József ​Attila 36 csillagozás

Vágó Márta: József Attila Vágó Márta: József Attila

"E ​kézirat borítólapján ez állt: »Csak halálom után jelenhet meg«. Mégsem tarthatom vissza halálomig, oly sokan, oly sürgetően kérik tőlem. Attila említette a leveleket ennek is, annak is. Sok minden magyarázatra szorult a levelekben. 1942-ben leírtam hozzáfűződő emlékeimet.
Az ilyen halálraszánt írás leleplezi, kiszolgáltatja az emlékezőt, jobban más írásműnél. 1942-ben másképpen is írtam, mint ahogy ma lehetne. Abban az atmoszférában, ebben az írásban külső szempontok nem szerepelhettek. A hős rajza is csak a belső, kényszerítő emlékvíziót követte. A röpke időben elsuhanó alakot igyekezett megrögzíteni és életének egy kis darabját, nem többet és nem kevesebbet.
Az emlékek akkor elevenebbek voltak, mint ma. Utóvégre kötelességem kiszolgáltatni az egészet, úgy ahogy van. Mégis, igen nehéz elhatározás ez. Sokat gondolkoztam. Hagyjak ki belőle? Válasszak álnevet? Tartsam magam elé, mint kis maszkot a betűk jellemeinek jelmezes menetében? Vagy álljak ki – talán vezeklésül… (tovább)

Róla szól: József Attila

>!
Noran, Budapest, 2005
516 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637416099
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
466 oldal · ISBN: 9631510794
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
470 oldal · ISBN: 9631502988

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Wolfgang Amadeus Mozart · Ady Endre


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tilla>!
Vágó Márta: József Attila

(Ez a legrongyosabb könyv a könyvtáramban, mert amióta az enyém, úgy tizenöt éve, egy kendőbe csomagolva mindenhová magammal hordom, ebbe gyűjtöm a szép faleveleket és virágokat. És van még benne néhány állatkerti madártoll is. Kicsit csaltam, amikor annak idején olvasottnak jelöltem, mert elejétől a végéig csak most olvastam el, eddig csak össze-vissza, mindig azokat a két oldalakat, amelyek közé éppen lapítanivalót tettem.)

Nagyon jó a könyv! Vágó Márta és József Attila 1926-os megismerkedésének részleteit végig széles mosollyal az arcomon követtem, úgy, de úgy el tudtam képzelni ezt a lyukascipős és félmosolyú költőt, amint az első csók utáni napon betegséget színlelve a lakására csalja Mártát, és aki virág helyett verseket ad ajándékba. Vágó Márta végig lenyűgöző pontossággal adja vissza nem csak JA szavait, hanem az azokat kísérő mozdulatokat is, fejbillenéstől kezdve a széttárt ujjakig.
Ezt a visszaemlékező részt JA levelei követik, amelyeket a Londonba száműzött Mártának írt. Itt kénytelen vagyok kalapot emelni Vágó Márta szülei előtt, mert lám, a szülők mindig mindent jobban átlátnak: nem akarták megtiltani kettejük házasságát, hiszen annak szökés lett volna a vége, hanem munkát adtak Attilának (francia levelező), Mártát pedig Londonba küldték tanulni egy évre. Azt mondták, egy év után, már megalapozott egzisztenciával összeházasodhatnak. Tudták, hogy Attila nem fogja bírni a munkát és a távolság elidegeníti őket. Ezt ma sem lehetett volna szebben csinálni. Brávó! (Jót tettek-e azzal, hogy megvédték Vágó Mártát a házasságtól…? Ezen sokat gondolkodom.)
A levelek gyönyörűek. Váltakozó hangulatúak, egyszer röpül az Attila és szétrobban a szerelemtől, máskor haragszik, mert későn írtak neki vissza és gyanakszik, hogy nem szeretik már annyira – a távkapcsolat már csak ilyen… Kár, hogy nem maradt meg az összes levél.
A harmadik részben megszakadt kapcsolatuk 1936-os folytatásáról ír, amikor annyi év után újra szerelmesek lesznek egymásba. Attila azonban egyre zavartabb, nem lehet már rá építeni. Ezt olvasva magától értetődik JA öngyilkossága, de szerintem csak az emlékezet rendezte így az utolsó hónapokat. Remélem. Jó lenne hinni, hogy lett volna jövője, valahogy, egy elképzelt párhuzamos világban.
A könyvet Vágó Márta Londonból küldött levelei zárják.
Sajnálom, hogy Vágó Mártából nem lett író: szépen ír, pontosan, természetesen, érthetően, a szükséges távolságtartással, emellett pedig írók-költők-szerkesztők körében mozgott, minden próbálkozását támogatták volna. Szívesen olvastam volna regényét.

