Miénk ​a színpad! 20 csillagozás

Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

A művészeti iskola drámaosztálya híresen összetartó, idén mégis egyre szaporodnak a konfliktusok, miközben az év végi színpadi vetélkedőre, a MűvészBejáróra kellene készülniük.

Milus és Viki legjobb barátnők, de nagyon különbözőek. Az osztályban zajló konfliktusok közepette vajon tényleg jóban-rosszban kitartanak egymás mellett? Mindent elmondanak egymásnak, vagy nekik is megvannak a titkaik? Hiába fulladnak káoszba a próbák, és veszik össze lassan mindenki mindenkivel, meg kell találniuk a lányoknak a saját útjukat és szerepüket. Ráadásul közben az első szerelem is beköszön. A helyzet kétségbeejtő… Muszáj a diákoknak komolyan venni saját magukat, és önállóan rendbe hozni a dolgaikat! Mert a bemutatón senki sem akar leégni, sőt…

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 9 éves kortól · Tagok ajánlása: 11 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Abszolút Könyvek Pagony

>!
Pagony, Budapest, 2019
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634105015

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/vadadi-adrienn…

Már egy éve is van annak, hogy elmerültem az ifjúsági irodalom mélységeiben, és jobbnál jobb történetekkel ismerkedhetek meg. Olyan érzés ez egy felnőtt léleknek, mint mikor újra éli gyermekkora egy – egy tovatűnő pillanatát. Biztosan ismeritek ezt az érzést, mikor az olvasott karakter, vagy esemény deja vu érzéssel párosul! Most is ezen érzés fogott el, mely kitartott a kötet végéig. Bár még mindig nem tudom hova tenni, de az biztos, okkal történt mindez. Ugyan dráma tagozatos nem voltam, de az irodalom igen csak közel állt hozzám, nincs is ezen min meglepődni, elvégre, ezáltal szerettem bele az olvasás varázsába is.

Tehát eme történet alapja egy művészeti iskola, dráma tagozatos osztálya, a 6 d. Tagjai mind kiemelkedőek valamely téren, többen castingokra, színházban játszanak. Minden kis lélek egyedi, nincs két egyforma. Természetesen nem is lehetne másképpen, mint a barátságok, szerelmek, vicces, néhol szívszorító sztorik váltakoznak. Mégis a sok diáknak rendkívül szépen ki van alakítva mind a személyisége, mind a karakterek fontossága, akár főszereplőről, akár mellékszereplőre értve. Senki sem felesleges, mindenkinek a maga „szerep osztása” szerint tűnik fel a fejezetekben.

Az alapsztori két lányról szól és az ő barátságuk, érzelmeik, családi, baráti és iskolai életükről. Ha különbözhet két kis lélek egymástól, hát Milus és Viki bizony a legjobb példa erre, mégis többnyire kitartanak egymás mellett. Ugyan a kezdetekben az érdek közös és a cél is, de idővel megváltoznak a szempontok. Sok vicces, de annál érzelmesebb pillanatot élnek meg egyénileg és együtt is…

Annamarie P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Mind cselekményében, mind karaktereiben egy nagyon jó kis ifjúsági regénnyel van dolgunk. A kivételes hangulatot Vadadi Adrienn egyrészt a szereplők közti valósághű konfliktusok révén, másrészt pedig az osztályokban zajló események bemutatásával éri el. Jó arányérzékkel vonja be a történetbe egy-egy tanóra bemutatását, az azokon zajló játékokat, egy osztályközösség közös élményeit, titkait, amitől rendkívül plasztikus lesz az ábrázolás. A barátság, a szerelem, az évfolyamon belüli ellentétek, féltékenységek, versengés mind nagyon fontos szerepet töltenek be az ő életükben.
Szerintem egy a korosztálynak tökéletesen megfelelő könyvvel ajándékozta meg a szerző az olvasóit, sőt még számomra is kifejezetten élvezetes olvasás volt.
Rendkívül jót tett a hangulatnak, hogy Vadadi Adrienn alkotás közben ellátogatott a Kékvölgy Waldorf iskolába, megismerkedett az ottani szemlélettel, és ezt csodásan szőtte bele a regénybe.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/03/vadadi-adr…

