Felvont ​vitorlák (Meridia 1.) 59 csillagozás

V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Meridiában vallás, intrika és titkok uralkodnak. De minden trónra kell egy király. Anahita főpapnő Espadont szereti, és nem akar máshoz menni, így csak a saját eszére támaszkodhat, hogy elkerülje a kényszerházasságot Ramallal, a furcsa sivatag barbárral.

Titkok földön és vízen. Espadon kapitány szent küldetésen jár: a világot kettészelő zátony felé vitorlázik, hogy visszaszerezze a Vastorony Szívét. Vajon vallásuk kincse vagy ősi harci eszköz? A titok űzi, hajtja előre.

Harc baráttal és ellenséggel. Ramal megszegte a sivatagi törzsek szokását, amikor Meridia lerohanása helyett nősülni próbált. Sokan árulónak tartják, ám van egy terve, melyért ölni is hajlandó – hiszen a lelke csekély ár a népe jövőjéért.

Izgalmas történet egy olyan világban, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra.

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
376 oldal · ISBN: 9789635612727
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
376 oldal · ISBN: 9789635612734
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572565

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

„Nincs olyan, hogy gyilkos, csak olyan ember van, aki valamilyen okból gyilkosságot követett el. A tetteik ugyanúgy elítélhetők, de hiba lenne az embert csupán egy tettével azonosítani. Senki sem természeténél fogva gonosz.”

Cseppet elvagyok csúszva az értékelésekkel, így most pótlom őket.
Ez a kötet is egyike azoknak, melyeket olvasás után nem tudtam hirtelen szóval illetni, így úgy gondoltam mindenképpen várok pár napot és újra megpróbálom.
Nos ismerhetném már magam és a temperamentumomat, ha nem csinálok meg valamit akkor, nem tudom mikor lesz legközelebb lehetőségem rá.

Ami megfogó volt számomra az a borító.
Imádom a kígyókat és a vöröses színt is nagyon kedvelem, így határozottan állíhatom, hogy hívogató volt a számomra és éreztem, hogy kell.
Egyik év karácsonyára kaptam páromtól, akkor nagyon örültem neki, de mindig akadt valami más, amit éppen olvasni akartam.

A történet nagyon összetett, mondhatni a sok szereplő miatt kissé kuszává vált a számomra. Ugyanakkor ez az egyetlen olyan tényező, amit negatívumként írni tudok.
A két síkon játszodó történet egy nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag eseményeket mutatott be számomra.
A cselekmény végig úgy alakult, hogy egy percre se érezzem unatkozom vagy éppen túl sok lenne. A csatározások kimondottan kedvemre valóra sikeredtek.
A karakterek szerencsére megfelelően kidolgozottak lettek, volt mélységük, de túlzásba sem esett az alkotó.
A fantasy elemek és különböző leírások sokat segítettek abban, hogy kényelmesen hátra döljek a székemben és csak élvezni kelljen ezt a történetet.
Amit külön kiszeretnék emelni, hogy bár van romantika, mégis annyira elenyésző. Sokszor hangoztatom, hogy kell a könyvekbe, de nem kell túltolni. Ami nem odavaló azt ne erőltessük, és itt azt kaptam amit vártam. Köszönöm, és hálás vagyok érte.

A részletgazdag leírásokat fent már említettem, de ugyan ezt írhatom a vallásról. A leírása szabályosan megbűvölt, pedig tartózkodom átlagban minden ilyesmitől.
Úgy gondolom egy remek első regényt sikerült olvasnom és remélem hamarosan a folytatást is a kezeimben tarthatom.

Egy élmény volt.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572565
Noro >!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Már többször is elmélkedtem azon, vajon miért vág bele olyan kevés magyar szerző egy saját (logómentes), epikus vagy hard fantasy világ felépítésébe? Tényleg ennyivel jobban megmozgatja a fantáziájukat az urban és a weird? Külföldön még mindig a másodlagos világok (ti. ami nem a jelenkori/történelmi Föld) a legnépszerűbbek, nálunk vajon miért van fordítva? Ez a könyv viszont az alulreprezentált oldalt erősíti. Igaz, hogy szigorúan véve Meridia sem tartozik a hagyományos fantasy világok közé, ugyanis poszt-apokaliptikus science fantasyről van szó, de alapvetően mégis a kard és boszorkányság elemeiből építkezik, vagyis Homer örök érvényű szavaival élve: “close enough”.

