A ​Fényigéző (A mágia árnyalatai 3.) 60 csillagozás

V. E. Schwab: A Fényigéző

Végigsöpör a sötétség a mágiában gazdag Londonon. A mágia törékeny egyensúlya felborult, uralkodók buknak el, mialatt a gonosz feltartózhatatlanul gyilkol a birodalomban. Kell, az egyik utolsó antari mágus és Szelina Bard, az ügyes tolvajlány felveszi a harcot az ősi ellenséggel, aki magának követelik a hatalmat a főváros fölött. A pusztító mágia ellen csel, hősiesség, kitartás és bajtársiasság a fegyverük.

A Mágia Árnyalatai trilógia magával ragadó fináléjában eldől a négy mágikus London közötti küzdelem.

Eredeti mű: V. E. Schwab: A Conjuring of Light

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ventus Libro, Budapest, 2018
576 oldal · ISBN: 9786155755354 · Fordította: Sámi László
>!
Ventus Libro, Budapest, 2018
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155755279

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Kell Maresh · Szelina Bard (Lina) · Alucard Emery · Rhy Maresh · Holland · Hastra · Tieren Serense (Aven Essen) · Osaron


Kedvencelte 21

Most olvassa 18

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Wee IP
V. E. Schwab: A Fényigéző

Az első könyvet olvasva még fogalmam sem volt róla, hogy ennyire fogom szeretni ezt a sorozatot. A másodiknál már kezdtem kapizsgálni, A Fényigéző pedig feltette az i-re a pontot.
Ha valaki azt kérdezi tőlem, mit olvasson elsőként Schwabtól, azt mondom: ezt a trilógiát. Lehetőleg egyben. Utoljára Lawrence Széthullott Birodalom sorozata szippantott be ennyire.
A történet, a szereplők, a cselekmény, a világ… mind egy jól megkomponált varázslat, az ember érzi a sorok között az eleven mágiát.
A keserédes lezárás pedig tökéletes befejezése egy igazán nagyszabású történetnek. Schwab bravúros és brilliáns.

A jó könyvektől nehezen szakad el az ember. De a legjobb, hogy mostantól bármikor levehetem a polcról, és újraolvashatom az egészet.
Köszönöm a kalandot Lina és Kell. Addig is, a következő találkozásig: Anoshe

>!
Snow_White P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Méltó befejezése volt ez a kötet egy remek trilógiának. Sajnálom, hogy búcsút kell vennem ettől a világtól és a karakterektől, mert nagyon a szívemhez nőttek.
Ez a rész is bővelkedett eseményekben, egy percig sem unatkoztam olvasás közben, de úgy gondolom, talán mégis a karakterek voltak azok, amik miatt igazán erős lett ez az egész kitalált világ. Imádtam Alucard és Kell szócsatáit, nagyon jól szórakoztam közben, és kifejezetten tetszett, hogy spoiler Ebben a kötetben egy kicsit még Linát is sikerült megkedvelnem, pedig az eddigiekben nem volt éppen a szívem csücske. Viszont az tény, hogy hihetetlenül jó párost alkottak Kellel. spoiler Akiről pedig még muszáj szót ejtenem az nem más, mint Holland, akit az eddigi kötetekben is nagyon kedveltem, de itt ismerjük csak meg igazán, hogy milyen ember is ő. És végtelenül sajnáltam, amiért egész élete során folyton kihasználták, és nem jutott neki más, csak szenvedés. spoiler
Az egyetlen dolog talán ami miatt kissé csalódott vagyok az az, hogy végül spoiler, szerintem a történet megkívánta volna még ezeket az információkat. Persze enélkül is imádtam az egész trilógiát, és – ahogy az eddigi kötetek – úgy ez is nagy kedvenccé vált.

4 hozzászólás
>!
Masni3 P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Szerintem ez egy tökéletes befejezés volt a trilógiának. Izgalmas és halálos. És ami még jobbá tette az Holland volt. Eddig is kedveltem, de most ő lett az egyik kedvenc karakterem. Valahogy jobbá tette az egész történetet, hogy megismertem a múltja egy részét. És ő volt az egyetlen akit egy kicsit megkönnyeztem a végén.
Olvasás közben nagyon sokszor vesztettem el a reményt a szereplőkkel együtt, de valahogy mindig összehozták. Osaron nagyon érdekes egy démon volt. Tökéletes főgonosz. :D
Nagyon jó kis kalandokon mentek át és sajnálom, hogy véget ért.
spoiler Bár a végen jó lett volna még egy pár dolgot megtudni. spoiler Tényleg jó lenne ha lenne fojtatása. De tudom, hogy ezért is tetszett ennyire ez a rész, mert vannak elvarratlan szálak. :D
Hiányozni fognak nagyon.
Ezzel a trilógiával Schwab megvett magának kilóra, és nagyon remélem, hogy a többi története is ennyire jó és izgalmas lesz. ❤

