Valós ​és valótlan I. (Valós és valótlan 1.) 46 csillagozás

Valahol a Földön
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Ursula K. Le Guin Valós és valótlan című, kétkötetes novellagyűjteménye kihagyhatatlan. Az élő legendának számító és science fiction nagymesternek kinevezett Le Guin 1960 óta meghatározó alakja az amerikai irodalomnak. Változatos témái politikai, ökológiai, filozófiai kérdéseket járnak körbe, szociológiai és pszichológiai érdeklődése olyan elképzelt társadalmak leképezésében nyilvánult meg, amelyek tükröt mutattak saját civilizációnknak.

A legjobb kortárs novellisták egyikének tartott szerző szatirikus, éles hangú írásai gyönyörködtetnek, provokálnak, elgondolkodtatnak. A Valahol a Földön Le Guin evilági novellái közül válogat oregoni kisvárosoktól kezdve Európa szívéig.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2017
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065845 · Fordította: Varró Attila, Sóvágó Katalin, Miks-Rédai Viktória, Szántai Zsolt, Veres Mihály, Roboz Gábor, Kleinheincz Csilla
>!
GABO, Budapest, 2017

Enciklopédia 25


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Úgy indul, mint egy vakrandi, amit ráadásul a nagymama szervezett le. Gyanakvó tapogatózással, halvány, körvonalazatlan nemtetszéssel. A kötet első fele egy fiktív közép-európai országban játszódik – elmaradottsággal, elnyomással, konstruált hagyományokkal dolgozik, de felsejlenek benne a valódi Közép-Európa egyes történelmi eseményei. Valamiféle pszeudo-realizmus ez, érzékenyen megírva, ám távol tartott tőle, hogy végig úgy éreztem, csak egy Le Guin fejében létező közép-európai beszél úgy, mint a novellák szereplői. Az első hűha-élményem A rózsa naplója olvasásakor sodort el: itt a diktatúrák működésének egy olyan aspektusát kapja el a szerző, ami teljesen a feje tetejére állítja az autoriter rendszerekről alkotott képünket, csupa termékeny bizonytalanság és zavarba ejtő kiszolgáltatottság – nem csupán az áldozat esetében, de az elkövető oldalán is.

Ezt követően, bár akadtak még csúcspontok (Az út iránya, vagy épp a Buffalo lányai, gyertek ki), beállt egy középértékre a kötet. Végig tudatában voltam, hogy Le Guin szenzitív szövegalkotó, aki maximális empátiával fordul a szereplői felé. Ez jó. Aztán jó az is, hogy előszeretettel helyez el pontokat az elbeszélésekben, ahol a szereplők közti kapcsolat, illetve a novella és az olvasó közti kapcsolat egyszeriben új struktúrába rendeződik: ez magabiztos mesterségbeli tudásra utal, és arra, hogy Le Guint őszintén érdeklik az irodalmi eszközök, és azok hatása az irodalmi élményre. Csak itt valahogy mintha el lennének eresztve a történetek. A változás megtörtént, oké, de megtorpanunk – mintha a legtöbb történetnek nem lenne igazi kifutása. Vagy mintha az új nézőpont lenne maga a lényeg, az lenne a kifutás. És azt hiszem, itt leplezi le magát a szerző: első blikkre azt gondolnánk – az erőteljes érzékenység miatt –, hogy egy szereplő- és kapcsolatközpontú íróval van dolgunk, de nem, valójában ezek ötletközpontú novellák. És én a jó ötletet hajlamosabb vagyok kevesebbre értékelni, mint a komplex kapcsolatot szereplő és szereplő, szereplő és olvasó között. Mert előbbi csak úgy jön, utóbbiért viszont jobban meg kell dolgozni.

Azért nem volt tragikus találkozás, egy második randit még mindenképpen leegyeztetünk. Kínait szereted? Vagy gyros-tálat inkább?

8 hozzászólás
Oriente>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Őszinte leszek, egy fel nem adott küzdelem volt ez a könyv, és utólag se nagyon szépült meg a kapcsolatunk. Egészen furcsa élmény volt, mert gyönyörködtetett a kristálytiszta, érzékeny stílus, a történetek többségét viszont teljesen érdektelennek találtam, ezért szinte képtelen voltam fókuszálni, átfolyt rajtam a szöveg nyomtalanul. Pedig makacsul kerestem a kapcsolódási pontokat, talán a szerző iránt táplált pozitív előítéleteim miatt, de a hatás rendre elmaradt.