A távoli jövő egy szigetkontinensén két nép él látszólag örök konfliktusban: az egyiket a tenger, a másik a sivatag formálta. Közös történelmük azonban a tengeren túlra vezet, ahol a legendák szerint egy ősi ellenség valamikor elrabolt tőlük egy létfontosságú ereklyét. Most egy hős kapitány végre útnak indul, hogy újra felfedezze ezt az elveszett földet, miközben hazájában is sorsfordító események készülődnek… A világépítés mindenképpen ígéretes, különösen a történelmi részek tetszenek, és a science fantasy hangulatot is jól kapja el a vallásos ereklyeként tisztelt, régi szerkezetek révén. (Az istennő hangja nagyon jópofa, de a gőzgépet egy kissé elcsépeltnek éreztem. Pun intended :D) Ugyanakkor örültem volna, ha sikerül a kultúrákat, főleg a mindennapi életet is megbolondítani néhány aprósággal. Túl sok ugyanis az európai illetve arab áthallás, az erkölcsök és szokások terén hiányoznak az eredeti ötletek. A tengeristennő vallása is hiába lett alaposan kidolgozva, mégis olyan, mintha csak egy színes felépítmény lenne egy kvázi keresztény/iszlám mentalitás szerint élő világon.

A szereplőktől nem voltam különösebben elragadtatva. A főbb figurák mind meglehetősen egyszerű, könnyen kiismerhető figurák, akik a legritkább esetben tudtak meglepetést okozni. A könyv első részében (ez a kötet közel felét jelenti) sok a kifejezetten gyermeteg megnyilvánulás, a kínosan egyszerű dialógus. Főpapnők, királyok és nemes urak állnak elő olyan “ravasz tervekkel”, amelyeket legfeljebb a Fekete Viperától várna az ember. (Nem a borítón nem ő van, hanem állítólag egy tengeri kélgyó. Bár szerintem félreérthető :D) A mellékszereplők pedig – akiknek a jelek szerint jóval több eszük van – afféle anti-deus ex machinákként tevékenykednek: néha feltűnnek a színen, csak épp nem megoldanak egy konfliktust, hanem generálnak egy újat. Aztán nyomtalanul eltűnnek, és emiatt úgy éreztem, mintha inkább a szerző eszközei lennének, semmint a történet szerves részei. A későbbiekben a főhősök ugyan összeszedik magukat, kevésbé kiszámíthatóvá válnak, de az átmenetet egydimenziós figurákból plasztikusabbakba nem éreztem teljesen meggyőzőnek.

Kevésbé feltűnő ugyan, de a történetben is akadtak egyenetlenségek, az események adagolásán még sokat lehetett volna finomítani. Ha szabad egy tengeri metaforával élnem, akkor a hosszú és kényelmes lubickolást időnként vad és kegyetlen fuldoklási szakaszok váltják fel. Néha pedig a kettő között nincs igazán meggyőző logikai kapcsolat, csak úgy felbukkan egy csomó cápa a semmiből. Jóformán oldalszámra be lehetne jelölni, hol és mikor vált fordulatszámot a cselekmény.

Végeredményben én nagyon is éreztem, hogy az író első könyvéről van szó, mégis hajlok arra, hogy bizalmat szavazzak neki. A háttérvilágban mindenképpen van potenciál, és érezhetően még csak a jéghegy csúcsát láthatjuk. Ennek a kibontása már itt is kifejezetten jól ment, számomra a legérdekesebb részek egyértelműen azok voltak, amelyekben a “meridiánok” szembesülnek vele, milyen keveset tudnak a saját múltjukról. És ha a karakterek megtartják azt a szintet, amit az utolsó részben hoztak, akkor számukra is van remény.

A kiadó sajnos, mint már annyiszor, ismét félrekalibrálta hírhedt ajánlói szisztémáját, szóval azt el lehet felejteni, hogy a könyvet Martin vagy Abercrombie rajongóinak ajánlják. Sőt még csak azt sem mondhatom, hogy a grimdark irányzatot erősítené. A KMK könyvei közül leginkább Elizabeth Bear epikus fantasyjéhez érdemes hasonlítani, csak egyelőre még kevésbé kiforrott színvonalon.

Ja, és akkor érdemes magyar fantasy íróknak saját világot építeni? Ez alapján szerintem feltétlenül. De ez egy másik történet, amit majd máskor mesélek el.

7 hozzászólás
kellyolvas P>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

A szerző csodálatosan ír, az első sorától az utolsóig élveztem a történetet. A két szál egy időben játszódik, a fejezetben ugrál a történet a két helyszín között, érthetően, egyáltalán nem zavaróan. A leírások szépek és pontosak ahhoz, hogy minden apró részletig el tudjam képzelni a jeleneteket. A regényben több csata is szerepel, ezek hihetőek, kidolgozottak, akár a szárazföldön vagy tengeren zajlottak. Ugyan ez egy elképzelt világ, de sok elem ismerős az arab világból. Az ételek, italok, a sivatagi faluk, a karaván, stb. minden jellegzetesség élvezetes leírást kapott. Érdekesség volt számomra, hogy a szerző steampunk elemeket is vitt a történetbe. A high fantasy-ra jellemző késő középkori világba gőzzel hajtott eszközöket vegyített, amiket messzi földről kaptak vagy szereztek a szereplők. Hajó és aratógép is volt ilyen, de a radarszerű eszközt is ide sorolnám.
A történet maga nem kiemelkedően világmegváltó, de a szerző stílusával párosulva remekül fogyasztható. Számomra nem voltak kitalálhatóak az egyes események, többször is alaposan megleptek a fordulatok, amiből nem volt hiány. spoiler
A szerző hangját nagyon megszerettem, kiforrott a stílusa, ez a mű gyakorlott íróra utal, ha nem tudnám, hogy debütáló írás, nem is hinném el. Gördülékenyek a mondatok, az írónő gazdag szókinccsel rendelkezik, és a feszültséget is végig fent tudta tartani, nem is tudtam abbahagyni az olvasást, míg a végére nem értem, és azonnal olvasnám a folytatást is. A szerelmi szál jóformán elhanyagolható, több szenvedélyt éreztem a vallás, vagy a népük iránt a szereplők részéről mintsem egymás iránt, de ez nem is volt baj. Nem ezen volt a lényeg, bár szerintem a következő részben az érzelmi vonal hangsúlyosabb lehet. A pálmát a lendületes cselekmény viszi el, ami a párhuzamosan futó kettős szál miatt duplán izgalmas. Nagyon jó lenne, ha sokan olvasnák és megszeretnék ezt a világot, hogy minél hamarabb jöhessen a folytatás, amit alig várok!

Bíró_Júlia>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Hogy ez mennyivel élvezetesebb lenne, ha csak az utolsó szakasznál kezdődne a regény…

Merthogy az összes korábbi tele van mindenféle… nem is tudom, hogy elsőkönyves vagy egyszerűsítettvilágépítéses bárányhimlővel. Szóval ritkán vagyok felhőtlenül boldog, amikor az ismert világ egy darab (szub?)kontinensből áll, és azon leginkább 2, azaz kettő darab, egymással leginkább utálkozás révén kapcsolatot ápoló, erősen eltérő kultúrát képviselő nép van. spoiler spoiler Eleinte egyébként nem zavart, mert úgy tűnt, hogy bőven ellensúlyozni fogják a mindennapi élet részletei, de ezek egyre elnagyoltabbá váltak, és időnként eléggé ellentmondásossá spoiler Pedig ezek a világépítés legjobb pillanatai, és amikor elkerül róluk a hangsúly, akkor leginkább a karakterek konfliktusaira, vagy a főszereplők lelkivilágára. Ezeket meg nagyon nehéz nemcsak megkedvelni, de igazából azt is elhinni, hogy valahogy odajutottak ahol most vannak. A ravasz cselszövők ravasz cselszövésein valószínűleg ők maguk lepődnek meg egyedül, de ők legalább nagyon. A vívódó főhősöknek meg eléggé egysíkúak a vívódásai, ahhoz mindenképpen, hogy minden egyes nézőpontváltáskor végtelenítve kapjuk őket már megint. spoiler
Azon meg már csak tényleg icipicit szeretnék vekengeni, hogy a névadás mindenkinek fáj egy kicsit, aki a) tud pár szót angolul is, törökül is, így kicsit furán hat a számára az aránylag ismert állatnevek bőkezű osztogatása keresztnév gyanánt , b) zavarni szokta a random egymás után pakolt szótagok fantasy névadásként tálalása főszereplőknek hosszú, mellékszereplőknek legfeljebb két szótag , c) a kettő együtt meg végképp.
A történelmi/poszt-apokaliptikus, science fictionből lényegült fantasy vonulat viszont érdekes. Egyelőre még csak a vonulat, az nem, amikor több tíz oldalon keresztül csodálkoznak rá karakterek arra, amiről az olvasó nagyjából fél bekezdés után tudja, micsoda és hogy működik, és nagyon várja, hogy végre a szereplők is tudomásul vegyék. De ahogy tágul a világ, és kontextus kezdett teremtődni a fel-felbukkanó maradványokhoz, utalásokhoz és mitikus jellegű pletykákhoz, a kíváncsiságom lefőzött magának még egy kávét, és visszaült aktívan pislogni. spoiler spoiler Mondom, a végére a karakterek is összekapircolták a koncepciójukat, és nekikezdtek viselkedni. A záró felállás már majdnem izgalmas, de összességében mégis a halpedikűrt választanám vérnyomás-emelésre.
Mindemellett viszont várom a folytatást. Nem mert a felvonultatott karakterek bármelyikéről olvasnék még, de szívesen jelen lennék, mikor összeáll a rajtuk túlmutató, teljes kép.

Niitaa P>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/06/v-k-bellone-felv…

"A Felvont vitorlák számomra egy kicsit megosztó könyv lett. Az alapvető ötlet tetszett, felkeltette az érdeklődésemet, s ha önmagában nézem, akkor egy igazán remek történet lehetett volna, de a részletek hiánya miatt nem tudtam kellőképp kiélvezni. Az író egy nagyon jó, egyedi világot teremtett meg, amiből még egy vaskosabb szeletet sem kaptunk, csak épp egy diétás verziót. A kifejtetlenség negatívan hatott rám. Például Ramal megígérte, hogy Anahitának elmagyarázza, milyen hagyományok vannak náluk. Ez roppant mód érdekelt volna, hiszen egy új kultúra alappillérjeit vehettem volna szemügyre, ami még jobban hozzájárult volna ahhoz, hogy megértsem a sivatagi nép mozgatórugóit. Sajnos ez az esemény csak a színfalak mögött történt meg, így az olvasó vakon tekint az elkövetkezendő eseményekre.
A könyv hátulján szereplő hasonlításnak megvannak a biztos alapjai: érződik, hogy V. K. Bellone egy szövevényes történetet szeretett volna kialakítani, mely sok meglepetést tartogat az olvasónak, de ahhoz még szükség lett volna legalább kétszáz oldal töltőanyagra, melyben kitér a fontos részletekre. Szinte minden esemény elviselt volna egy kicsit több feszültséget, kifejtést. A végére szépen összeszedte magát, de túl sok maximálisan ki nem használt lehetőség maradt benne.
Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást, ahol már reményeim szerint a szálak még jobban összefonódnak, sőt, hármas csomót kötnek egymásra a bonyodalmak.
S az ajánláson egy kicsit fordítanék: azoknak mondanám hajtépő olvasmánynak, akik még csak szemeznek George R. R. Martin és Abercrombie munkásságával. Ezzel kezdjék, s utána jöhetnek a szakma legnevesebb alkotói. Úgy mindegyik kötetet maximálisan élvezni fogják."

Zsoofia>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Szeretünk azzal élcelődni, hogy a „hazai fantasztikus irodalom” minősége mivel állítható párhuzamba, viszont a Felvont vitorlák egy egészen ígéretes debütáló kötet. Mindenben megvan a jó gondolat, csak egy kis tapasztalat hiányzik belőle. Nekem fantasynél (főleg az ehhez hasonló high fantasyknél) a világépítés a legfontosabb, és abban a legerősebb a kötet. Meglepően alapos a történelmi részeknél, kicsit jobban el lehetett volna térni az alapul szolgáló korunkbeli kultúráktól, de első kötet lévén ez csak szőrszálhasogatás. A karakterek és a cselekmény utal arra, hogy a szerző a zsáner többi könyvéből szocializálódott arra, hogy mit szeretne írni, és ezért érződik könnyen kikövetkeztethetőnek mind a cselekmény, mind a karakterek logikája – bár a mellékkarakterek között vannak ígéretes esetek, pl a dalnok Kame, vagy a manipulatív Coral.

Sokat olvasottaknak szerintem ez a kötet nem ad sok új élményt, de semmiképpen nem rossz.

Molymacska P>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Először a Könyvmolyképző karácsonyán találkoztam a kötettel és érdekelt, hogy miről is van szó benne. Nagyon érdekesnek tűnt az alternatív történelem sci-fi mindenféle egyvelege, és gondoltam, ezt el kell olvasnom. Aztán az Érints meg! kötetben is olvastam Bellone novelláját, ami szerintem zseniális, így esélytelen volt, hogy ne olvassam el ezt a könyvet. Na ilyen kezdettel nehéz értékelést is írni a könyvről.
A világ, amit alkotott zseniális volt: minden egyben és még több is, rengeteg zsánert használt fel (én itt kiemelném a steampunk beütést spoiler az erotikát spoiler illetve a romantikus szálat spoiler) Ez a kombináció hatásos volt, hiszen mindenki kapott olyat, amit szeretne, és mégsem volt a történet zilált, mint más könyveknél. Zseniálisnak tartottam a világot, ezt mindenképpen le kell szögeznem.
A történet fordulatai is érdekesek voltak. Bár nehezen indult be, de a közepe felé már elég izgalmas volt, a háromnegyedétől pedig elkezdődnek azok a fordulatok, amiktől az ember kihajítaná a könyvet az ablakon (teljesen pozitívan. Borzasztó volt követni, éppen ki a negatív szereplő, de spoiler) Ehhez kapcsolódóan nagyon tetszett, ahogyan az érzelmek is változnak a szereplőkben. Nagyon jó volt nem csak a másik felet megismerni, de kicsit mindig hozzá idomulni, alkalmazkodni is. Ez több szemszögnél is fontos volt szerintem, és ezt az átmenetet az írónő jól kezelte (legtöbb esetben. Anahita kicsit fattyú ilyen szempontból)
De nem én lennék, ha a negatív tulajdonságait sem írnám meg a kötetnek.
A legnagyobb probléma pedig számomra a narráció. Ami nem rossz, csak rövid történeti részekre van osztva, ami viszont eléggé rossz volt. Az elején azért is untam annyira a sztorit (mert kétségkívül kellett az, amit leírt) mert olyan darabos volt, hogy senkihez nem tudtam kötődni, hisz a következő oldalon már tök másról van szó. Egy fél könyvnek el kellett telnie, mire úgy éreztem, már tényleg érdekel, mi lesz a karakterekkel spoiler
A másik negatívum a nyelvezettel kapcsolatos dolog az egy jelenethez köthető, méghozzá spoiler
Egy másik apróság pedig, amit hiányoltam, a térkép. Igazából eleinte nem is annyira, de a végén már, amikor mindenfelé mentek, igazán hiányzott egy térkép. Nem csak azért, hogy lássuk merre vannak, hanem azért is, hogy mekkora távolságokat jártak be. spoiler
A könyv alapvetően tetszett, de mint annyi KMK-s könyvnél, itt is egy erős(ebb) szerkesztő kellett volna. A világ zseniális, a karakterek iszonyatosan erősek lettek a végére, és a második rész… nos eléggé várom, spoiler minden hibája ellenére (hiszen már beindult a történet :D )

