Addie ​LaRue láthatatlan élete 1195 csillagozás

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634199618 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
598 oldal · ISBN: 9789634199632 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
568 oldal · ISBN: 9789634199625 · Fordította: Ballai Mária

1 további kiadás


Enciklopédia 40

Szereplők népszerűség szerint

Addie LaRue · Luc · Henry Strauss

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Notre-Dame


Kedvencelte 271

Most olvassa 129

Várólistára tette 917

Kívánságlistára tette 1142

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Imádtam!
Könnyed, roppant ízléses munka. Nagyon sok idézet megtetszett belőle.
Az elején kicsit nehezen szippantott magába, de a későbbiekben alig bírtam letenni. Addie története bonyodalmakkal, nehézségekkel teli, mégis megleli a kiskapukat, az apró örömöket. Az időugrások sokszor a legrosszabbkor érkeznek, de ettől függetlenül szerettem Addie múltjáról olvasni.
Kövezzetek meg, én Luccal jobban el tudtam képzelni, mint Henryvel. Henry elég unalmas, Luccal meg az a baj, hogy Addie minden fájdalmáról ő tehet. Egyáltalán nem ilyen végkifejletet vártam, így különösen meglepett.
Ejtsünk pár szót még a borítóról is. Ilyen igényes, gyönyörű borítóval régen találkoztam. Szépek a színek, az egész kivitelezés esztétikus.
Csodás élménnyel lettem gazdagabb. Különleges kis könyv ez. Bátran ajánlom!

2 hozzászólás
Dóri_Margit P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

"– Mindent megadtam neked.
– Semmi sem volt valós!"

Mindenképpen egy különleges nem hétköznapi történet volt.
Nagyon akartam szeretni, valahogy nem sikerült.

Talán a kevesebb néha több. Túl elvolt nyújtva, ugyanakkor néhol meg kifejtetlennek éreztem.
Luc sokat mentett összeségében, viszont fájdalmat okozni is igazán tudott.
Nem mondanám egy könnyed, boldog könyvnek, de azt sem mondanám hogy tucat, vagy hogy felejtős.

Szeretném kiemelni, hogy gyönyörű lett a borító! Igényes, polcra való és hű. ♥

7 hozzászólás
Amadea>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem tudom, melyikünk félt jobban kettőnk közül, én vagy a könyv. Egy este bőszen kapaszkodtam a telefonomba, miközben lapos pillantásokat vetettem oldalra, ahol a könyv félénken megbújva hevert társai között. Végül vettem egy nagy levegőt és érte nyúltam…

Ha 600 oldalnyi műhiszti várt volna rám, biztosan félbehagytam volna és nem rágom magam rajta végig, mint a Tízezer ajtón (pedig a papírforma alapján fordítva kellett volna alakulnia – ennyi olvasás után még mindig érnek meglepetések). De nem így lett.

Hogy milyen volt? Kellemesen eltapicskolós, nyammogós. Az a fajta könyv, ami nem terheli meg túlságosan az agyat, de ügyesen ellavírozik a szórakoztató és a gagyi végzetes határmezsgyéjén. Megfelelő társ volt egy különösen fárasztó héten, sose vált terhessé, nem tett fel kérdéseket, csak kérés nélkül a rendelkezésemre állt, és legyőzte a telefont, ami hatalmas plusz pont.

Ettől függetlenül Victoria Schwab nagyon hálás lehet a napi kilenc óra megfeszített munkáért, mert kipihent állapotban sokkal kritikusabban viszonyulnék Addie LaRue-hoz, ugyanis kellemes volta ellenére erről a könyvről üvölt, hogy bizonyos formulák alapján optimalizálták.

