Moha ​és Páfrány 42 csillagozás

Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Ki ne ismerné Mohát és Páfrányt, a fatönkházikó két apró lakóját, az áfonyára mindig éhes két kis kópét! Jéggé dermed és megolvad körülöttük a világ, egymutatós órájuk megzavarja az évszakok szokott rendjét, hallgat szavukra a nap, a hold, sőt még a sötétség is. Ezt a különös erdei világot az olvasó már jól ismerheti korábbi kiadásokból, vagy a televízióból, ám a mostani gyűjteményben eddig még nem közölt történetek is szerepelnek. Hogyan kerestek kincset? Hogyan gyújtották meg Tűzemberkét? Hogyan esett le asztalukról egy morzsa? És hogy mi minden történt még Mohával és Páfránnyal miféle bonyodalmakba és mulatságos helyzetekbe csöppentek, azt bizonyára minden olvasó és tévénéző érdeklődve fogadja.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2008
134 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631184631 · Fordította: Lőrincz Emőke, Balázs Andrea · Illusztrálta: Zdeněk Smetana
>!
Móra, Budapest, 2004
134 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631179443 · Fordította: Lőrincz Emőke, Balázs Andrea · Illusztrálta: Zdeněk Smetana
>!
Móra, Budapest, 2003
134 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631177424 · Fordította: Lőrincz Emőke, Balázs Andrea · Illusztrálta: Zdeněk Smetana

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Gelso P
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Olyan meleg, olyan kedves, olyan puha, olyan békés fészekotthon, pedig csak egy fatönk…

Bármilyen hihetetlen, de ez a könyv olyan békés, nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot tud kelteni a szobában a gyerekek közt esti mesét mesélve – ritka bensőséges pillanatok részesei lehettem…szinte kézzel fogható volt a gyerekek figyelme, érdeklődése, mégis olyan nyugalmat sugároztak a mesék szavai, hogy több sem kellett a nyugis elalváshoz!
Tényleg hangulatkeltő mesekönyv, érdekes, én gyerekkoromból nem emlékszem könyvformájára, de a rajzfilmekre annál inkább!… és ha meglenne nekem, semmivel sem cserélném el!
Egyik kedvencem a Hogyan varrtak nadrágot? a Hogyan gyújtották meg Tűzemberkét? és a Hogyan találtak hegedűt az áfonyabokorban? Vagy amikor megtiltották a napocskának, hogy csúszkáljon a jégpályájukon… – különleges képi látásmódja volt ennek az írónak, ha megfeledkeznénk arról, hogy ezek gyerekművek, nem tudom, túl erőltetett feltételezés lenne-e, ha azt írnám, egészen különleges abszurdan szürreális világot teremtett amikor ennek a két manónak a szűk életébe/világába betekintést engedett nekünk…
Gondolok itt az egymutatós órájukra, a forráskinyitására, Vízimanó ködfőzésére, Szentjánosbogár kihunyó lámpására, ahonnan az ágy alá futott a lángocska, és amit Páfrány próbált holdsugárfonállal etetgetni, a napsugárbőgőre, a tündérhajat fésülő szellőkre,
az édes áfonyasötétséget dézsmáló csillagocskára. stb. stb…
Hasonlóan felejthetetlenek maradnak számomra az illusztrációk, ahol fő és alapmotívum a levéllenyomat, amit annyiszor alkalmaztunk általánosban a rajzórákon…

„Ibolyának nem ibolya, Verbascumnak meg nem fogom hívni, mert elzsibbad tőle a nyelvem.”

"Jdula, jdula, mákcsokár,
mololad a dákcsolad,
kankár ólav tótatla,
jdannyusz le rám, ózóllo."
(Rákaltatódal)

Szeretem ezt a különleges hangulatot, nagyon!

10 hozzászólás
>!
Citrompor P
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Gyerekként nekem teljesen kimaradt Moha és Páfrány a mesekorszakomból. (Vajon miért?)
Felnőttként pótoltam az elmaradást @pepita_ofelia könyvének köszönhetően. :)
A mesekönyv különleges illusztrációival, az érdekes rajztechnikával fogott meg igazán.
Nem egy történetnél éreztem úgy, hogy a bevezető sorok köszönőviszonyban sincsenek a címmel (akárcsak egy Simpson család epizód bonyolult cselekményszövésénél), aztán csak arra kanyarodott a történet, hogy a cím és a két kis kópé mesterkedése is értelmet nyerjen.
Tetszett, élveztem, kellemes kikapcsolódás volt. Nem egy szuszra olvastam el, hanem esténként egy-egy mesével pihentem ki a nap fáradalmait. Néhány epizódot a rajzfilmből is megnéztem, két linket fel is vittem a könyv adatlapjára.

2 hozzászólás
>!
latinta SP
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

    Vannak emlékeim a mesefilmes változatokról. Annak idején – úgy emlékszem – annyira nem varázsoltak el, mint a kisvakond-történetek.