gyuszi64>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Csupa-csupa ellentmondás számomra a könyv. Először is utólag biztosan „jó”, de mennyire? Olvasás közben folyamatosan adogattam és kivonogattam a fél csillagokat.

Érdekes és fejleszthető a kitalált világ, tudtam hogy kedvelni fogom (apokalipszis utáni kor, apokalipszis előtti maradványokkal) – ugyanakkor az első perctől éreztem, hogy nem egy történetet, csak a történet első kötetét olvasom. Zavart és belefáradtam abba, hogy a gyakran három párhuzamos cselekményszál néhány oldalanként váltogatta egymást – viszont az elején kissé körülményes történet szépen felgyorsult a második részben. A szereplők kevésdimenziósak voltak (Anahita naivitása végig idegesített), de a második részben itt is történt előrelépés. Találtam néhány apró logikátlanságot (pl. ha egyszer fontos a kendő viselése, kizárt, hogy ezt ne említsék meg), viszont most már azt hiszem, minden „rosszat” elmondtam.
A jó oldal pedig erős: magyar szerzőtől eredeti világépítés, sok kiaknázható lehetőséggel. (Például Anahita fejlesztésében is rengeteg lehetőség van.) A célkitűzés bátorsága mellett ráadásul jól ír, kiváló leírásokat nyújt a szerző, ezeket könnyű volt vizualizálni.

Én gyakran megállok a sorozatok első köteténél, de azt hiszem, ezt folytatni fogom.

lvarganiki>!
V. K. Bellone: Felvont vitorlák

Drága Molycik, Figyelőim!
Nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt az értékelést mert igazán szavakat sem találok.
A könyv hátlapján van egy kis üzenet, mi szerint többek között Abercrombie rajongó felnőtt olvasóknak ajánlják a könyvet. Itt egy kicsit felvontam a szemöldököm, azt gondolván ez a léc azért elég magas. És kellemesen kellett csalódnom, mert bizony a „mi Viktóriánk” (Ne haragudj, hogy így személyeskedek, de mégis csak egy tehetséges MAGYAR Írónőről van szó) simán megugrotta azt a lécet.
Először is a könyv nyelvezetét egy élmény olvasni, a helyszínek, a cselekményleírások, a szereplők látványosak, a történet több szálon fut mégsem kusza, szépen lassan bontakozik ki. A több helyszínen (szárazföldön, tengeren, sivatagban) játszódó, fordulatos kalandok folyamatosan szinten tartják a feszültséget, amihez hozzájárul a szereplők bonyolult karakterei is. Senki sem csak jó, vagy csak rossz, nekünk olvasóknak kellene eldönteni melyik oldalra állunk és kinek szurkolunk, de szinte sz utolsó oldalig képtelenek vagyunk rá.
Egyformán szurkolunk Espadonnak, hogy teljesítse hősi küldetését, izgulunk Anahitáért, hogy mit tud kihozni egy érdekházasságból, miközben Espadonra vár, és feszülten várjuk mit képes megtenni Ramal, hogy megmentse népét.
Egy szóval vigyétek az igét: ezt a könyvet minden (felnőtt) fantasy rajongónak el kell olvasnia! Én nagyon szerettem, és nagyon szeretném olvasni a folytatás is, olyan rengeteg szálat kell még kibogozni és felgöngyölíteni!
Köszönöm Viktória, megerősítetted a magyar fantasy írókba vetett hitemet!


Népszerű idézetek

Niitaa P>!

– Sorsom a te sorsod, vérem a te véred. A végtelen tenger sem választhat el minket!

178. oldal

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Elég szarul nézel ki – szólította meg a barbárt.
Ramal olyan gyorsan fordult meg, mint a felzavart vad. Amint meglátta, hogy csak Eel áll előtte, megnyugodott.
– Hogy jöttél be? – morogta.
– Az ajtón.
– Bezártam.
– Meglehet. De hallod, tényleg nem vagy formában. Úgy megnyúlt az arcod, mint egy öszvérnek. Sápadt vagy. Meg egy kicsit zöldes – vigyorgott rá Eel. Élvezettel harapott bele újra az almába.
Ramal pár másodpercig irigyen bámulta, ahogyan rág, aztán undorodva visszatért a hányáshoz.
– Ez lesz az új hobbid? – röhögött a csempész.
– Dögölj meg! Csak azért jöttél, hogy rajtam szórakozz?
– Eltaláltad. És megérte. Nyugi, majd megszokod. A tengert. Engem nem biztos.

130-131. oldal

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Tudja, igazán adhatna nekem egy esélyt. Attól még, hogy a sivatagba születtem, nem vagyok én olyan rossz ember – mormolta.
– Kiskoromban anyám arra tanított, hogy különösen óvakodjak mindenkitől, aki azt bizonygatja, hogy nem akar rosszat.
– Bölcs asszony lehetett – nevette el magát Ramal.

45-46. oldal

Niitaa P>!

Nincs olyan, hogy gyilkos, csak olyan ember van, aki valamilyen okból gyilkosságot követett el. A tetteik ugyanúgy elítélhetők, de hiba lenne az embert csupán egy tettével azonosítani. Senki sem természeténél fogva gonosz.

274. oldal

DEsztii>!

– Hát itt vagy, fiatalúr.
– Ítélkezni jöttem.

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

Hinni akarta, hogy az Istennő nem is létezik. Csak az emberek találták ki, a haláltól rettegő, bizonytalan emberek, akiknek szent törvény kell, hogy levegye a vállukról a nehéz döntések terhét. A bűnösök, akik nem tudnak együtt élni tetteikkel, ha nem kérhetnek irgalmat az egyháztól. És azok is, akik a papi csuha felöltésével próbálják igazolni, hogy miért oktathatnak ki másokat. Egyszerű emberek. Ezt akarta hinni, mert a halandók tévedhetnek, ők hibázhatnak, nekik meg lehet bocsátani. De egy Istennő szívtelenségére nincs bocsánat. A gyermekeit kínzó anyának nincs feloldozás. Ha a Tengeristennő valóban mindenható, ha valóban látja az emberek szívét, és szereti a gyermekeit – akkor a sok szenvedésre csak az lehet a mentsége, hogy nem létezik.

167-168. oldal

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Na, ha most a jobb öklöddel erősen hátrasuhintasz, akkor pont eltalálhatod a… hogyismondjam. A golyóimat; nem vagy te bakfislány. Jó erősen üss!
– Most? Komolyan?
– Nehogy! Fene beléd! – Eel elengedte, és úgy ugrott hátra, mintha a lány hirtelen lángra kapott volna. – Csak tégy úgy, mintha!

231. oldal

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Hát nem a hatalom az, amire vágysz? Felajánlom neked a kapcsolataimat és a tudásom. Egy nőnek ez az egyetlen út, hogy uralkodhasson, fogadd el!
– Látod, épp ez az, ami miatt legyőzött téged egy férfi a saját játékodban. Ha beletörődsz a kicsinyes szabályaikba, máris ők nyertek.

263. oldal

DEsztii>!

Az emberek már csak ilyenek, a hűség addig tart, míg többet ígérsz, mint az ellenfeled.

65. oldal

Nikodéme>!

Sakál ez az ember, nem kutya.
( … )
Viszont ő kutyát akart, nem sakált.

65-66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin Hobb: A végzet hajója I-II.
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Soren Ward: Leceai játszma
Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért
Timár Krisztina: A látszat mesterei
Ian Russel: Egyezség
Sophie Taylor: Lángolás
Wayne Chapman: Észak lángjai