A főszereplő lány szép és csinos, arcán csillagképként fénylő, hetes darab szeplővel, mert annyira dívnak mostanában, hogy külön szeplőrajzoló termékeket gyártanak és már kötelező elemei egy Instagram-sminknek. Addie 2014-ben, New Yorkban (hol máshol…) az utcán sétafikál divatos leggingsben és pulcsiban, vintage-t idéző, puha, kopott bőrkabátjában, kávéval és muffinnal felszerelkezve. Amíg nem adta el a lelkét, nagyon szeretett rajzolni, jelen formájában pedig rajong az olvasásért és a művészetekért (közben óhatatlanul néhány művész titokzatos múzsája lesz), mert mi másért érné meg alkut kötni az ördöggel és háromszáz éven keresztül egyik napról a másikra élni?

Mi az, amivel még egy huszon-harmincéves lány/nő azonosulni tud? Kell bele macska, az egyértelmű. Könyvek és könyvesbolt, mert az érzékeny lányok szeretnek olvasni és igazából az is trendi.

Kell egy érzékeny, fájdalmas titkokat hurcoló fiú, lehetőleg szemüveges, mert a jólelkű srácok mind szemüvegesek. A fiú szintén New Yorkban él, nem igazán tudja, mihez kezdjen az életével, ezért egy könyvesboltban vegetál, ahol legfőbb társa Gutenberg, a vén sárga macska, aki szeret a könyvek mögött, a polcokon szunyókálni. Természetesen Addie betér Henry, a spleenes srác könyvesboltjába – és itt már egy hatnapos csecsemő is tudja, mi következik –, némi bonyodalom és kávékortyolgatás után belobban közöttük a művi kémia és akkora szerelem tör ki köztük, hogy ihaj, ugyanis Henry emlékszik Addie-re, amire 300 év alatt nem volt példa.

Henry a modern civilizációs betegségek és komplexusok tárháza, csak a piacra ne menjen el vásárolni, mert pocsék alkudozó. Értem én a „nem vagyok elég”, a folyamatos kudarc perzselő fájdalmát, az érzést, hogy valami, valahol végzetesen kisiklott és nem tudod, hogyan hozd helyre, csak azt érzed, hogy mélységesen eleged van mindenről és legszívesebben lefeküdnél, hogy örökre elaludj, de…

… de nem lehet örökké az alkohol fátyla és a kis rózsaszín esernyők alá bújni.

Nem Henry volt, amire azt mondtam, oké, én szelíd olvasó vagyok, velem bármit meg lehet etetni, ha jól tálalják – mert Schwab ír annyira jól, hogy a megértő bólogatás és a viszkető tenyér közül az előbbi felé billenjen a mérleg nyelve –, hanem a sötétség, az ördög, az az árnyakban kavargó entitás, aminek Addie eladta a lelkét, pontosabban a köztük lévő kapcsolat. Ennél a szálnál, főleg a regény vége felé, nagyon, de nagyon kilógott a YA retkes lólába, annak minden kötelező kellékével: gyönyörű, árnyalatváltó zöld szem, hollófekete, göndör fürtök, menő, fekete ruhák. Abuzív, egyszerre csábító és romboló, évszázadokon átívelő szerelem, a nagy hatalmú férfi és a kiszolgáltatott, gyenge nő dobozszerű toposza, annak minden nyavalyájával (mellkas, amiben falevelek zörögnek, istenem). Ez egy archetípus, a legszebben, vagy inkább a legelfogadhatóbb formában a Marija Morevna és a Halhatatlanban lehet róla olvasni. A lányok szeretik a veszélyt, vonzza őket a sötétség, mint pillét a láng, de ez a kockás hasfalba csomagolt regényekbe való ábrázolás és érzésem szerint az írónő nem ezt a célcsoportot célozta meg.

Úgy érzem, kicsit igazságtalan vagyok a regénnyel, mert minden hibáját felhánytorgatom, de nem szeretem, ha ócskaságokat akarnak lenyomni a torkomon, ha be akarnak skatulyázni és meg akarják mondani, hogy mit szeressek. Ennek a könyvnek minden sejtje termék és azért vagyok dühös, mert a bóvli kirakat mögött ott pislákol a jobb verziója, ami lehetett volna, és amitől minden lábujjam reszketett volna a gyönyörűségtől – de el kell fogadnom, hogy ilyen könyvek is kellenek, amik kellemesen elúszkálnak a felszínen. És nekem is jólesik néha úszkálni és nem a mélységet taposni.

