Ünnepelj ​velünk! (Ovis mesék 3.) 89% 48 csillagozás

Ez a könyv is egy jó példa, hogy milyen unalmas is lenne, ha minden nap ünnepnap lenne. Ennek ellenére próbáltam együtt ünnepelni az óvodásokkal, érdekes volt látni, milyen szokásokkal, játékokkal, rituálékkal teszik különlegessé ezeket. Némelyiken elcsodálkoztam én is (pl. gyerekek verik le a diót hosszú botokkal), de voltak kedves és inspiráló ötletek is. Hiányoltam én is az ünnepek, ünnepi szokások akár minimális ismertetését, így nem kellene még a szülőnek külön kigugliznia, vajon miért ültetnek búzát húsvétkor például…
Tetszett a március 15-i ünnepnél az elnyomó hatalom érzékeltetése az óvónéni cserével, az adventi várakozás rituáléi, a farsangi bolondos tárgycserék és sorolhatnám még.
Ovisok polcán a helye.

Semmi rosszat és kifogásolnivalót nem tudok a könyv ellen mondani.
Jó volt újfajta ünnepeket látni egy óvoda életéből, ill. a régi, hagyományos ünnepeket újfajta módon ünnepelni.
Jó volt közös mozzanatokat találni a saját óvodánkkal, ahová a mi gyerekeink is jártak.
(Az óvónénik előtt le a kalappal, mert a könyvben szereplő óvónénikkel csak csodálatos lehet egy nap az oviban.)
Kezdésnek jól tette a szerző, hogy nem rögtön az óvoda falai közé vitt minket, hanem egy ovin kívüli vidéki/tanyasi kirándulással hangolódhattunk rá a könyvbéli későbbi történetekre; egy viszonylag kötetlen terepen a gyerekek szabadon szaladozhattak tölthettek egy napot az állatokkal, etethették őket, vagy éppen a kertben lévő növényeket takaríthatták be: az évszaknak megfelelő tevékenységek közben. Nekem tetszik egyébként ez a játékos munkára nevelés – szerintem semmi baja nem lesz a gyerekeknek egy kis munkától: tyúkokat etetni, szőlőt szüretelni, diót szedni, lekvárfőzéshez szilvát magozni nem olyan nehéz és bonyolult feladat – és a gyerekeknek nem unalmas, együtt a többiekkel pedig egyenesen játéknak is felfogható. Közben pl. olyan új ismeretekre tehetnek szert, miközben a szőlőt tapossák (mennyit tettük ezt gyerekként!), hogy ebből must lesz, a mustból pedig a bor. Szívesen olvastam, hogy zsíros kenyeret kaptak kerti paradicsommal. A többi történet már az ovi keretein belül játszódik, még ha a Márton napi lámpásos történettel éjjel kint tesznek pár sétát az ovi környékén, szülőkkel, lámpásokkal. Nekem ez egy új és szép, gondolom az adott oviban szokássá vált hagyomány, nem ismerem ezt – és azt sem, hogy miből eredhet? A libás dalokból jó lett volna egy, a kötet hátulján található kiegészítő függelék. A Szülinapos mese is egy nagyon kedves és bensőséges példája egy jó óvónéninek. (Csak azt nem értettem, miért hétévesek a nagycsoportosak – nálunk hatévesek, a gyerekeim is – bár igaz nem évvesztesek – az elsőben ünnepelték a hetedik életévüket). A Télapós történetben is csak magasztalni tudom az óvónő alakját, bárcsak minden csoportban dolgozó ennyire tudná, mi is az éppen hisztis gyerek baja! És ha lenne ennyire idejük, na meg fantáziájuk arra, hogy ilyen varázslatokra legyenek képesek, mint ebben az esetben Peti rajzával. (Itt viszont a paradicsomleves és a tojás viszonyát (32.old) nem tudtam értelmezni – én sosem készítem a paradicsomlevest tojással). A betlehemes szerepjátékot ovisok esetében talán korainak, de a a makettes megoldást jó ötletnek tartottam. Az Angyalposta-ban olvasható ötletet is különlegesnek tartom, vajon milyenek lehetnek valójában ezek a képek? A farsangos mesében is kicsit furcsának gondoltam a kavarodást, de lehet, hogy hozzászoknék, mert a farsang mókázással jár együtt (viszont az eldugott villák keresése kicsit szúrós és veszélyes dolog).
Egyik legkedvesebb történetem az Adj király, katonát!, és benne a március 15-e. Ez a mi gyerekeinknél is több esetben hasonlított, ezért volt jó olvasni, mert felelevenedtek az ünnepi és a tavaszi foglalkozások eredményei: a fiaim is készítettek tenyérkokárdát, csákót, papírkardot, csak nálunk nem az elnyomást érzékeltették (ebben ez a példa is nagyon tetszett), hanem be kellett venni a Platán-várat…
A Piros tojás is egy kedves tojás- és nyuszikeresős történet. Számomra ismeretlen az ilyenfajta szokás, hogy a megkerült főtt tojást annyi részre osztják, ahányan vannak, majd megeszik. Daninak köszönhetően pedig igen kedves ajándékról olvashatunk az Anyáknapi tigrisbukfenc c. mesében. Pepe Cirkuszi mutatványa is egyfajta eldramatizálása egy igazi cirkusznak, amelyben az tetszett, hogy a gyerekek készek voltak azonnal komplett műsorral előállni… a gyerekek, ha vmihez kedvük van, tényleg ilyenek. A kötet végén olvasható Tarkabarka nap egy fajta rendhagyó óvodai búcsúztató-ballagási nap szomorkás hangulatú elmesélése. A Szivárványlabdával én is szívesen játszanék.