    De alighanem, át kellett esnem néhány ilyenen meg még efféléken, hogy végre méltó helyükre kerülhessenek ezek az egyáltalán nem cukormázas, sőt – minő rettenet – még egy szinte latinul káromkodó!!! napocskát is felmutatni képes szövegek.
    Bájosak, olykor csetlő-botlók, esetlenek, ámde egyszersmind furfangosak is tudnak lenni a bennük előforduló szereplők: szóval amolyan igazi, hús-vér figurák mindannyian.

    Semmi keresettségnek, mesterkéltségnek, direkt didaktikusan szájbarágásnak nyoma sincs a – bátran állíthatom – gyerekek és a felnőtt(ebb) gyerekek számára egyaránt elgondolkodtató, élvezetes rövid történetekben.

    És különösen az bennük a jó, hogy nem igazán szokványosan kiszámítható, vagy a manapság már annyira várt hepiendes (direkt így!) a befejezésük.

    És még az unokáim is élvezték tegnap, amikor ebéd után elolvastam-meséltem nekik a Hogyan ültették el a virágmagot-ot.

>!
Móra, Budapest, 2003
134 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631177424 · Fordította: Lőrincz Emőke, Balázs Andrea · Illusztrálta: Zdeněk Smetana
>!
gab001 P
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Kicsiként imádtam a rajzfilmeket, de már csak erre emlékszem. Felnőtt fejjel pedig imádtam a könyvet is, mert olyan aranyos és kedves. Moha és Páfrány két igazán vidám fickó, akik hihetetlen helyzetekbe kerülnek és általában szerencsésen meg is ússzák, de mindenképp gazdagodnak valamiféle tanulsággal. Az egyes történetek esetén vannak visszatérő szereplők is, de rengeteg újdonságot rejtenek magukban, egyáltalán nem unalmasak. A rajzok nagyon hasonlítanak a rajzfilmhez, ugyanolyan aranyosak. Igazi szeretnivaló mesekönyv.

>!
Madách / Móra, Bratislava - Budapest, 1985
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631143821 · Fordította: Lőrincz Emőke · Illusztrálta: Zdeněk Smetana
>!
zamil
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Be kell valljam sose voltam oda Moháért és Páfrányért, de valahogy mégis levettem a polcról és ez lett az esti mese. Így utólag azt kell mondjam még lejjebb került azon a bizonyos ranglistán számomra, még kevésbé értékes nekem. (Pedig szeretem ezt a régi, cseh vonalat.)
Kezdem azzal, hogy maguk a történetek bárgyúak, alig van olyan aminek különösebben lenne mondanivalója, ami kerek egész lenne, amiből valamit lehet tanulni. Nem gondoltam volna, hogy a rajzokat találom majd a legjobbnak ebben a kötetben.
Viszont volt egy olyan karakter, a bagoly, akinek a nevét nem fogom elfelejteni remélem sose, mert annyira tetszett: Fonnyadt Körte.

>!
PandaSueshi
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Nagyon szeretem ezt a könyvet, ebből tanultam meg olvasni. Annyira kedveltem Mohát és Páfrányt, hogy a két vitorláshalamat is róluk neveztem el :) Jó volt újra róluk olvasni :)

>!
Wish P
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Nem tudom mit szívott ez a Václáv, de jól sikerültek a mesék.
A hétköznaptól teljesen elrugaszkodott fantáziavilágban él ez a két manó. Mi a gyerekeimmel imádjuk a történeteiket.

>!
syil
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Ez inkább édesanyám kedvenc meséje volt, nem az enyém, de azért én is láttam belőle egy párat és nagyon szerettem. Jó volt újraolvasni a két kis erdei manó kalandjait. Remek olvasmány gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek. :)

>!
ChaiLatte P
Václav Čtvrtek: Moha és Páfrány

Nem váltott ki valami nagy érdeklődést, sem a fiam sem az én részemről.


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Jdula, jdula, mákcsokár,
mololad a dákcsolad,
kankár ólav tótatla,
jdannyusz le rám, ózóllo.

60. oldal, Hogyan viaskodtak a rákkal (Móra - Madách, 1985)

>!
worsi ASP

(…) az igazi muzsikához legalább trombita kell.

33. oldal, Hogyan muzsikáltak nagybőgő nélkül (Móra - Madách, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: trombita
>!
Citrompor P

Moha és Páfrány a házikójuk előtt ült a padon.
– Köszönni fogunk mindenkinek, aki erre elmegy – mondta Páfrány.
– Ha mindenkinek köszönünk, hamarosan torkig leszünk vele – mondta Moha.
Egy kis idő múlva épp előttük megy el Egérke.
Moha és Páfrány levették a sipkájukat, Egérke meg pukedlit csinált, amelyet egérdlinek neveztek.

