Gyülekező ​árnyak (Egy sötétebb mágia 2.) 28 csillagozás

V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Kell az egyik utolsó vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Barddal. Négy hónapja, hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba.
Kell álmait most baljós mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina jár az eszében. Mialatt Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi, barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik. Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak vesznie kell…

Eredeti mű: V. E. Schwab: A Gathering of Shadows

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Kossuth, Budapest, 2017
450 oldal · ISBN: 9786155755095 · Fordította: Sámi László
>!
Ventus Libro, Budapest, 2017
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535963 · Fordította: Sámi László

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Kell Maresh · Szelina Bard (Lina) · Rhy Maresh · Alucard Emery


Kedvencelte 4

Most olvassa 11

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Maga a sztori nagyon tetszett – spoiler –, de meglepő módon nem maga az Essen Tasch eseményei vitték a prímet nálam, hanem a főbb karakterekkel történő dolgok. Vártam, hogy mikor derül ki végre valami Alucard Emery kapitányról – ugyanis ő az új kedvencem ^.^ –, és kíváncsi voltam, hogy Lina és Kell útjai mikor keresztezik újra egymást.

Ez egy letaglózó történet arról, hogy mi, emberek mennyi maszkot hordunk, hogyan igyekszünk mosoly mögé bújva eltitkolni a fájdalmainkat és milyen nehezen bízunk meg másokban. Attól, hogy ez a sorozat a mágiáról szól, még nagyon is életszagúra sikeredett.

Véres, durva, fordulatos és alig letehető regény, én bírtam volna még 500 oldalon át olvasni! Olvasás bekapcs, külvilág kikapcs – így jártam vele, ahányszor belefogtam. Imádom az egészet – a sokszínű Londokkal teli, világok között átutazós, kalandozós, királyság megmentős fandomot. ❤

Rengeteg mindenféle egyéb a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/11/ve-schwab-…

>!
Ventus Libro, Budapest, 2017
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535963 · Fordította: Sámi László
>!
NewL P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Az előző kötethez képest ennek a világa sokkal sötétebb, egy kicsivel jobban kidolgozott a mágia része. Nagyon élveztem a varázs párbajok leírását, az újabb szereplők bevonását a történetbe. Ami kicsit kevésbé tetszett, hogy pl. Lina karaktere egyre sekélyesebbnek tűnik, és hogy a könyvben talán egy kicsit túltengenek az érzelmek. Azért ez a rész jobban kidolgozottnak tűnik, és a fantasy vonala sokkal erősebb lett. Valamint kevesebb az üresjárat, amin unatkozni lehet.

>!
Snow_White P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Azt hiszem így előzetesen mondhatom, hogy ez a sorozat nálam 2017. év legjobbja. Ugyan körülbelül a könyv feléig abszolút megvan benne az átvezető kötetekre jellemző egy helyben toporgás, az utolsó 200 oldal viszont bőven kárpótol ezért, és egyszerűen képtelen vagyok öt csillagnál kevesebbet adni rá, annyira fantasztikusan van megírva. A világ még mindig csillagos ötös, a három srácot – Kellt, Rhyt és Alucardt – pedig még mindig imádom. A függővég viszont kiborító. Már most a falat kaparom a folytatásért. Egyértelműen hatalmas kedvenc lett ez a rész – ahogy az előző – is.

3 hozzászólás
>!
Bori_L
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Az első részt eléggé szerettem, na de erre olyan mérges vagyok, hogy mérgemben még azt hiszem egy plusz fél csillagot is levontam, mert az Egy sötétebb mágia után hogy lehet ilyen semmilyen, érdektelen és unalmas második részt írni, de komolyan?!

Pedig én kész lettem volna megbocsátani ennek a könyvnek egy csomó hibáját, már csak azért is, mert az olvasásakor még mindig zokni-üzemmódban működtem (sőt, még jobban, mint az első résznél). Elnéztem volna neki a másfélszeres túlírtságot, az egyértelműen és bosszantóan átvezető jelleget, ami a béna második kötetekre olyan sokszor jellemző. Simán elnéztem volna az itt még gyakrabban felbukkanó korhűtlenséget, de még az összes karakter csapnivaló bénázásait is (pedig legszívesebben mindegyiket felképeltem volna egy serpenyővel, még Linát is, sőt, főleg Linát). Még esküszöm, hogy az Indokolatlan Estélyis Jelenet mellett is elmentem volna egy-két szemöldökráncolós megjegyzéssel. Én csak azt vártam ettől a könyvtől, hogy szórakoztasson és legyen izgalmas, mint az első. Legalább majdnem annyira.

De ez a teljesen indokolatlan, béna, és rétestészta-szerű Trimágus-tusa átirat, némi cukormázzal meghintve még nekem is sok volt. Vagyis kevés. Értitek. A küzdős részeket, bevallom, átpörgettem, meg egy csomó más részt is, ahol oldalakon keresztül nem történt semmi a karakterek világmegváltó szenvedésén kívül. Az, hogy a politika is bekerült a képbe, nem javított a helyzeten, sőt még rontott is egy kicsit rajta. Az egyetlen értékelhető rész a Fehér Londonban játszódó szál volt a könyv végéig, ahol az is elvesztette az eredetiségét.* Szóval mélységesen csalódott vagyok, meg bosszús, mert kiderülhetett volna egy csomó minden, de gyakorlatilag semmi nem derült ki egy dolog kivételével, de azért ott is maradtak még kérdőjelek. Nyilván nem egy teljes körű és részletes útmutatót várnék, de a bálok, küzdelmek meg unalmas leírások helyett lehetett volna egy kicsit több szó Fekete meg Fehér Londonról. Arról nem is beszélve, hogy a pengeéles vigyor szókapcsolatot annyiszor láttam leírva, hogy egy idő után már szívesen pengét állítottam volna… valakiben, nem tudom. A harmadik részt azért még elolvasom, ha egyszer megjelenik, hátha sikerül jóvá tenni ezt a részt a befejezéssel.

*na, nem mintha olyan borzasztóan eredeti lett volna, csak a többi szálhoz képest

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Mágia nélkül nagyon szürke tud lenni a világ egy poszt-Harry Potter-korban, de szerencsére itt van nekünk V.E. Schwab, aki képes arra, hogy felpezsdítse mugli-vérünket, és felejtő-bűbájt bocsásson ránk a mindennapok minden egyéb dolga iránt, miközben mi a párhuzamos Londonokban űzzük a kalandot Kell-lel és Linával. Már a trilógia második része jelent meg (a harmadikra 2018. tavaszáig kell várni, lövésem sincs, hogyan fogom addig kibírni, ide nekem a folytatást, most!), ami jobb lett mint az első, pedig az sem volt gyengus. Ezúttal nincs laca-faca, azonnal fejest ugrunk az eseményekbe, amelyek nemcsak gyorsan pörögnek, de kellően sok csavart tartogatnak ahhoz, hogy mindvégig fenn tudják tartani az érdeklődésünket. Most nem követi el azt a hibát az írónő, hogy összecsapja a végét, csak a szerelemi szál lett egy hangyányit túlspilázva, de ettől eltekintve minden oldalon érződik, hogy mennyivel érettebb ez az írás, mint az előző felvonás. A történet dinamikus, szórakoztató, mégis elgondolkodtató, a dráma sűrűsödik, a Londonok világa egyszerre káprázatos és fenyegető, bonyolódnak a szálak, amelyek összekötik ezeket a párhuzmos világokat, miközben egyre jobban érezzük a mágia erejét, sokféleségét, fényét és árnyékát. Kapunk egy Darth Vader-i fajsúlyú főgonoszt, akitől már tényleg rohadtul lehet félni, mert ez a valami egy ősi erő, amely naná, hogy megtalálja a módját, hogy életre keljen, de azt már csak a következő részben tudjuk meg, hogy mire képes, amikor teljes gőzzel nekiáll pusztítani, de már a bemelegítő gyakorlatok is apokaliptikus képeket vetítenek előre. Aki olvasta az előző részt, annak csak azt tudom mondani, hogy az volt a matiné, amelyhez most megkaptuk a délutáni előadást, hogy legközelebb főműsoridőben következzen be az igazi, mindent eldöntő a csata. Valahogy így kell univerzumot építeni, és mesterfokon játszani az olvasó érzelmeivel.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/10/09/konyvkritika_v…

>!
kvzs P
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Sajnos ez egy tipikus átvezető kötet lett. A főbb szereplőink nyűglődnek, és lázadoznak az életük ellen, és még véletlenül sem próbálják meg elfogadni, vagy hovatovább kicsit is megérteni a helyzetüket, a körülöttük lévő világot, vagy az életük többi szereplőjét.
A cselekmény nagy része is csak időhúzás. Néha élveztem ugyan a mágikus párharcokat, és talán a mágia működését is jobban bemutatják egy kicsit, de összességében túlzásnak éreztem erre felépíteni a kötetet. A másik szál kicsit érdekesebb lett volna, de valahogyan nem sikerült rendesen bemutatni, így leginkább csak lógott a levegőben. Pedig a miértek és hogyanok, illetve a honnanok elég érdekesek lehettek volna.
Sajnos a függővég miatt várom a következő kötetet, pedig a szereplőket legszívesebben egy oltári nagy taslival szeretném észhez téríteni.

>!
CrazyTeddy
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

A Gyülekező árnyak érezhetően egy átvezető könyv. A háromnegyedében nem történik semmi, a végén meg ott a függővég. spoiler Ez a lassú építkezés a történet szempontjából kicsit frusztráló, viszont jót tett a karaktereknek. Kell és Rhy kapcsolata egymáshoz és a királyi párhoz érezhetően bonyolultabb lett és főleg a testvéri viszonyukról imádtam olvasni. A szeretet, ami egymáshoz fűzi őket, miközben gúzsba kötik vele egymást, az ebből adódó harag és frusztráció. Az érzés, hogy mindenki másnál közelebb állnak egymáshoz, mégsem tudnak beszélni egymással. Fantasztikus volt. Mondjuk voltak itt is fura dolgok, amik nekem nem illettek annyira a Kellről kialakított képembe, de valószínűleg csak nálam verte ki a biztosítékot az az egy megjegyzés. spoiler
Lina vonalán nem történt sok változás, a karaktere még mindig nem túl érdekes nekem és nem is nagyon fejlődik semerre. A körülötte szereplő karakterek és események, a kalózok és a viadal viszont szerencsére lekötöttek. Az ő szálán jelenik meg Alucard is, a kapitány (ha kérhetem :D), akit viszont nagyon megkedveltem és sokkal többet szerettem volna hallani a múltjáról. Sajnos nem volt rá idő… (Leng a szarkazmus táblám, csak hogy tisztázzuk)
A történetről nem sokat tudok mondani. Nagyon el lett húzva, a két szál összefonása egy örökkévalóságig tartott és a viadalt is inkább csak tölteléknek éreztem, hiába élveztem a mágikus összecsapásokat. Lina mágia tanulása viszont nagyon ügyesen lett becsempészve a harcok közé. A könyv nagyja tényleg csak alapot épít a harmadik kötetnek, illetve most is rengeteget bálozunk és öltözködünk. Mindenki pompásan fest, köszöni.
Összességében ez egy nagyon aránytalan és elnyújtott kötet lett, de jó érzés volt olvasni. Nekem igazi komfort olvasmány volt, ami akkor is megvárt, ha nem volt időm olvasni. Nem fúrta ki az oldalamat, de visszavágytam a világába. Az utolsó száz oldalon meg annyira bepörgött, hogy hiába érdemelne az egész csak 3 csillagot, nem tudok jó szívvel 4 alá menni…. és országomat a harmadik kötetért.

>!
hkriszti83 
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Hogy lehet így vége egy könyvnek??? Még mindig nem térek észhez, komolyan!!! Azok után, hogy az első részre erős jóindulattal adtam 4csillagot és alig tudtam végig rágni magam rajta, mert baromira untam, ezek után hogy történhet meg az, hogy a folytatást annak ellenére is szörnyen élvezem, hogy csak a vége volt kimondottan izgalmas, ráadásul olyan befejezést kapott, hogy majdnem falhoz vágtam a könyvet dühömben, amiért nem tudom folytatni!!!!! Eszem megáll, hogy történhetett ilyesmi…
A szereplőket olyan szinten megszerettem, ami még engem is meglepett, mert az első könyvben valahogy nem fogtak meg. De ahogy most jobban megismerhettük őket, egytől egyig fantasztikusak!! Legalábbis Lina, Kell, Rhy és Alucard!! És még azokat is tökéletesre alkotta az írónő, akiket utálok… mert el kell ismernem, mindegyik nagyon erős karakter gondolok itt Maximra, vagy akár Hollandra, és főként Osaronra! El se tudom képzelni, mik lesznek itt a harmadik részben, de rettentően várom!!!!! kérlek kérlek kérlek, drága fordító, kiadó, nyomda, akárki, bárki, mindenki, ne kelljen sokat várni rá!!!!!
Szánom bánom a kezdeti kicsinyes hitemet, ez a történet fantasztikus!!! ♥

>!
Nikii_Kiss
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

A főszereplő párosnak most sem sikerült lenyűgöznie, ezen kívül nem hozzák azt a jellemfejlődést, amit elvárnék tőlük ennyi oldalszám után spoiler. Értem én, hogy makacsok és önfejűek, de az, hogy folyamatosan meggondolatlan döntéseket hoznak, ettől függetlenül mindig jól jönnek ki belőle, az hosszútávon azt eredményezi, hogy a történet kiszámítható* lesz. spoiler.

Minden más szempontból hozza az első rész színvonalát, csak ugye a fránya elvárások…

* Ezt erősítik az írónő végtelenül egyértelmű utalásai khm.

3 hozzászólás
>!
may86
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

Vááá! Úristen, most lehet várni ( jobb esetben) tavaszig a befejező kötetig… :(

Nagyon tetszett! Én többnyire megkaptam azt, amit hiányoltam az első kötetből. Megéri tovább olvasni, a döcögős kezdet ne tántorítson el minket; ez egy erősebb, kidolgozottabb rész. Imádom Kellt, szuper főhős! Linat már annyira nem… Néha felpofoztam volna… -.-" Érdekes ez az űződés közöttük, jó lenne ha végre egyről a kettőre jutnának…
A küzdelmek izgalmasak voltak, feldobták a regényt.
Persze kiszámítható események vannak benne, de ettől függetlenül izgalmas, és nagyon élvezhető. :)

Nagyon jó kikapcsolódás volt! :)


Népszerű idézetek

>!
bibliofilblog_heni

– Úgy tapasztaltam, a legjobb módja a tanulásnak és a legbiztosabb módja az életben maradásnak, ha figyel az ember.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: figyelem
>!
vikcs P

Szelina Bardnak valahogy folyton sikerült megtalálnia a bajt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Szelina Bard (Lina)
>!
Cersei

Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.

150. oldal, Szelina Bard

1 hozzászólás
>!
AniTiger MP

    – Mindig azt hittem, hogy antarinak lenni azt jelenti, nincs szükséged edzésre, mert az egész olyan természetesen jön – intett szórakozottan.
    – A képesség természetesen jön – felelte Kell. – A gyakorlottságért meg kell dolgozni. Amint azt minden egyes leckéd alkalmával újra elmagyarázom.
    A herceg vállat vont.
    – Kinek kell a mágia, ha valaki ennyire jóképű?

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kell Maresh · Rhy Maresh
>!
VNoémi P

A túlélés titka az óvatosság, de csak a bátrak jutnak egyről a kettőre.

35. oldal - 1. rész III. (Ventus Libro, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: óvatosság · túlélés
>!
annaxe P

Elvégre mindenkinek hinnie kell valamiben, és mágia nélkül ők kénytelenek beérni egy istenséggel.

129. oldal

>!
AniTiger MP

– A ti világotokban nincs Isten? – Az antari tagadólag megrázta a fejét. György őszintén meghökkent. – Semmilyen magasabb erő?
    – Azt nem mondtam – tiltakozott Kell. – Mi a mágiát imádjuk. Az a mi legmagasabb erőnk.
    – Ez eretnekség.
    Kell meglepetten felvonta a szemöldökét, és keze lecsúszott a sírkő fedeléről.
    – Felség, ön olyasmi előtt hódol, amit nem lehet látni vagy megérinteni, míg én valami olyat tisztelek, amelyet minden nap minden pillanatában érzek és használok. Melyik a logikusabb választás?
    György bosszús képet vágott.
    – Ez nem logika kérdése, hanem a hité.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit · Isten · Kell Maresh · mágia
>!
VNoémi P

Ha másodjára is átvernek, az már a te hibád…

325. oldal - 6. rész V. (Ventus Libro, 2017)

>!
AniTiger MP

    – Mindenki azt hiszi, hogy halálvágyam van, tudod? De én nem akarok meghalni. Az túl könnyű lenne. Nem, én élni szeretnék, de az egyetlen módja, hogy igazán elevennek érezd magad, ha közel kerülsz a halálodhoz. És amint megteszed, ráébredsz, hogy mindaz, amit azelőtt tettél, valójában nem is nevezhető életnek. Csak vegetáltál… Tarts bolondnak, de szerintem akkor élünk igazán, amikor elég nagy a tét.

501-502. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · Szelina Bard (Lina)
>!
RRavenclaw

"Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?"


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Cassandra Clare: A hercegnő
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Charlie N. Holmberg: A papírmágus
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Ransom Riggs: Üresek városa
Sandra Regnier: A sötét jóslat
Terry Pratchett: Cseles
Rick Riordan: A vörös piramis
Samantha Shannon: A Mímes Rend