Kell az egyik utolsó vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Barddal. Négy hónapja, hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba.
Kell álmait most baljós mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina jár az eszében. Mialatt Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi, barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik. Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak vesznie kell…
Gyülekező árnyak (A mágia árnyalatai 2.) 500 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2016
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Kell Maresh · Szelina Bard (Lina) · Alucard Emery · Rhy Maresh · Holland Vosijk · Hastra · Calla · Tieren Serense (Aven Essen) · Edward Archibald Tuttle (Ned) · Ister · IV. György · Maxim Maresh
Kedvencelte 68
Most olvassa 12
Várólistára tette 174
Kívánságlistára tette 207
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Nagyon jó volt ez a rész is, az előző talán az újdonság ereje miatt tetszett egy hajszálnyival jobban.
Lina Vörös London világában marad, de nem marad Kellel, hanem elhajózik az Éjsudárral. Alucard Emery kapitány egy nemesi család sarja, erős mágus és Lina megkéri, hogy tanítsa. Néhány hónap legális kalózkodás után (a király szolgálatában) visszatérnek Londonba a híres mágusversenyre az Essen sachra. A kapitány indul és Lina is szeretne résztvenni, miközben Rhy herceg megszervezi Kell álruhás szereplését is. Fehér Londonban eközben feltámad egy sötét erő, ami veszélyt jelent minden világra.
Ebben a részben újabb kedvenc szereplőt avattam Alucard személyében. Lina egyre veszélyesebbé válik, Kellt pedig sajnáltam. Az élete nem az övé, a király és a királynő pedig szörnyen viselkednek vele. Nagyon várom a befejező kötetet.
Maga a sztori nagyon tetszett – spoiler –, de meglepő módon nem maga az Essen Tasch eseményei vitték a prímet nálam, hanem a főbb karakterekkel történő dolgok. Vártam, hogy mikor derül ki végre valami Alucard Emery kapitányról – ugyanis ő az új kedvencem ^.^ –, és kíváncsi voltam, hogy Lina és Kell útjai mikor keresztezik újra egymást.
Ez egy letaglózó történet arról, hogy mi, emberek mennyi maszkot hordunk, hogyan igyekszünk mosoly mögé bújva eltitkolni a fájdalmainkat és milyen nehezen bízunk meg másokban. Attól, hogy ez a sorozat a mágiáról szól, még nagyon is életszagúra sikeredett.
Véres, durva, fordulatos és alig letehető regény, én bírtam volna még 500 oldalon át olvasni! Olvasás bekapcs, külvilág kikapcs – így jártam vele, ahányszor belefogtam. Imádom az egészet – a sokszínű Londokkal teli, világok között átutazós, kalandozós, királyság megmentős fandomot. ❤
Rengeteg mindenféle egyéb a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/11/ve-schwab-…
Továbbra is imádom ezt a sorozatot. Azt azért be kell vallanom, sokáig azt éreztem, hogy kissé lassú a tempó, de igazából feltéve magamnak a kérdést, hogy ez baj-e, a válaszom az, hogy nem! Nem, mert kifejezetten élveztem, hogy még jobban megismerjük a világo(ka)t spoiler. De ami a leginkább tetszett, az az, hogy a szereplőket még jobban megismerhettük, és számomra tipikusan azok a fajta karakterek, akikből sosem elég, gondolok itt többek között Rhy-ra, különösen örültem, hogy sokkal többet kaptunk belőle, és a belső vívódásaiba való betekintés után még közelebbinek éreztem a karakterét. Lina-val, illetve inkább egy-két döntésével megint kicsit gondban voltam, de végeredményben most is meggyőzött, és ezek után kíváncsian várom, mi a helyzet vele – bár vannak sejtéseim.
Volt itt jó néhány olyan jelenet és fordulat, amikre egyáltalán nem számítottam, a nagy újratalálkozástól kezdve már nem bírtam letenni, a befejezés pedig… hát, NAGYON várom a folytatást!