Az egész kötetből összesen két novella fogott meg igazán. Az egyik a prérifarkasos (Buffalo lányai, gyertek ki), ami tagadhatatlanul kilóg az itt sorakozó realista írásokból, és ez el is gondolkodtatott: lehet hogy Le Guinnek tényleg ennyivel jobban áll a valósnál a valótlan?
Az utolsó darab is kiemelkedett – ez igazából egy nyolcrészes novellafüzér –, de másképpen. Nagyjából csak a harmadik résznél kapcsoltam, miért nem áll össze a fejemben a szereplők viszonyrendszere, hogy ki kinek a kije és most akkor kiből hány van. Igen, igen, maga a szerző magyarázza el a Fél ötkor születésének körülményeit a kötet bevezetőjében, csak azt olyan háromnegyed évvel ezelőtt olvastam és jól el is felejtettem. Ez a füzér egy írói workshop rögtönzött feladatából nőtte ki magát – Le Guin a maga kreálta feladatot oldotta meg többféleképpen és tette közzé a későbbiekben. Szerintem zseniális technikai bravúr, ahogy a négy karakter teljesen más a nyolc kis novellában és mégis tele vannak a történetek közös elemekkel, motívumokkal, nagyon hasonló függőségi helyzetekkel, ami miatt mégiscsak hajlamos az ember újra és újra összekapcsolni a nem összetartozó szálakat. Ez a koncepció keményen megdolgoztatott, jó értelemben, mert erősen koncentrálnom kellett, hogy asszociáció helyett disszociáljak. Tetszett, ahogy manipulált ez a technika.
Általában is, a kötet végére csoportosított, váltott szemszögű írások kötöttek le jobban, bár néhány nap után már ezek is összefolynak az emlékeimben. Leginkább úgy érzem, hogy letudtam valami kötelezőt, és a második kötettel most már ideje áttérni Le Guin igazi hangjára.

marschlako P>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Úgy látott, ahogy még soha senki; ahogy még a gyerekek sem, abban az időben, amikor az emberek még megnézték a dolgokat.

Különös, és egyben különleges kötet. Ursula K. Le Guintől eddig főleg regényeket olvastam. Azokból is fantasyt és sci-fit. Szigetvilág történetei is megigéztek, de az igazi nagy kedvenc, A kisemmizettek lett. Nem meglepő, hogy ezek után nagyon vártam e novellaválogatás megjelenését – különösen az első kötetét.

Nem csoda, hogy egyszerre minden olyan csendes és őszies lett: a szobák kihaltan álltak, a tó tükre kisimult, a dombok közt köddé vált a kacagás.

Le Guin novelláinak egészen egyedi hangzása visszhangként még sokáig elkísért. Kicsit olyanok voltak ezek a történetek, mint Kim Stanley Robinson novellái*. Talán több bennük a misztikum, a mágikus realizmus, s mindenképp több az abszurd, vagy legalábbis a szokatlan. Erre remek példa az Ether, hol itt (bár eredeti cím – Ether, or – szójátéka magyarul nem adható vissza, a magyar cím talán még frappánsabb is lett), s ha az ember belemegy a játékba, s hagyja magát elmerülni a novella világában, egészen különleges élményben lehet része.

Mindig megtalálta a felbecsülhetetlen értékeket, a pénznem nélküli pénzeket: minden télen rábukkant egy-egy japán üveg halászhálóbójára itt, a parton, évekkel azután, hogy a japánok műanyagra cserélték őket, évekkel azután, hogy bárki más talált volna egyet. Néhányon csiga telepedett meg. Mohaszakállasan, zöld ruhában, évekig hintáztak a hatalmas hullámokon, mint apró, el nem pukkant buborékok, áttetsző, zöld földecskék a tajtékgalaxisokban, távolodva, közeledve.

Persze nem mindegyik novella tetszett egyformán, s nem is mindegyik tudott megérinteni, de nagy többségük kifejezetten tetszett. Közel álltak hozzám az orsiniai történetek; A rózsa naplója az egyik kedvencem is lett a kötetből. A Buffalo lányai, gyertek ki először nagyon fura volt, de aztán megszerettem, miként a May pumáját is.