VM szerint József Attila beszéd közben nagyon élénken gesztikulált, úgy megnézném magamnak, mert teljesen az ellenkezőjét képzeltem el! Emellett gyönyörűen szavalta a verseit… a szívem szakad belé, hogy egy hangfelvétel sem maradt fönn!

2 hozzászólás
Anó >!
Vágó Márta: József Attila

Nagyon sajnálom őket, az egykori ifjú szerelmespárt, de valóban nem voltak egymáshoz valók. Szegény Attila és szegény Márti! Ma már egyikük sem él, de ezt a vallomást olvasva szinte itt vannak újra…
Mártának mindenképp becsületére válik az őszintesége, amellyel vállalta a történteket, egy az egyben. Tudta, ő nem jöhet ki az ügyből „tisztán”, az utókor úgy gondol rá majd, mint aki ellökte magától, nem vállalta a szegény, tiszta lelkű zsenit…
De a zseniket messziről imádni könnyebb, mint velük élni! Ezt vallom én is, hiába szeretem annyira Attila verseit…

2 hozzászólás
doresz93>!
Vágó Márta: József Attila

Vágó Márta egy olyan oldalát mutatta be „Attilkának”, amelyet rajta kívül más nem ismerhetett…és én éppen ezért nagyon hálás vagyok, hogy megírta ezt a könyvet. A levelektől különösen el voltam ragadtatva – miért nem írunk ma már ilyen terjedelmű és mélységű leveleket?

robinson P>!
Vágó Márta: József Attila

Hálásak lehetünk, hogy megírta ezt a könyvet Vágó Márta. Megismerteti velünk azt az Attilát, akit csak ő ismert, ő milyennek is látta, Jól megírt,szenvedélyes, informatív könyv egy szerelemről.

Gadrika>!
Vágó Márta: József Attila

Örültem, amikor kezembe akadt ez a könyv, mert végre tartalmazott új információkat is. Ráadásul Márta nagyon szerethető, szimpatikus lánynak tűnik, öröm olvasni, a levelezésüket, és ahogy Attiláról ír. :)

ábelarengetegben>!
Vágó Márta: József Attila

Nem volt egyszerű olvasmány, de Vágó Márta jól ír, azon kívül, hogy néha túlpörög az agya egy-egy témán. Azt hiszem, elég kivételes, páratlan huszonéves kis nő lehetett. József Attila szempontjából pedig felbecsülhetetlen ez a kötet, nagyon jól bemutatja impulzív zsenijét, rendkívüliségét, de önhittségét is. Tetszettek az alkalomszerű verselemzéseket, jó volt ilyenkor hozzáolvasni a verseskötetből az adott darabot.

lunalovegood>!
Vágó Márta: József Attila

Nagyon érdekes a nővére után az egyik legmeghatározóbb szerelmétől olvasni József Attiláról. Ugyanakkor hiányoltam az igazán szerelmes részeket. Igaz, hogy nagyon sokszor vallott szerelmet József Attila Mártának, de mégis hiányzott az érzékiség – ami József Attilának is.
Még mindig szeretem a Költőmet!

Hajnalcsillag>!
Vágó Márta: József Attila

Imádom. A kedvenc könyvem, csodálatos ahogy Vágó Márta fogalmaz. Sajnálom a szerelmüket, annyira lehetett volna másképpen, mindketten talán együtt boldogok lehettek volna, de végül egyikőjük élete sem alakult túl jól… :(

lilijan>!
Vágó Márta: József Attila

meglepő, de egész jól ír ez a vágó márta. valamelyest informatív is volt.


Népszerű idézetek

Tilla>!

Ami kívül hiányzik a világból, azt az ember belül, önmagában kell megteremtse, mert máskülönben elpusztul.

Pest, 1928. szept. 30.

lunalovegood>!

Ha nem is gondolsz rám sokat, akkor is írd azt nekem, jólesik ha elhiteted, és én úgyis könnyen elhiszem neked.

Tilla>!