83. oldal, Hogyan köszöntek az egérnek

>!
Zolesz P

– Ne sírj, tündérke, mert a könnyeidtől nedves lesz az ingecskéd, és meghűlsz – mondta Moha.

14. oldal - Hogyan nyitották ki a forrást (Madách Könyv- és Lapkiadó Bratislava, 1985)

>!
Citrompor P

Aludj, aludj, rákocskám,
dalolom a dalocskád,
ráknak való altatót,
szunnyadj el már, ollózó.

60. oldal, Hogyan viaskodtak a rákkal (Móra - Madách, 1985)

>!
Zolesz P

Tücsök leült a sarokba, és úgy szomorkodott, hogy még a csápjai is keresztbe feküdtek egymáson.

77. oldal - Hogyan találtak hegedűt az áfonya bokorban (Madách Könyv- és Lapkiadó Bratislava, 1985)

>!
latinta SP

     – Hát ti aztán jó kertészek vagytok! – nevette el magát a napocska az égen, és megdörzsölte aranykezét. Majd erős naphangján elénekelte:

                                     Kelj ki, magocska, tralala,
                                     Lesz belőled ibolya!

    Abban a pillanatban a csúcsos sipka megrázkódott, és zöld levélkék bújtak ki alóla. A napocska feléjük nyújtotta aranykezét.
     – No, gyertek csak, gyertek, segítek én nektek.
    S ahogy segített, egyre nagyobbra nőtt a virág. A napocska szemügyre vette a gyökerektől a bimbókig, és megijedt:
     – Egek, hiszen te nem is ibolya vagy!
     – Dehogy vagyok – mondta a virág –, én ökörfarkkóró vagyok. Csak a két komának latinul mondtam.
    És akkorát kacagott, hogy egészen kivirult tőle.
     – A szakramentumát – káromkodta el magát a napocska is kis híján latinul –, ezt aztán jól megcsináltam!

23-24. oldal, Hogyan ültették el a virágmagot (Móra, 2003)

>!
Zolesz P

– Ni csak, Rózsika a sásban van. Ott száll fel a gőz a kannából! Dehogy volt ott Rózsika, Vízimanó főzte ott egy kis fazékban a ködöt.

21. oldal - Hogyan főztek csipketeát (Madách Könyv- és Lapkiadó Bratislava, 1985)

>!
Zolesz P

– Egyre rosszabbul vagyok – panaszolta Páfrány. – Belém fagyott a tüsszentés.
A fagytól már megrepedeztek a polcon a bögrék és a sarokban szépen összerakott aprított fa.
– Most vagyok a legrosszabbul – mondta Páfrány. – Mire hétig számolok, végem lesz.
Ekkor azonban kinyílt az ajtó, és a szobába bejött a napocska.
– Ne féljetek – mondta –, nem okozok semmi bajt. De olyan hideg van itt, mint a kriptában. A kemencének vége! Hát Páfrány? Csak nem beteg?
– De bizony, beteg – panaszolta Moha. – Már megint beléfagyott a tüsszentés.
A napocska kinyitotta a tenyerét, elmosolyodott, és a tenyerén kinyílt egy virág.
– Szagold meg! – mondta Páfránynak.
Páfrány megszagolta, és azon nyomban:
– Hapciii!

170. oldal - Hogyan sütöttek gesztenyét (Madách Könyv- és Lapkiadó Bratislava, 1985)

>!
latinta SP

     (…) ebben a pillanatban Moha felriadt álmából, és felkiáltott:
     – De hiszen ez nem ibolya!
    Kiáltására felébredt Páfrány is, és lassan körüljárta a virágot. Az ökörfarkkóró már az egész tisztást birtokába vette, szép volt, és mézillat lengedezett körülötte.
     – No és – mondta Páfrány. – Ibolyának nem ibolya, Verbascumnak meg nem fogom hívni, mert elzsibbad tőle a nyelvem.
    De Moha kijelentette, hogy minden nyíló virágnak kell, hogy legyen neve.
     – Ha kell, hát kell – legyintett Páfrány. – Akkor mondjuk, hívjuk ökörfarkkórónak.

24. oldal, Hogyan ültették el a virágmagot (Móra, 2003)


Hasonló könyvek címkék alapján

Zdeněk Miler – Iva Hercíková – Eduard Petiška: A vakond nadrágja és más történetek
Milena Lukešová: Picilány meg az eső
Eduard Petiška: A világ leggazdagabb verebe
Vladislav Vančura: Bocska és gazdája
Zdeněk Miler – Iva Hercikova: A kíváncsi kiskutya
Marie Majerová: A tyúkocskáról és a kis kakasról
Zdeněk Miler – Iva Hercikova: A kíváncsi kutyus
Zdeněk Miler – Iva Hercíková: A kíváncsi kutyus és a lépes méz
Josef Stefan Kubín: Az ördög és az adószedő
J. Z. Novák: A tücsök meg a hangyák