Addie ​LaRue láthatatlan élete 325 csillagozás

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
598 oldal · ISBN: 9789634199625 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
598 oldal · ISBN: 9789634199090 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634199618 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Addie LaRue · Luc · Henry Strauss

Helyszínek népszerűség szerint

New York


Kedvencelte 96

Most olvassa 113

Várólistára tette 674

Kívánságlistára tette 886

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Molly7>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem bírok mást írni, ez a könyv csodálatos! Annyira gyönyörű idézetek vannak benne! Ez a legkülönlegesebb történet, amit eddig olvastam.

Amadea>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem tudom, melyikünk félt jobban kettőnk közül, én vagy a könyv. Egy este bőszen kapaszkodtam a telefonomba, miközben lapos pillantásokat vetettem oldalra, ahol a könyv félénken megbújva hevert társai között. Végül vettem egy nagy levegőt és érte nyúltam…

Ha 600 oldalnyi műhiszti várt volna rám, biztosan félbehagytam volna és nem rágom magam rajta végig, mint a Tízezer ajtón (pedig a papírforma alapján fordítva kellett volna alakulnia – ennyi olvasás után még mindig érnek meglepetések). De nem így lett.

Hogy milyen volt? Kellemesen eltapicskolós, nyammogós. Az a fajta könyv, ami nem terheli meg túlságosan az agyat, de ügyesen ellavírozik a szórakoztató és a gagyi végzetes határmezsgyéjén. Megfelelő társ volt egy különösen fárasztó héten, sose vált terhessé, nem tett fel kérdéseket, csak kérés nélkül a rendelkezésemre állt, és legyőzte a telefont, ami hatalmas plusz pont.

Ettől függetlenül Victoria Schwab nagyon hálás lehet a napi kilenc óra megfeszített munkáért, mert kipihent állapotban sokkal kritikusabban viszonyulnék Addie LaRue-hoz, ugyanis kellemes volta ellenére erről a könyvről üvölt, hogy bizonyos formulák alapján optimalizálták.

A főszereplő lány szép és csinos, arcán csillagképként fénylő, hetes darab szeplővel, mert annyira dívnak mostanában, hogy külön szeplőrajzoló termékeket gyártanak és már kötelező elemei egy Instagram-sminknek. Addie 2014-ben, New Yorkban (hol máshol…) az utcán sétafikál divatos leggingsben és pulcsiban, vintage-t idéző, puha, kopott bőrkabátjában, kávéval és muffinnal felszerelkezve. Amíg nem adta el a lelkét, nagyon szeretett rajzolni, jelen formájában pedig rajong az olvasásért és a művészetekért (közben óhatatlanul néhány művész titokzatos múzsája lesz), mert mi másért érné meg alkut kötni az ördöggel és háromszáz éven keresztül egyik napról a másikra élni?

Mi az, amivel még egy huszon-harmincéves lány/nő azonosulni tud? Kell bele macska, az egyértelmű. Könyvek és könyvesbolt, mert az érzékeny lányok szeretnek olvasni és igazából az is trendi.

Kell egy érzékeny, fájdalmas titkokat hurcoló fiú, lehetőleg szemüveges, mert a jólelkű srácok mind szemüvegesek. A fiú szintén New Yorkban él, nem igazán tudja, mihez kezdjen az életével, ezért egy könyvesboltban vegetál, ahol legfőbb társa Gutenberg, a vén sárga macska, aki szeret a könyvek mögött, a polcokon szunyókálni. Természetesen Addie betér Henry, a spleenes srác könyvesboltjába – és itt már egy hatnapos csecsemő is tudja, mi következik –, némi bonyodalom és kávékortyolgatás után belobban közöttük a művi kémia és akkora szerelem tör ki köztük, hogy ihaj, ugyanis Henry emlékszik Addie-re, amire 300 év alatt nem volt példa.

Henry a modern civilizációs betegségek és komplexusok tárháza, csak a piacra ne menjen el vásárolni, mert pocsék alkudozó. Értem én a „nem vagyok elég”, a folyamatos kudarc perzselő fájdalmát, az érzést, hogy valami, valahol végzetesen kisiklott és nem tudod, hogyan hozd helyre, csak azt érzed, hogy mélységesen eleged van mindenről és legszívesebben lefeküdnél, hogy örökre elaludj, de…

… de nem lehet örökké az alkohol fátyla és a kis rózsaszín esernyők alá bújni.