*melyek egészen mások, mint regényei spoiler

Chöpp P>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

A kötet 18 novellát tartalmaz. Közülük a kedvenceim (mind csillagos ötös):
– Képzeletbeli országok
– A rózsa naplója
– Gwilan hárfája
– Buffalo lányai, gyertek ki
– Alvajárók
– Ether, hol itt
Szóval már ezekért egyértelműen megérte elolvasnom a gyűjteményt, és nagyon kíváncsi vagyok a második kötetre – mert igazából a science fiction novellák miatt olvasom elsősorban. Ami nem azt jelenti, hogy a „Földiek” ne lennének nagyszerűek. Ursula K. Le Guin tényleg kihagyhatatlan. Bármit is ír.

NewL P>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Eddig az írónőtől csak a https://moly.hu/sorozatok/szigetvilag sorozathoz tartozó könyveket olvastam, amiket nagyon szerettem. Ezt a novella válogatást hiánypótlónak érzem, mivel így kiderült számomra, hogy nem csak a fantasy témakörében tudott nagyot alkotni. Ebben a kötetben sokféle stílusban, sokféle történetet olvashattam, amik nagy részét szerettem bár nem egyforma mértékben. A kötetből a kedvenceim a A rózsa naplója, Az út iránya című történetek voltak. Mindkettő zseniális volt.

Noro >!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

A szerzői előszó szerint e kötetben válogatott “nemfantasztikus” történetek szerepelnek. Szerintem ennél valamivel árnyaltabb a helyzet, néhány írás ugyanis a valóságot apróbb csavarokkal ábrázolja. Ugyanakkor a fülszöveg által ígért filozófiai és egyéb magaslatok egy kissé magasra tették a mércét, amelyet talán a novellák fele tudott megugrani.

A köznapi világot bemutató alkotások közül a Képzeletbeli országok és a May pumája voltak azok, amelyekben igazán éreztem a mélyebb mondanivalót. Az Üzenetek ötletét is nagyon izgalmasnak találtam, de szerintem ez csak egy vázlat, amelynek hiányzik a kibontása. Voltak még technikás írások (az Ether, hol itt, illetve a Fél ötkor), de ezekben nem igazán éreztem, hogy a karakterekkel való zsonglőrködésen túl bármi is történne. Végül el kell mondanom, hogy a képzelt Kelet-Európában játszódó Orsinia-ciklus (a kötet első három írása) kifejezett csalódás volt számomra: már a szereplőket sem találtam hitelesnek, a politikai háttérre pedig nem tudok jobbat mondani, mint hogy kínosan naiv.

A következőkért azonban mindenképpen érdemes volt kivenni a könyvet a könyvtárból:

A rózsa naplója egy “gondolatnéző” készüléket mutat be, amellyel pszichológusok vizsgálják az emberi elmét. E vizsgálatok közben pedig fokozatosan ismerjük meg, miféle világban született is meg ez a találmány.

Az út iránya két okból is zseniális: egyrészt a nem emberi nézőpont miatt, másodszor pedig azért, ahogy kifordítja a mozgás fogalmát és perspektíváját. (Van még egy nem emberi nézőpontos írás a könyvben spoiler, azt viszont egészen zavarosnak találtam.)

A Buffalo lányai, gyertek ki egy groteszk mágikus realista kaland, ami az amerikai őslakók kultúrájából táplálkozik.

Végül az Elveszett gyerekek egy egyperces novella, ami a hamelni patkányfogó alakját formálja elgondolkodtató allegóriává.

abstractelf>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

A Valahol a Földön volt az első Ursula K. Le Guin olvasmányom, és most már én is értem, miért is becsülik annyira az írásait. Ennek a kötetnek az olvasása egy igazán különleges, mégis néha ismerős élményt nyújtott.

Nagyon szerettem, hogy bár ebben a kötetben teljesen átlagos, hétköznapi emberek (állatok, fák és egyéb teremtmények) létét követjük, mégis olyan köntösben vannak elénk tárva ezek a pillanatok, hogy úgy érezzük, igenis valami különlegesnek vagyunk a részei. Elvarázsolt a hangulat, megindítottak a szavak, és elhitették, hogy a legegyszerűbb élet is megér egy történetet.