Aki idáig elolvasta az irkálmányom, lehet, hogy legszívesebben sikítva menekülne a regény elől. Ezer bocsánat, senkinek nem akarom elvenni tőle a kedvét, de nem is való mindenkinek, az álmodozó (vagy fáradt) női olvasók kezében tudom elképzelni. Tudjátok, hogy lehet a legegyszerűbben összefoglalni? Pontosan olyan, mint a borítója – ne magyarázzunk bele többet.

Ui.: A Moly szerint ez volt az 1600. olvasmányom, igazán ügyes vagyok, hogy ezzel sikerült átlépnem ezt a szép határt.:)

Ui2.: Gratulálok a kiadónak az igényes kiadásért, szerintem a magyar borító a legszebb mind közül, tökéletesen tükrözi a regény szellemiségét és Ballai Mária még mindig egy istennő.

25 hozzászólás
reccs P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nehéz néhány mondatban megfogalmazni, hogy milyen is ez a regény, több okból is. Nagyon összetett, olyan mintha több kötetnyi történet került volna egy könyvbe, de az sem segít, hogy térben és időben is ekkora az íve, vagy hogy annyira összetettek a szereplők. Bár hasonlít más történetekre, rengeteg egyedi ötletet is beleszőtt, így egy igazán különleges cselekmény született.
Adott egy lány, aki menekülni akar a sorsa elől, de arra nincs felkészülve, hogy talán egy másik választott se lenne jobb. Addie kifejezetten kedvelhető főszereplő. Hosszú időt követhetünk végig az életéből, ami alatt rengeteg mindenen megy keresztül. Nem feltétlenül fejlődik a történet során, inkább csak egyre többet ért meg a világból a tapasztalatai miatt. Mellé persze kell még a két bonyolult férfi szereplő is. Az egyik Luc, aki egyértelműen a legizgalmasabb, legösszetettebb karakter. Még többet is szerepelhetett volna, mert az ő jelenetei kiszámíthatatlanok, új lendületet adnak a történetnek. A másik Henry, aki elég furcsa, egyáltalán nem átlagos. Az érdekes benne, hogy a hasonló történetekben általában a férfi szereplők lelkivilága nincs ilyen részletesen, alaposan bemutatva, mint nála.
Ügyesen váltogatja a hangulatot is a helyszínekkel, korokkal párhuzamosan. Egyértelműen érződik, hogy éppen a koszos Párizsban vagyunk a Napkirály uralkodása idején, vagy a mai New York színes forgatagában. Kicsit kisarkítja a korszakok jellemzőit, egy-egy részletet, réteget ragad csak ki, de ezzel inkább csak érzékelhetőbbé teszi a különbségeket. Nagyon érződik, hogy nő az író abból, ahogy a nők sorsának változásaira ekkora hangsúlyt fektet. Addie életén keresztül jól megfigyelhető a bemutatni kívánt változás a XVIII. századi kényszerházasságtól a XXI. századi szabadelvűségig.
Nyilván ez volt az írónő célja, sikerült is egy igazán keserédes befejezést írnia. Szinte lehetetlen megsejteni, mi lesz az utolsó oldalakon. Elképzelhető hozzá más befejezés, ami talán rózsaszínebb volna, de utólag visszanézve tényleg ez a furcsa hangulat illik legjobban a lezárásban is a történet egészéhez.
Majdnem öt csillag lett, de azért van néhány apróság, ami levon belőle. Van, aki a múltbeli részeket tartja unalmasnak, van, aki pedig a jelenben játszódót. Én az utóbbihoz tartozom, mert ez a része kicsit el lett nyújtva. Úgy tűnik, ha két idősíkon fut egy történet, ez a veszélye. Ami abszolút nem tetszett, spoiler De ezek sem tudták felülírni, hogy ez egy igazán érdekes, összetett, fordulatos történet. Idén a kötelezők miatt még nem olvastam ezelőtt szórakoztatót, úgyhogy ez már csak ezért is jó élmény volt. Bizalmatlan voltam, először nem is tettem várólistára, de aztán annyi pozitív értékelésekbe futottam bele, nem hagyhattam ki. Jó döntés volt. Azóta több történetéről is hallottam jókat, de már önmagában ezzel a könyvével is meggyőzött, úgyhogy még biztosan fogok tőle olvasni.