Megtudta, hogy születésnapom lesz, és közölte velem: értekezett nővéreivel, hogy mit vehetne. Azok leforrázták, hogy ha „egy társadalmi osztályba tartozna velem” és hivatalos vőlegényem lenne, legalábbis igazgyöngysort kellene hogy vegyen. Nagyon csodálkoztam. Szüleim főleg ún. bohémekkel érintkeztek, soha ékszerajándékról ismeretségi körünkben vagy rokonságunkban nem hallotam. Talán különös ellentétben volt ez életünknek más, polgári jellegű kötöttségeivel, de így volt.
Attila megjelent születésnapom előtti napon Gyöngy Mártinak című versével. – Nem hozhatom le a csillagokat – mondta – és gyöngysort sem vehetek, hát itt a „Mártinak”-sorozat harmadik száma. Föltette a kezemet a fejére, és úgy olvasta, hogy Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden. – Igazán jobban örülsz a versnek, mintha igazi virágot és gyöngyöt kapnál? – kérdezte. – Hogy lehet azt összehasonlítani? – kiáltottam fel. – Hiszen a virág elhervad, és a vers örökre megmarad! – Örökre? – ragyogott fel. – Na, most elárultad magad.

A vers marad...

3 hozzászólás
Tilla>!

– Magam sem tudom, hogy történt az egész – mondta aztán –, azelőtt sohasem szoktam erre járni. Mindenfelé szoktam lógni, csavarogni, de errefelé soha. Most az utóbbi időben akárhová indultam, valahogy mindig erre lyukadtam ki. Észrevettem, hogy folyton ezen a környéken sétálok, bementem a Corvin téren a kávéházba is, ott se voltam még. Előbb azt hittem, hogy csak a vároldal meg a Corvin tér tetszett meg, hogy jólesik átjönni a Lánchídon, de aztán rájöttem, hogy szeretlek.

Újabb látogatások

Tilla>!

Azt hiszem, a szerelem semmi más, mint a test szörnyű erőfeszítése, hogy ő is oly végtelenül szabad és örökkévalós legyen, mint a szellem, tehát hogy szellemmé váljon. Ez megint a kettősséget igazolja, mert ezzel egyúttal magát öli meg a test – kiradírozza magát a világból, hogy ne legyen más, csak szellem, mert azt hiszi, hogy ő is azzá válik, holott csak egyszerűen megszűnik élni. Észreveszi (ami már sok a testtől) a gyönyörű fényességet a hegyen, és nem elég neki, hogy az ő arca is felragyog, csúcsi lakó akar lenni, ura a várnak, és megy előre, és mennél közelebb ér, annál inkább kisebbé válik maga, nehogy árnyéka megnőjön, míg végül elfogy.

Pest, 1928. okt. 12.

Tilla>!

Letörtségünket Attila azzal szakította meg, hogy kivette a könyvespolcról Összegyűjtött költeményeit, és felolvasott belőle. Egész este olvasott. Imádott verset mondani. Nemcsak a magáét. Soha nála egyszerűbben, művészibben és értelmesebben verset előadni nem hallottam. Diadalmasakat kuncogott a legsikerültebb verssoroknál, néha ellágyult, meghatódott elragadtatásában, ismételt. Szinte együtt lélegzett fel a másik költővel a jó megoldásnál, a váratlan remekbe fordulásoknál, kinyújtott karral, fölemelt mutatóujjal és külön kiemelő hangsúllyal fölhívta a figyelmet mindig újra. Úgy élvezett, hogy szinte izzadt belé, fürdött a gyönyörűségben, beleadta minden képességét. Eszével, lendületével, hangja árnyalásával, egész testével és valójával tolmácsolta azt, amit neki minden kis részlet jelentett a Hajnali részegségben vagy a „lanolin Iloná”-ban, ahogy neveztük. Az jutott eszembe: senki sem szereti az örökkévalót úgy, mint ő. Ahogy a hittankönyv felszólít rá: „egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel”. Ő engedelmeskedett a parancsolatnak.

Szavalat és magyarázat

3 hozzászólás
Tilla>!

A mély fotelekbe süllyedve beszélgettünk, csak egy kis karosszék maradt üresen az asztal körül.
– Hol bolyong ez az ifjú költő? – kérdezte Palika, aki alighanem kissé felelősnek érezte magát Attila viselkedéséért. – Gyere ide – kiáltott a szomszéd szobába, ahol Attila settenkedve nézelődött –, ülj le, itt van egy Benjáminoknak való szék… Ne sóhajts, hanem ha van nálad vers, olvasd fel!
Attila elmosolyodott, és közénk telepedett. Illyés kijelentette, hogy ő az idősebb, először ő fog felolvasni. Attila kedvesen mosolygott, mindenki örömmel mosolygott. Illyés az Orosz Anná-t olvasta fel. Alig fejeztük be az elismerő, komoly hallgatást, utána Attila is előkotorta az övét. Mielőtt felolvasta volna, kikérdeztek, mit ismerek már tőle. Elmondtam, hogy nemrégen egyszer az Abbázia kávéház teraszán, Felekynek, aki utálatosan panaszkodott, hogy Ady óta nincs magyar költő, előadtam a Nincsen apám-at, és megnyertem elismerését. Attila most kissé halkan, bágyadtan, de nagyon világosan éreztetve a ritmust, rímet és tartalmat, felolvasta a Tedd a kezed-et egy ceruzával összefirkált céduláról. Elbűvölt. Mozart-trillákra emlékeztetett a három kis szakasz. Fogalmam sem volt róla, hogy nekem szánta, ezt csak jóval később közölte velem. De el voltam ragadtatva. Ezt látva, Attila megörült, fölkelt a székről, és áttelepedett mellém a díványra. Illyés grafikonnal ábrázolta a két verset. Előbb a maga hosszú, bonyolult szerkezetű, zsúfolt tartalmú versét, úgy, hogy többször föltekert, ellipszisekben megrajzolt vonalat írt ujjával a levegőbe, azután Attiláét egymás mellett három egyszerű hullámvonallal. Attila elpirult, és kissé zavartan megrázta a fejét. Nem érezte kielégítőnek a jellemzést.

Második látogatás

1 hozzászólás
Tilla>!

Azután hirtelen elhatározta, hogy analitikus órára megy, eszébe jutott véletlenül, vagy mert nagyon nyugtalan volt. Szörnyű rendetlenül járt csak el. – Este mégis vagy félórával a többiek előtt jött meg és hozta a Kései siratót. Morogva közölte, hogy „azt mondja, hogy megint csak az anyámat keresem, a teljes, fenntartás nélküli odaadást, amit csak a csecsemő kaphat meg, amíg olyan, mint a tehetetlen kis állat és míg ezt keresi, mindig csak csalódás érheti az embert” …
A vers mutatja, hogy mennyire nem tudta kiváltani belőle az analízis a nekigyürkőzést, hogy szabaduljon ettől a kötöttségtől, hogy ne ezt a fajta kapcsolódást keresse, akarja ismételni folyton. A bámulatos, hogy ebben a rezignált felismerésben, ebben az állapotban, egy ilyen komplikált versformát ilyen mesterien tudott kereszülvinni hat szakaszon keresztül.

A költő fényképe

1 hozzászólás
Tilla>!

Ha tudnád, milyen késő van, összeszidnál azért is, hogy bár neked írok, de írok. És jó ez így. Mert én ezt tudom, és mégis, íme, mozog a kezem és mozdul a betű. És te is örülsz majd nagyon… Ez a kettősség is szerelem: fáj, hogy fáradt vagyok, és örülsz, hogy miattad nem pihenek. És én is így vagyok, talán csak nagyobb méretekben: fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem, és örülök, hogy téged szeret_het_lek.

szept. 28.

Tilla>!

Lehet, hogy nincsen igazam, amikor azt hiszem, hogy mindez azért van, mert nélküled vagyok, lehet, hogy nélküled is való vagyok és érzéseim téged csak összetévesztenek az ősszel. Te forrón apa hűvös szobájában beszélgettél a halálról, én hűvös szélben hallgattam itt. Lehet, hogy kinyújtózom én is, ha a hőmérő kinyújtózkodik, és nélküled is örülhetek még neked – hiszen te nem tartozol senkihez, mindenkihez a hideg tartozik. Ezen ne nevess, de örülj annak, hogy ilyen csámpásan fejezem ki magamat, mert ez az én esetlen udvarlásom.

Pest, 1928. szept. 13.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lénárd Sándor: Családtörténeteim
Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!
Szabó Lőrinc: Harminchat év
Miklya Luzsányi Mónika: Gyere közénk
Fodor András: Fodor András és Tüskés Tibor levelezése III.
Fodor András: Fodor András és Tüskés Tibor levelezése I.
Fodor András: Fodor András és Tüskés Tibor levelezése II.
Eörsi László: Angyal István (1928-1958)
Domanovszky Sándor: József nádor élete és iratai I-IV.