A ​Fényigéző (A mágia árnyalatai 3.) 33 csillagozás

V. E. Schwab: A Fényigéző

Végigsöpör a sötétség a mágiában gazdag Londonon. A mágia törékeny egyensúlya felborult, uralkodók buknak el, mialatt a gonosz feltartózhatatlanul gyilkol a birodalomban. Kell, az egyik utolsó antari mágus és Szelina Bard, az ügyes tolvajlány felveszi a harcot az ősi ellenséggel, aki magának követelik a hatalmat a főváros fölött. A pusztító mágia ellen csel, hősiesség, kitartás és bajtársiasság a fegyverük.

A Mágia Árnyalatai trilógia magával ragadó fináléjában eldől a négy mágikus London közötti küzdelem.

Eredeti mű: V. E. Schwab: A Conjuring of Light

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Ventus Libro, Budapest, 2018
576 oldal · ISBN: 9786155755354 · Fordította: dr. Sámi László
>!
Ventus Libro, Budapest, 2018
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155755279

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Kell Maresh · Szelina Bard (Lina) · Alucard Emery · Rhy Maresh · Holland · Hastra · Tieren Serense (Aven Essen) · Osaron


Kedvencelte 14

Most olvassa 19

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 154

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Wee IP
V. E. Schwab: A Fényigéző

Az első könyvet olvasva még fogalmam sem volt róla, hogy ennyire fogom szeretni ezt a sorozatot. A másodiknál már kezdtem kapizsgálni, A Fényigéző pedig feltette az i-re a pontot.
Ha valaki azt kérdezi tőlem, mit olvasson elsőként Schwabtól, azt mondom: ezt a trilógiát. Lehetőleg egyben. Utoljára Lawrence Széthullott Birodalom sorozata szippantott be ennyire.
A történet, a szereplők, a cselekmény, a világ… mind egy jól megkomponált varázslat, az ember érzi a sorok között az eleven mágiát.
A keserédes lezárás pedig tökéletes befejezése egy igazán nagyszabású történetnek. Schwab bravúros és brilliáns.

A jó könyvektől nehezen szakad el az ember. De a legjobb, hogy mostantól bármikor levehetem a polcról, és újraolvashatom az egészet.
Köszönöm a kalandot Lina és Kell. Addig is, a következő találkozásig: Anoshe

>!
Baráth_Zsuzsanna P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Anoshe. Viszlát egy újabb napig, ahogyan az arnes-iak mondják. Ilyennek kell lennie egy trilógia zárókötetének, ha nem akar tucatdarab lenni. Keserédes a búcsú, hiszen maradnak elvarratlan szálak, amelyekből akár egy újabb trilógia is kinőhet, mégis úgy érezzük, hogy így kerek egész a történet. Nem vagyok egy nagy fantasy-rajongó, de V.E. Schwab rendhagyó sorozata azonnal magával ragadott, az első és a második rész is nagyon tetszett, ezért kíváncsian vártam, hogy mi lesz a sztori végkifejlete. A gonosz végigpusztította a Londonokat annak rendje és módja szerint, azonban nem számolt az antarikkal, akik együttes erővel szembeszálltak vele, és mindent megtettek, hogy megszabadítsák tőle a párhuzamos világokat. Borzalmas veszteségeket szenvedtek hőseink, sok karaktertől kellett búcsúznunk a végére, sokszor rendül meg az olvasó, amíg az utolsó oldalakra ér, és egyrészt örül, hogy részese lehetett egy ilyen hatalmas kalandnak, másrészt pedig szomorú, hogy már vége van (azért remélem, folytatja az írónő a történetet, mert van még benne potenciál, nem is kevés). Kell és Szelina Bárd nem hétköznapi páros, a hercegnek nevelt hűvös antari és szenvedélyes, tolvaj társa annyira különböznek egymástól, hogy tökéletesen kiegészítik egymást, és naná, hogy szerelmbe esnek egymással, bár ez kissé extrém körülmények között történik meg velük (nem könnyű az érzelmekre koncentrálni, amikor éppen egy világot kellene megmenteniük egy démontól, aki eléggé legyőzhetetlennek tűnik). Ez a legsötétebb tónusú rész a trilógiában, hiába sejti az olvasó, hogy valahogy azért csak legyűrik az ellent az antarik, addig még nagyon sok veszteséget kell elszenvedniük a szereplőknek, ráadásul a legfájóbbak a legváratlanabb helyen, időben történnek, és azon kéztől, amelyről nem is gondoltuk volna. Egyetlen pillanatra sem ül le a történet, levegőt venni sem mertem a végső harc idején, hogy aztán egy pici hiányérzet maradjon bennem a kicsit banálisra sikeredett záróoldalak miatt, de ennél nagyobb bajom ne legyen. Kiváló fantasy, tökéletes zárókötet.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/07/16/konyvkritika_…

>!
Masni3 P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Szerintem ez egy tökéletes befejezés volt a trilógiának. Izgalmas és halálos. És ami még jobbá tette az Holland volt. Eddig is kedveltem, de most ő lett az egyik kedvenc karakterem. Valahogy jobbá tette az egész történetet, hogy megismertem a múltja egy részét. És ő volt az egyetlen akit egy kicsit megkönnyeztem a végén.
Olvasás közben nagyon sokszor vesztettem el a reményt a szereplőkkel együtt, de valahogy mindig összehozták. Osaron nagyon érdekes egy démon volt. Tökéletes főgonosz. :D
Nagyon jó kis kalandokon mentek át és sajnálom, hogy véget ért.
spoiler Bár a végen jó lett volna még egy pár dolgot megtudni. spoiler Tényleg jó lenne ha lenne fojtatása. De tudom, hogy ezért is tetszett ennyire ez a rész, mert vannak elvarratlan szálak. :D
Hiányozni fognak nagyon.
Ezzel a trilógiával Schwab megvett magának kilóra, és nagyon remélem, hogy a többi története is ennyire jó és izgalmas lesz. ❤

>!
alice_kingsley
V. E. Schwab: A Fényigéző

Most fejeztem be, szóval ez egy teljesen átgondolatlan értékelés (bár nem lesz hosszú, azért gondoltam megemlítem)
Számomra ez az év legjobb könyve. Az olvasási karrierem egyik legjobb könyve.
Tökéletes lezárása a trilógiának. Mondanám, hogy megnevettet, megríkat, de inkább csak megríkat. Legalábbis én minden 10. oldalon zsepit ragadtam, kivéve az utolsó fejezetet, mert azt végigsírtam (micsoda véletlen, hogy könyvjelzőnek egy pzst választottam a sorozathoz – mintha megéreztem volna…). De tényleg, a könnyek konkrétan megnehezítették az olvasást.
Nem akartam, hogy vége legyen. De miközben közeledtek az utolsó sorok, rájöttem, hogy ennek soha nem lesz vége. Merthogy bármi addig tart, amíg az utolsó ember is emlékszik rá. És nekem ez a történet mindig ott lesz, ha csak az agyam leghátsó zugában is, de nekem soha nem lesz vége.

előfordulhat, hogy ha kicsit leülepedett, akkor kibővítem, de magamat ismerve nem, azért megszavazom magamnak a bizalmat

>!
hkriszti83
V. E. Schwab: A Fényigéző

Az arnes-iaknak tucatnyi kifejezésük van a köszönésre, de nincs szavuk a búcsúzásra. Amikor mégis elválásra kerül sor, olykor azt mondják, vas ir, ami azt jelenti, békében, de még gyakrabban választják az anoshe formulát – vagyis egy újabb napig.”

A szó vigaszt nyújtott és reményt. És erőt az elengedéshez.