@Uzsonna-nak igazat adok, jó lenne, ha az ovi csoportok könyvespolcain megtalálható lenne ez a könyv.
Pásztohy Panna rajzai a szokásos aranyos, aranyos, érdeklődő szemű, vidám gyerkőcök, és kedves arcú felnőttek.

Szívesen olvastam, de az Alma utca 22 szintjétől ez a könyv elmaradt.

„Egyedül a gyerekek kedve tavaszodott ki.” (60)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Nagyon örülök, hogy a kezembe került ez a könyv. Majd a többi részével is szeretnék megismerkedni. Szerintem nagyon jó ötlet az óvodás gyerekek mindennapjáról, ez esetben az ünnepnapokról írni. Tetszett a különböző alkalmak megünneplésének módja, az előkészületek, még ötleteket is merítettem belőle. Biztos, hogy fogom majd használni a könyvet az óvodában is. :)

Nem volt rossz könyv, de nem az, ami újraolvasást igényel. Voltak olyan történetek, amik kimondottan tetszettek, de voltak, amiket csak úgy elolvastam, s ennyi.
Ez a dióleverés kicsit meglepett. Mármint az, hogy egy óvodás ver le diót a fáról. Hát…
A szőlő taposásról gyermekkorom jutott eszembe, csak én nem szőlőt, hanem gyalult káposztát tapostam, amit aztán savanyodásra érleltünk fadézsában.
A legkisebb királyfis mese nagyon tetszett, kimondottan szép volt. A karácsonyvárós, adventi történetek szívmelengetőek voltak: a Mikulásnak rajzolás, a betlehemi bábukkal való napi egy-egy előrelépés (mint egy adventi naptár), a betlehemes játék, de legfőképpen az angyalposta, a gyertyafény, az illatos mézeskalács közösen való megsütése. Magát az angyalpostát nagyon jó és kedves ötletnek tartom.
A farsangi mesénél ért egy kis meglepetés az illusztrációkat illetően. Azon a képen, ahol az asztal körül ülnek, s fogkefével festenek, nincsen rajtuk jelmez (holott abban érkeztek, s átöltözésről nincs szó menet közben).
Az adj király katonától kirázott a hideg. Sosem szerettem ezt a játékot gyermekként, mert a gyengeségem miatt rendszerint én voltam a szakítási célpont, vagy éppen a szakításra kiválasztott. Nem éppen kellemes emlékek.
A Húsvéti búzaültetés nekem újdonság volt. Mi azt Luca napkor szoktuk. Ezt nem is értettem. A másik fején való tojásfeltörés nem volt túl szimpatikus dolog.
Hiányoltam a könyvből egy kis ismertetést a megemlített ünnepekről. Melyik miért van, és pontosan mikor, s mit is ünnepelünk stb. Bár így viszont a könyv olvasása egy-egy beszélgetésre invitálhat gyermeket-felnőttet, az adott jeles napról.
Az illusztrációk természetesen tetszettek, hiszen Pásztohy Panka keze munkáját dicsérik.

Nagyon ötletes mintákat adott az adott ünnephez köthető tevékenységekből, és az óvó nénik kedves problémamegoldásaiból. Tetszetős rajzokkal illusztrált.

A könyv az ovis ünnepeket veszi végig aranyos mesékkel. Talán úgy jellemezhetném legjobban, hogy megbízható, állandó minőség jellemzi, de semmi extra. Nem fog a szívünkhöz nőni, egynek jó volt.

Ez a könyv most összességében a csoport ünneplési módjáról szólt. Eddig mindig volt egy főszereplőnk, de most általában maga az ünnep és a csoport lett előrébb helyezve.
Kellemes érzéssel töltött el, amikor olvastam az újabb cukiságukat, esetleg érzelmi kitörésüket vagy egy furfangosságukat. Megtudhattam hogyan telik náluk az Anyák napja, a Húsvét, a szüretelés, a farsang, ami teli volt jó kis mókával, a nemzeti ünnepek által kitalált játékok…stb.
Élveztem ezt a könyvet is, sajnáltam, hogy nincs az óvodának több ilyen ovis mesekönyve, de nem érzem úgy, hogy elvesztegettem volna azokat a perceket, amiket ennek a sorozatnak az olvasására töltöttem.

Jó, aranyos, meg minden, nincs vele baj, de azért egy kicsit meh. Vagy csak kinőttük az ovis meséket.

Nekem eddig ez tetszett a legjobban. Végre nem veszekedtek annyit az ovisok!

A két gyerkőcömnek olvastam esténként.
A 4 éves nem mindet értette teljesen, a hat éves viszont nagyon jól szórakozott.
Igényes kiadvány mind a kivitelezés, mind az írásmód, stílus tekintetében.