Mollii>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem bírok mást írni, ez a könyv csodálatos! Annyira gyönyörű idézetek vannak benne! Ez a legkülönlegesebb történet, amit eddig olvastam.

Pati28 P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

“A történelem olyasmi, amire később visszanézünk, nem pedig egy olyan dolog, amit abban a pillanatban megélünk. Az ember az adott pillanatban csak … éli az életét. Én nem akartam örökké élni. Csak élni.”

Ez a könyv sok mindent képes adni, de mindenekelőtt elszántságot, kitartást és bátorságot meríthetünk a sorokból.

Muszáj megemlítenem a fejezetrészek elején lévő képeket is, mert annyira szépek és magával ragadók, hogy többször is visszalapoztam gyönyörködni bennük. *-*

A regény több érzelmet is kiváltott belőlem. Legfőképp sajnálatot, együttérzést és vidámságot éreztem olvasás közben. A befejezéshez közeledvén pedig mindent porig rombolt bennem a cselekmény. Nem gondoltam, hogy így fog véget érni a történet, aztán mégis fordult a kocka, és kárörvendő mosollyal az arcomon vettem végső búcsút a szereplőktől.

Adeline (Addie) LaRue rossz időben, sőt rossz évszázadban született, ahol a nőknek nem volt döntési joga, nem művelődhettek, és legfőképp nem cselekedhették azt, amit a szívük mélyén tenni akartak. Addie-nek viszont túlságosan is kalandvágyó személyiség adatott meg, így nem képes sorsába beletörődni. Hogy “láncaitól” megszabadulhasson, mindenre hajlandó. Egy napon alkut köt a sötétséggel, de ez az alku átokként fordul vissza rá.
Mindenét a szabság érzésére, a világ bejárására, de legfőképp az évek kihasználhatóságára tette fel. Az időben ugrálva, hol a jelenben, hol pedig a múltban találjuk magunkat, ezzel is felcsigázva érdeklődésünket az események alakulása iránt.
Sok-sok év magány és kiábrándultság után egy könyvesboltban megismerkedik Henry Strauss-sal, aki teljesen felforgatja és megrendíti a lány lelkivilágát. Baráti kapcsolatuk szerelemmé alakul, mígnem egy nap a fiú titka is felszínre kerül.
Arról pedig igazán ne feledkezzünk meg, hogy a sötétség ott van mindenhol.

7 hozzászólás
Naiva P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem könnyű egy ilyen történet után szóhoz jutni. Csak kavarognak a gondolatok. Különben is értékelési válságban szenvedek mostanában.
Ez egy újabb gyönyörű, keserédes ajándék volt Schwab-tól. Nem csak azoknak, akik teljesen odáig vannak a történeteiért, hanem bárki számára, aki valami különlegesre vágyik.
Szerintem már mindannyian kívántunk meggondolatlanul valami olyat, hogy az életünk dolgai másként alakuljanak, máshogy történjenek. Cserébe akár a lelkünk egy részét, vagy akár az egészet eladtuk volna.
A könyv főszereplőjével, Adeline-nel (olyan szép neve van) ez meg is történt. Nem számolva a következményekkel. Csak, hogy ezután már túl késő visszamenni, átgondolni, pontosítani a részleteket. Hosszú évszázadokon keresztül úgy kell élnie, hogy senki nem fog rá emlékezni, és még nyomokat sem tud hagyni maga után.
Ilyen hosszú időn keresztül ki tudja tapasztalni, hogy csakis a képzőműszészet teszi számára lehetővé azt, hogy nyomot tudjon hagyni maga után, hogy megismerhessék.
A történet tempója nyugodt, egyenletes ritmusú, de pontosan ez teszi lehetővé, hogy az olvasó élvezze a sztorit és várja a csattanót. Az írásmód és a fantázia pedig pazar.
Addie-t hamar a szívembe zártam és azonnal kötődtem hozzá. Együtt tudtam vele érezni. Henryt is nagyon szerettem, de Luc-ot is és az ő kapcsolatukat. De még mennyire! A szerelmet az egyetlen iránt, aki emlékszik rá és a gyűlöletet, akit okolt ezért az egész helyzetért.
Összességében ez egy gyöngyszem. Tele élénk képekkel, érzelmekkel. Különleges és sokáig velem maradó történet.