kratas P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Hát a legkevésbé sem vagyok elragadtatva sajnos.
Az első 150 oldal nagyon szenvedős volt, ezek a gyerekek gyakran nem az életkoruknak megfelelően viselkednek és ahhoz képest, hogy 12 évesek valami nagyon nincs rendben sem a saját, sem a szüleik értékrendjével.
És azok az ígéretes vonások, amik miatt adhatott volna valamit a könyv – egy újabb idétlen sulis történet mellett – elhaltak félúton (pl. a roma származás, apuka börtönben).
Milus és Attila aranyosak voltak, nélkülük – főleg Attila józansága nélkúl – még siralmasabb lett volna számomra a sztori. És hihetetlenül buták a gyerekek. Jó, most olvastam egy nagy hazai színészlegenda börtönben készült naplóját és hát őt sem az eszéért szeretjük, de ne ez legyen már a példa a gyerekeknek, ha ez egy ifjúsági regény.
Amúgy a szerző tudna írni, de belekap egy csomó mindenbe, amit aztán nem zár le. Zavaróan sokszor. Ez így csak egy művészi sulis SZJG-klón, de szeretnék még olvasni tőle, talán egy 2-3 évvel idősebb korosztálynak szóló történetet.

3 hozzászólás
Gelso P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

A könyv alapötlete tetszett, sajnos, a főszereplő kislány kavarást szerető és kiállhatatlan természete és alakja már kevésbé. Emellett önző is volt, kegyetlenül rosszmájú és gonosz; egyedül csak magára gondolt. Fura hangadó volt az osztályban, még furább „kisfőnök” a családban.
Nem szerettem róla olvasni a regényben.
Viszont megkedveltem az osztálytársakat. Nagyon viccesek, poénosak, modern gondolkozásúak, lazák voltak.
Ahogyan írtam, maga a történet elhelyezése nagyon imponáló, és szerencsés – klassz lehet egy ilyen művészeti iskolába járni, ahol a gyerekek tehetséges oldala van a középpontban és olyan tanárokkal vannak körülvéve, akik nemcsak meglátják a megbúvó tehetséget, de felfedezik és hozzá is tesznek ill. tesznek annak kibontakoztatásáért; nem akadályok, hanem építő közreműködők. El tudok képzelni egyfajta rivalizálást a különböző osztályok között, de a történetben ábrázolt komoly konfliktust egy ilyen jellegű suliban nem! Kizárt, hogy a művészek megegyék egymást! Életszerűbb lett volna egy sima iskolában ez az osztályok közti háború…
Egyébként nagyon irigyeltem az osztályt az osztályfőnökükért, Eszter néniért (pedig én is szerencsésnek mondhatom magam osztályfőnökeim tekintetében…) rengeteg jó ötlettel, játékkal fejlesztette, lazította őket.
Kimondottan tetszett az iskola által rendezett „Művészbejáró”, és az osztályok között kialakult konfliktusokat elsimító előadás-megoldás. Boldog voltam ennyi kreatív gyerek láttán.
Örültem a sokféle gyerekekből álló gazdag szereplőfelvonultatásnak is. Éreztem az igyekezetet is a szerző részéről eltüntetni a gyerekek közti különbségeket, de a valóságban azért ez sem működik ilyen szépen és gondtalanul.
Valójában nem tudom, hányadán állok a könyvvel – a szerzőt kedvelem, több jó könyvét olvastam, az ötlet szerintem zseniális, de apróbb részletek miatt nem tudom maximális csillagszámmal értékelni.

