Megjelenésének várható időpontja: 2023. március 1.

The ​Invisible Life of Addie LaRue 100 csillagozás

V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

In ​the vein of The Time Traveler's Wife and Life After Life, The Invisible Life of Addie LaRue is New York Times bestselling author V. E. Schwab's genre-defying tour de force.

When Addie La Rue makes a pact with the devil, she trades her soul for immortality. But there's always a price – the devil takes away her place in the world, cursing her to be forgotten by everyone.

Addie flees her tiny home town in 18th-Century France, beginning a journey that takes her across the world, learning to live a life where no one remembers her and everything she owns is lost and broken. Existing only as a muse for artists throughout history, she learns to fall in love anew every single day.

Her only companion on this journey is her dark devil with hypnotic green eyes, who visits her each year on the anniversary of their deal. Alone in the world, Addie has no choice but to confront him, to understand him, maybe to beat him.

Until one day, in a second hand bookshop… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Titan Books, London, 2023
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781789098754 · Megjelenés időpontja: 2023. március 14.
>!
Titan Books, London, 2023
puhatáblás · ISBN: 9781785658198 · Megjelenés időpontja: 2023. március 1.
>!
Titan Books, London, 2022
546 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781803364186

16 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Addie LaRue · Luc · Henry Strauss


Kedvencelte 36

Most olvassa 13

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 120


Kiemelt értékelések

csfannie P>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

"Ahogy befejeztem a könyvet, már le is ültem megírni az értékelést róla, pedig ilyet kifejezetten ritkán csinálok. Annyian istenítették ezt a könyvet, hogy tudtam, nekem is el kell olvasnom, pedig nem vagyok nagy V. E. Schwab rajongó. A rengeteg pozitív ajánlás mellett a fülszöveg és a borító végérvényesen meghozta a kedvemet Addie történetéhez, és hónapokig ácsingóztam utána, míg végre sikerült beszereznem. Mondanom sem kell, nagyon örültem neki, olyannyira, hogy igyekeztem mindent félrerakni azért, hogy azonnal elkezdhessem olvasni.
Na, hát ez egyáltalán nem volt olyan egyszerű olvasmány, mint amennyire gondoltam. Ez nem tipikusan az a könyv, ami elé leültem, és egyhuzamban kiolvastam. Időre volt szükségem ahhoz, hogy belerázódjak, egyrészt azért, mert viszonylag kevés angol nyelvű könyvet olvasok – viszont nagy örömömre egyszer sem kellett a fordítóra támaszkodnom –, másrészt a cselekmény miatt is. Végtelenül sajnáltam Addie-t, és annyira belemerültem az életébe, hogy elkezdtem teljesen átérezni azt a bizonytalanságot és szomorúságot, amin ő nap mint nap keresztül ment háromszáz éven át. Néha-néha felbukkant egy reménysugár, ami örömre adott okot, de hamarosan mind tovaszállt, kivéve egyet, aki nem más, mint Henry, hiszen ő kivételesen emlékszik Addie-re, ráadásul pont ugyanolyan elveszett, mint a lány.
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit érzek konkrétan, mert túl sok mindent érzek egyszerre. Valahogy a zsigereimben éreztem, hogy ennek bizony nem lesz rózsaszín, habos-babos happy end a vége, mégis bíztam benne, de tulajdonképpen nem csalódtam a befejezésben. Schwab stílusa lenyűgöző, gyönyörűen ír, és habár néhol kicsit lassú a cselekmény, ez csak segít abban, hogy Addie karaktere kibontakozzon és felépüljön. Megszerettem ezt a történetet, és bízom benne, hogy hamarosan a magyarul olvasó molyok is belevethetik magukat V. E. Schwab remekművébe. :)"

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/04/v-e-schwab-i…

2 hozzászólás
anemona P>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Első olvasásom a szerzőtől, és szerintem teljesen rendben volt. Jó a stílusa, érdekes a témaválasztás. Talán lehetett volna valamivel rövidebb, de ez azért nem olyan nagy hibája.
Két oka van, hogy hihetetlenül vegyes érzéseim vannak: általában nyomasztónak találtam, és nem mondhatom, hogy sikerült megkedvelni Addie-t.
Az elsőt kifejtve: életünk mélypontján megjelenik a gonosz/démon/Luc, és tálcán kínálja, amire legjobban vágysz, a lelkedért cserébe. Hogy lehet ilyenkor jó döntést hozni? Gyengeség-e elfogadni? Álszent vagyok-e, ha elnézve a szereplő későbbi kínlódását, azt gondolom, úgy kell neki? Az engem ért sérelmek feljogosítanak-e arra, hogy másoknak bármilyen (akár a legapróbb) módon kárt okozzak? Ezeket súlyos kérdéseknek tartom, és nem igazán azt láttam, hogy főhősnőnk bővelkedett a helyes válaszokban.
És innen tovább a másodikat kifejtve: sok tekintetben szimpatizáltam Addie helyzetével, ám magához a karakterhez nem kerültem közel, nem feltétlenül tetszett a személyisége. Sokat változott Henry érkezésével, de mindig jött egy olyan mondat, ami engem visszavetett a kedvelésében. spoiler
Voltak jó Luc-Addie párbeszédek, valóban fontos gondolatok, nagy igazságok kerültek megfogalmazásra, csak épp olyanok szájába adta őket Victoria, akiktől nem tudom csak úgy elfogadni. Nem az volt a benyomásom, hogy egyiküknél is egyenes arányosságban lett volna az eltelt évek száma a lélek nagyságával, fejlődésével.
A tartalommal kapcsolatos kavargó érzelmeim viszont tényleg nem azt jelentik, hogy rossz lenne a könyv. Sőt, lehet gondolkodni, mérlegelni, átértékelni, amiért hatalmas piros pont.

SzRéka P>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Ez a könyv annyira különleges – valószínűleg nem is fogja felülmúlni egyik történet sem, amit a közeljövőben olvasnék. És nehezen jönnek a szavak, pedig annyi mindent írnék. Az biztos, hogy élményben gazdag, ötletes, izgalmas, érzelmes és egyedi, de hogy ne legyen teljes ömlengés az értékelés, megjegyezném, párszor untam a történelmi részeket. A 18. század nem teljesen tetszett, bár azért Remy karakterét kiemelném, őt tudtam szeretni. A 19. század már jobb volt, a 20. pedig rövidebb ideig kapott szerepet, viszont az előzőeknél hamarabb megtetszett. Luc is többször jelent meg, a kapcsolata Addie-val mindig tartogatott valamilyen meglepetést, és itt ültette el az írónő bennem az első gondolatát annak, hogy milyenek lennének ők ketten együtt. Néha shippeltem őket, aztán Luc visszatért a természetes seggfej viselkedéséhez, és akkor kiborult párszor a bili. De kétségkívül imádtam Lucot már csak azért is, mert tudtam őt egyszerre vagy éppen felváltva szeretni és utálni. Elgondolkodtatott a karaktere, meg úgy általánosságban a könyv is, és ezt nem gyakran érik el az olvasmányaim. :)
A 21. század vált a kedvencemmé, egyrészt amiatt, mert otthonos és ismerős volt, ami az előtte lévő történelmi eseményekről nyilván nem mondható el. A másik ok természetesen Henry. Sam is aranyos szereplő, Henry azonban felejthetetlenné tette a történetet. Minden, amit átélt, minden, amit gondolt teljesen érthető volt számomra is, és ilyen szempontból tökéletesen azonosulni tudtam vele. Ez a közelség, amit éreztem iránta, közelebb hozta hozzám Addie-val együtt a könyvet. A keserédes megoldás inkább elszomorított, de az utolsó fejezetek, ha az elsőkhöz hasonlítom őket, tökéletesek lettek.
Első olvasásom volt az írónőtől – úgy érzem ideje lesz megismerkednem a többi regényével is. Ha közel hasonló élményt fognak nyújtani, én már elégedett leszek. :)

I remember you.

6 hozzászólás
polite_menace>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Könnycsatornáim küldik üdvözletüket. (also, Henry személyében egy újabb olyan karaktert találtam, akiben 100%-osan látom magam)

tamaa_ra>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

V. E. Schwab könyveit azért szeretem, mert mindig képes egyedi világokat alkotni, akár a mi létező világunkból is. Ezúttal is sikerült úgy beleszőnie a fantasy elemeket a történetbe, hogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy nagyon elütnének. Vagyis arra gondolok, hogy teljesen elképzelhetően alakította ki.
Addie kalandjai az 1690-es évek végén kezdőnek Villon-sur-Sarthe-ban, amikor 7 éves. Az édesapja fafaragással foglalkozik, és ez az első alkalom, hogy a kislány is vele tartson Le Mans-ba, ami nagyon elnyerte a tetszését. Majd az elkövetkezendő hat évben is az édesapjával tart. Eközben megismerkedik Estele-lel, aki mesél neki az istenekről. A nőt a többség őrültnek tart, hogy hisz az istenekben, és rendszeresen imádkozik hozzájuk. Ő az, aki figyelmezteti Addie-t arra is, hogy az istenek nem kedvesek és könyörületesek, és semmiképpen ne imádkozzon olyan istenekhez, akik sötétedés után válaszolnak. Ahogy telnek az évek, és Addie idősödik, egyre közeleg a pillanat, hogy férjhez adják. Ő viszont szeretne független lenni és felfedezni a világot. Nem akar senkihez sem tartozni. És pontosan ez indítja el a lavinát.
A másik szál a jelenben játszódik, 2014-ben New Yorkban, ahol Addie már több, mint 300 éves. Sok mindent látott már a világból, sok dolgot megélt, jót és rosszat egyaránt, de még mindig rosszul viseli néha, hogy az emberek csak úgy elfelejtik, amint kikerül a szemük elől. Továbbra sincsen semmije, csak az aktuális ruhája, és igyekszik magának minden este valami trükkel legalább tetőt találni a feje fölé. Egészen addig, amíg nem találkozik Henry-vel.

Addie karaktere nagyon kidolgozott volt. Egyrészt erős és független nő volt, akit sok sérelem és tragédia ért, mégsem adja fel. Másrészt viszont kedves és szerethető, akinek a legnagyobb vágya, hogy valaki végre emlékezzen rá. 300 év nyilván nem múlt el nyomtalanul, és kénytelen volt megtanulni átverni az embereket és lopni, ami számára már természetesnek tűnt, de én más megoldást, akármilyen erkölcstelenek is ezek, nem tudtam volna kitalálni. Szerettem benne, hogy képes volt viszonylag önmaga maradni, és meglehetősen bölcs gondolkodása volt. Amikor megismerkedett Henry-vel teljesen letaglózta, hogy a férfi tényleg emlékezett rá azután is, hogy becsukódott mögötte az ajtó. Ilyen sohasem történt vele korábban és félelemmel vegyes várakozás töltötte el, hogy találkozzon újra a férfival. Nyilvánvalóan sok emberrel megismerkedett az évek alatt így vagy úgy. Voltak férfiak, akikkel már szinte kapcsolata is volt mondhatni, mégis összetört szívvel állt tovább, mert akárhogyan próbálkozott mély benyomást tenni rájuk, mindegyik elfelejtette.

Henry Addie-hez hasonlóan el volt veszve kissé a világban. Nem tudta, hogy mit szeretne kezdeni az életével. Egyszerűen túl nagy volt rajta a nyomás a szülők és barátok irányából is. Ennek ellenére igyekezett helytállni, bár mint kiderült nem mindig ment ez egyszerűen. A kapcsolata Addie-vel szerintem egyértelműen üdítő volt. Voltak boldog időszakok, veszekedések, de nem volt tele nagy és felesleges drámázással, hanem éretten kezelték a szituációkat. Henry titka viszont eléggé megdöbbentett. Nem igazán számítottam ilyesmi fordulatra, bár néha motoszkált a fejemben hasonló gondolat, mégis meglepetésként ért.

Luc pedig… Estele leírása az istenekről teljesen jól visszaadja Luc személyiségét. Hiába van ki tudja mióta az emberek között, egyszerűen nem érti őket, valószínűleg nem is érdeklik őt. Ravasz, mondhatni gonosz szereplő, aki igyekezett minél jobban megtörni Addie-t. Néha a látogatásaival büntette, néha azok hiányával. Minden esetre nem lehet rá azt mondani, hogy nem próbált meg szinte mindent. Ennek ellenére valahogy mégis megfogott a karaktere és nem tudtam utálni.

A könyv végig két idősíkon halad, Addie visszaemlékezése és a jelen között, ahol megismerkedik Henry-vel. Számomra érdekes volt, hogy ennyire vegyesen voltak a „fejezetek”, mert ezáltal lett árnyaltabb a történet és a főszereplőnk karaktere is. Ami tetszett, hogy több városon keresztül játszódik a történet, és mindenhonnan több eseményt kapunk, ami meghatározta Addie életét, nem csak átszáguldunk rajtuk.
Maga a befejezés viszont nem lett teljesen lezárva. Olyan érzésem volt, hogy V. E. Schwab direkt hagyta ennyire képlékenynek, hogy az olvasó dönthessen, hogyan ér véget. Mindenképpen gondolkozásra ösztönöz szerintem, és ez kifejezetten elnyerte a tetszésemet. Sokkal jobban illett ide, mintha megmondta volna, hogyan ér véget Addie története.

Összességében én csak ajánlani tudom ezt a regényt. Viszont arra azért szerintem érdemes gondolni, hogy a szó szoros értelmében nem eseménydús. Senki ne várjon a fantasy történetekre jellemző hatalmas csavarokat és pörgős cselekményt. Nem is illene bele. Inkább egy leíróbb kellemes, érzelmes és elgondolkodtató olvasmány.

„I remember you.”

AmelieRichtfox>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Nagyon régóta halogattam már ennek a könyvnek az olvasását. Leginkább a nagy rajongás tántorított el, ami körülveszi megjelenése óta. Így, a befejezés után viszont azt kell mondanom, hogy tényleg megéri elolvasni.
Az írásmód gyönyörű, bár a történet folyása számomra kissé lassú volt. Maga a tartalom nagyon érdekes, ahogy az írónő évszázadokon keresztül repíti az olvasót, jelenből visszaugrik a múltba, különböző helyszíneket és társadalmakat tár fel, mindezt úgy, hogy továbbra is tisztán követhető az események folyása.
Az érzelmekkel telített sorok, az ötletek és benyomások emlékek helyett, számomra kicsit az impresszionizmust idézi a mű. A végső befejezés, a valódi emlék olyan szál, amire nem számítottam volna soha. S az ígéret az utolsó mondatokban, amely szinte folytatásért kiált, de ugyanakkor mégsem, mert képes megelégedni ennyivel is az olvasó.
Az egyik legszebb könyv, amit valaha olvastam.

Beatrice8 P>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

„Being forgotten, she thinks, is a bit like going mad. You begin to wonder what is real, if you are real. After all, how can a thing be real if it cannot be remembered?”

Névnapomra kaptam a könyvet mamáéktól és nagyon el akartam olvasni… vagy egy évig. Aztán, amikor már magyarul is megjelent, mindenki olvasta és imádta én meg még mindig nem olvastam el, elszégyelltem magam és nekiálltam. Hát nem volt egy könnyű menet. Nem akartam felcibálni magammal Pestre, szóval sokáig is tartott az olvasása, meg igazából nagyon nehéz is volt. Nem tudom mégis miért gondoltam, hogy ez bármennyivel is kevésbé lesz fájdalmas, mint az írónő többi könyve. Jóformán az Egy kegyetlen dal szintjén volt szomorúságát tekintve. Az első pár száz oldalon azért forgattam a lapokat, hogy végre elérjek a fülszöveg ígérte fordulathoz és igyekeztem az elvárásaimat lejjebb vinni, de még így is aggódtam és igazából volt miért. Cseppet lassú a történet. Úgy értve, hogy naaagyon. Nem unalmas, nem érzed azt, hogy na, történjen már valami, itt semmi érdekes nincs inkább lerakom. Viszont annyira átlengi az egész könyvet valami nagyon mélyről jövő, exisztenciális fájdalom, hogy érzelmi kínzás az egész és nem lesz jobb! Nem történnek szigorúan véve hatalmas, meglepetésszerű tragédiák, ez a könyv csak egyszerűen fááááj. Nem a rossz értelemben, de én nem kimondottan szeretem, ha huzamosabb ideig bárhogyan is szenvedést kell látnom és éreznem. Ha azonnal a könyv befejezése után írtam volna ezt az értékelést, ami már akkor is lehetetlenségnek tűnt, talán kedvezőbben írok róla, mert akkor éppen nagyon megkönnyebbültem, hogy végre befejeztem és ez az érzés megszépítette a könyvet is. Feltűnt, hogy szerintem a legtöbb értékelésemben megállapítom, hogy ez vagy az a könyv szórakoztató volt, főleg, ha tényleg tetszett. Ez a pont is eljött, kérem szépen, ez a könyv MINDEN csak nem szórakoztató! Mindezek ellenére én nem mondhatom, hogy ez a könyv ne tetszett volna.
Az írónő stílusa és az ötletei továbbra is viszik a prímet. :)) Az alapfelállás, már a fülszövegen is jól hangzott és bár a valóság fájdalmasabb volt, mint vártam, de az ötlet attól még remek és a kivitelezés is, most nem tehet róla szegény, hogy nem a legolvasóbarátabb a hangulata. A stílus viszont fenomenális, mint mindig. Eléri, hogy akkor is olvasd tovább, ha már inkább a falat kaparnád, köszönöd szépen.

"There are nights when she cannot sleep, moments when she lies awake and dreams of dying.
But then she wakes, and sees the pink and orange dawn against the clouds, or hears the lament of a lone fiddle, the music and the melody, and remembers there is such beauty in the world."

Aztán ott volt az egész könyvnek az üzenete(legalábbis számomra, nyilván mások mást tarthatnak annak), hogy bármennyi rengeteg bánat ér is, az élet apró és átmeneti örömeiért is megéri élni. Ahogy leírja, hogy Addienek mennyi szenvedésen kellett átmennie az első éveiben, hogy sokszor már-már feladta volna, mert megalázták, semmije nem volt, senkije nem volt és egyedül volt ebben a hatalmas világban, de aztán megjegyzi, hogy látott egy oroszlánt, hóesést, rózsaablakokat Párizsban, kiszabadult a faluból, ahol született és az lett volna a sorsa, hogy meg is haljon.

"Déjà vu. Déjà su. Déjà vécu.
Already seen. Already known. Already lived."

Henry… Nem is tudom melyikőjük szemszöge fájt jobban, őszintén. Az elején úgy nézett ki az övé laza lesz. Aha, meg ahogy azt a Móricka elképzelte. Amikor végre beleláttunk a lelkébe, a gondolataiba… hát nem csillámpónik és szivárvány. Ő bizonyos szempontból Addie ellentéte. Ő nem volt bezárva, szabad volt, lehetett volna bármi és, mint sokan manapság pont ebbe a rengeteg választási lehetőségbe őrült bele. Könnyű vele azonosulni.
Ez a történet nem szép. Az írónő a gyönyörű leírásaival és szívbemarkoló és felemelő gondolataival igyekszik (sikeresen) ellensúlyozni, hogy mennyire nem szép is mindez. Ahh, a gondolatok. Abból aztán van bőven az egyik igazabb mint a másik és felváltva döngölnek a földbe és erősítenek meg lelkileg.
A végére, meg igazából a könyv egészére, leginkább a „terrific” angol kifejezést tudom használni, sajnos nem találtam magyarul olyan szót, ami ehhez hasonlóan egyszerre fejezné ki, hogy rémes és hogy zseniális. Tudjátok mit? Az írónő legtöbb könyvét is remekül leírja ez a szó, de mivel eddig ez játszódott leginkább itt és most az eddigi olvasmányaim közül az írónőtől (kivéve a Viszály, de az mááás), ez fájt a legjobban.
Összességében ez egy meglepően nehéz olvasmány volt, hogy őszinte legyek. Annyi szomorúság volt benne, de mégis feltűntek az élet apró örömei, mélységesen emberi volt, pedig kicsi részben ez is fantasy. Naaagyon kimerítő volt, de a francba is, megérte!
Erre mégis mennyi csillagot adjak?

Demise P>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Oh, Addie.
Szabad akartál lenni és nagy árat fizettél érte.
323 évvel később társat találtál a magányos úton.
Mert mire jó az örökké, ha nincs kivel eltölteni? Vágyunk a halhatatlanságra, de ez egy magányos lét. Mert minden mulandó, az emberek, a növények, az állatok. Ez az élet körforgása, ha felülkerekedsz rajta, nem lesz kivel megosztanod.
Addie fiatal volt, amikor eladta a lelkét tetszőleges mennyiségű időért és szabadságért cserébe. Azonban devil lives in the details, mi kell a szabadsághoz? Aki tanult közgazdaságtant, ismeri a Maslow piramist. Ha azt egy az egyben kivonod a képletből, megszabadulsz minden kötöttségtől. Nincs szükséged földi javakra, nincsenek szükségleteid, nem függsz senkitől. Nincs szükséged pénzre, nem kell dolgoznod. Jól hangzik nem? Persze, de nincs otthonod, nincs családod és nincsenek barátaid.
Ahhoz, hogy szabad lehess, nem emlékezhetnek rád. Ha minden szabályt fel akarsz rúgni, akkor nem bukhatsz le.
Devil lives in the details. Addie szabadságot kért, nem szabott feltételeket. Meg is kapta, 5 percnél tovább senki nem emlékszik rá, az igazi nevét, a történetet nem tudja leírni, sem elmondani senkinek.
Belegondoltatok már, hogy mennyire szükségünk van arra, hogy emlékezzenek ránk? Ahhoz, hogy lakást bérelj/vásárolj, emberi kapcsolatai legyenek, a boltban, ha vásárolsz, stb. Felébredsz reggel más lakásában, aki nem emlékszik rá, hogy kerültél oda, pedig már legalább tizenötször találkoztatok. Bemész a próbafülkébe és mire kijössz az eladó már nem emlékszik rád.
El tudjátok képzelni, hogy 300+ év után mit jelent azt hallani, hogy I remember you.?
A történet egyik része szívszorító és nyomasztó. Majd összetör, amikor az ördög újra megjelenik, mert a játékszabályokat ő írja.
Nem igazán tudok többet írni spoiler nélkül. Ha a könyvet pár szóban kellene jellemezni, vegyes gondolataim lennének. Reménytelenség. Kitartás. Remény. Szerelem. Fájdalom. Önfeláldozás.
Nagyon különleges a hangulata, ez nem az a mű, amit többször elolvas az ember. Megrág és kiköp, aztán otthagy zokogni.
off

Darkness>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Le magnific.

Victoria Schwab mint mindig, most is nemes egyszerűséggel fogott egy páratlan alapkoncepciót és azt egy nagyon jó történetté alakította.

Sose hittem volna, hogy ezzel kezdem az értékelést, de ez egy tipikus őszi könyv volt. Sose szoktam szezonálisan olvasni, de ha valaki igen, akkor ezt illessze oda az őszi olvasmánylistájára. Maga az elmúlás gondolata, ami körülölel a könyvet, a melankolikus írásmód és a borongós hangulata nagyon passzol az őszhöz.

A második dolog, ami nálam nem igazán szokott előtérben lenni az olvasmányaimnál, az a szerelmi szál. Ízlések és pofonok, de nekem a történetben megjelenő szerelmi kapcsolat példaértékű. Egyszerűen nincs dráma. Értitek? Úgy lett érdekfeszítő a szerintem inkább romantikus, mintsem fantasy történet, hogy nincs benne szerelmi dráma. Egy teljesen szokványos kapcsolat kibontakozásának lehetünk szemtanúi. Naturalisztikus ábrázolás egy minden értelemben rendhagyó szituációban.

Nem akarok csöpögős lenni, mert engem sose a szerelmi szál köt le egy fantasy történetben, de I’m obsessed with this. A szex jelenetek nem túlírtak, szóval, aki a guilty pleasure faktorát elégítené ki fantasy környezetben, az evezzen más vizekre.

Jogosan gondolhatja az ember, hogy milyen Schwab könyv az, amiben nincs kiterjesztett fantasy elemrendszer. Egy fantasy elem van, ami az egész könyvet meghatározza, ez pedig Addie spoiler átka. Na, nem a tipikus Csipkerózsikás, hanem valami sokkal realisztikusabb és jobban átgondolt.

Addie egyszerűen szabad szeretne lenni. Nem szeretné, ha a szülei vagy mások egyéb dolgokat erőltetnének rá. Nem szeretne fél tucat gyereket szülni és aztán úgy leélni az életét, hogy a világ nem bontakozott ki előtte. Végső kétségbeesésében alkut köt magával az ördöggel. Azonban ennek komoly ára van, amit már az első pillanatoktól bán, hogy megfizetett.

Ahogy már említettem, nem egy akciódús regény. De tényleg, az utolsó 60-70 oldalon indul meg a bonyodalom. A történet lassú lefolyású és elgondolkodtató. Én úgy gondolom, mindenki került vagy kerülhet olyan életérzésbe, mint Addie vagy Henry. Amit akarnak, azok olyan dolgok, amiknek hiányát magunkon is érezhetjük és néha mi is szeretnénk, hogy máshogy legyen. Számomra ez hozta ilyen közel a történetet.

A szereplőkre azt mondanám, hogy alapvetően átlagosak. Semmi radikális nincs bennük, de ami a legfontosabb, hogy nem hisztiznek és nem buták. Igen, manapság ez egy megemlítendő dolog, mert sajnos túlszaporodtak az életképtelen főszereplők. Egyszerű fiatal felnőttek, akik keresik magukat a világban. Hibát követnek el, majd számolnak a következményekkel. Ezáltal előtérbe kerül a regény bűn és bűnhődés pillére.

A 20-as éveikben gyakran előfordul, hogy egyfajta (ahogy az írónő fogalmazott) quarter-life crisis üti fel a fejét. Elbizonytalanodunk, hogy mit is szeretnénk elérni az életben, mit szeretnénk csinálni. Azt érezzük, hogy sose leszünk jók másoknak, nem tudunk megfelelni szüleink, barátaink elvárásainak. Ezt érzik a szereplőink is.

Luc és Addie ’meg nem alkuvása’ az egész történeten keresztül tart. Jó volt látni egy makacs, ragaszkodó főszereplőt, aki már csak azért sem hagyja magát. Az meg kifejezetten tetszett, hogy Luc idegeire ment.

Az egyetlen negatívum, amit meg tudok említeni az a sok LMBTQ content volt a könyv közepében, Henry részeinél. Ne értsétek félre, nincs bajom az LMBTQ tartalommal. Csupán az volt az érzésem, mikor egy Netflix sorit nézek, hogy too much és egyáltalán nem indokolt, csak egy adott nézőközönséget próbálnak bevonzani velük a készítők. Nem vészes, de komolyan, Henry baráti társaságában szinte nincs heteroszexuális. xd Továbbá meg kell jegyeznem, hogy a Addie és Henry spoiler

A történetvezetés nagyon hasonló a Vicious időbeli feldarabolásából. Én imádom az ilyen könyveket. Szeretem, mikor nem csak egy bizonyos ponton napvilágra kerülnek a múlt történései, hanem azt az írónő szépen csepegteti párhuzamosan a jelennel az olvasónak.

Egy kicsit visszacsatolnék az alapkoncepcióhoz és általánosságban beszélnék Schwab világfelépítéséről.

Ugye fantasy-ként van beharangozva, de feltűnően kevés a fantasy elem a könyvön belül. Ez azért is érdekes számomra, mert a bivalyerős fantasy írónő Schwab most csak az alaphelyzet megteremtésére használja ezeket a tényezőket, amelyek aztán egy tömény romantikus sztori burkolására kerülnek felhasználásra.

Ez nekem azért volt furcsa, mert nem ezt szoktam meg az írónőtől. Pont az ellenkezőjét. Minden más (szerelmi szál, barátság, család) másodlagos és inkább a fantasy részére helyezi rá a hangsúlyt. A Vicious egész végig a EO témát boncolgatta, az Egy sötétebb mágia pedig a Londonok közötti viszályt dolgozza fel. Tagadhatatlan, hogy itt viszont a szerelmi szálon volt a hangsúly.

Na és most kicsit spoileresen belemerülnék a történetbe és leginkább a végébe:

spoiler

Nagyon tetszett, hogy ilyen spoiler lett a vége. Nekem ez így lett jól lezárva. Nagyon jókor olvastam szerintem a könyvet, nagyon magával ragadott és ajánlom mindenkinek. Ígérem, hogy teljesen más szerelmi szálat fogtok kapni, mint a legtöbb könyvben.

Én biztosan nem felejtem Addie-t és a történetét. Emlékeztetőül fel is teszem itt molyon a kedvenceim közé. ^^

2 hozzászólás
sasviki95 P>!
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue

Ezzel a könyvvel nagyon love-hate kapcsolatom lett az elmúlt pár hónap során. Amikor elkezdtem olvasni, akkor a legtöbb esetben nem szerettem volna lerakni, de amikor csak ott feküdt mellettem, akkor sokszor képtelen voltam rávenni magam, hogy kinyissam.

No de miért?

A kérdés jogos. Hiszen annyi ember szerette, annyi ember dicséri… akkor nekem miért nem feküdt? Tulajdonképpen én azóta rágom magam ezen a kérdésen, mióta 1+ hónapig nyúlt az olvasási időm.
Őszinte leszek: sokszor olyan érzésem volt, hogy ez a világhírű író oldalszámra dolgozik, és 200-250 oldalt csak a lóvé kedvéért írt bele, egyébként holtraugyanazt mesélte el vagy 6x, csak más kontextusban. Azt azért leszögezném, hogy amikor tényleg azt hittem, hogy falnak megyek az unalomtól, akkor szemszöget váltottunk, és hopp megint fellendült az olvasási kedvem.
A két főszereplőnk közül nekem csak Addie-vel voltak gondjaim. Nagyon izgi volt így olvasni a könyvet, azt azért elárulom. Persze megértem, hogy miért tette azt, ami miatt ezt az egész 500+ oldalas lavina féltéglát zúdította a világra, de attól még nem gondolnám, hogy nagyon valószerű lett volna az alapszituáció. ITT VAN A KUTYA ELÁSVA. Megvan, végre rájöttem, mi volt a bajom nekem ezzel a könyvvel: a modern időket leszámítva szerintem nulla a történelmi utánajárás. Nagy történelmi eseményekkel dobálóznak a könyvben, de a hihetősége nem sok, ami nagy kár, mert ha kicsit több háttértörténelmi tudást adott volna hozzá az írónő ehhez a történethez, akkor istenbiza most kilógna az az 5 csillag a képernyőről.

Most, hogy legalább 20 embernek vettem el a kedvét a könyvtől, akkor elmondanám, hogy visszatekintve az egészre, kifejezetten szórakoztató kis műről van itt szó. Most zárójelben hozzáteszem, hogy egy elég stresszes időszakon vagyok túl pár költözéssel, munkahelyváltással stb, szóval ez a lassú eseményszál és a folyamatos „na mi baj fog történni” érzés miatt sem haladtam olyan gyorsan ezzel a könyvvel. Azonban aranyos történet, a végét ki kellene vágni a kukába, de ha az utolsó 10 oldalt meg a középső 200-t kivesszük, akkor szerintem egy remekül kidolgozott szereplőkkel gazdagított könyvet tarthatunk a kezünkben.
Nagyon tetszett, ahogy az írónő felhasználta a létező művészeti képeket, festményeket, tárgyakat, és ezek köré épített egy-egy fejezetet, és írt hozzájuk kiszínesített történetet. Tetszett a könyv humora, be kell vallanom, többször is hangosan felnevettem. Nagyon tetszett, hogy az írónő kitalált egy motívumot spoiler, és ehhez nagyon szépen tartotta magát, egyetlen rossz szavam nem lehet ez ellen. Egyszer nem találtam hibát a rendszerben, és ez nagyon nagy szó, mert amint már említettem, nem egy rövid kis történetről beszélünk itt. Emiatt tapsvihar.

Addie története természetesen érdekes. Az alapötlet nagyon tetszik. A kivitelezéssel vannak gondjaim csak. De mindenképpen megér egy misét, ha csak egy icipicit is érdekel minket a történet :)

Jó olvasást ;)

U.I.: Ez egy Rómeo és Júlia retelling, ezen állításom mellől nem tágítok.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

sentimentalfrappe>!

Don’t you remember, she told him then, when you were nothing but shadow and smoke?
Darling, he’d said in his soft, rich way, I was the night itself.

Kapcsolódó szócikkek: Luc
sentimentalfrappe>!

„You make charms in the shape of children to keep them well in winter. You think peaches are the sweetest fruit, and that church walls are too thick for prayers to get through, and you want to be buried not beneath a stone, but in a patch of shade under a large tree.”

9 hozzászólás
sentimentalfrappe>!

“Do you know how to walk to the end of the world?”
“How?”
“One step at a time.”

polite_menace>!

„But isn't it wonderful,” she says, „to be an idea?”

320. oldal

tamaa_ra>!

Belief is a bit like gravity. Enough people believe a thing, and it becomes as solid and real as the ground beneath your feet. But when you're the only one holding on to an idea, a memory, a girl, it's hard to keep it from floating away.

sentimentalfrappe>!

This is how you live forever. Here is one day, and here is the next, and the next, and you take what you can, savor every stolen second, cling to every moment, until it’s gone.

Blue_Nadine>!

Henry loves his sister, he does. But Muriel’s always been like strong perfume.
Better in small doses. And at a distance.

5. fejezet

1 hozzászólás
fannipfeiffer>!

It is easier to be alone among so many people.

Part One Chapter XVI

csfannie P>!

“You have ruined the one thing I still had.”
“How sad, that you had only dreams.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: Marina (angol)
Rebecca Ross: The Queen's Rising
Cassandra Clare: Clockwork Prince
Gail Carriger: Blameless
Jennifer L. Armentrout: Shadows
Erin Morgenstern: The Night Circus
Rick Riordan: The Red Pyramid
Sarah J. Maas: Heir of Fire
Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
S. A. Chakraborty: The City of Brass