Ugyan nem mindegyik novella nyűgözött le annyira, viszont mindegyikben található olyan gondolat, üzenet vagy felvetés, amely érdemes elmerengeni. Az írónő gondolatai igen széles témában mozognak, de közös bennük, hogy arra késztet, hogy új perspektívából vizsgáljunk meg valamit.

Az írónő a bevezetésben elmondta, hogy csalt egy kicsit, mivel az első négy novella az orsiniai történeteihez kötődnek, de annyira hálás vagyok, amiért bekerültek ezek a novellák is a kötetbe, mert felkeltették az érdeklődésem az orsiniai történetei iránt. Azokban ugyanis annyira szépen megírva mutatta be a hétköznapokat egy diktatúrában. Remélem, egy nap jelennék meg ilyen történetek.

Végül pedig a kedvenc novelláim:

A rózsa naplója volt az első olyan történet, ami teljesen letaglózott. Nem tudom, mire számítottam olvasás közben, de annál sokkal több, sokkal reálisabb volt. Bárcsak ki tudnám fejezni, mennyire kivételes egy novella volt ez.

Az út iránya egy tölgyfa szemszögéből íródott, és elvarázsolt.

Az Alvajárók novellában imádtam, ahogy lerombolta a sztereotípiákat, és bemutatta, hogy könnyű elsőre ítélni, de mekkorát lehet így tévedni.

A Fél ötkor négy karaktert követ, akik mindig más és más közegben jelennek meg. A bevezetés alapján nem értettem, miért lenne érdekes ez a koncepció, de elég volt belemélyednem, és máris magával ragadott.

Mindent összevetve, ha egészében nézem ezt a novelláskötetet, egy kiválóan összeválogatott, gyönyörűen megírt gyűjteményt olvashattam. A novellák külön-külön és együtt is remekül működnek. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a kötetet, és alig várom, hogy megismerjem a science fiction novelláit is.

chibizso >!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Le Guin előszava szerint a Valós és valótlan első kötete a realista novelláit gyűjti csokorba, azonban rögtön meg is jegyzi, hogyan viszonyult mindig a 20. század második felében ünnepelt realista irodalomhoz (röviden: nem érzi magáénak). A 18 (remélem, jól számoltam) írást tartalmazó kötet olvasása közben végig ez a megjegyzés lebegetett előttem, és nem tudtam nem észre venni, hogy mennyire meglátszik a novellákon Le Guin viszonya korának irodalmi trendjéhez. Az első történetek még magukon hordozzák a realizmus jegyeit, viszont egy elképzelt országban vagy megyében játszódnak. Aztán a fantasztikus elemek szép lassan beszűrődtek a történetek közé, míg végül szinte át is vették az uralmat, és mágikus realizmussá változtattak mindent. Aztán a képzelet kissé visszavonult, visszatértünk a valós világba és valós problémáinkhoz.

Néhány novellával, főleg a realistábbakkal akadtak problémáim, de összességében erős válogatást kaptunk magától az SF nagyasszonyától. És akkor még csak az 1. kötetet láttam.

Morpheus>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Nagy reményekkel vettem a kezembe az első részt, de amellett, hogy Le Guin az egyik kedvenc sci-fi és fantasy íróm, ezek közül az írások közül alig három-négy volt számomra emlékezetes. Igaz, hogy az első kötet írásai realistának mondhatók, kiviláglik belőlük, hogy a hatalom helyett az elnyomottakkal szimpatizál, de volt, ahol ez kifejezetten politikai ízűre sikeredett, ami nekem nem csúszott annyira. Amelyek mégis inkább tetszettek, azokban vagy a szeretetről, szerelemről ír, vagy mégiscsak jelen van bennük valami plusz a realizmus mellett.

Dávidmoly>!
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

A következetesség csak addig erény, amíg nem válik bosszantóvá.