Anoshe drága barátaim: Lina, Kell, Holland, Rhy, Alucard! :’( Borzasztóan hiányozni fogtok!!! ♥

Ismételni tudom magam, mint Schwab többi könyvénél, hogy ez a nő egyszerűen zseniális! Ez a történet és itt most összefoglalóan mindhárom kötetre gondolok hihetetlenül komplex!!! Annyira jól van felépítve, ahogy a világo(ka)t, a szereplőket részletesen megismerhettük, ahogy egyre jobban megkedveltette velünk őket, ahogy bonyolította a szálakat, nem is tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy teljesen le vagyok nyűgözve!
Visszatérve ehhez a befejező kötethez, kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb!!!!! Az első szótól az utolsóig roppant izgalmas volt, voltak olyan fordulatok, hogy csak pislogtam, és hát a vége az nekem teljes katarzis volt!!! Az utolsó 40 oldalt, ahol minden szálat elvarrt, lezárt, végig bőgtem. :( És spoiler nem biztos, hogy valaha is meg tudom bocsátani Schwabnak… ott nem csak a szívem vérzett, de konkrétan zokogtam. >.<
Viszont azt el kell ismernem, ilyen fantasztikusan lezárni egy ilyen összetett történetet, ahhoz már igazi zseninek kell lenni!!! Csillagos 5-ös!!!
Hiányozni fog ez a világ és a szereplők, igazán megszerettem őket! ♥

4 hozzászólás
>!
Lish P
V. E. Schwab: A Fényigéző

Ez a trilógia záró kötete, és azt kell mondjam, nagyon jól sikerült. Végig izgalmas, érdekes, egy pillanatra nem ül le a cselekmény. Ennek ellére nem egy túlírt káosz, mindennek meg van a maga helye. Végre egy fantasy, ami nem nyálas, nincs benne felesleges dráma. Egyszerűen így jó, ahogy van.
A karaktereket a szívembe zártam spoiler, nagyon tetszett ez a világ az antarikkal, a mágiával, és minden egyéb körítéssel. spoiler Még a hatása alatt vagyok, egyelőre nem is tudok semmi mást mondani… Az egyik kedvenc trilógiámmá vált A mágia árnyalatai. Jó szívvel ajánlom mindenkinek. :)
Anoshe.

>!
kvzs P
V. E. Schwab: A Fényigéző

A második kötet klasszikus töltelék volt, a záró rész viszont visszatalált a történethez.
Megismerhettük kicsit Holland múltját, és a többi szereplő is kapott némi hátteret. Ezek közül némelyik eléggé sablonos volt, és a „mindenki összefog a gonosz ellen, de néhányan még így is csak az előnyszerzésre tudnak gondolni” részek sem adtak túl sok újdonságot, ennek ellenére sikerült viszonylag nagy logikai bakik nélkül lezárni a sorozatot.
Kikapcsolódásnak, szórakozásnak még mindig nagyon jó kis történet, de túl sokat nem szabad tőle várni.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
V. E. Schwab: A Fényigéző

És igen ilyennek kell lennie egy trilógia zárókötetének. 500 oldal és nem volt üres járat, minden részre, minden eseményre szükség volt.
Le lett zárva ez a kaland, de még ott lehet egy csomó új történet.
Van aki király lett, van aki barát, testőr, vagy éppen szerető attól függ mire van éppen szükség.
De van olyan is aki hajóra szált és újabb kalandokat keres.
Jó lenne még olvasni tovább, talán majd egyszer erre is lesz esély.

>!
Eryka93
V. E. Schwab: A Fényigéző

"Üstökösként robbant be az életembe V. E. Schwab munkássága ebben az évben. Az itthon eddig megjelent hét könyve közül négyet olvastam, és nagy valószínűség szerint az ötödiket is sorra fogom keríteni idén. Márciusban ütköztem bele ifjúsági sorozatának első részébe, az Egy sötétebb mágiába, ami egy forgószél erejével kapott fel a realitás talajáról, majd egy hónappal később, áprilisban jött a Gyülekező árnyak, ami még tovább sodort a mágia világába. Utóbbi kötet befurakodott a kedvenc olvasmányaim közé is, nem csoda hát, hogy elképzelhetetlen türelmetlenséggel vártam a befejező rész érkezését. Mivel mostanában borzalmas időhiánnyal küzdöttem a tanulmányaim miatt, kénytelen voltam eltolni pár héttel az olvasását, mert szerettem volna nyugodtan belemélyedni a lezárásba, és nem csak lopott perceket tölteni vele. Szerencsére ez végül sikeresen megvalósult, és minden olvasást akadályozó tényezőn könnyűszerrel átjutottam.

Rettentően vérzik a szívem, amiért véget ért ez a fantasztikus trilógia, ugyanakkor határtalanul boldog vagyok, hogy a részese lehettem. V. E. Schwab egy olyan történetet hagyott hátra, amit a szereplőivel együtt sosem fogok elfelejteni. Mindig is bérelt helye lesz a lelkemben, amit senki és semmi nem ragadhat el onnan. Bekúszott a bőröm alá, beszivárgott a vérembe, a részemmé vált ez alatt a fél év alatt, ezért szabályosan rettegtem, milyen véget szánt neki az írónő. Rögtön a könyv elején kaptam is egy kisebb szívinfarktust, mivel a borító belsején lévő részlet egyből lelövi az egyik legnagyobb csattanót. Pedig megfogadtam magamnak, hogy egy gyors pillantást sem vetek rá, nehogy elspoilerezzek valami fontosat, de esélyem se volt rá, mert amint kinyitottam, a szemem hirtelen önműködővé vált, és csalfa módon elárult. A kezdeti sokk után is alig kaptam levegőt, hiszen annyi minden történik, hogy csak kapkodtam a fejem. A cselekmény ezerrel pörög, szinte egy percre sincs megállás, vagy ha mégis, azokban legtöbbször a múltba visszanyúló, fájdalmas emlékeket kapunk. Ezeket leszámítva az események őrült iramban követik egymást, sokszor azt sem tudtam, merre van fent és lent, hol vagyok épp, ismét számos kalandban és megdöbbentő élményben lehetett részem. A három regény közül messzemenően ez a legérzelemdúsabb, amellett, hogy a vérnyomásom végig kétszáz fölött pulzált, a torkom is pont elégszer szorult el a történtek miatt. Az írónő mindig képes fokozni a téteket, amikor azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, akkor még rátett egy lapáttal, hogy egy szusszanásnyi időre se nyugodjak meg. Elképesztő, ahogy szövi a szálakat, és két rész után is képes előállni új információkkal, amiket eddig nem ismertünk. Addig húztam-halasztottam az olvasását, ameddig csak tudtam, hogy minél tovább tartson, de így is túl hamar lement a függöny. Túl gyorsan elrepült ez a közel hatszáz oldal, sőt, az egész trilógia, jó néhány kötetet el bírnék még viselni belőle. Borzasztó nehéz itt hagyni ezt a csodálatos világot, a mágiával teli – vagy az azt épp nélkülöző – Londonokat, és persze a szereplőket, akiket annyira megszerettem, mintha a saját családom tagjai lennének.

A Fényigéző méltó lezárása ennek a lélegzetelállító sorozatnak. Keserédes befejezés, mely nem hagy hátra megválaszolatlan kérdéseket, szomorúsággal vegyes boldogságot viszont annál inkább. Eszméletlenül fog hiányozni Kell és Lina története, egyedül az vigasztal, hogy bármikor leemelhetem a köteteket a polcomról, hogy újraolvassam őket. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem egy alkalommal fog majd megvalósulni."

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.com/2018/08/v-e-schwab-…

>!
theodora 
V. E. Schwab: A Fényigéző

Néhány nap alatt kiolvastam ezt regényt, a második felét szinte egyhuzamban, annyira megfogott.
Ebben a részben mindent megtaláltam, ami megtetszett az elsőben: a filmszerűen pergő, akciódús cselekmény, az érdekes és/vagy szerethető szereplők, na és a lenyűgöző fantasy világ. Voltak titkok amire nem derült fény, voltak sorsok amik nem záródtak le teljesen, de összességében egy erős, és remek befejezés született, ami miatt örülök, hogy elolvastam ezt a sorozatot! (Úgy látszik 2018 a sorozatok lezárásának éve :))

Ajánlom nektek – az első részt is, ha még nem olvastátok – ha egy újszerű és lebilincselő fantasy sorozatot szeretnétek, erős szereplőkkel, sok akcióval – na és vérrel…


Népszerű idézetek

>!
Gyöngyi_Z

– Mire iszunk?
– Az élőkre – felelte Rhy.
– A holtakra – vágta rá Alucard és Lina egyszerre.
– Alaposak vagyunk – tette hozzá Rhy.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Kell Maresh · Rhy Maresh · Szelina Bard (Lina)
>!
Kossuth_Kiadói_Csoport U

Lina oldalra billentette a fejét.
– Mit akar cserébe?
Maris hátradőlt, keresztbe rakta a lábát, egyik fehér csizmája a kutya hátán pihent. Úgy tűnt, a jószág nem bánja.
– Meg lennél lepve, ha tudnád, milyen ritkán kérdezik ezt tőlem. Azzal a feltételezéssel jönnek ide, hogy a pénzüket vagy erejüket akarom, mintha szükségem lenne bármelyikre is.
– Akkor hát miért vezeti ezt a piacot?
– Valakinek szemmel kell tartania a dolgokat. Hívd nyugodtan szenvedélynek vagy hobbinak. De ami a fizetséget illeti… – Előredőlt a székében. – Én öregasszony vagyok, Miss Bard… jóval idősebb, mint amilyennek látszom…, és csak egy valamit akarok.
Lina felszegte az állát.
– És mi lenne az?
Széttárta a karját.
– Valamit, amim már nincs.
– Ez igen értékes lehet.
– Nem igazán – felelte Maris. – Te az örököst akarod. Eladom neked az egyik szemedért.
Lina gyomra felfordult.
– Tudja – mondta, és próbálta megőrizni fesztelen hanghordozását –, nekem is szükségem van erre az egyre.
Maris felkuncogott.
– Akár hiszed, akár nem, édesem, nem célom a vásárlóim megvakítása. – Kinyújtotta a kezét. – A törött is megteszi.

Kapcsolódó szócikkek: Szelina Bard (Lina)
>!
Masni3 P

Úgy szerettem őt, ahogy a hold szereti a csillagokat… Mi ezt mondjuk, amikor valaki megtölti fénnyel a világodat.

1 hozzászólás
>!
miaow

– Esetleg kifejtenéd? – kérdezte csípősen Kell, aki tudott a kapitány adottságáról, és körülbelül annyira izgatta, mint bármi más vele kapcsolatban.
– Úgysem értenéd – mormolta Alucard.
– Talán ha a megfelelő szavakat használnád.
– Nem tudom eléggé lebutítani őket.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Kell Maresh
>!
miaow

– Látom, komolyan veszed a feladatodat.
– Nagyon.
– Azt kértem, hogy vigyázz rá, ne azt, hogy bújj hozzá!
Alucard széttárta maga mögött a kezét.
– Képes vagyok egyszerre többfélét csinálni.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alucard Emery · Kell Maresh
>!
VNoémi P

– Szerintem ez rossz ötlet.
(…)
– Kétségkívül.
– Akkor miért mosolyogsz?
– Mert a rossz ötletek a kedvenceim.- felelte.

190. oldal - 5. fejezet (Ventus Libro, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Rhy Maresh · Szelina Bard (Lina)
>!
Masni3 P

Azt nem választhatjuk meg, mik vagyunk, de azt igen, hogy mit teszünk.

>!
Lish P

Szeretet és veszteség – mondta – olyanok, akár egy hajó és a tenger. Együtt emelkednek. Minél jobban szeretünk, annál több a veszítenivalónk. A veszteség elkerülésének egyetlen módja, ha tartózkodunk a szeretettől. De milyen szomorú világ lenne az…

349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tieren Serense (Aven Essen)
>!
Masni3 P

A halál összes lehetséges oka közül csak egy sültbolond választja a büszkeséget.

>!
hkriszti83

– Őrült vagy.
A lány megint kipréselt magából egy apró, kimerült mosolyt.
– Szívesen.

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A hercegnő
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Cassandra Clare: Árnyak ura
Charlie N. Holmberg: A papírmágus
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Ransom Riggs: Üresek városa
Sandra Regnier: A sötét jóslat
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Rick Riordan: A vörös piramis