Törött ​tükör (A tükörikrek 2.) 75% 41 csillagozás

Haylee és Kaylee egypetéjű ikertestvérek, egy egész kétfele. Uralkodó anyjuk rájuk kényszeríti, hogy mindenben egymás tükörképei legyenek. Rátelepszik lányaira. A manipulatívabb Haylee kieszel egy tervet, hogy végre ne kelljen a másik klónjának lennie. Kayleet egy pszichopata karjaiba taszítja. Váltott fejezetekben olvashatjuk a hazugságok hálóját és a fogság mindennapjait. Túl sok mindent nem várhatunk a könyvtől, de rámutat, hogy milyen fontos a szülők szerepe, mennyire fontos egy sikeresen működő család.

Az első kötetet két éve olvastam és úgy rémlik, hogy tetszett.
A Törött tükör nem lopta be magát a szívembe. Ez az Édesvölgyi suli durvább változatának tűnt. A jó és a gonosz ikerlányok kalandjai.
Sem a karakterek, sem a sztori nem adott semmi maradandót.
Ettől függetlenül érdekel a harmadik rész, kíváncsi vagyok, mi sül ki mindebből.

Ez a rész egy fokkal jobb volt, mint az előző, egy kicsit A lepkegyűjtő című könyvre emlékeztetett. Még egy kedvenc szereplőm is lett végül, a cica, Mr. Mokaszin. :)
Azt tudtam, hogy Haylee gonosz, na de ennyire?! És Kaylee hogy lehet még mindig ennyire buta? Azt nem tudom, hogy most Antonyra haragudjak-e, spoiler Nagyon várom a következő részt.

Ez már túl jó. A feszültség, ami áradt a sorok mögül, a váltott szemszög, a csavarok… Zseniális

Önálló kötetként is olvasható az ikrek története. Haylee egy pszichopata kezei közé taszitja ikertestvérét, Kaylee-t. Borzasztóan zavart Kaylee naivitása, nagyon irritált Haylee viselkedése. Időnként ellaposodott a regény, de néhány oldal után ismét vártam a folytatást. Bár valóban nem igazi V. C. Andrews regény, de nem volt olyan szörnyű, mint ahogy a hozzászólásokban irták. Valóban, ha valaki meg akar ismerkedni az irónő munkásságával, ne ezzel a sorozattal kezdje. Megvásároltam a sorozat befejező kötetét is, hamarosan sort keritek annak az olvasására is.

Ismét csak 3 csillag mert olvani szeretném a befejező köteteket.( lehet-e még ennéj jobban elcseszni valamit?)
Tény: A V.C.Andrews név az írónő halála után egy levédett írói csoport neve , akik még megközelítőleg sem tudják visszaadni a 63 éves korában elhunyt írónő stílusát.
Szánalmas próbálkozas, erőltetett cselekmény. Az én szememben csak besározzák az írónő munkásságát. Sokkal jobban örülnék ha az Mgy-on ki nem adott könyveit fordítanák le az írónőnek,( elismerem hogy esetleg retró, de olcsóbb a jogdíj és garatálja a minőséget) a simonandschuster meg inkább mentse a fákat és ne írjon. Kár a papírért.

Ez a könyv is olyan volt, mint az első része. V.C.Andrews-tól láttam már filmet, ami nagyon tetszett, és gondoltam a könyveknek jobban fogok örülni. Megint úgy vagyok, hogy a következő könyvet is elolvassam tőle? A fogalmazással nincs bajom, mert szépen tud, de a cselekmény, a leírás, a szereplők, nem tetszettek.

Tetszett az első rész is, de az inkább lányregény volt. Kezdett benne kibontakozni egy szociopata, de nem az volt a hangsúly. Itt viszont… izgalmasabb, pörgősebb, durvábbak az események. Ahogy a karakterek is.
A történet a két ikerlány szemszögéből van elmesélve, és egész másként tükrök ők, mint ahogy az anyjuk akarja. Jobban nem is lehetnének mások – az önző és a nagylelkű. A jó és a rossz. Az elfogadó és az irigy. A naiv és a rafinált.
Ahogy Haylee játszik a körötte levőkkel, az hamisítatlan guilty pleasure. Az egész személyisége ellenszenves, drukkolni se akarok neki, de olvasom és érdekel, mi van vele. Izgalmasabb, rafináltabb az ő szemszöge.
Kaylee most küzd magáért a fogva tartójánál, és elvileg ez a feszültebb történet, ahol nagyobbak a tétek. Mégse ezek kötöttek le jobban, mert engem irritált Kaylee naivitása. Ahogy végig azt hitte, hogy Haylee majd megmenti. Akinek még a végén sem esik le, mit tett vele az ikre. Mi, olvasók, már az egyben levehettük a viszonyokat, de neki most sem esik le. Ez nekem nem tetszett – ne legyen már ennyire naiv!
Andrews olvasmányos, és jól áll neki ez a történet is. A lányok rajzai, a cselekmény is tetszettek, tényleg csak Kaylee naivitása fájt.

A sorozat második része kicsivel jobban tetszett, mint az első – talán mert párhuzamosan ismerhetjük meg az eseményeket egyik és másik iker szemszögéből. Viszont a folytatás sem váltott ki belőlem mély érzelmeket és nem keltette bennem azt a hatást, hogy azonnal el szeretném olvasni a harmadik részét. Nem izgultam egy pillanatig sem, hogy mi történik majd a következő oldalon, mert várhatóak voltak az események. Továbbra sem tudtam sajnálni a családot, bár Kaylee karaktere fejlődött a szememben és el kell ismernem, hogy néhány helyzetben nagyon találékony volt. Ezzel szemben Haylee még jobban idegesített, mint az előző részben.

Ez még mindig egy beteg történet. Annyira nem rossz, mint amilyen értékeléseket olvastam, de az írói álnév mögött lévő csoporttól csak ilyen beteg történetek születnek, így nem volt meglepetés. Kíváncsi vagyok, hogy hova lehet még ezt fokozni…