krlany IP>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Nagyon sok bajom volt ezzel a könyvvel kezdve onnan, hogy a nagymamájával élő fiúhoz amikor felugrik egy osztálytárs, a nagymama kedvesen összevágott répa- és karalábédarabokkal kínálja… nem sütivel, nem gyümölccsel, nem limonádéval, hanem zöldségdarabokkal… ahan… pont így… mikor nem is ő az egészségmániás, hanem egy másik csaj anyja. Vagy amikor a kötet közepe táján benyögi az író, hogy jah a másodfőszereplő csaj spoiler. Semmi relevanciája nincs, meg helye sem a kötetben, a téma még csak elő sem kerül. Aztán ott van a hatodikos osztályok egymással való vetélkedése is, hogy ki a menőbb, de spoiler, mert ez csak így megy! De beszélhetnénk a hatodikos szereplőinkről is – akik minimum gimi második osztályának felelnek meg –, a jellemeikről, a cselekedeteikről, a motivációjukról… mind gáz. Nagyon mostohán bánt velük a szerző. Iszonyatosan hullámzik a cselekmény, az arányok adhoc jellegűek, a nagy katarzisra jó, ha 2 oldal jut, majd elvágták: this is the en…

2 hozzászólás
katen P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Minden, ami miatt jó ifis könyveket olvasni, ebben a könyvben benne van.
Meg vagyok hatódva és el vagyok varázsolva!!

h_orsi P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Ez a könyv visszarepített engem az általános iskolába, ahol rajz tagozatra jártam. A többi osztály pedig angol dráma, német dráma és a zene volt. A könyv története is egy hasonló iskolában játszódik, csak itt a drámások vannak a főszerepben. Akik összevesznek a többi osztállyal, a saját tanárukkal. És mely osztálynak a tagjai között is viták folynak. Ebben az elkeseredett helyzetben egy nagyon fontos előadásra kellene felkészülniük, azonban inkább állnak a szakadék szélén, mint a cél előtt.
A felnőttek néhol megbotránkoztatóan viselkednek, ami sajnos nem válik javára a regénynek. Az írónő stílusa és a könyv mondanivalója azonban ezt némiképp feledteti velünk. Sok olyan dolgot mutat be, amely a 5-6. osztályos tanulókat foglalkoztatja. Emlékszem, amikor én voltam ennyi idős, akkor éltem át olyan dolgokat, mint előtte soha. Több szerettemet is ekkor tájt veszítettem el, mely miatt érzett szomorúságot az osztálykirándulások és a külföldi nyaralások sem tudtak enyhíteni, állandóan csak a halálra és az élet rövidségére tudtam gondolni. Hasonló fájdalmakat élnek át a szereplők is, mellyel a regény még közelebb tudott kerülni hozzám.

Oláh_Zita P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Annak ellenére megszerettem a történetet, hogy az első pár oldal után elgondolkodtam, kell-e nekem ilyen fokú kavarás, hogy úristen a fiúnak aki tetszik nekünk, más tetszik, akkor barinők vagyunk, és a lány az ellenségünk lesz… Jajj, aztán szerencsére ez a vonal nem lett erős, és volt benne annyi más kedves és aranyos momentum, ami ha ezt nem is feledtette, de szerencsére nem ezen volt a hangsúly, és szerethetővé vált a történet.

bagie P>!
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!

Nagyon idegesített Viki karaktere, az osztályok „felsőbbrendűsége” = „az én művészetem a legjobb” – nem a kedves tinitörténet volt számomra.
Talán már a mostani 6. osztályosok sem úgy „kis-nagy gyerekek”, ahogy az emlékeim szerint mi voltunk :) 30 éve …
Azért annak örültem, hogy a végén az összefogás győzött a gyerekek között, felismerve, hogy együtt jobban megy.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

(…) az élethez nem elég az erő meg az ügyesség, egy csipetnyi művészet is kell.

108. oldal

Nikolett0907 P>!

(…) Arany János már egy őskövület!
– Ha sajt volna, csupa penész volna!

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arany János · penész
3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Simulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

260. oldal

6 hozzászólás
Nikolett0907 P>!

Kincs vagyok, a tenger mélyén fehérlő gyöngy.
Homokból lettem, hullám sodort, kavarogtam veletek,
de egy kagyló rejtekében megleltem a helyemet.
Kincs lettem, a tenger mélyén fehérlő gyöngy.

240. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Zsellérek
Ennie Smith: Kisasszonyképző
Tavi Kata: Szívkeringő
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Balázs Sándor: Pozsonyi diákok
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Anita Gayn: Sütilány
L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok II.
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 3.
Kemény Zsófi: Én még sosem