Viszály (Az elvetemültek 1.) 407 csillagozás

V. E. Schwab: Viszály

Lehetnek ​szuperképességeid, de attól még nem leszel jobb ember…

Victor és Eli két különc kollégiumi lakótárs, akiket nagyravágyásuk és átlagon felüli intellektusuk egyaránt összeköt. Diplomamunkájukhoz az adrenalin hatásait, és a halálközeli élményeket kutatják, egészen a nyugtalanító eredményig: megfelelő körülmények között bárki szert tehet emberfeletti képességekre. Amikor az elméletet gyakorlattá változtatják, az események nem várt, és borzalmas fordulatot vesznek.

Tíz évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy esküdt ellenségévé vált egykori barátja nyomába eredjen. Segítője egy fiatal lány, aki zárkózottságával leplezi bámulatos képességeit. Eközben Eli semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy eltörölje a föld színéről a szuperképességekkel rendelkező egyéneket – kivéve társát, egy vasakarattal bíró, rejtélyes nőt. Az árulás és a veszteség fájdalmától hajtott ősellenségek mindkét oldalon emberfeletti erőkkel felfegyverkezve készülnek beteljesíteni… (tovább)

V. E. Schwab: Vicious

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2018
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700258 · Fordította: Sepsi László
>!
Fumax, Budapest, 2018
392 oldal · ISBN: 9789634700388 · Fordította: Sepsi László

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Victor Vale · Sydney Clarke · Eliot Cardale (Eli) · Mitchell Turner (Mitch) · Angie Knight · Dominc Rusher · Serena Clarke

Helyszínek népszerűség szerint

Merit


Kedvencelte 89

Most olvassa 11

Várólistára tette 269

Kívánságlistára tette 282

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
V. E. Schwab: Viszály

A mágia árnyalatai után tartottam tőle, hogy Schwab kisasszony az aktuális „hájp” kedvező hullámain lovagolva újólag alibizett egy nagyot. Ám, lőn kedvező fordulat, és szerencsénkre a Viszály egy szép kerek, saját jogon elkövetett, szuperhősös bosszúregényként abszolválódott.
Korábban is megállapítottam már, hogy az írónő rendkívül tehetséges, ügyesen forgatja a pennát (esetleg táncolnak ujjai a billentyűzeten), de végre ezt meg is mutatta egy olyan alkotásban, ami nem fulladt a túlírtság és a terjedelmi követelmények dollárszagú, miazmás mocsarának dögunalmába.
Adott egy jelenkori, amerikai kutatólaboros alapvetés, amelynek tudományos magyarázata erősen dadog, viszont a félelem és fájdalom faktorok halálközeli élményekkel való összecsúsztatása legalább kifejezetten szórakoztató kiindulási pont. Szerencsés dramaturgia, hogy a későbbiek során az eredeti ötlethez képest, jóval több (bár ugyancsak meglehetősen bugyuta módon magyarázott) szuperképességet ismerünk meg, amelyeknek birtokosai az írónő akaratából így, vagy úgy, valamelyik főhős mellé igazodnak a kibékíthetetlen ellentétből fakadó (végső?) összecsapásban.
A cselekményszövéssel, a dialógusokkal, a karaktervezetéssel eddig sem volt gondja a szerzőnek, de ebben a regényben végre úgy tűnik, hogy érdemleges cél szolgálatába állítja mindezeket. A két, hasonlóképpen negatív főhős individuuma, jelleme a regényben tárgyalt tíz év távlatában erősen átalakul, érdekesen változik. Ez pedig óhatatlanul fenntartja az olvasó érdeklődését. Kifejezetten jót tesz a gördülékenységnek a váltott szemszög alkalmazása is, amelynek során úgy tűnik, mintha minden egyes újabb adalék elmesélésével az ellenfél sorsáról, a vele történtekről, az ő belső lelki-pszichikai változásairól tudnánk meg egyre többet, mintegy külsőleg narrálva a történetet. A cselekmény pörgős, fordulatos, a szerző frappánsan váltogatja a ”jelen” és a „tíz évvel korábban” idősíkjait.
Ügyesen összerakott sorozatindító regény, amelyben hál’ Istennek mindenki pszichotikus. Beteges küldetéstudatú, vallási felhangokkal spékelt messianisztikus félnótás ütközik a sértett, de nem kevésbé kattant, bosszúra szomjazó, elárult ex-baráttal.
Egynek jó, szórakoztató darab, az írónőt kedvelők számára valódi csemege, vagy éppen vízválasztó lehet, hiszen ezzel a regénnyel Victoria átlép a YA/pararomance-ból valami másba, ami szerintem sokkal jobban áll neki.
Szép fordítás, gondos, precíz szerkesztés, köszönet érte.

Nettaa0316 P>!
V. E. Schwab: Viszály

„vessz el. Vessz el És akkor nem fog érdekelni rád találnak-e valaha.”

Már akkor tudtam, hogy ez nekem való, mikor fejben összeraktam az írónő stílusát egy kis dark academia-val, és hogy itt bizony barátokból halálos ellenségek lesznek. Ebben a történetben tényleg csak antihősök vannak, pontosabban két totál elvetemült zseni. Adott az egyetemen egy izgalmas szakdolgozati téma, amihez megvan részükről a kellő megszállottság, és hajlandóak is hatalmas kockázatot vállalni. Oh, és egy olyan „barátság”, ahol érzékelhető ugyan rajongás, de már fénykorukban is a féltékenység és a bizonyítási vágy adja az igazi dinamikát. És én ezt imádtam!

Egyértelmű volt, hogy kinek drukkolok ebben a körben, de mégis, maga a viszály volt a kedvencem, amihez mindketten kellettek. Victor már az újraírós szenvedélyével belopta magát a szívembe, és nagyon tetszett a dolog jelképessége is. Eli az őrületbe kergetett az önigazolásával, de mégis volt a kisugárzásában valami, ami vonzott. A mellékszereplők, a képességek mind érdekesek és kidolgozottak. Zseniális a felépítés, működött a hangulatteremtés, a visszaszámlálásnak pedig az egyre pörgősebb fejezetekkel sikerült annyira felfokozni a feszültséget a finálé előtt, hogy képtelenség volt letenni. Őrült egy játszma, és én élvezettel vesztem el benne.

2 hozzászólás
Naiva P>!
V. E. Schwab: Viszály

Olvastam már mást is az írónőtől, de ez is hihetetlenül tetszett. Csak a tőle megszokott módon bele kell lendülni a történetébe. Magyarán el kell jutni legalább a 100. oldalig és azután letehetetlenné válik a könyv. Utána nem kell sokat várni az izgalmas fordulatokra. Egyszerűen tudnom kellett, mi történik, miért történik, mi fog történni…etc.
Meglehet, néha úgy éreztem, (ha olvasni nem is, de) mintha láttam már hasonlót filmben. Csak néhány, ami kapásból az eszembe jutott. spoiler
Mégis eredetinek éreztem a történetet. Fogalmam sincs, honnan van az írónőnek ennyi ötlete, de a megvalósítás nagyon ügyes. Úgy ír, hogy az egész történet megelevenedik az olvasó előtt, akár egy film. Szerintem ahhoz kétség sem férhet, hogy V. E. Schwab nagyon ügyesen ír, de a fordítói munka is dicséretet érdemel. Nem győzöm hangoztatni, mennyire fontos egy könyvnél a szereplők szerethetősége. Nos, az itt, ennél a könyvnél elmaradt. Talán egyedül a kis Sydney-t és a látszatra nagy mamlasz Mitch-t kedveltem, pedig nem ők voltak a főszereplők.
A főszereplők ugyan nem voltak szerethetőek, de összetett, érdekes, árnyalt karakterek voltak, akik még az egyetemi éveikben a legjobb barátok voltak. Egészen addig, amíg egy szakdolgozati tanulmány ezt meg nem változtatta.
Eli olyan képességre tett szert, amely nem volt önmagán kívül senki másra nagy hatással, Victor képességre pedig bárkire veszélyt jelentett.
Az tetszett a legjobban, hogy ez a könyv nem szuperhősökről szólt. Ebben a könyvben nincsenek hősök, csak antihősök. Lényegében szuperhatalmú emberekről és azokról a morális szakadékról, amely elválasztotta őket – érzelmileg, erkölcsileg, lelkileg – a hétköznapi emberekétől. Victor és Eli a maguk módján lenyűgöző karakterek voltak, de még a mellékszereplők is. Egyedi, ámulatba ejtő képességeikkel olyan kapcsolatot sikerült teremteniük, hogy nem mostanában fogom őket elfelejteni.

