Főként pécsi genetikusok, kísérleti biológusok, pszichológusok, pszichiáterek, művészek, az ezotéria kutatói, orvos-írók és nőgyógyászok vitatják meg a kötetben esztétákkal, irodalmárokkal a genetikusnak tanult mai moszkvai írónő, Ljudmila Ulickaja regényeit – elsősorban a Kukockij eseteit, de a Médea és gyermekeit és más műveit sem tudják feledni.
Pécs, Művészetek Háza, 2005, 176 o. Szerk. V. Gilbert Edit.
Nagyon izgalmas, de nem könnyen befogadható művet tart a kezében az olvasó. Ulickaja 2 regényét, a Médea és gyermekei és a Kukockij esetei címűt értelmezték saját szakterületük szempontjából Pécsett 2004-ben, egy orvos-irodalmár konferencia keretében egyetemi hallgatók, genetikusok, kísérleti biológusok, pszichológusok, pszichiáterek, az ezotéria kutatója, orvos-írók, nőgyógyászok röntgenorvosok, esztéták. A rendezvény szervezője V. Gilbert Edit irodalomtörténész, a két kötet egyik fordítója. A cél az volt, hogy a szakemberek vessék össze saját tudományuk, kompetenciájuk alapján a regényeket, Ulickaja „személye és művészete által így talán egymásra nyithat a „humán” és a „reál” szféra….. „
Mivel Ulickaja valamennyi magyarul megjelent kötetét olvastam nagyon kíváncsi voltam erre a sok szempontú elemzésre, értékelésre.
Vannak nagyon tudományos megközelítések, mint amilyen Hoffmann Gyula genetikusé a szovjet genetikáról. Nagyon részletes tudománytörténeti áttekintést ad a genetika fejlődéstörténetéről. Jó lett volna, ha két regény is a kezemben van, amikor ezt a művet olvastam, több helyen fellapoztam volna. Az orvosok, genetikusok értelmezése, elemzése kevésbé volt érthető számomra, az irodalomtörténészek, tanárok, bölcsészek, pszichológusok értelmezését könnyebben megértettem.
„..a regényeiben elénk táruló világ az orosz valóságnak és a családi-kapcsolati pszichológiai viszonyoknak rendkívül izgalmas és színes tükre, mély jelentések hordozója.” (Koltai Mária)
Nagyon érdekes. El tudom képzelni, hogy újraolvasom.
Elindulhatunk onnan is: az irodalom és az orvoslás találkozhat egyes személyek életpraxisában. Jelentős írókról tudjuk, hogy orvosok is egyben, tanult doktorok, akik akár gyakorolták, akár nem (ez nem közömbös természetesen!) szakmájukat, műveiken valószínűleg az nyomot hagyott. Lélekbúvár és pedagógus hajlammal is megáldott Németh Lászlónk mellett a saját (és mások) szenvedélybetegségét is tematizáló Csáth Gézára, az orosz irodalom pontos, szabatos és emberséges diagnosztájára, Csehovra gondolhatunk talán elsőkként e körből.
V. Gilbert Edit: Gyöngy és szike I.
12. oldal
Ulickaja az én szemszögemből abban kiemelkedő, hogy elemi, elementáris erővel képes láttatni, érzékeltetni: mi miért van éppen így, hogy miféle törvényszerűségek rejlenek a folyamatok mögött, hogy semmi nem történhetett másképp, hogy mindennek meghatározott helye van a világban és az emberi sorsokban, azok szövevényében.
[…]
Az élesszemű és humanista orvos-diagnoszta pontossága, szabatossága csehovi, ám leginkább tolsztoji – paszternaki örökséget érzem benne megújulni.
V. Gilbert Edit: Gyöngy és szike II.
23. oldal
Ulickaja nem csak a női történetek árnyaltságával és színességével lép elénk ebben a regényben igazi nőíróként, hanem a nyelve is hamisítatlan női beszéd. Egy-egy figura leírása, jellemzése, megjelenítése női éllel történik. A szélsőséges 'szép és csúnya', 'jó és rossz' dichotómiája olyan csípős, szinte gonosz leírásokkal egészül ki egy-egy nőalak megalkotásakor, ahogyan azt csak egy nő teszi. Bőben idézhetnék ehhez nemcsak a Kukockíj eseteiből , hanem az Életművésznők színtiszta női történeteiből találó illusztrációkat.
Koltai Mária: Női sorsok, családi szerepek Ulickaja műveiben
138. oldal
