartom, hogy bárki kedvet kapna az ismerkedéshez, ha elolvasta Vágvölgyi munkáját. Azért akad benne egy-két érdekes rész. Sajnos rengetegszer gondoltam arra, hogy inkább feladom és egy szót sem olvasok tovább, mert az író stílusától leszívesebben falnak szaladtam volna. Gonzó? Gonzó. Nem az én műfajom.

>!
kkata76 P
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

Most csak a filmekről szóló fejezetet olvastam el (kb. 70 oldal), nagyon tetszett. Személyes hangvételű japán filmtörténet, egészen a némafilmes kezdetektől Miike Takashiig, de a legtöbbet a 60-as – 70-es évekbeli japán újhullámos filmesekről, rendezőkről ír a szerző. A japán filmtörténethez sajnos nem igazán van szakirodalom, ha valakit érdekel a téma, mindenképpen javaslom ezt a könyvet. (2000-ben jelent meg először, az újabb kiadáshoz van egy kis kiegészítés Miike Takashi két 2001-es filmjéről, de az azóta történtekről sajnos semmi.)

>!
masik_anna
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

nagyon izgi, remek tartalmakkal! csak vágvölgyi stílusát kell hozzá elviselni; ennél a könyvénél kivételesen úgy érzem, megéri.

>!
verdeleth
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

Tényleg nem könnyed olvasni, sokszor érteni sem, de rengeteget röhögtem közben. Meg persze nagyon sok érdekes (és más könyvekben nem olvasható) infót tartalmaz.

>!
szigiri
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

Közepes, közepes. Japánban nem élni és úgy írni róla, nem az igazi. Tegyetek egy próbát Ferber Katalin A felkelő nap árnyéka című könyvével és megértitek miről beszélek. És nekem nagyon sok volt a zene. Ha a japán zenéről akarok tudni lexikális infókat, a netről beszerzem.
Mindenesetre a külalak csillagos ötös, de csak ezért ne vegyétek meg.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

Tsukiji: Tokiói éjszakai tivornyázás kedvelt befejezőhelye, az e városrészben fellelhető nagybani halpiac. A halászok hajnalra kirakják a már a tengeren lefagyasztott tokhalakat, zúzmarás úszóbombákat, árverés történik, láda tetején áll a kikiáltó. Kikiállt. Mint egy rocksztár, manzai-komikus és egy tőzsdei bróker keveréke, cájgruhában, gumicsizmával. Aki szeret reggel ötkor, részegen sushit reggelizni, ki ne hagyja.

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: piac · Tokió
>!
krlany I+SMP

mono no aware: Ősi japán esztétikai kategória, már a Genji regénye is 14-szer említi. Rezervált, egyensúlyban tartott érzelmi állapotot, változást jelent, mikor kis dolgok, események nagy emocionális tartalommal telítődnek.

322. oldal

>!
krlany I+SMP

Ez a könyv 1997 őszén, a Magyar Narancsba írt cikksorozatként kezdődött, egyes részletei megjelentek más orgánumokban, leginkább az Élet és Irodalomban, ám nem tekintendő cikkgyűjteménynek, a korábbi közlések voltak e könyv előpublikációi. A szerző nem gondolja azt, hogy ért is ahhoz, amiről ír – a magyar átlagtudásnál egy árnyalatnyival talán jobban azért –; elsőéves gainjinkönyv, része az útnak és a megértésnek, lenyomat, s innentől legyen minden további e kérdésben az ismeretelmélet problémája. A műfaj: kollázs; egymás mellé vágott flash, talán ez illik leginkább a választott tárgyhoz, témához, országhoz.

Köszike

>!
krlany I+SMP

Kawabata: Yasurani, Nobel-díjas japán író, Mishima atyai barátja és patrónusa. A háború előtt modernista, utána a japán értékek szószólója.

321. oldal

>!
krlany I+SMP

Mishima: Yukio. Japán regényíró és regényhős, az elveszett értékek bajnoka és siratója. Magyarul az Aranypavilon és az Egy maszk vallomásai jelentek meg tőle. Szélsőjobboldali szimpátiáiról is elhíresült, 1970-ben rituális öngyilkosságot hajtott végre, a II. világháborús Császári Hadsereg egyenruhájában, életéről hollywoodi film is készült, Paul Schrader rendezésében.

322. oldal

>!
krlany I+SMP

japonisme: XIX. század végi, francia képzőművészeti irányzat, mely a Meiji-nyitás után megismert japán képzőművészet, elsősorban az ukiyo-e hatását mutatja.

320. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Acsai Roland: Jin és Jang
Maria S. Barbo: Hivatalos Pokémon gyűjtők matricás albuma
H. Nagy Péter: Alternatívák
Göbölyös N. László (szerk.): Vadpartok
Böszörményi Gábor – Kárpáti György (szerk.): Grindhouse
Havasréti József: Alternatív regiszterek
Rubovszky Kálmán: Apropó, comics!
Roland Barthes: Mitológiák
Sebők János (szerk.): Volt egyszer egy Ifipark
Tófalvy Tamás: Túl a szubkultúrán, és vissza