Dzsingisz ​kán (Tatárjárás 1.) 53 csillagozás

V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán V. G. Jan: Dzsingisz kán

A regény történelmi hitelességgel mutatja be a nagy mongol hódító életét és világrészekre kiterjedő hadjáratait. A szegénysorból származó Trmudzsin (ez Dzsingisz kán eredeti neve) különböző sikeres – valószínűleg ösztönös – politikai fogás után hatalmas hadsereg s ezzel a keleti világ ura lesz. Makedóniai Nagy Sándor példáját követve elindul, hogy leigázza a világot. Előbb az elpuhult uralkodók miatt erejét vesztett Kínát hódítja meg, majd keletről nyugatra fordul, és letapossa a virágzó bokharát, Szamarkandot és Horezmet. Dúl, éget, pusztít ez a keleti nagyúr, s híven nyugat felé irányuló hódító politikájához, Oroszországot is megtámadja. A széthúzó kisebb-nagyobb orosz fejedelmek nem tudnak ellenállni Dzsingisz kán hatalamas hadseregének s sorra elhullanaka a mongolok kardcsapásai alatt.

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Európa, Budapest, 1988
394 oldal · ISBN: 9630746492 · Fordította: Semtei Róbert
>!
Európa / Kárpáti, Budapest-Uzsgorod, 1984
454 oldal · ISBN: 963072958X · Fordította: Semtei Róbert
>!
Európa, Budapest, 1981
444 oldal · ISBN: 9630726408 · Fordította: Semtei Róbert

6 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Dzsingisz kán


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

jehuka P>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Tavaly Conn Iggulden Hódító sorozata által totálisan beleszerettem a mongol-tatár témába, így különösen érdekes volt a másik fél – az akkori iszlám világ – szemszögéből megírt regényt olvasni. Tetszett, ahogy egymás után következő színes életképek által, közemberek és a sah fiának sorsán keresztül mutatja be a korabeli Horezm viszonyait. Ezt a világot forgatja aztán fel fenekestül a mongol had. A könyv fülszövege enyhén szólva is megtévesztő, a cselekmény Dzsingisz kán utolsó éveinek hódításaival foglalkozik csak, a múlt néhány homályos utalásból körvonalazódik ki. Nagy örömmel fogadtam a régi ismerősöket: Szubudájt (Szübötejt) Dzebét, Dzingisz kán új árnyalatokkal lett gazdagabb a fejemben, és nagyjából helyére került Dzsocsi sorsa is. Hiányoztak viszont a nagykán testvérei :( Viszonylag árnyalt képet fest a korabeli viszonyairól, az összefogás hiányáról (mint az iszlám világban, mind az orosz fejedelemségek esetében), ami kulcsszerepet játszott abban, hogy a mongolok meghódíthatták őket, de hiányoltam a mongol harcmodor bemutatását és a pusztítást, amit a nyilaikkal végeztek. Ráadásul a végére kicsit el is fáradt a történet. Ettől függetlenül tetszett :)

2 hozzászólás
Szürke_Medve>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Még általános iskolás voltam, amikor édesapám keresztanyjától (nagyanyám húga) megkaptam ajándékba a Tatárjását trilógiát. Nagyon nagy élmény volt olvasni az eső kötetet, egészen elmerültem benne, teljesen elvarázsolt a regény meséje. Erről gondolkodtam, erről rajzolgattam, miközben olvastam. Később újraolvasva már látom a hibáit is – Egy kis vulgármarxista osztályelmélet befigyel – amíg széles társadalmi tablót rajzol Horezmről, a sahtól indulva a hercegeken át le egészen a parasztokig pásztorokig és öreg rabszolgákig.de ez nem rontja el a regényt, nagy kedvenc és ezzel együtt is igen jó emlék maradt meg bennem az első kötetről.

1 hozzászólás
ursus>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Az egyik kedvenc történelmi regényem annak ellenére, hogy a harmadik kötetben, sajnos épp amikor a magyarországi hódításhoz érünk, mintha kifulladna, kódex-szerű felsorolássá lassul a cselekmény. De az első kötet még hús-vér emberek sorsán át mutatja be az akkori véres eseményeket.
Sajnos egyértelmű, hogy Dzsingisz kán, ez a kitűnő szervező, vasakaratú ember azért (is) lehetett olyan nagy történelmi személyiség, mert ellenfelei hagyták, hogy az legyen. Kívülről jött, „nem volt benne a pakliban”. A birodalmak, amelyeket letarolt, egymásra fel voltak készülve, őrá nem. S a pillanatnyi politikai (vélt) érdekek már akkor is hozzá tartoztak a civilizációhoz, és már akkor is lehetetlenné tették az igazi összefogást.
Egy nagy fellángolás történetét olvashatjuk, amely végigperzselte az akkori „fejlett világot”, nem először a történelem folyamán, és nem is utoljára. De hol vannak ma a nagy hódítók?
Jan trilógiája hatalmas vállalkozás. Máig az egyetlen* teljes és hiteles történet a XIII. század eme kataklizmájáról. Izgalmas, fordulatos, színes tabló, e kegyetlen korszak magával ragadó krónikája, amely itt-ott azt is felvillantja: az emberség akkor is fellelhető, legalább nyomokban, amikor körülöttünk minden lángokban áll.

*Azóta Conn Iggulden is írt a korról, méghozzá öt kötetből álló sorozatot.

Habók P>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Dzsingisz kánról nem sokat tudtam meg belőle, de a mongolokról valamivel többet. A könyv igazából többet foglalkozik azokkal a birodalmakkal, – képzelt és valós – alakokkal, aki ellen a mongolok hódításai irányultak.

kuliga>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Ez egy nagyon kedves könyv, igazából a sorozatot gyerekfejjel akartam elolvasni, de a könyvtárban csak az egyik kötet volt meg (nem tudom, hogy azt olvastam-e, már nem emlékszem). A téma akkor beragadt a lelkembe, és évek alatt rengeteg olyan könyvet olvastam, ami a tatárjárással kapcsolatos. De sose sikerült megszerezni ezt a sorozatot, hogy kiolvassam. Aztán egy nyaralás alatt meláttam, egy használtkönyves pulton, és nagyon sajnáltam, mert nem akartam a vonaton a bőröndömben még ezt is utaztatni. De a lányom titokban megvette, és a névnapomra adta át. Azóta nem tudtam elolvasni, most örülök, hogy végre az első részt elolvashattam.
Nagyon érdekel ez a korszak, és többnyire a magyarok szemszögéből látjuk a történetet, de ebben a könyvben a tatárok által megtámadott népek szemszögéből. Érdekességek, amiket megtudhatunk azokból a korokból, hiszen a mi történelmi oktatásunk, csak arra az időszakra terjedt ki, hogy minket lerohantek, de hogy korábban mely nemzeteket, királyságokat, birodalmakat, fejedelemségeket hódítottak meg, vagy hogy mi volt igazán a kiváltó ok, vagy éppen hogyan is zajlott ez a hódítás arról nem tanultunk semmit. Lehet nem teljes a kép (sőt biztos, hogy vannak hiányosságai) de mindenképp más a nézőpont, ezáltal hozzátesz az ismereteinkhez. Remélem a további kötetei (az utolsó kötetet már olvastam és az sokkal jobban tetszett, mint ez) még érdekesebbek lesznek és teljessé teszik a képet.

Kallós P>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

A könyv hozza a korának megfelelő szépirodalmi hangot, melytől kissé pasztel az egész. A legvéresebb jelenetek is teljesen fogyaszthatóak, különösebb hatást nem gyakorolnak az olvasóra. Egész addíg míg képezeletben be nem barangoljuk Bokhara és Szamarkand kihalt sikátorait s végig nem lovagoljuk a közöttük elterülő jó 200km-es halott pusztaságot, melyen a két város lakosságának hullahegyei oszladoznak … Nagyon tetszett a könyvet belengő szúfi (bölcsesség), melynek hangulata nagyon markánsan választja el a Horezmi színteret a következő kötetben megjelenő keresztény világtól. Hangoskönyv volt aminek átéléséhez az öreg Bodor orgánuma ismét sokban hozzájárult, egyszerűen imádom ahogy felolvas!

Gáborr_Nagy>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Nekem nagyon tetszett. Különösen az eleje, ahogy bemutatja egy, számomra teljesen ismeretlen muzulmán birodalom (Horezm) mindennapjait, bonyolult kapcsolatait, szokatlan életmódját. A sok lábjegyzet is igazán tanulságos volt. A főszereplő szerencsére csak a közepétől érkezik a könyvbe, és teljesen szétdúlja ezt a kedves világot. Jó, hogy a történelmet nemcsak a vezérek, hanem a hétköznapi emberek sorsán keresztül is látjuk. Úgy tűnik Dzsingisz kán fő ereje abban van, hogy képes volt összefogást teremteni, még a mostohatestvérek is együtt tudtak küzdeni és bízni egymásban, míg a horezmi ellenfelek vagy az oroszok saját gyermekeikben sem bíztak. Kár, hogy hiányoztak a könyvből az igazi hősök, mert a főszereplők vagy vérszomjas hódítók, vagy léha és viszálykodó meghódítottak.

Gábor_Tarr>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Jan egy érdekes személyiség, még a cári Oroszországban született. Apja pap és tanár volt egyben és ő is ez utóbbi pályát választotta. Részt vett az első világháborúban, majd valahogy Kolcsak mellé keveredett, ahol a nyomdájában dolgozott. Rácáfolva a sztereotípiákra, aztán a bolsevik hatalomátvételt sikeresen megúszta, ám az számomra nem nagyon derül ki, hogy, önként, vagy kényszerből telepedett meg a szovjet közép-ázsiai köztársaságok területén. Minden esetre ez egy szerencsés fordulat volt, hiszen talán ennek köszönhetjük ennek a regény-trilógia megszületését. Hiszen Jan, itt első kézből ismerhette meg a mongol betörés legendákban és mesékben élő emlékezetét.

A mongol-tatár téma, ha nem is központban, de az érdeklődésem perifériáján már nagyon is régen ott mozgott, akárcsak a mi tatárjárásunkat megelőző, illetve a vele párhuzamosan zajló mongol hadjáratok története, mivel szeretem összességében és összefüggéseiben látni a történéseket. Dzsingisz kán felemelkedéséről számos könyv jelent meg magyarul, de a mongolok, a tatárjárást megelőző hadjáratairól már jóval kevesebb. Pedig talán legalább ennyire érdekes, az ahogy uralmuk alá vetették Kínát, vagy hogy hogyan pusztították el az erősnek hitt Horezmi Birodalmat, vagy az hogy hogyan igázták le az oroszokat, vagy dúlták fel a lengyelek hazáját. Nem állítom, hogy erre egy irodalmi mű a legalkalmasabb, de a semminél több.

Maga a könyv számomra azért érdekes, mert végül is a mongolokat egy olyan orosz szemszögéből láthattam, akire igen erős befolyást gyakorolhatott az a muzulmán közeg, ahol élt és alkotott. Annak ellenére, hogy a könyv a háborúról szól, mégsem bővelkednek benne a csataleírások, sokkal inkább az udvari intrikák, az árulások. Ugyanakkor képet kaphatunk a kor muzulmán és mongol szokásairól, vagy legalább is valami olyanról, amiről azt gondolhatjuk, hogy ilyen volt. Természetesen azt azért ne feledjük el, hogy a könyv milyen közegben született. A trilógia első kötete 1939-ben, majd a második 1942-ben jelent meg. Számomra meglepő módon a harmadik csak jóval később 1955-ben. A könyvben a mongolok természetesen gonoszok, és vérszomjasok, nyomukban a halál és a pusztulás jár, ami is többé-kevésbé valószínűleg így is volt, a leigázott népek szemében mindenképpen. A könyv igazi főhősei egyszerű emberek, parasztok, tudósok, pásztorlány és az ő hős szerelmese, aki számkivetett lett ezért rablónak állt. Talán csak egy-két nemes van a főszereplők között, aki egyértelműen pozitív szerepet játszik, de ők is tragikus véget érnek.

Sundara>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

A könyvben kellő mértékben keveredik a fantázia és a történelmi tények. Sok kulturális információt is alkalmaz írás közben ám mégsem válik tankönyvé. A karakterei egyediek és nem túlírtak, a történetet szép keretbe helyezi. Tetszett.

nagy_csilla>!
V. G. Jan: Dzsingisz kán

Lendületes történelmi regény, ami sajnos a vége fele, mintha kifulladna. Az utolsó pár oldal elég összecsapott és ezért,annak ellenére, hogy nagyon tetszett, egy kicsi hiányérzetet hagyott bennem.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

jehuka P>!

A földkerekséget meg lehet hódítani lóháton, de kormányozni nem lehet a nyeregből.

157. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A költő azt mondja: „Aki retteg a haláltól, azt utoléri, ha akár az égi felhőkbe menekül is előle!”

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
Habók P>!

Ha lovas elcsügged, lova lába meglassúdik (Keleti közmondás)

II. könyv első rész

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– A régi mongoloknak van egy mondásuk: „Aki igazat szól, nem betegségben hal meg”, és ez azt jelenti, hogy valaki dühében időnap előtt végez majd az igazmondóval… Ezért igyekszik minden ember egész hegyekre valót összehazudni…

411. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
Habók P>!

A sólyom, ha nincsen szárnya, nem emelkedhetik fel a magasba. Az ember, ha nincsen paripája, tehetetlen a földön.

(első mondat)

Eszter01>!

– Milyen ez a csodálatos hadvezér Dzsingisz kán?
– Magas növésű, és noha már hatvanéves elmúlt, igen erős. Nehéz léptei, esetlen mozdulatai medvére emlékeztetnek, ravaszsága rókáéhoz hasonló, haragja kígyóméreg, szilajsága a párducé; fáradhatatlan, mint a sivatag tevéje, és bőkezűsége azok iránt, akiket érdemesnek tart a jutalomra, a vérszomjas tigrist juttatja az ember eszébe, amely a maga kölykeit gyöngéden dédelgeti. Magas homloka van, hosszú, keskeny szakálla és sárga, rebbenéstelen nézésű macskaszeme. Kánjai, éppen úgy, mint egyszerű katonái, jobban félnek tőle, mint a tűzvésztől vagy a villámtól. De ha parancsot adna tíz harcosának, hogy rohanjanak rá ezerfőnyi ellenségre, habozás nélkül indulnának a támadásra, mert vakon bíznak benne, hogy a győzelem csak Dzsingisz kán oldalán lehet…

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dzsingisz kán
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Végül, amikor egy imám rászólt: „Te nem a Paradicsomba vezető ösvényen jársz, hanem a pokol tüzes mélysége felé visz az utad”, Abu-Dzsafár azt a vakmerő feleletet adta: "Hagyj békén, ne hívogass engem a Paradicsomba. Amikor szentolvasókról, búcsújáróhelyekről és önmegtartóztatásról papolsz: magamban azt gondolom nem mindegy: Mahomet mecsetjébe megyek-e vagy Jézus harangszótól hangos székesegyházába, vagy akár Mózes zsinagógájába? Kerestem én Istent mindenütt, de nem találtam sehol. Nincs is Isten, csak azok találták ki, akik kufárkodni akarnak a nevével. Az én világító fáklyám és vezérem: Abu-Ali Ibn-Szina. Erre a szent imámok kiátkozták az istenkáromlót, és parancsot adtak, hogy vessék fogságba. A város főterén akarták kivágni mérges nyelvét, és leütni mind a két kezét, hogy se írásban, se élőszóval ne terjeszthesse többé megrontó verseit, Abu-Dzsafár azonban elillant, gyorsan és zajtalanul, mint a kígyó.

35. oldal

jehuka P>!

A harcos oltalma: kardjának éle és jó paripája.

189. oldal

Habók P>!

Az az ember ugyanis, aki megrázó eseményeket kísérhetett mindvégig figyelemmel, azután meg hallgat róluk: hasonlatos a fukarhoz, aki ruhába göngyöli kincseit, és elássa a sivatag földjében, holott már torkán van a halál hideg keze.

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– A messzi világot járom, és a hazugság tengerében az igazság szigetét keresem…

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság

A sorozat következő kötete

Tatárjárás sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszej Tolsztoj: Első Péter
Alekszej Tolsztoj: Nagy Péter I-II.
Benkő László: Dzsingisz szürke szolgálója
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
C. W. Gortner: Az utolsó királynő
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.
Maurice Druon: Az elátkozott királyok IV-VI.
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
John Williams: Augustus