Még tavasszal Pintér Bence csinált egy interjút Dragomán Györggyel, amiben érintették a zsánerirodalom témáját, és ott mondott Dragomán egy olyat, hogy „Nem sértegetni akarom a scifiírókat, de néha azt érzem, hogy az ötlet jó, de a mondatok egyszerűen nincsenek megcsinálva.” Nos, élvén a parafrázis eszközével, nem sértegetni akarom Ursula K. Le Guint, de a Valós és valótlan első kötetét olvasva azt éreztem, hogy a mondatok jók, de a novellák egyszerűen nincsenek megcsinálva.
Az írások egyértelmű csúcspontjai a Buffalo lányai, gyertek ki és az Ether, hol itt, ami ironikus, tekintve, hogy tematikailag ezek lógnak ki leginkább a kötetből. Ez a két novella volt az, amivel maradéktalanul elégedett voltam. Akadt még néhány, amely többé-kevésbé megütötte a mércét (vagy legalábbis nem okoztak fájdalmat): a Képzeletbeli országok és a Gwilan hárfája kellemes hangulatnovella, a Fél ötkor pedig szórakoztató irodalmi bűvészmutatvány. Van két határeset is: A rózsa naplója ötlete érdekes, de a kidolgozás felemás; míg a Kéz, csésze, kagylóban már majdnem történt valami. A többi írás a dermesztő érdektelenség spoiler és a teljes értelmetlenség spoiler által definiált térben létezik, és ugyanúgy nem szeretnék róluk ennél bővebben beszélni, mint ahogy a lábamat se szeretném lefűrészelni.
A kötet fénypontja a kivitelezés, ami kifejezetten jól sikerül: letisztult tipográfia, masszív kötés, mértéktartó borító. Le a kalappal. Nagy kár, hogy a tartalom nem tudott felnőni a formához.
Két és fél prérifarkas az ötből.

Utóirat: spoiler


Népszerű idézetek

Oriente>!

Arra, hogy mikor vesznek észre egy történetet, vagy észreveszik-e egyáltalán, a szerencse, a divat, az irodalmi díjak és más irányíthatatlan tényezők is hatással vannak. Az egyetlen biztos pont az, hogy minél többször újranyomnak valamit, annál többször lesz újranyomva.

8. oldal, Bevezetés

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Furák ezek a férfiak. Mondjuk, ha érteném őket, talán nem is érdekelnének annyira.

267. oldal Esther, hol itt

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
1 hozzászólás
Chöpp P>!

A fiatalok nem engedhetik meg maguknak, hogy higgyenek az öregedésben.

281. oldal Ether, hol itt

Kapcsolódó szócikkek: öregedés
Chöpp P>!

Régen volt egy trükköm, felhajítottam a szemem egy fa tetejére, és onnan láttam mindent, amikor pedig füttyentettem, a szemem szépen visszarepült a helyére. De az az átkozott kékszajkó elvitte, és hiába fütyültem, nem jött vissza. Kénytelen voltam fenyőgyantát tömni a helyére, hogy lássak valamit.

167. oldal Buffalo lányai, gyertek ki

Bori_L P>!

Vannak napok, amikor menni kell, és felkel az a nap is, amikor nincs már értelme, mert az ember megérkezett.

152. oldal, Gwilan hárfája

Chöpp P>!

A rózsák néha akkor érzik magukat a legjobban, ha semmit nem teszünk értük, csak távol tartjuk a fojtogató harasztot és a borostyánt…

238. oldal Kéz, csésze, kagyló

Kapcsolódó szócikkek: rózsa
3 hozzászólás
Chöpp P>!

Senki sem hagyja ott az ígéret földjét. Inkább mindenki oda tart. Aztán meghal a sivatagban, kap egy sírt az út mentén.

274. oldal Ether, hol itt

marschlako P>!

Nem csoda, hogy egyszerre minden olyan csendes és őszies lett: a szobák kihaltan álltak, a tó tükre kisimult, a dombok közt köddé vált a kacagás.

101. oldal, Képzeletbeli országok

Chöpp P>!

Amit mi pszichózisnak hívunk, néha nem több egyszerű realizmusnál. De egyetlen emberi élethez sem elég a realizmus.

124. oldal A rózsa naplója


A sorozat következő kötete

Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II. Az űr odakint, a világ idebent

Valós és valótlan sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 9.
Cassandra Clare: Igaz szerelem (és egy első randi)
Cora Carmack: Összpróba
Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe válogatott művei
Philip K. Dick: Emlékmás
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter