Gyülekező ​árnyak (Egy sötétebb mágia 2.) 60 csillagozás

V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Kell az egyik utolsó vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Barddal. Négy hónapja, hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba.
Kell álmait most baljós mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina jár az eszében. Mialatt Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi, barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik. Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak vesznie kell…

Eredeti mű: V. E. Schwab: A Gathering of Shadows

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Kossuth, Budapest, 2017
450 oldal · ISBN: 9786155755095 · Fordította: Sámi László
>!
Ventus Libro, Budapest, 2017
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535963 · Fordította: Sámi László

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Kell Maresh · Szelina Bard (Lina) · Rhy Maresh · Alucard Emery · Tieren Serense (Aven Essen) · Calla · Hastra · Holland


Kedvencelte 11

Most olvassa 12

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 134

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Maga a sztori nagyon tetszett – spoiler –, de meglepő módon nem maga az Essen Tasch eseményei vitték a prímet nálam, hanem a főbb karakterekkel történő dolgok. Vártam, hogy mikor derül ki végre valami Alucard Emery kapitányról – ugyanis ő az új kedvencem ^.^ –, és kíváncsi voltam, hogy Lina és Kell útjai mikor keresztezik újra egymást.

Ez egy letaglózó történet arról, hogy mi, emberek mennyi maszkot hordunk, hogyan igyekszünk mosoly mögé bújva eltitkolni a fájdalmainkat és milyen nehezen bízunk meg másokban. Attól, hogy ez a sorozat a mágiáról szól, még nagyon is életszagúra sikeredett.

Véres, durva, fordulatos és alig letehető regény, én bírtam volna még 500 oldalon át olvasni! Olvasás bekapcs, külvilág kikapcs – így jártam vele, ahányszor belefogtam. Imádom az egészet – a sokszínű Londokkal teli, világok között átutazós, kalandozós, királyság megmentős fandomot. ❤

Rengeteg mindenféle egyéb a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/11/ve-schwab-…

>!
Ventus Libro, Budapest, 2017
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535963 · Fordította: Sámi László
>!
wolfsteps
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Egy nem túl eredeti, de annál kedveltebb téma (sok London), elsőre szimpatikus, de nagyon béna kidolgozatlan karakterek, és egy nagyon limonádéra sikerült Trimágus Tusa. Én a fülszöveget kicserélném erre, szerintem hűségesebben visszaadná a könyvet.

Alapvetően az egész könyv langyi nyári limonádé, ez nem zavart, mert nem vártam mást tőle, mint hogy szórakoztasson. Ez megtörtént. Amint olvasni kezdtem, kizártam a külvilágot és magába szippantott. Ennek köszönhetően hajlandó lettem volna arra, hogy szemet húnyjak a rengeteg bénázáson, kidolgozatlan részeken, kihagyott opcionális csavar lehetőségeken amik feldobták volna a storyt, de már megint minden olyan kis smooth volt hogy konkrétan senkiért nem hagyott ki a szívem egyet se, mert úgyis tudtam mi lesz.
Lina a legborzasztóbb női főszereplő evör. Az író meg akart alkotni egy olyan női főhöst, aki magában hordozza az összes férfi nagyonmenő főszereplő tulajdonságot, de mellé még nő is, hogy még menőbb legyen. Juhúú. Hát sikerült összehoznia az amúgy elég tökös, de már idegesitően unalmas Lina-t.
A Rhy és Kell közti kapocs számomra kicsit érdekesebbé tette őket, az is hogy Kell szenvedett, de még mindig túl langyi ő is ahhoz hogy bármit is változtasson ezen (na erre értettem hogy mindenki full kiszámítható).
Alucard Emery volt számomra talán az egyetlen szereplő ebben a részben, akit kedveltem, nevettem rajta és kíváncsi voltam rá, hogy mit tervez a gyémántokkal kirakott kobakjában.
Emellett pedig a limonádé-Trimágus Tusáról, másnéven Elemek Viadala, csak annyit szeretnék szólni, hogy botrány volt, folyamatosan tovább akartam lapozni, és megint, semmi meglepetést vagy wow pillanatot nem hozott el számomra.

Egy könnyed, szórakoztató olvasmány, tényleg képes arra hogy magába szippantsa az olvasót és elvarázsoljon arra a röpke utazásra, vannak benne jó ötletek amivel eddig mondjuk nem találkoztam, illetve kicsit mindig az elrejtett érzelmek, maszkot viselő emberek téma körül táncol, ami nekem tetszik, de nagyjából ennyit tud és ami esetleg lehetőség rejlene benne, azt az írónő hagyja, hogy elsuhanjon mellette, kihasználatlanul.

6 hozzászólás
>!
NewL P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Az előző kötethez képest ennek a világa sokkal sötétebb, egy kicsivel jobban kidolgozott a mágia része. Nagyon élveztem a varázs párbajok leírását, az újabb szereplők bevonását a történetbe. Ami kicsit kevésbé tetszett, hogy pl. Lina karaktere egyre sekélyesebbnek tűnik, és hogy a könyvben talán egy kicsit túltengenek az érzelmek. Azért ez a rész jobban kidolgozottnak tűnik, és a fantasy vonala sokkal erősebb lett. Valamint kevesebb az üresjárat, amin unatkozni lehet.

>!
Snow_White P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Azt hiszem így előzetesen mondhatom, hogy ez a sorozat nálam 2017. év legjobbja. Ugyan körülbelül a könyv feléig abszolút megvan benne az átvezető kötetekre jellemző egy helyben toporgás, az utolsó 200 oldal viszont bőven kárpótol ezért, és egyszerűen képtelen vagyok öt csillagnál kevesebbet adni rá, annyira fantasztikusan van megírva. A világ még mindig csillagos ötös, a három srácot – Kellt, Rhyt és Alucardt – pedig még mindig imádom. A függővég viszont kiborító. Már most a falat kaparom a folytatásért. Egyértelműen hatalmas kedvenc lett ez a rész – ahogy az előző – is.

3 hozzászólás
>!
Zsazsóó 
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

A helyzet az, hogy nagyon sokat nem haladtunk a kirakóval, és így jócskán maradt még üres hely. Lehet, azért érzem így, mert ha az első könyvet nézem, ott aztán volt információ áradat, itt meg csak vegetáltunk. Olyan átvezető kötet érzetet ad, mondjuk az is igaz, hogy mindenképpen a jó féléből!!! Mert ki ne szeretné a viadalokat? Én mondjuk imádom őket, és mindig le lehet velük kötni:). Izgulni, szurkolni a kiválasztottadért. Aztán a szereplőgárda is bővült, remélem Alucard és bandája a következő részben is feltűnik majd. A vége érdekesre sikerült, szegény spoiler rendesen rájár a rúd. Kíváncsi leszek, mit is fog ebből az egészből kihozni az írónő.

>!
Bori_L P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Az első részt eléggé szerettem, na de erre olyan mérges vagyok, hogy mérgemben még azt hiszem egy plusz fél csillagot is levontam, mert az Egy sötétebb mágia után hogy lehet ilyen semmilyen, érdektelen és unalmas második részt írni, de komolyan?!

Pedig én kész lettem volna megbocsátani ennek a könyvnek egy csomó hibáját, már csak azért is, mert az olvasásakor még mindig zokni-üzemmódban működtem (sőt, még jobban, mint az első résznél). Elnéztem volna neki a másfélszeres túlírtságot, az egyértelműen és bosszantóan átvezető jelleget, ami a béna második kötetekre olyan sokszor jellemző. Simán elnéztem volna az itt még gyakrabban felbukkanó korhűtlenséget, de még az összes karakter csapnivaló bénázásait is (pedig legszívesebben mindegyiket felképeltem volna egy serpenyővel, még Linát is, sőt, főleg Linát). Még esküszöm, hogy az Indokolatlan Estélyis Jelenet mellett is elmentem volna egy-két szemöldökráncolós megjegyzéssel. Én csak azt vártam ettől a könyvtől, hogy szórakoztasson és legyen izgalmas, mint az első. Legalább majdnem annyira.

De ez a teljesen indokolatlan, béna, és rétestészta-szerű Trimágus-tusa átirat, némi cukormázzal meghintve még nekem is sok volt. Vagyis kevés. Értitek. A küzdős részeket, bevallom, átpörgettem, meg egy csomó más részt is, ahol oldalakon keresztül nem történt semmi a karakterek világmegváltó szenvedésén kívül. Az, hogy a politika is bekerült a képbe, nem javított a helyzeten, sőt még rontott is egy kicsit rajta. Az egyetlen értékelhető rész a Fehér Londonban játszódó szál volt a könyv végéig, ahol az is elvesztette az eredetiségét.* Szóval mélységesen csalódott vagyok, meg bosszús, mert kiderülhetett volna egy csomó minden, de gyakorlatilag semmi nem derült ki egy dolog kivételével, de azért ott is maradtak még kérdőjelek. Nyilván nem egy teljes körű és részletes útmutatót várnék, de a bálok, küzdelmek meg unalmas leírások helyett lehetett volna egy kicsit több szó Fekete meg Fehér Londonról. Arról nem is beszélve, hogy a pengeéles vigyor szókapcsolatot annyiszor láttam leírva, hogy egy idő után már szívesen pengét állítottam volna… valakiben, nem tudom. A harmadik részt azért még elolvasom, ha egyszer megjelenik, hátha sikerül jóvá tenni ezt a részt a befejezéssel.

*na, nem mintha olyan borzasztóan eredeti lett volna, csak a többi szálhoz képest

>!
tonks P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Sanct!
Sokáig csak pakolgattam ide-oda ezt a könyvet, mert éreztem, hogy az elvárásaim az egekben vannak – teljesen beleszerelmesedtem a V. E. Schwab teremtette világba – és azt is tudtam, hogy függővégre kell majd számítanom, azokat meg pont nem szeretem. Hülye függővégek, függővég hülyék.
A csillagozásból rögtön látszik, hogy egyáltalán nem csalódtam a könyvben. Olvastam pár kritikát, hogy „tipikus töltelék könyv”, meg „nem történik benne semmi”, „fele ennyi oldal is elég lett volna”, de én nem így látom. Egy annyira szép és jóleső világmélyítést kaptunk, hogy megemelem minden kalapom az írónő előtt, ez a része nagyon-nagyon tetszett! Különösen a mágia kezelése varázsolt el, hogy nem csak úgy van, hanem változik és létezik. Nagyon meg tudtam érteni a Rajongót, amikor erről beszélgetett Kellel. A legjobb részek a mágia és a hatalom összekapcsolódósáról szóltak.
Ami kevésbé jött be, az a történetszálak alakulása, Lina szerintem most inkább többször volt ostoba, mint bátor és ravasz, a kapitányt sokáig konkrétan utáltam spoiler és az a függővég tényleg fájdalmas. De Kell kiváló (a szívem szakadt meg érte, teljesen átéreztem a helyzetét) és a Viadal is klassz volt a maga Trimágus Tusa áthallásával. Ami a másik Londont illeti spoiler
Közel vagyok ahhoz, hogy újabb kedvenc könyvsorozatot avassak.
Ugye más is látja maga előtt ezt az egészet filmben/sorozatban?

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Mágia nélkül nagyon szürke tud lenni a világ egy poszt-Harry Potter-korban, de szerencsére itt van nekünk V.E. Schwab, aki képes arra, hogy felpezsdítse mugli-vérünket, és felejtő-bűbájt bocsásson ránk a mindennapok minden egyéb dolga iránt, miközben mi a párhuzamos Londonokban űzzük a kalandot Kell-lel és Linával. Már a trilógia második része jelent meg (a harmadikra 2018. tavaszáig kell várni, lövésem sincs, hogyan fogom addig kibírni, ide nekem a folytatást, most!), ami jobb lett mint az első, pedig az sem volt gyengus. Ezúttal nincs laca-faca, azonnal fejest ugrunk az eseményekbe, amelyek nemcsak gyorsan pörögnek, de kellően sok csavart tartogatnak ahhoz, hogy mindvégig fenn tudják tartani az érdeklődésünket. Most nem követi el azt a hibát az írónő, hogy összecsapja a végét, csak a szerelemi szál lett egy hangyányit túlspilázva, de ettől eltekintve minden oldalon érződik, hogy mennyivel érettebb ez az írás, mint az előző felvonás. A történet dinamikus, szórakoztató, mégis elgondolkodtató, a dráma sűrűsödik, a Londonok világa egyszerre káprázatos és fenyegető, bonyolódnak a szálak, amelyek összekötik ezeket a párhuzmos világokat, miközben egyre jobban érezzük a mágia erejét, sokféleségét, fényét és árnyékát. Kapunk egy Darth Vader-i fajsúlyú főgonoszt, akitől már tényleg rohadtul lehet félni, mert ez a valami egy ősi erő, amely naná, hogy megtalálja a módját, hogy életre keljen, de azt már csak a következő részben tudjuk meg, hogy mire képes, amikor teljes gőzzel nekiáll pusztítani, de már a bemelegítő gyakorlatok is apokaliptikus képeket vetítenek előre. Aki olvasta az előző részt, annak csak azt tudom mondani, hogy az volt a matiné, amelyhez most megkaptuk a délutáni előadást, hogy legközelebb főműsoridőben következzen be az igazi, mindent eldöntő a csata. Valahogy így kell univerzumot építeni, és mesterfokon játszani az olvasó érzelmeivel.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/10/09/konyvkritika_v…

>!
kvzs P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Sajnos ez egy tipikus átvezető kötet lett. A főbb szereplőink nyűglődnek, és lázadoznak az életük ellen, és még véletlenül sem próbálják meg elfogadni, vagy hovatovább kicsit is megérteni a helyzetüket, a körülöttük lévő világot, vagy az életük többi szereplőjét.
A cselekmény nagy része is csak időhúzás. Néha élveztem ugyan a mágikus párharcokat, és talán a mágia működését is jobban bemutatják egy kicsit, de összességében túlzásnak éreztem erre felépíteni a kötetet. A másik szál kicsit érdekesebb lett volna, de valahogyan nem sikerült rendesen bemutatni, így leginkább csak lógott a levegőben. Pedig a miértek és hogyanok, illetve a honnanok elég érdekesek lehettek volna.
Sajnos a függővég miatt várom a következő kötetet, pedig a szereplőket legszívesebben egy oltári nagy taslival szeretném észhez téríteni.

>!
B_Petra
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Csalódás.
Átgondolatlan, olyan amatőr, ebben az egy szóban minden benne van. Amilyen szerethetőnk indult, ötletesnek, és annyira elhasalt, a cselekméy is és a szereplők is.
Valószinűleg azért érzem ezt, mert a story nem alapos, nincs jól kitalálva, vagy nem hiteles, vagy logikai hibák vannak benne, vagy unalmas, vagy nem korhű, vagy koppintás, vagy amit akartok.
A szereplők meg, nos megérdemli, vagy inkább kiérdemelte az ifjúsági cimkét, a női karakter béna, egy jó nő nem ilyen gyerekes.
Talán a végét nem rontja el, de ezek után kevés rá az esély.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
bibliofilblog_heni

– Úgy tapasztaltam, a legjobb módja a tanulásnak és a legbiztosabb módja az életben maradásnak, ha figyel az ember.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: figyelem
>!
Cersei

Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.

150. oldal, Szelina Bard

1 hozzászólás
>!
vikcs P

Szelina Bardnak valahogy folyton sikerült megtalálnia a bajt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Szelina Bard (Lina)
>!
VNoémi P

A túlélés titka az óvatosság, de csak a bátrak jutnak egyről a kettőre.

35. oldal - 1. rész III. (Ventus Libro, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: óvatosság · túlélés
>!
RRavenclaw

"Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?"

>!
AniTiger MP

    – Mindig azt hittem, hogy antarinak lenni azt jelenti, nincs szükséged edzésre, mert az egész olyan természetesen jön – intett szórakozottan.
    – A képesség természetesen jön – felelte Kell. – A gyakorlottságért meg kell dolgozni. Amint azt minden egyes leckéd alkalmával újra elmagyarázom.
    A herceg vállat vont.
    – Kinek kell a mágia, ha valaki ennyire jóképű?

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kell Maresh · Rhy Maresh
>!
VNoémi P

Ha másodjára is átvernek, az már a te hibád…

325. oldal - 6. rész V. (Ventus Libro, 2017)

>!
annaxe P

Elvégre mindenkinek hinnie kell valamiben, és mágia nélkül ők kénytelenek beérni egy istenséggel.

129. oldal

>!
hkriszti83

– Én azt hittem, az Emery-ház szigilluma a madártoll. Nem madárnak kellene lenned?
Alucard az ujjával dobolt a maszkon.
– A családom már így is tele van madarakkal. – Szavaiból áradt a harag. – Apám keselyű volt. Anyám szarka. Legidősebb bátyám varjú. Húgom veréb. Én magam viszont sosem voltam igazán madár.
Lina ellenállt a kísértésnek, hogy megjegyezze: remek páva lehetett volna belőle. Nem tűnt rá alkalmasnak az idő.

353. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Szelina Bard (Lina)
>!
Zsazsóó 

– Tudod, mi a legértékesebb fizetőeszköz az életben, Bard?
– Mi?
– A szívesség.

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Szelina Bard (Lina)

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Cassandra Clare: A hercegnő
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Charlie N. Holmberg: A papírmágus
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Ransom Riggs: Üresek városa
Sandra Regnier: A sötét jóslat
Terry Pratchett: Cseles
Rick Riordan: A vörös piramis
Samantha Shannon: A Mímes Rend