1 hozzászólás
bemese05 P>!
V. E. Schwab: Viszály

Nehéz megírni ezt az értékelést, egy ideje már kotlok rajta :) Nem egy egyszerű könyv, a szereplők tényleg maximálisan elvetemültek! Nagyon találó a sorozatcím!
A történet érdekes volt. Nem túl gyors lefolyású a cselekmény, de azt hiszem Schwab ezekben jeleskedik.
Nagyon sokszor ugráltunk a múltban és a jelenben, sokáig tartott míg kibogóztam, h végülis miről is szól a könyv! Utána kicsit az Egyenesen át filmben éreztem magamat egy kis Hősök sorozattal megspékelve!
Nem igazán kedveltem meg a szereplőket, egyedül talán Sydneyt, és tetszett Mitch gondoskodása és barátsága is! Maximálisan elkötelezte magát Victor mellett!
Victor és Eli tökéletes párost alkothatnának, ha nem lenne ennyire eltérő a véleményük a RendKívüliekről!
Nem lepődtem meg a könyv végén és kiváncsi vagyok, hogy hogyan alakul a szereplőink sorsa.

ggizi>!
V. E. Schwab: Viszály

Ez a könyv teljesen megvett magának. Történetileg is és az író stílusa miatt is. Nem tudtam mire számítsak, mert még nem olvastam korábban Schwabtól, de olyan meggyőző volt a kiadó a könyvet illetően, hogy nem tudtam neki ellenállni. És abszolút nem bántam meg!

Két nagyratörő egyetemista áll a középpontban, akik bár nem terveznek sok energiát ölni szakdolgozatukba, egyiküknek mégis sikerül belenyúlni a darázsfészekbe. Kutatásuk témája (pontosabban Elijé, de az örökös versengés hatására Victornak is be kellett csatlakoznia) az RK-k (RendKívüliek) voltak, először csak létezésük bizonyítása, de aztán… Olyannyira túllőnek a célon, hogy barátokból halálos ellenségekké válnak.
Nagyon tetszett, ahogy a RendKívülieket érintő részt a szerző kidolgozta és ahogy teljességgel hihetővé tette a folyamatot és a különböző képességek kialakulását. A karakterek a maguk tökéletlenségével együtt voltak érdekesek és bár a két központi figura pont nem volt annyira kedvelhető, mégis mindig volt kinek és kiért szurkolni, akármilyen felállás is volt előtérben. A történet felépítése is végig fenntartotta a feszültséget, ahogy a múlt és a jelen között váltakozott.
A végjáték pedig szerintem zseniális volt. spoiler Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a folytatásban.

K_A_Hikari I>!
V. E. Schwab: Viszály

„Számtalan ember volt szörnyűséges, és számtalan szörnyeteg ismerte meg a módját, hogyan viselkedjen emberként.”