7 hozzászólás
DarknessAngel>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Ez az első könyvem az írónőtől, a könyvnek is úgy kezdtem neki, hogy abszolút semmit nem tudtam a történetről, szerencsére a jó előérzetemnek oka volt, hisz egyből nagyon megszerettem nem csak a magát a történetet, hanem a szereplőket is.
Tetszett, ahogy a cselekmény váltogatta egymást a jelen és a múlt között. Érdekes volt a 18. századi Franciaországról olvasni, hogy Addeline élete milyen volt még azelőtt, hogy minden teljesen megváltozott volna. Egyből megtetszett Addie bátorsága és elhivatottsága, hogy a rossz megállapodás ellenére is próbálja a legtöbbet és a legjobbat kihozni az életéből. A legjobban viszont a jelenben játszódó New Yorki részek tetszettek, hisz ott ismerkedhetünk meg a másik főszereplőnkkel, Henryvel.
A romantikus részek igazán gyönyörűre sikeredtek. Úgy éreztem van remény, és hogy ennál már csak minden jobb lehet. Egészen a könyv végéig meg is adtam volna az 5 csillagot, és még most is sokat gondolkodtam fölötte, de valahogy nem érzem helyesnek. Hiába lett így is kerek a történet, ha a befejezést egyszerre érzem jónak és rossznak is. Vagyis rossz helyett, inkább nem elégnek. A romantikus lelkemnek biztosan nem.
Ennek ellenére, én nagyon ajánlom a könyvet. Egy igazán különleges darab. Nem csak a borító meseszép, hanem a belseje is (az illusztrációk különösen).

4 hozzászólás
mate55 P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

A varázslat („Fausti”) sötét árnyalata. Véleményem szerint sikere a monumentalitásban és az érzelmekre ható pimasz „rájátszásában” rejlik. Megragadja az olvasók szívét, miközben valami „újat”, valami „bámulatosat” is bemutat (valósággal hipnotizál). A makacs remény és a kihívó öröm meséje arról, hogy meddig tudunk elmenni ahhoz, hogy nyomot hagyjunk egy olyan világban, amely el akar felejteni minket. Évszázadokon és kontinenseken átívelő sötéten romantikus kalandban, egy, olyan varázslatos világot ismerhetünk meg, ami a fantáziavilágban játszódik, ám mégis erősen kötődik a valósághoz. Érdekes betekintést nyújt abba, hogy mit jelent az élet, és hogyan szeretnénk mindannyian hatással lenni az emberiségre. Hangulatos és okos, tele szeretettel és vágyakozással a mindennapi élet varázslatos pillanataira, zsúfolásig töltve metaforákkal, olyanokkal, ami gondolatokat ébreszthet bennünk a létezés természetéről. Sok filozófiai kérdést is felvet, újragondolja a lét természetét, a művészettel való kapcsolatát és az élet értelmét. Az európai városokra és a francia gazdaságokra nyíló festői kilátással Schwab azon képessége, hogy életre keltse a részleteket, önmagában is kaland. Dél-Franciaországtól a nyüzsgő New Yorkig a forgalmas utcák és az éjszakai égbolt képei táncolnak az oldalakon nyelvének dallamára. A művészetnek is nagyon különleges jelentése van, mivel számos (fiktív) műalkotás szerepel a történetben, ahol a fejezetek minden része egy-egy műtárgy „esernyője alatt áll”. Folyamatosan növekvő listát táplál azokról az emberekről, akik felszíni díszekként működnek, és a végén, ahogy kibontja az utolsó oldalait, rájövünk, hogy mindvégig részesei voltunk a történetének anélkül, hogy tudtunk volna róla. Bár az idővonalak közötti ugrás szerkezete unalmas lehet, a részletek mintázatában van az igazi szépsége. Mert hiába kezdenénk a tolakodó kíváncsiságunktól hajtva a regény végéről is a történetet, az egész cselekménye attól még „ugyanaz maradna”. Azt gondolom nem keveri a műfajokat, sőt nem is lép túl rajtuk, egyszerűen másodlagossá teszi a stílus gondolatát. A történelem szerelmeseként Addie szemével helyettesként éltem, miközben részt vettem a világot meghazudtoló mozgalmakban és háborúkban. Emlékeztet arra, hogy minden ember Földön töltött ideje korlátozott, mégis tele van annyi lehetőséggel, hogy „örök életet teremtsenek magukból”.

1 hozzászólás
Amál P>!
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Nem ez volt az első olvasásom az írónőtől, úgyhogy tudtam, hogy nagyon jól ír, de ez más, mint az eddigi könyvei. Teljesen elvarázsolt, ahogy ide-oda jártunk az időben, a különböző helyszíneken Addie-t kísérgetve. Nekem is megfordult már párszor a fejemben, hogy milyen lenne örökké élni, de aztán elvetettem az ötletet, mert rájöttem, hogy a végére nagyon egyedül érezném magam, így beérem majd 100-120 évvel. Addie viszont alkut köt az ördöggel, hogy megmeneküljön a hagyományos női szerepektől, házasság, gyerekek. Persze semmi sincs ingyen, főleg nem, az ördögtől. Cserébe senki sem fog emlékezni rá emlékezni, nem hagy nyomot az időben. De egyszer csak valaki megtöri ezt az átkot, és Addie rájön, hogy nem menekülhet el a végzete elől. Olyan csodálatos helyeken jártunk, szinte bebarangoltunk az egész világot. És azok a csodálatos idézetek, a műalkotások bemutatása, egyszerűen imádtam ezt a könyvet. A borító pedig zseniális, a színek meseszépek, szinte vonzzák a tekintetet.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szarvas_Vica P>!

Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Addie LaRue
Kitabu_hu P>!

– Hogy lehet eljutni a világ végére?
[…]
Lépésről lépésre.

109. oldal

Mollii>!

– Mindig azok a napok a legjobbak, amiket nem tervezünk meg előre.

288. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Addie LaRue
Mollii>!

Mindenki azt hiszi, hogy a fényképek valóságosak, holott csak egy nagyon meggyőző hazugságot mutatnak be.

324. oldal

Naiva P>!

Van egy ritmusa annak, ha valaki egyedül járja a világot.
Felfedezi, mi az, ami nélkül tud élni, és mi az, ami nélkül nem.

41. oldal

Naiva P>!

A március igazán hóbortos hónap.
Varrat a tél és tavasz között, bár míg a varrat sima szegélyt feltételez, a március inkább olyan, mint a bizonytalan kéz varrta öltések egyenetlen vonala, szilajul himbálózik a januári széllökések és a június zöldje között. Csak akkor derül ki, mit tartogat, ha az ember kimozdul a házból.

21. oldal

Mollii>!

Odakint sivár és szürke az égbolt, vékony esőköpeny mossa el az épületeket. Az ilyen napok arra hivatottak, hogy az ember egy bögre teával a kezében olvassa a kedvenc könyvét a kandallóban ropogó tűz mellett.

100. oldal

Mollii>!

Ha az ember elég sokáig él, megtanul olvasni másokban. Kinyitni őket, akár egy könyvet, amelyben pár részt aláhúztak, míg másokat elrejtettek a sorok között.

188. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A herceg
Rebecca Ross: A királynő felemelkedése
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Rainbow Rowell: Csak így tovább
S. A. Chakraborty: Bronzváros
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Fróna Zsófia: Démonok közt