>!
alice_kingsley
V. E. Schwab: A Fényigéző

Most fejeztem be, szóval ez egy teljesen átgondolatlan értékelés (bár nem lesz hosszú, azért gondoltam megemlítem)
Számomra ez az év legjobb könyve. Az olvasási karrierem egyik legjobb könyve.
Tökéletes lezárása a trilógiának. Mondanám, hogy megnevettet, megríkat, de inkább csak megríkat. Legalábbis én minden 10. oldalon zsepit ragadtam, kivéve az utolsó fejezetet, mert azt végigsírtam (micsoda véletlen, hogy könyvjelzőnek egy pzst választottam a sorozathoz – mintha megéreztem volna…). De tényleg, a könnyek konkrétan megnehezítették az olvasást.
Nem akartam, hogy vége legyen. De miközben közeledtek az utolsó sorok, rájöttem, hogy ennek soha nem lesz vége. Merthogy bármi addig tart, amíg az utolsó ember is emlékszik rá. És nekem ez a történet mindig ott lesz, ha csak az agyam leghátsó zugában is, de nekem soha nem lesz vége.

előfordulhat, hogy ha kicsit leülepedett, akkor kibővítem, de magamat ismerve nem, azért megszavazom magamnak a bizalmat

>!
Baráth_Zsuzsanna P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Anoshe. Viszlát egy újabb napig, ahogyan az arnes-iak mondják. Ilyennek kell lennie egy trilógia zárókötetének, ha nem akar tucatdarab lenni. Keserédes a búcsú, hiszen maradnak elvarratlan szálak, amelyekből akár egy újabb trilógia is kinőhet, mégis úgy érezzük, hogy így kerek egész a történet. Nem vagyok egy nagy fantasy-rajongó, de V.E. Schwab rendhagyó sorozata azonnal magával ragadott, az első és a második rész is nagyon tetszett, ezért kíváncsian vártam, hogy mi lesz a sztori végkifejlete. A gonosz végigpusztította a Londonokat annak rendje és módja szerint, azonban nem számolt az antarikkal, akik együttes erővel szembeszálltak vele, és mindent megtettek, hogy megszabadítsák tőle a párhuzamos világokat. Borzalmas veszteségeket szenvedtek hőseink, sok karaktertől kellett búcsúznunk a végére, sokszor rendül meg az olvasó, amíg az utolsó oldalakra ér, és egyrészt örül, hogy részese lehetett egy ilyen hatalmas kalandnak, másrészt pedig szomorú, hogy már vége van (azért remélem, folytatja az írónő a történetet, mert van még benne potenciál, nem is kevés). Kell és Szelina Bárd nem hétköznapi páros, a hercegnek nevelt hűvös antari és szenvedélyes, tolvaj társa annyira különböznek egymástól, hogy tökéletesen kiegészítik egymást, és naná, hogy szerelmbe esnek egymással, bár ez kissé extrém körülmények között történik meg velük (nem könnyű az érzelmekre koncentrálni, amikor éppen egy világot kellene megmenteniük egy démontól, aki eléggé legyőzhetetlennek tűnik). Ez a legsötétebb tónusú rész a trilógiában, hiába sejti az olvasó, hogy valahogy azért csak legyűrik az ellent az antarik, addig még nagyon sok veszteséget kell elszenvedniük a szereplőknek, ráadásul a legfájóbbak a legváratlanabb helyen, időben történnek, és azon kéztől, amelyről nem is gondoltuk volna. Egyetlen pillanatra sem ül le a történet, levegőt venni sem mertem a végső harc idején, hogy aztán egy pici hiányérzet maradjon bennem a kicsit banálisra sikeredett záróoldalak miatt, de ennél nagyobb bajom ne legyen. Kiváló fantasy, tökéletes zárókötet.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/07/16/konyvkritika_…

>!
GingerKid I
V. E. Schwab: A Fényigéző

Na ide figyeljetek antarik!