Ritkán olvasok fantasy könyveket, olyanokat pedig még ritkábban találok, amikre azt mondom, hogy „aztabetyárjátmiértnemolvastameddig?”
Az írónőnek ezt (ismét) sikerült elérnie. Nem tudom, miért nem kértem kölcsön már hamarabb @Ashley_Redwood-tól, ugyanis ez a könyv minden várakozásomat felülmúlta.
(…)
Hasonló érzésem van, mint az írónő másik regényének befejezése után is: olvastam volna még. Mondjuk van folytatás, de ez nem vigasztal, mert magyar fordításról nincs még hír. Schwab elképesztően nagy repertoárral rendelkezik, ha új ötletek fantasztikus módon való megírásáról van szó.
Ebben a történetben pedig minden benne van, hogy ne lehessen letenni: izgalom, feszültség, titkok, vér.
Már csak egyetlen kérdésem maradt: körülöttünk ólálkodnak szörnyek, vagy bennünk?

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/09/v-e-schwab-v…

10 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
V. E. Schwab: Viszály

Remek, kivételes, lenyűgöző. Valamilyen szinten a Hősök sorozathoz, és az Egyenesen át című filmhez kapcsolnám, persze csak egy-két elem erejéig, hisz ez a könyv merőben más. Vérbeli Sci-fi thriller, amit nem lehet letenni. Teljes mértékben sablonmentes, felesleges klisék nélkül megíródott, sodró lendületű történet. Amit pedig egyszerűen imádtam, hogy a maga, sötét és komor stílusa mellett, olyan fekete humorral rendelkezett, hogy több esetben is hangosan röhögtem fel. A két idősíkkal nagyszerűen játszadozik az írónő, követhető, és nem zavaros. A könyv haladtával több karakter szemszögéből is olvashatunk egy-egy fejezetet, de ez szintén olyan jól sikerült, hogy nem érződött egy percig sem, az esetleges túlzás, vagy a túl sok érzés. Ha akarnék, se tudnék rosszat írni a Viszályról.

Egy elmélettel, egy feltevéssel kezdődött minden, később mindketten rájönnek, hogy jobb lett volna, ha itt meg is állnak. Hogyan tegyünk szert RendKívüli képességre. Így szól a kutatás. Victor megtalálja a módját, hogy mindketten RK-k legyenek, és ez nem csak a barátságuk végét jelentette, hanem Victor szabadságát is.

Teljes ajánló folytatása itt:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/19/v-e-sch…

Wee IP>!
V. E. Schwab: Viszály

„Ebben a játszmában nincsenek jó emberek” – mondta Mitch, és igaza volt. Az legalábbis biztos, hogy a Viszály szereplői sok esetben nagyobb szörnyetegek, mint amik az Egy kegyetlen dalban vannak.
Eli és Victor két igazi antihős, meglehetősen kétes morális indításokkal. Nem egy megszokott történet, az biztos.
Tetszett, de elég nehéz áradozva írni róla. Ez nem az a fajta könyv.
Még mindig tartom, hogy Schwab az egyik legizgalmasabb szerző jelenleg. Ez a regénye teljesen más hangvételű, mint a többi, nem gondoltam volna, hogy ilyet is tud.
Egy biztos: bármit is ír ez a nő, nekem kell! Lehetőleg már tegnapra, ha nem gond.

3 hozzászólás
Noro P>!
V. E. Schwab: Viszály

Az megvan, hogy ez tulajdonképpen egy Frankenstein parafrázis? Két megszállott tudós spoiler a tudomány felhasználásával szörnyeteget teremt, majd arra teszi fel az életét, hogy elpusztítsa azt. Csakhogy ezek a szörnyek ők maguk: egymásban, illetve az egymásnak adott különleges képességekben látják a természet megcsúfolását.
(A szerző twitter-oldalán tagadja ezt az értelmezést, de ez már az ő baja :D)

Akár tudományos, akár misztikus magyarázatot keresünk az eseményekre, a könyv középpontjában a különleges képességek pszichológiai következményei állnak. A Viszály arra a hipotézisre épül, hogy az ember testi és lelki állapota összefonódik: az első megváltoztatása elkerülhetetlenül a második eltorzulásához vezet. Ha a tested más szabályoknak kezd engedelmeskedni, eltávolodsz a közönséges emberektől, kívülállóvá válsz, rosszabb esetben szociopatává. Magyarázhatod ezt a hormonális egyensúly felbomlásával, az emberben kialakult ösztönök érvényt vesztésével, a hatalom korrumpáló hatásával, vagy azzal, hogy kiszakítottak egy darabot a lelkedből: a lényeg, hogy bolondokházában volna a helyed. Minderre a szerző egy következetes és izgalmas sztorit húzott fel.

4 hozzászólás
Bernie21 P>!
V. E. Schwab: Viszály

Közösen olvastuk @Zyta88-cal és mindkettőnknek első olvasás volt Schwab-tól :) Bevallom, Addie engem soha nem mozgatott meg túlzottan off, de mindenképp meg szerettem volna ismerkedni a műveivel, és ez elég érdekesnek tűnt, pedig nem ez a fő érdeklődési köröm off :D
Nekem kicsit Egyenesen át mixelve az X-mennel off érzésem volt.
Először is, ez tényleg, igazi antihős – sztori. Mindkét srác bővében van a negatív tulajdonságoknak és elég önzőek az indokaik. Én mégis szimpatizáltam Victorral, szerintem nagyon jól megírt karakter. Tetszik az írói stílus is, elég erősen lélektani és elgondolkodtató. Váltakozó idősíkban, és a végén nem csak a két fiú szemszögéből bontakozik ki a cselekmény, ami így nagyon jól felépített.
Elit elejétől a végéig utáltam, pont az a fajta személy, akit eleve nem csípek: irányítás- és hatalommániás, lelkiismeret-nélküli és önző, aki csak önmagát látja. Mondanám, hogy Serenával nagyon jó párost alkottak, de igazából csak egymás egyébként is negatív tulajdonságait erősítették fel. De az ő párosuk nagyon jó a történet szempontjából. Ami Victort illeti, ő se sokkal jobb, hiszen a saját, jórészt hibás döntéseinek köszönheti azt, ami történt, vele szemben én mégis valahogy sokkal megértőbb és elfogadóbb vagyok. Nehéz ezt megindokolni, mert igazából ő is kihasználja az embereket maga körül, én mégis érzem, hogy törődik velük és érdekli a sorsuk még akkor is, ha 90%-ban a saját (önző) céljai vezérlik.
Mitch is kedvenc lett, pedig először azt gondoltam, hogy egy szürke, semmilyen szereplő, de szerintem ő Victor ellenpontja. Sydney is nagyon érdekes, ő sokban hasonlít Victorra, mármint a hátterük, és az ő kapcsolatuknak az alakulása a jövőben számomra a leginkább érdekes és kérdéses.
Összességében, jó történet, pörgős, izgalmas és egyedi cselekmény, jó karakterek. Szinte letehetetlen, főleg a második rész, a rövid fejezetekkel és a nézőpont-váltásokkal. A befejezés tulajdonképpen nem volt meglepetés, de őszintén szólva, néhány részlet azért letaglózott. Én függővégesnek mondom, mert maradt bennem pár megválaszolatlan kérdés, de igazából akár itt és így is végződhetne az egész. Egy kicsit tartok is tőle, hogy ezek után mi lesz a következő részben off, és egyfelől nagyon folytatnám és mielőbb, másfelől, tartok tőle és inkább várnék, szóval próbálom megtalálni az arany középutat :D

16 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

Mind halhatatlanok vagyunk, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Vale
Fumax KU>!

– Cellatársak voltunk – felelte Victor. – Rengeteg igazán rossz ember van a börtönökben, Syd, és nagyon kevés jó. Mitch volt az egyikük.
Puff.
Puff.
– Te a rosszak közé tartozol? – kérdezte Sydney. Tengerkék szemét pislogás nélkül meresztette Victorra. Nem volt benne biztos, hogy a válasznak lesz bármi tényleges jelentősége, de mégis úgy érezte, hogy tudnia kell.
– Egyesek oda sorolnának – felelte Victor.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mitchell Turner (Mitch) · Sydney Clarke · Victor Vale
Fumax KU>!

Victor megigazította a vállára vetett ásókat, majd óvatosan átlépett egy régi, félig a földbe süppedt sír felett. Ballonkabátja finoman hullámzott, végigsöpört a sírkövek tetején, ahogy Victor dudorászva keresztülvágott a Meriti Temetőn. A dallam szellőként szállt a sötétségben. Sydney beleborzongott, miközben túlságosan bő kabátjában, szivárványszínű leggingsében és téli csizmájában caplatott Victor mögött. Kísértetekként járták a sírkertet, mindketten szőkék voltak és szépek, ránézésre lehettek volna akár testvérek, vagy apa és lánya is. Nem voltak azok, de a hasonlóság jól jött, hiszen Victor mégsem mondhatta azt az embereknek, hogy egy esőáztatta út mentén szedte fel a lányt pár nappal korábban. Victor nem sokkal azelőtt szökött meg a börtönből. Sydneyt nem sokkal azelőtt lőtték meg. Mintha a végzet hozta volna őket össze. Valójában Victor egyedül Sydney miatt kezdett el hinni a végzetben.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Clarke · Victor Vale
Nettaa0316 P>!

A sorsfordító pillanatok nem mindig nyilvánvalóak.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Vale
2 hozzászólás
Fumax KU>!

– A börtönnel kapcsolatban… szabadon engedtek? – kérdezte halkan Sydney.
Puff.
Victor beleállította az ásót a földbe, és felnézett a lányra. Majd elmosolyodott, amiről Sydneynek már feltűnt, milyen gyakran csinálja, mielőtt hazugság hagyná el a száját.
– Hát persze.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Clarke · Victor Vale
Nettaa0316 P>!

Hinni akarok benne, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hogy mi magunk többek lehetünk. A francba is, hősökké válhatunk!

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Vale
Naiva P>!

– Ha senki sem ért, az általában azt jelenti, hogy tévedsz.

380. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Vale
BlairRavenscar>!

– Honnan a pokolból került elő az a kutya? – kérdezte Mitch.
– Megtarthatom – mondta Sydney.
– Az ott vér?
– Agyonlőttem – mondta Victor, miközben a papírjai között keresgélt.
– Miért tennél ilyet? – csukta le Mitch a laptopot.
– Mert döglődött.
– Akkor meg miért nem döglött?
– Mert Sydney visszahozta.

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mitchell Turner (Mitch) · Sydney Clarke · Victor Vale
BlairRavenscar>!

– Nem Sydney – mondta. – Azt szeretném, ha itt maradnál.
– Miért? – kérdezett vissza a lány.
– Mert azt hiszed, én nem vagyok rossz ember – felelte Victor. – És ezen nem szeretnék változtatni.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Clarke · Victor Vale
manami P>!

– „Időt kell szánnod a fontos dolgokra – idézte –, azokra, amelyek meghatároznak téged: a szenvedélyedre, a fejlődésedre, a tolladra. Vedd a kezedbe, és írd a saját történetedet.”
Eli felvonta a szemöldökét, egy hosszúra nyúló pillanatig csak bámulta Victort.
– Ez borzalmas.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eliot Cardale (Eli) · Victor Vale

A sorozat következő kötete

Az elvetemültek sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Aimee Agresti: Megbűvölve
Kenneth Oppel: Ébressz fel újra!
Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Naomi Novik: A végzet iskolája
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály
Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny