19. ​századi egyetemes történelem – 1789–1914 93% 12 csillagozás

A mindennapi élet szintjén Párizst a világ fővárosává a mondén élet kavargása tette. Ez odacsődítette a külföldi arisztokratákat, a szórakozni vágyó gazdag polgárokat. Meg akartak ismerkedni a kávéházakkal, sétáltak a Champs-Élysées-n, vásároltak az előkelő ruhaszalonokban, amelyek versenytárs nélkül diktálták a divatot egész Európának. Sikk volt Maximnál vacsorázni és sétakocsikázásra indulni a Bois de Boulogne-ba, az előkelőségek egyik gyülekezőhelyére. Mindent felülmúlt azonban az éjszakai Párizs látványa: a Montmartre kabaréi, a Moulin Rouge forgó vörös vitorlái (híres táncosnőjének, La Goulue-nek az alakját Henri Toulouse-Lautrec többször is megörökítette). A Folies Bergéres-ben és a Moulin Rouge-ban előadott fergeteges francia tánc, a kánkán a Belle Époque jelképévé lett. Párizs volt a nagyvilági élet központja, a mérce; itt dőlt el, hogy egy-egy opera, színdarab, szalonokban kiállított műalkotás sikert vagy kudarcot hoz alkotójának.

129. oldal; Franciaország a századelőn (1900-1914)

A diplomácia tehetetlensége miatt Szentpétervár egyre komolyabban foglalkozott a fegyveres beavatkozás gondolatával. Több hónapos előkészületek után 1877. január 15-én Budapesten egyezséget kötött Béccsel, melynek értelmében Ausztria semleges marad egy orosz-török háborúban, s ennek fejében megszállhatja Bosznia-Hercegovinát. A Monarchia diplomáciája azonban kikötötte, hogy a háború eredményeképpen nem jöhet létre egy nagy délszláv állam. Az angolok megnyugtatását szolgálta annak hangoztatása, hogy az oroszok nem foglalják el Konstantinápolyt és a szorosok státusát sem változtatják meg egyoldalúan. Ezek után a háború áprilisban Szerbia, Montenegró és Románia csatlakozásával elkezdődött.

52

A fegyveres konfliktus a Balkánon és a Kaukázusban egyaránt zajlott. A törökök Plev- nánál három hónapig feltartóztatták az oroszokat, 1878 elején azonban már megközelítették Konstantinápolyt, amelyet végül mégsem foglaltak el, hanem 1878. március 3-án a török főváros egyik külvárosában, San Stefanthan a felek békét kötöttek. A szerződők elismerték Szerbia, Montenegró és Románia függetlenségét, a bolgár területeket pedig Macedóniával és Trákiával együtt a szultán fennhatósága alatt álló autonóm fejedelemségben egyesítették. Szentpétervár a békeszerződés értelmében visszaszerezte befolyását a Balkánon, a Kaukázusban pedig területekhez jutott (Ardahan, Batum és Karsz város).

54

A Török Birodalom integritásának elve Berlinben végleg a múlté lett, mivel mellette még London sem állt ki, hiszen a kongresszus átrajzolta a birodalom térképét. Francia- ország számára a Berlinbe szóló meghívás kedvező volt, mivel ez diplomáciai elszigeteltségének végét jelentette. Anglia Ciprus szigetével gazdagodott. Oroszországnak viszont a kongresszus diplomáciai vereséget jelentett, mert Nagy-Bulgária szétdarabo- lásával csökkent Szentpétervár súlya a Balkánon.

55

A hódításokat még a tízes évek elején elkezdte, s megszerezte az Arab-félsziget egy részét, majd Egyiptomtól délre terjeszkedett, s 1822-ben elfoglalta Kartumot. A görög szabadságharc idején bejelentette igényét Moreára, Krétára, s tervei között szerepelt Szíria és Mezopotámia megszerzése is. Céljai érdekében 1831 őszén török-egyiptomi háborút robbantott ki. Fogadott fia, Ibrahim többször megverte a törököket, s mintegy 100 km-re megközelítette a fővárost. Az egyiptomi győzelemmel véget ért háborút az 1833 márciusában Kütahyában aláírt béke zárta le, melynek értelmében az arab Kelet, Irak kivételével Ali uralma alá került.

41

1807 végére Svédország kivételével minden európai állam csatlakozott a kontinentális zárlathoz, s ez a politika kezdetben eredményesnek mutatkozott. Az 1808-as esztendőben a zárlat erőteljesen sújtotta az angol gazdaságot, jelentősen csökkent az exportja, s a nyersanyagpiacokkal megszakadt a kapcsolat. Az angol konkurencia kiesése a kontinens iparára, kereskedelmére kedvezően hatott. Az angol ellenblokád azonban később negatívan éreztette hatását, hiszen a kontinens gazdasága sem jutott hozzá a tengerentúli nyersanyagokhoz.

27

Az Anglia ellen meghirdetett blokád a Pireneusi-félszigeten nem zárt jól, ezért 1807 októberében Napóleon Spanyolországon keresztül támadást intézett Portugália ellen. Ezt megelőzően Manuel Godoy spanyol miniszterelnökkel megegyezett az ország felosztásáról, majd Jean Junot tábornok elfoglalta Lisszabont, a Braganza királyi család pedig Brazíliába menekült.

27

Az ellenállási mozgalom átterjedt Portugáliára is. Portóban egy junta alakult, s kérésére 16 ezer főnyi angol katonai erő szállt partra Arthur Wellesley, a későbbi Wellington herceg vezetésével. Angol segítséggel aztán kiszorították a franciákat Portugáliából.

28

Az 1847-es svájci polgárháború a karlista háborúkhoz hasonlóan a liberális-konzervatív ellentéteket hozta felszínre. A konfliktust az okozta, hogy hét konzervatív kanton nem fogadta el a liberális alkotmányt, s 1845-ben katonai védelmi szövetséget (Sonderbund) hozott létre. Az 1847 novemberében kirobbant fegyveres összecsapás a liberálisok győzelmével ért véget.

43

A keleti kérdés és a nagyhatalmak a húszas években
A nagyhatalmakat az első világháború végéig foglalkoztató kérdés akkor keletkezett, amikor Oroszország megtalálta a Konstantinápolyba vezető utat, s ezzel veszélyeztette az angolok gyarmati érdekeit Indiában. E két nagyhatalmat s mindenekelőtt Londont azonban Napóleon 1798-as egyiptomi expedíciója döbbentette rá a keleti kérdésben rejlő veszélyekre.

35