Haragszom az írónőre…megint csak lestem mint hal a szatyorban, hogy miazhogynincstovább :O
A történet a maga lassabb folyásával haladt előre és én már bevallom nagyon vártam, hogy végre elkezdődjön az Essen Tasch de ehhez kellett jó sok türelem, és jó sok oldalszám amire végre kilyukadtunk nála. Viszont a viadal nagyon jó volt, igaz az hogy spoiler
Kedvenc jelenetem, ami olyan kis nyúlfarknyi volt, hogy utána olyan csalódott lettem….beindítja itt a képzeletem az írónő aztán nesze semmi fogd meg jól :D spoiler
Nem mostanában olvastam a sorozat első részét, így kellett hozzá idő, mire fel tudtam venni a fonalat. Nem volt olyan egyszerű. Biztos, láttatok már olyan prank videókat, amiben valaki a haját mossa, közbeni orvul samponnal locsolgatják őt felülről.
A könyv első felénél hasonlóan éreztem. Ez egyáltalán nem a könyv hibája volt, mivel eleve nem egy könnyű/könnyed történet. Az előző részt pedig annyira szerettem, hogy mindenképpen folytatni akartam. Nem kellett volna várnom a folytatásokkal.
A könyv második felétől kezdett beindulni igazán a történet. Alig vártam, hogy végre kezdetét vegye már az Essen Tasch, ami egy főelemekkel való, mágikus megmérettetés. Addig megismerhettük az újabb szereplőket és továbbra is kaptunk egy kis betekintést London mágikus és kevésbé mágikus színeibe. Miközben az új főellenség kiléte teljes meglepetés. A hősnő, Lina és a főhős, Kell elég sokára találkoznak újra. Összességében jó folytatása volt ez a sorozatnak, legfeljebb nem volt olyan izgalmas, mint az Egy sötétebb mágia. Ha a könyv első fele is olyan jó lett volna, mint a második, akkor simán 5 csillagot érdemelne.
Linán rendesen meglepődtem. Sokra jutott a kitartásával. Ezek után még jobban érdekel a befejező rész.
Azt kell mondjam, a sorozat második része kellemes meglepetés volt. Az elsőt úgy éreztem még a megvétel előtt, hogy nagyon szeretni fogom, de végül valamilyen szinten csalódás lett, így ezzel a kötettel úgy voltam, hogy lesz ami lesz, és az lett, hogy itt kellemesen csalódtam.
Viszonylag hosszabb könyv, de az elejétől kezdve jól haladtam vele, vitt a történet, hogy elcsépelt kifejezésekkel éljek. Néha az ifjúsági szál jobban kidomborodott off, mint ami nekem még épp belefér, de elenyésző volt a könyv 575 oldalához képest. Meg az ment még néha az agyamra, hogy Rhy kistucatszor elmondta, hogy Kell mit tett érte a korábbiakban.
A felvázolt világot viszont nagyon szerettem. Linán sokat nevettem, és történt egy-két igencsak ledöbbentő dolog. A harci jelenetekért és a viadalért pedig oda meg vissza voltam. Kíváncsi vagyok a folytatásra, és azt igyekszem nem két és fél év múlva olvasni, mint ahogy a másodikkal tettem az első után.
Ui.: Az volt még kicsit fura számomra, hogy egy régebbi korban játszódik, de a „levetkezett” szó mellett simán használták a bálra a „parti” szót. Nem tudom, hogy ez fordítói dolog, vagy az eredetiben is ennyire szemsértő.
Egy nem túl eredeti, de annál kedveltebb téma (sok London), elsőre szimpatikus, de nagyon béna kidolgozatlan karakterek, és egy nagyon limonádéra sikerült Trimágus Tusa. Én a fülszöveget kicserélném erre, szerintem hűségesebben visszaadná a könyvet.