Méltó lezárása volt a sorozatnak, és annak ellenére, hogy kissé lassan indult be, ne meg én is küzdöttem egy kis olvasási válsággal, élveztem minden sorát, és a könyv utolsó kétharmada bőven kárpótolt a döcögősebb első harmadért.
Minden szereplő megkapta a maga csodás pillanatait, a látványos fejlődést. Sokszor csalt ez a kötet könnyeket a szemembe, és most is elszorul a torkom, ha visszagondolok a történésekre.
Kellt az első könyv első mondata óta szeretem. Nagy kedvenceim a hozzá hasonló figurák, és jó volt látni, hogy bár megmarad többnyire olyannak, mint a kezdetekkor, mégis megismerhetjük egy másik, érzelmekkel teli oldalát spoiler Lina továbbra sem kedvenc, de ebben a kötetben végre kedvelhetőbb volt. Ő is fejlődött, nem is keveset, és ez nagyon jót tett neki.
Aztán ott van Alucard, aki a maga lehengerlő stílusával, mégis drámákkal teli múltjával pillanatok alatt lopta be magát a szívembe. Az ő jelenetei voltak többek közt azok, amik könnyeket csaltak a szemembe, miközben rajta nevettem a legtöbbször.
És akkor térjünk rá arra a két személyre, akiket nem véletlenül hagytam utoljára:
Rhy futotta be egyértelműen a leglátványosabb és csodásabb karakterfejlődést. Elszorult torokkal mégis örömmel olvastam, ahogy élvhajhász kis hercegecskéből elszánt, erős férfivá válik, és felnő a feladatához.
A másik: Holland. Az ő története fájdalmasan tragikus, olyan, ami kitépi az ember szívét, és még meg is tapossa. spoiler A lezárása gyönyörű volt. Fájdalmas, mégis gyönyörű.
Összességében nagyon szerettem ezt a kötetet, bár voltak hibái, de azok eltörpültek amellett, hogy milyen nagyszerű világokat és karaktereket ismerhettünk meg. A vég keserédes, ahogy a tudat is, hogy búcsúzni kell a szereplőktől. Viszont nem örökre, mert ezt a trilógiát még sokszor újra akarom olvasni.
De addig is…
Anoshe.

>!
hkriszti83
V. E. Schwab: A Fényigéző

Az arnes-iaknak tucatnyi kifejezésük van a köszönésre, de nincs szavuk a búcsúzásra. Amikor mégis elválásra kerül sor, olykor azt mondják, vas ir, ami azt jelenti, békében, de még gyakrabban választják az anoshe formulát – vagyis egy újabb napig.”

A szó vigaszt nyújtott és reményt. És erőt az elengedéshez.

Anoshe drága barátaim: Lina, Kell, Holland, Rhy, Alucard! :’( Borzasztóan hiányozni fogtok!!! ♥

Ismételni tudom magam, mint Schwab többi könyvénél, hogy ez a nő egyszerűen zseniális! Ez a történet és itt most összefoglalóan mindhárom kötetre gondolok hihetetlenül komplex!!! Annyira jól van felépítve, ahogy a világo(ka)t, a szereplőket részletesen megismerhettük, ahogy egyre jobban megkedveltette velünk őket, ahogy bonyolította a szálakat, nem is tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy teljesen le vagyok nyűgözve!
Visszatérve ehhez a befejező kötethez, kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb!!!!! Az első szótól az utolsóig roppant izgalmas volt, voltak olyan fordulatok, hogy csak pislogtam, és hát a vége az nekem teljes katarzis volt!!! Az utolsó 40 oldalt, ahol minden szálat elvarrt, lezárt, végig bőgtem. :( És spoiler nem biztos, hogy valaha is meg tudom bocsátani Schwabnak… ott nem csak a szívem vérzett, de konkrétan zokogtam. >.<
Viszont azt el kell ismernem, ilyen fantasztikusan lezárni egy ilyen összetett történetet, ahhoz már igazi zseninek kell lenni!!! Csillagos 5-ös!!!
Hiányozni fog ez a világ és a szereplők, igazán megszerettem őket! ♥

4 hozzászólás
>!
Lish P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Ez a trilógia záró kötete, és azt kell mondjam, nagyon jól sikerült. Végig izgalmas, érdekes, egy pillanatra nem ül le a cselekmény. Ennek ellére nem egy túlírt káosz, mindennek meg van a maga helye. Végre egy fantasy, ami nem nyálas, nincs benne felesleges dráma. Egyszerűen így jó, ahogy van.
A karaktereket a szívembe zártam spoiler, nagyon tetszett ez a világ az antarikkal, a mágiával, és minden egyéb körítéssel. spoiler Még a hatása alatt vagyok, egyelőre nem is tudok semmi mást mondani… Az egyik kedvenc trilógiámmá vált A mágia árnyalatai. Jó szívvel ajánlom mindenkinek. :)
Anoshe.

>!
Agatha
V. E. Schwab: A Fényigéző

Bevallom, a mágusviadal után ezt a részt úgy egyharmadáig csak tötymörgésnek éreztem, és gondolkodóba is estem, hogy csak nem fogja az írónő így elrontani a trilógia végét?!?!?!?
Aztán persze kezdhettem kapkodni a fejem – spoiler az írónő úgy belelendült a mesébe, ami nem annyira mese, mert egyrészt ez hiába fantasy, valahogy nagyon realista gondolatokat fogalmazott meg, ráadásul iszonyúan komor hangulatban vezetett végig minket a kalandokon a végső küzdelemig.
Kevés olyan sorozat van, ahol nem utálok senkit, esküszöm még Osaront is, valahogy sajnáltam – van ennek értelme?
A végén könnyes volt a szemem spoiler.
És hát igen: Anoshe

>!
kvzs P
V. E. Schwab: A Fényigéző

A második kötet klasszikus töltelék volt, a záró rész viszont visszatalált a történethez.
Megismerhettük kicsit Holland múltját, és a többi szereplő is kapott némi hátteret. Ezek közül némelyik eléggé sablonos volt, és a „mindenki összefog a gonosz ellen, de néhányan még így is csak az előnyszerzésre tudnak gondolni” részek sem adtak túl sok újdonságot, ennek ellenére sikerült viszonylag nagy logikai bakik nélkül lezárni a sorozatot.
Kikapcsolódásnak, szórakozásnak még mindig nagyon jó kis történet, de túl sokat nem szabad tőle várni.


Népszerű idézetek

>!
Gyöngyi_Z P

– Mire iszunk?
– Az élőkre – felelte Rhy.
– A holtakra – vágta rá Alucard és Lina egyszerre.
– Alaposak vagyunk – tette hozzá Rhy.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Kell Maresh · Rhy Maresh · Szelina Bard (Lina)
>!
Masni3 P

Úgy szerettem őt, ahogy a hold szereti a csillagokat… Mi ezt mondjuk, amikor valaki megtölti fénnyel a világodat.

1 hozzászólás
>!
miaow

– Esetleg kifejtenéd? – kérdezte csípősen Kell, aki tudott a kapitány adottságáról, és körülbelül annyira izgatta, mint bármi más vele kapcsolatban.
– Úgysem értenéd – mormolta Alucard.
– Talán ha a megfelelő szavakat használnád.
– Nem tudom eléggé lebutítani őket.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Kell Maresh
>!
VNoémi P

– Szerintem ez rossz ötlet.
(…)
– Kétségkívül.
– Akkor miért mosolyogsz?
– Mert a rossz ötletek a kedvenceim.- felelte.

190. oldal - 5. fejezet (Ventus Libro, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Rhy Maresh · Szelina Bard (Lina)
>!
miaow

– Látom, komolyan veszed a feladatodat.
– Nagyon.
– Azt kértem, hogy vigyázz rá, ne azt, hogy bújj hozzá!
Alucard széttárta maga mögött a kezét.
– Képes vagyok egyszerre többfélét csinálni.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Kell Maresh
>!
Lish P

Szeretet és veszteség – mondta – olyanok, akár egy hajó és a tenger. Együtt emelkednek. Minél jobban szeretünk, annál több a veszítenivalónk. A veszteség elkerülésének egyetlen módja, ha tartózkodunk a szeretettől. De milyen szomorú világ lenne az…

349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tieren Serense (Aven Essen)
>!
Snow_White P

– Mit tettél vele? – kérte számon Kell.
– Csak egy tonik volt – hebegte. – Valami altatószer.
– Bedrogoztad?
– Tieren parancsára – mentegetőzött Hastra ijedten. Azt mondta, a lány őrült és makacs, és semmi hasznát nem vesszük holtan. – Hastra ezt lehalkított hangon közölte, és döbbenetes pontossággal utánozta Tieren hanghordozását.
– És mit teszel majd, amikor újra felébred?
Hastra meghunyászkodott.
– Ööö… bocsánatot kérek?

117. oldal

>!
Masni3 P

A halál összes lehetséges oka közül csak egy sültbolond választja a büszkeséget.

>!
hkriszti83 

– Őrült vagy.
A lány megint kipréselt magából egy apró, kimerült mosolyt.
– Szívesen.

40. oldal

>!
Snow_White P

Mert a mások iránti törődésnek fogai vannak és karmai. Amik most belemélyedtek, és nem eresztették. A törődés jobban fájt, mint a lábba döfött kés, jobban, mint pár törött borda, és jobban, mint bármi, ami vérzik, vagy eltörik, s azután meggyógyul. A törődés nem tiszta törést hoz. Olyan csont, amely nem forr össze, olyan vágás, amely nem zárul be.

198. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A hercegnő
Rick Riordan: A vörös piramis
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Sarah J. Maas: Throne of Glass – Üvegtrón
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Eoin Colfer: Artemis Fowl – Tündérekkel életre-halálra
Libba Bray: Az az édes, távoli harang
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Vivien Holloway: Végtelen horizont