Nem Henry volt, amire azt mondtam, oké, én szelíd olvasó vagyok, velem bármit meg lehet etetni, ha jól tálalják – mert Schwab ír annyira jól, hogy a megértő bólogatás és a viszkető tenyér közül az előbbi felé billenjen a mérleg nyelve –, hanem a sötétség, az ördög, az az árnyakban kavargó entitás, aminek Addie eladta a lelkét, pontosabban a köztük lévő kapcsolat. Ennél a szálnál, főleg a regény vége felé, nagyon, de nagyon kilógott a YA retkes lólába, annak minden kötelező kellékével: gyönyörű, árnyalatváltó zöld szem, hollófekete, göndör fürtök, menő, fekete ruhák. Abuzív, egyszerre csábító és romboló, évszázadokon átívelő szerelem, a nagy hatalmú férfi és a kiszolgáltatott, gyenge nő dobozszerű toposza, annak minden nyavalyájával (mellkas, amiben falevelek zörögnek, istenem). Ez egy archetípus, a legszebben, vagy inkább a legelfogadhatóbb formában a Marija Morevna és a Halhatatlanban lehet róla olvasni. A lányok szeretik a veszélyt, vonzza őket a sötétség, mint pillét a láng, de ez a kockás hasfalba csomagolt regényekbe való ábrázolás és érzésem szerint az írónő nem ezt a célcsoportot célozta meg.

Úgy érzem, kicsit igazságtalan vagyok a regénnyel, mert minden hibáját felhánytorgatom, de nem szeretem, ha ócskaságokat akarnak lenyomni a torkomon, ha be akarnak skatulyázni és meg akarják mondani, hogy mit szeressek. Ennek a könyvnek minden sejtje termék és azért vagyok dühös, mert a bóvli kirakat mögött ott pislákol a jobb verziója, ami lehetett volna, és amitől minden lábujjam reszketett volna a gyönyörűségtől – de el kell fogadnom, hogy ilyen könyvek is kellenek, amik kellemesen elúszkálnak a felszínen. És nekem is jólesik néha úszkálni és nem a mélységet taposni.

Aki idáig elolvasta az irkálmányom, lehet, hogy legszívesebben sikítva menekülne a regény elől. Ezer bocsánat, senkinek nem akarom elvenni tőle a kedvét, de nem is való mindenkinek, az álmodozó (vagy fáradt) női olvasók kezében tudom elképzelni. Tudjátok, hogy lehet a legegyszerűbben összefoglalni? Pontosan olyan, mint a borítója – ne magyarázzunk bele többet.

Ui.: A Moly szerint ez volt az 1600. olvasmányom, igazán ügyes vagyok, hogy ezzel sikerült átlépnem ezt a szép határt.:)

Ui2.: Gratulálok a kiadónak az igényes kiadásért, szerintem a magyar borító a legszebb mind közül, tökéletesen tükrözi a regény szellemiségét és Ballai Mária még mindig egy istennő.

17 hozzászólás
Naiva P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem könnyű egy ilyen történet után szóhoz jutni. Csak kavarognak a gondolatok. Különben is értékelési válságban szenvedek mostanában.
Ez egy újabb gyönyörű, keserédes ajándék volt Schwab-tól. Nem csak azoknak, akik teljesen odáig vannak a történeteiért, hanem bárki számára, aki valami különlegesre vágyik.
Szerintem már mindannyian kívántunk meggondolatlanul valami olyat, hogy az életünk dolgai másként alakuljanak, máshogy történjenek. Cserébe akár a lelkünk egy részét, vagy akár az egészet eladtuk volna.
A könyv főszereplőjével, Adeline-nel (olyan szép neve van) ez meg is történt. Nem számolva a következményekkel. Csak, hogy ezután már túl késő visszamenni, átgondolni, pontosítani a részleteket. Hosszú évszázadokon keresztül úgy kell élnie, hogy senki nem fog rá emlékezni, és még nyomokat sem tud hagyni maga után.
Ilyen hosszú időn keresztül ki tudja tapasztalni, hogy csakis a képzőműszészet teszi számára lehetővé azt, hogy nyomot tudjon hagyni maga után, hogy megismerhessék.
A történet tempója nyugodt, egyenletes ritmusú, de pontosan ez teszi lehetővé, hogy az olvasó élvezze a sztorit és várja a csattanót. Az írásmód és a fantázia pedig pazar.
Addie-t hamar a szívembe zártam és azonnal kötődtem hozzá. Együtt tudtam vele érezni. Henryt is nagyon szerettem, de Luc-ot is és az ő kapcsolatukat. De még mennyire! A szerelmet az egyetlen iránt, aki emlékszik rá és a gyűlöletet, akit okolt ezért az egész helyzetért.
Összességében ez egy gyöngyszem. Tele élénk képekkel, érzelmekkel. Különleges és sokáig velem maradó történet.

7 hozzászólás
DarknessAngel>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Ez az első könyvem az írónőtől, a könyvnek is úgy kezdtem neki, hogy abszolút semmit nem tudtam a történetről, szerencsére a jó előérzetemnek oka volt, hisz egyből nagyon megszerettem nem csak a magát a történetet, hanem a szereplőket is.
Tetszett, ahogy a cselekmény váltogatta egymást a jelen és a múlt között. Érdekes volt a 18. századi Franciaországról olvasni, hogy Addeline élete milyen volt még azelőtt, hogy minden teljesen megváltozott volna. Egyből megtetszett Addie bátorsága és elhivatottsága, hogy a rossz megállapodás ellenére is próbálja a legtöbbet és a legjobbat kihozni az életéből. A legjobban viszont a jelenben játszódó New Yorki részek tetszettek, hisz ott ismerkedhetünk meg a másik főszereplőnkkel, Henryvel.
A romantikus részek igazán gyönyörűre sikeredtek. Úgy éreztem van remény, és hogy ennál már csak minden jobb lehet. Egészen a könyv végéig meg is adtam volna az 5 csillagot, és még most is sokat gondolkodtam fölötte, de valahogy nem érzem helyesnek. Hiába lett így is kerek a történet, ha a befejezést egyszerre érzem jónak és rossznak is. Vagyis rossz helyett, inkább nem elégnek. A romantikus lelkemnek biztosan nem.
Ennek ellenére, én nagyon ajánlom a könyvet. Egy igazán különleges darab. Nem csak a borító meseszép, hanem a belseje is (az illusztrációk különösen).

4 hozzászólás
Niitaa P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/09/v-e-schwab-addi…

"Addie Larue élete különleges. Felejthetetlen élményt biztosít az olvasónak, miközben paradoxon módon pont a felejthetőségében rejlik a legnagyobb ereje. Folyamatos szárnyrezdülések, kortalanságra utaló gondolatok folyamán vezet végig az út, amelyet vele együtt bejárhatunk. Nem létezik múlt, jelen és jövő, s mégis mindhárom idősík egyszerre, egymás mellett valósul meg, jól elkülöníthető eseményekre bomlik. Hihetetlen módon ültette el a szerző a lány képességeit és korlátjait a lapokon. Nem csak olvashatunk róluk, hanem egyszerre át is érezhetjük azt teljes valójában. Egyszerre örömteli, felvillanyozó és mélységesen szomorú könyv. Mint ahogy a fejünk fölött átcsapó hullámról leszakadó vízcseppek ülnek meg a hajunkon, úgy táncol át Addie a lelkünkön.
Elsőnek azt hittem, csak egy átlagos történet lesz, némi természetfeletti csavarral. Mondhatni egy a sok közül. Aztán a szavakban rejlő erő magával ragadott, olvasás közben a sötétség simogatását éreztem a gerincem mentén, miközben a szél felkavarta a rég elfeledett emlékeket, amik tán sosem voltak az enyémek. Különleges élményt biztosított. Addie személyisége olyan, mint a szentjánosbogár jelenléte egy idilli nyári estén. A mező csendjének puha takarójába burkolódzva észrevenni a szemünk sarkában megjelenő halvány fényfoltot, mely kacér táncát járja, s amely egy szempillantás alatt tovább libben és az emlékkép helyett az érzést hagyja csupán hátra, mely abban a pillanatban átjárta a lelkünket. Nem múlik el nyomtalanul."

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Schwab ismét lenyűgözőt alkotott. Addie ördögi paktuma lejárat nélküli, pontosabban ő határozza meg a végét: amikor már úgy érzi, hogy eleget élt, átadja a lelkét az általa Lucnek keresztelt lénynek. Addie azonban makacsul kitart, néha dacból, néha dühből. Rengeteg mindent él át különös élete során, híres művészekkel találkozik, belegabalyodik háborúkba, férfiakba, nőkbe, egy valami azonban soha sem változik. Nem képes nyomot hagyni maga után: az írott sorai eltűnnek, a nevét nem képes kiejteni, az arca elhalványul mások emlékezetében. Inspirálni viszont képes, így tömérdek művészeti alkotás őrzi mégis Addie esszenciáját. Minden nagyobb fejezet elején olvashatunk ezekről az művekről, ki készítette, milyen körülmények között és mennyit ér. Tetszett ez a megoldás, örültem, hogy legalább ennyi jutott neki.

Az Addie LaRue láthatatlan élete semmi perc alatt beszippantja az embert, varázslatosan megkomponált történet. Addie könyvmoly karatkere közel kerül az olvasóhoz, személyes tragédiája pedig egy alapvető ősi emberi félelemre apellál: a kirekesztettségre. Egy ember szociális interakciók nélkül képes ugyan életben maradni, de ennek az életnek a minősége erősen közelít a nagy büdös semmihez. Család, barátok, ismerősök nélkül szinte lehetetlen boldogulni, és azért valljuk be, néha jól tud esni, amikor például a kedvenc kávézónkban már csak annyit kérdeznek, hogy: a szokásosat?

https://csakegypercre.hu/addie-larue-lathatatlan-elete-…

4 hozzászólás
NemesTimi P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Azért ez nehéz szülés volt. Több, mint két hétig vajúdtam ezzel a könyvvel, na nem azért mert rossz, sőt… Csak én ezt nem tudtam gyorsan ledarálni. Ha a Netflixnek van egy kis esze ebből forgat valami nagyon jót.

csfannie P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

"Csoda, csoda, csoda.
Vajon hányszor tud megszakadni egy szív? Csak azért kérdezem, mert az enyém mindig megszakad, ha Addie szóba jön.
Áprilisban olvastam először angolul V. E. Schwab ezen remekművét, és azóta nem volt olyan hét, amikor nem gondolkodtam el az újraolvasásán. Gondolom, ebből leszűrtétek, hogy már akkor is mély benyomást tett rám, de most, hogy az anyanyelvemen is olvashattam, még inkább.
Nyilván tudtam, hogy mi fog történni. Tudtam, hogy elkerülhetetlen a végkimenetel, ahogy azt is, hogy megint bucira fogom sírni a szemeimet. Nem tehettem ellene semmit, de addig is kényelmesen elhelyezkedtem, és hagytam, hogy az írónő szavai körülöleljenek, átjárjanak, építsenek.
Még mindig úgy érzem, hogy ez a könyv nekem íródott."

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/10/v-e-schwab-a…

cintiatekla P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Az Addie LaRue láthatatlan élete mindenképpen megér majd egyszer egy újraolvasást, kicsit komótosabban és jobban odafigyelve, mert rengeteg utalás és részlet van benne, amik nehezen észrevehetőek, ha először olvasod. Vagy ha először nem bírsz magaddal, és nem tudsz lassítani, annyira szeretnéd tudni, hogy hova fut ki a regény. Nem csak letehetetlen, hanem már-már remekmű is. Aki esetleg több klasszikust olvasott mint én, annak valószínűleg ennél is többet fog adni.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2021/09/v-e-schwab-addie-lar…

maya75>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Amennyire vonakodtam elkezdeni, végül annyira tetszett. :) A fantasy címke miatt tartottam tőle, de szerencsére ez nem az a tündéres-varázslényes fajta fantasy, amitől ódzkodom, teljesen más. Azt már a fülszövegből tudjuk, hogy az alapszituáció szerint egy fiatal francia lány alkut köt az ördöggel, halhatatlanságot kap, de cserébe senki sem fog emlékezni rá. Ahogy Addie életét követjük, bepillantást nyerünk a történelem különböző pillanataiba. Tulajdonképpen benne van a történetben az egész élet. Számomra nem volt túl sok, bár tény, hogy lassan haladtam vele, sok elgondolkodni valót adott. spoiler
Henryt nagyon megkedveltem, azok voltak a kedvenc részeim, amikben ő is szerepelt.
Remélem, megfilmesítik a történetet, szívesen megnézném.


Népszerű idézetek

Szarvas_Vica P>!

Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Addie LaRue
Molly7>!

Mindenki azt hiszi, hogy a fényképek valóságosak, holott csak egy nagyon meggyőző hazugságot mutatnak be.

324. oldal

Kitabu_hu P>!

– Hogy lehet eljutni a világ végére?
[…]
Lépésről lépésre.

Molly7>!

– Mindig azok a napok a legjobbak, amiket nem tervezünk meg előre.

288. oldal

Naiva P>!

Van egy ritmusa annak, ha valaki egyedül járja a világot.
Felfedezi, mi az, ami nélkül tud élni, és mi az, ami nélkül nem.

41. oldal

Molly7>!

Odakint sivár és szürke az égbolt, vékony esőköpeny mossa el az épületeket. Az ilyen napok arra hivatottak, hogy az ember egy bögre teával a kezében olvassa a kedvenc könyvét a kandallóban ropogó tűz mellett.

100. oldal

Molly7>!

Van valami varázslatos az éjszakában.
Valami dacos öröm az egyszerű dolgokban.

287. oldal

Naiva P>!

A március igazán hóbortos hónap.
Varrat a tél és tavasz között, bár míg a varrat sima szegélyt feltételez, a március inkább olyan, mint a bizonytalan kéz varrta öltések egyenetlen vonala, szilajul himbálózik a januári széllökések és a június zöldje között. Csak akkor derül ki, mit tartogat, ha az ember kimozdul a házból.

21. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Cassandra Clare: A herceg
Cassandra Clare: Aranylánc
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Kresley Cole: A sötétség démona
Rick Riordan: Az Olimposz vére
S. A. Chakraborty: Bronzváros
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Richelle Mead: A szukkubusz dala