Alapvetően az egész könyv langyi nyári limonádé, ez nem zavart, mert nem vártam mást tőle, mint hogy szórakoztasson. Ez megtörtént. Amint olvasni kezdtem, kizártam a külvilágot és magába szippantott. Ennek köszönhetően hajlandó lettem volna arra, hogy szemet húnyjak a rengeteg bénázáson, kidolgozatlan részeken, kihagyott opcionális csavar lehetőségeken amik feldobták volna a storyt, de már megint minden olyan kis smooth volt hogy konkrétan senkiért nem hagyott ki a szívem egyet se, mert úgyis tudtam mi lesz.
Lina a legborzasztóbb női főszereplő evör. Az író meg akart alkotni egy olyan női főhöst, aki magában hordozza az összes férfi nagyonmenő főszereplő tulajdonságot, de mellé még nő is, hogy még menőbb legyen. Juhúú. Hát sikerült összehoznia az amúgy elég tökös, de már idegesitően unalmas Lina-t.
A Rhy és Kell közti kapocs számomra kicsit érdekesebbé tette őket, az is hogy Kell szenvedett, de még mindig túl langyi ő is ahhoz hogy bármit is változtasson ezen (na erre értettem hogy mindenki full kiszámítható).
Alucard Emery volt számomra talán az egyetlen szereplő ebben a részben, akit kedveltem, nevettem rajta és kíváncsi voltam rá, hogy mit tervez a gyémántokkal kirakott kobakjában.
Emellett pedig a limonádé-Trimágus Tusáról, másnéven Elemek Viadala, csak annyit szeretnék szólni, hogy botrány volt, folyamatosan tovább akartam lapozni, és megint, semmi meglepetést vagy wow pillanatot nem hozott el számomra.
Egy könnyed, szórakoztató olvasmány, tényleg képes arra hogy magába szippantsa az olvasót és elvarázsoljon arra a röpke utazásra, vannak benne jó ötletek amivel eddig mondjuk nem találkoztam, illetve kicsit mindig az elrejtett érzelmek, maszkot viselő emberek téma körül táncol, ami nekem tetszik, de nagyjából ennyit tud és ami esetleg lehetőség rejlene benne, azt az írónő hagyja, hogy elsuhanjon mellette, kihasználatlanul.
”A világ nem igazságos, de megtalálja a módját, hogy kiegyenlítse a dolgokat.”
Ez a kötet sokkal, de sokkal erősebben nyit, mint az első rész. Itt nem voltak felesleges, esetleg unalmasnak vélt részek, rögtön belecsöppentünk a történet sűrűjébe. Az előző rész óta eltelt 4 hónap, ez idő alatt Lina és Kell nem tétlenkedett, folytatták az életüket, bár látszólag minden maradt a régiben spoiler, szereplőink a maguk módján szenvedtek, és nagy örömömre hiányolták a másikat. A romantikus énemnek nagyon tetszett ez a felállás, hiszen a sorozat kezdete óta Lina és Kell párosának nagy rajongója vagyok.
Lina számomra az első részben is igencsak szimpatikus volt, de ebben a kötetben szerettem meg őt igazán. Annyira erős volt, kitartó és félelmet nem ismerő. Bár sokszor azt gondoltam magamban, hogy “ez a csaj totál őrült”, mégis végig pozitív karakter volt nekem. Kell hasonlóképpen elrabolta a szívem, róla ódákat lehetne zengeni. Tetszett, hogy az írónő teljesen bevonta Kell-t a viadalba, – bár nem éppen szokványos módon – igencsak fűszeressé és izgalmassá tette a versenyt az ő jelenléte. Lináé szintúgy. Az egész viadalnak és a köré épített cselekménynek volt egy iszonytató kisugárzása, megmondom őszintén féltem, mit hoz ki a történetből Schwab, illetve féltettem a kedvenceimet. A végén kiderült, hogy jó okkal rettegtem…
Rhy karakterében szerencsére pozitívan csalódtam, mondhatni megkedveltem őt, pedig számomra ő igencsak gyengécske volt, de a testvéri összetartásuk Kell-el, és egymás iránti tiszteletük, becsületük megenyhített. A szívfájdalmam viszont Holland volt. Oly sokat szenvedett már ő, oly sokáig élt elnyomásban…Ha megtudnám menteni, nem tétlenkednék. A vége teljesen kifacsart, az utolsó néhány oldal igazán kegyetlen volt és idegőrlő…
Szerintem egy nagyon komolyan összerakott világot terít elénk Schwab, ha egyszer elmerülünk a Londonok titkaiban, egyszerűen nem menekülünk többé. Bár a harmadik rész még hátra van, úgy érzem felavattam egy új kedvenc sorozatot. Szívből ajánlom!
Nagyon jól indított a könyv, vagyis igazából az egész könyv nagyon tetszett, főleg a hajózós és a Fekete Londonos részek. Nekem kifejezetten üdítő, hogy Lina ennyire „gonosz”, mármint akár öl azért, hogy valahová bekerüljön (még ha a megölt illető nem is egy ártatlan virágszál). Ha választanom kell egy Lina féle kemény, érzéketlen-szerű csaj és egy nyafogós, ömlengő tinis fantasy női főszereplő között (ebből van több, 99%), akkor nem is marad kérdés, miért jött be nekem Lina karaktere spoiler. Alucard megjelenésének pillanatában már tudtam, hogy mi lesz a szerepe spoiler, úgyhogy már előre féltem, hogy mikor kerülünk vissza a palotába :-D Néha picit túl sok a lelkizés, főleg Rhy részéről, illetve a király és királyné (főleg a királyné) magatartása még mindig bicskanyitogató spoiler. A viadal, megvallom, nem lett a kedvencem. Egyszerűen zavart az, hogy Lina pár hónapja még abszolút mágia nélkül van és noha sejthető volt, hogy a fél szeme mögött valami más rejtőzik, az, hogy teljesen nulláról indult és semmi jele nem volt, hogy önmagától bármire képes lenne, ehhez képest most rögtön viadalt akar nyerni, na ne már… ez így nekem gyors volt (ha eltelt volna pár év, az úgy okés…)… ráadásul egy kicsit klisésnek érzem már ezt a viadal dolgot is, hol szörnyek, hol egymás ellen, szerintem jó pár könyvet hirtelen fel tudnánk sorolni, ahová beteszik ezt az elemet, picit unalmas volt így (noha itt nem ölik meg egymást). Ezért is vontam le igazából egy pontot, bár az igaz, hogy valamilyen módon ide kellett csalni a harmadik rész több szereplőjét :-D
Óh igen, ez a másodikban volt, ezt le kell írnom, hátha valaki választ ad rá.
„A lány háta ívben megfeszült. A férfi keze lesiklott a keresztcsontjához, és szorosan magához húzta, miközben szájával a kulcscsontját kényeztette.”
A két szereplő ÁLL. A lány háta meg ívben megfeszül. Most komolyan ezt a mondatot minden egyes szexuális tartalmú jelenetnél bele kell rakni? Most elképzeltem, hogy valaki megcsókol, akkor sem feszül ívben a hátam bakker. Még ha össze vagyok gömbölyödve az ágyon és a nyakamba csókolnak úgy, hogy az egyből félig orgazmust idéz elő, akkor még taláááán, de az, hogy a szereplő egy csóktól egyből hátat feszít… ez amolyan tipikus klisés, mindig benne kell lennie mondat, a helytől, érzelemtől függően meg kell, hogy jelenjen, vagy mifene???? Komolyan mondom, én itt röhögni kezdtem, ahogy elképzeltem a jelentet, a férfi csókol, ez megfeszül, a férfi meg: mi van drága, becsípődött a hátad? :-D :-D
„A káosznak rendre van szüksége. A mágiának mértékletességre. Olyan, akár a tűz. Nincs önuralma. Mindent felemészt, amivel táplálod, és ha túl sokat adsz neki, akkor csak ég és ég, amíg végül nem marad semmi.”
WoW! Nem is tudom, miért kételkedtem én ebben a könyvben, simán hozta az első rész szintjét, sőt még többet. Először elég döcögősen haladtam a könyv elejével, de az Essen Tasch-ra való készüléstől kezdve szinte le se tudtam tenni a könyvet. A cselekmény vett egy 180 fokos fordulatot és egy új eseményt szőtt bele a történetbe, ami csak még izgalmasabbá varázsolta a könyvet. Ami nagyon tetszik eddig a sorozatban, hogy az írónő hosszan, de érdekesen és lebilincselően vezeti fel a végkifejletet.
Már az elejétől kezdve vártam, mikor és hogyan fogja Kell és Lina egymás útját keresztezni. Egyik legnagyobb feszültséget az okozta, amit Calla is mondott: „Nem tudom, miért keringtek úgy egymás körül ti ketten, mint a csillagok. Ez nem az én kozmikus táncom. De azt tudom, hogy egymás után jöttök és a másikról kérdeztek, amikor mindössze pár lépés és néhány lépcsőfok választ el titeket egymástól.” Hát igen. De a módja, ahogyan végül csak találkoznak zseniális :)
Külön örülök, hogy Rhy fejébe is beleláttam és együtt érezhettem vele. Alucard még rejtély maradt számomra, remélem az utolsó részben többet kapok a múltjából. spoiler Holland-ot nem tudom igazán gonosznak tekinteni, inkább csak egy anti-hős. Ő is egy megtört lélek, akinek már járna egy nyugodt élet.
Na és ez a függővég! Megyek is folytatni a sorozatot, lassan fel is kerül a kedvenceim közé ez a trilógia :)
Népszerű idézetek
A „lehetetlen” olyasmi, ami szinte könyörög a cáfolatért.
529. oldal
– Úgy tapasztaltam, a legjobb módja a tanulásnak és a legbiztosabb módja az életben maradásnak, ha figyel az ember.
143. oldal
– Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.
150. oldal, Szelina Bard
– Semmi nincs, amire te ne lennél képes.
494. oldal, Kilenc - Ütközés előtt
– Én azt hittem, az Emery-ház szigilluma a madártoll. Nem madárnak kellene lenned?
Alucard az ujjával dobolt a maszkon.
– A családom már így is tele van madarakkal. – Szavaiból áradt a harag. – Apám keselyű volt. Anyám szarka. Legidősebb bátyám varjú. Húgom veréb. Én magam viszont sosem voltam igazán madár.
Lina ellenállt a kísértésnek, hogy megjegyezze: remek páva lehetett volna belőle. Nem tűnt rá alkalmasnak az idő.
353. oldal
– De Kell… – folytatta a lány kijózanodva. – Egyet ígérj meg! Ne tedd azt, amit én tettem!
– Ennél picit pontosabban kellene fogalmaznod. […]
– Ha úgy döntesz, hogy elmész… amikor úgy döntesz…, ne lépj le búcsúszó nélkül.
503. oldal, Tíz - Katasztrófa, I.
A sorozat következő kötete
A mágia árnyalatai sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen 91% ·
Összehasonlítás - Leia Stone: Fallen Academy – Bukottak Akadémiája: Második év 86% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 94% ·
Összehasonlítás - T. J. Klune: Farkasok dala ·
Összehasonlítás - Leda D'Rasi: Utolsó kívánság 86% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz 92% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: A szukkubusz dala 85% ·
Összehasonlítás - Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc 93% ·
Összehasonlítás - Kresley Cole: Vámpírharc 92% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: A lányok olykor harapnak 89% ·
Összehasonlítás