Ursula ​K. Le Guin összes Szigetvilág története II. (Szigetvilág 5–6.) 89% 61 csillagozás

Le Guin a fantasy irodalom egyik nagyasszonya, s az általa írt Szigetvilág (Earthsea) történetek komolyan ott hagyták a nyomukat jó néhány azóta írt zsáner regényen.

Számomra ez a sorozat elsősorban a sokszínűsége, és a zsáner sablonjaitól való tudatos elfordulása miatt vált kedvencé.
Le Guin, bármennyire is hatással voltak rá Tolkien művei, és a saját skandináv származása, mégsem a sokadik kelta-germán kultúrán alapuló fantasy sorozatot kreálta meg, hanem egy távol-keleti/polinéz kultúrán alapuló világot álmodott meg, ahol van ugyan egy európaira emlékeztető nép is, de a legtöbb szereplő nem ebből a kultúrából kerül ki.
A regényben kulcsszerepet játszik a mágia, de Le Guin mágiaszemlélete egyrészt nagyon ismerős lehet, mégis gyökeresen más, mint amit az egyszeri fantasy olvasó megszokott.
Az ismerős elemek közé tartozik a mágiaformák szerinti iskolába rendezés, és ennek varázslóiskolában történő oktatása – Le Guin az egyik első fantasy szerző, aki a mágiát tudományos alapossággal közelítette meg.
Ami viszont korántsem annyira megszokott, hogy a varázslók – az igazi varázslók – lehetőleg nem használják az erejüket, harmóniára és egyensúlyra törekednek. A történetekben a fő konfliktust többnyire épp az adja, hogy velük szemben néhányan nem az „élni és nem visszaélni vele” elv szerint élnek.

Ebben a kötetben öt novella és egy regény található.
A fürkész
Ez a novella több száz évvel a regények előtt játszódik, és annak történetét regéli el, hogy hogyan jött létre Kútfőn a varázslóiskola.
Fekete Rózsa és Gyémánt
Egy általános érvényű történet, ami az emberrel támasztott elvárásoknak való megfelelés kényszeréről és annak felrúgásáról szól. Avagy, mit tegyen valaki, akinek hihetetlen tehetsége van a varázsláshoz, ez mégsem teszi boldoggá…
A Föld csontjai
A szigetvilág varázslójaban van egy történet, hogy Kóbor mestere annak idején megfékezett egy földrengést. Most megismerhetjük a teljes történetet.
A Magas-lápon
Egy összezavarodott mágus egy világvégi kis faluba keveredik, és reméli, hogy ott békességet talál. Ehhez azonban nem csak a korlátolt falusiakkal kell dűlőre jutnia, hanem a saját sötét múltjával is.
Szitakötő
A Más szelek szárnyán előtörténete, ami egy magányos lányról szól, akinek a sorsa varázslók szigetén kell, hogy fordulópontot érjen. Ám a Kútfői Mágusiskolában nem fogadnak női tanítványt…
Más szelek szárnyán
Karvaly utolsó története, amelyben a Szigetvilág két legnagyobb rejtélye kerül új megvilágításba: a sárkányok eredetén túl a világ rendjében betöltött szerepükről is képet kapunk, de ennél is fontosabb szerepet játszik a történetben a kiszáradt földek a holtak hona is, amelyről végre kiderül, hogy miért csak az emberek lelkei kerülnek oda és azok hogyan szabadulhatnak meg onnan.

Le Guin rendkívül jó író, és ezekben a gyakran nagyon is egyszerű, mégis mély történetekben a férfi és női szereplők gyakran teljesen hétköznapinak tűnő problémákkal küzdenek meg, és mégis sokkal nagyobb és megrendítőbb hőstetteket hajtanak végre, mint bármely ragyogó páncélzatú lovag.

Annyira, de annyira szépen ír, hogy el sem tudom mondani. Fájó szívemre gyógyír, balzsam, de azért sajgott is tőle megannyi mély szerelemről és szeretetről olvasni, amelyben azért mindig ott rejtőzik egy csepp keserűség, elmúlás, halál.
A kedvencem maga az egész ciklus is, már csak ez hiányzott belőle. Nem rajongok a fantasy történetekért, de annyira sokrétűek a benne lévő alakok, hogy bár a világ korántsem olyan kidolgozott, mint Tolkiennél, de mégis ez kerül az első helyre a szívemben. Sajnálom, hogy nincs több szigetvilág történet, de szépen le lett zárva minden, aminek le kellett zárulnia, el lettek varrva a szálak.

Nem kérdés: rajongok.
A novellákért is, a Más szelek szárnyánért is. A közbülső tanulmányokra meg spongyát. (Talán ha két oldal volt belőle újdonság, azt meg bele lehetett volna szőni a regényekbe inkább, vagy megírni novellában.)
Szóval hát varázslós, sárkányos, utazós, mese, kicsi szívem repes és révedezve meredek a képernyőre. Kedvenc.

Tökéletesen hozza az első színvonalát, mind a rövid történetek, mind a regény. A novellák amúgy is jó kis történetek, remekül összekötik a szálakat, és a kis összefoglaló is tetszett a világról a végén.

Egy évvel az előző Szigetvilágban történtek olvasása után fogtam bele Le Guin Szigetvilág történeteinek maradékába. A könyv után kicsit olyan érzésem van, hogy nem kellett volna folytatnia.
A stílusa továbbra is rendkívül kedves, néhol megmosolyogtató. Olyan, amit akár gyerekeknek is fel lehet olvasni esti meseként. Szinte teljesen mentes az erőszaktól, jól szövi a történet fonalát és olvasmányos. De az e kötetben szereplő válogatott írásokról nagyjából ennyi pozitívat tudok elmondani.
A fürkész: Egyértelműen a válogatás legerősebb darabja. Egy történet Szigetvilág hőskorából, több száz évvel Kóbor korát megelőzően. Önmagában ezt a novellát kiemelném, ez magas színvonalú volt.
Feketerósza és Gyémánt: Langyos szerelmi ballada kevés mágiával fűszerezve. Felejthető.
A Föld csontjai: Kissé zavaros írás két varázsló együttműködéséről. Semmi különös.
Szitakötő: A novellát kissé eltúlozta az író. A tényleges cselekményt érzésem szerint kb. öt oldalba be lehetett volna sűríteni. Többször volt a történet zagyva, összefüggéstelen.
Óceánföld leírása: Ettől sem voltam elájulva. Nem vagyok kritikus, de ennél több képzelőerőre számítottam volna.
Más szelek szárnyán: Meglátásom szerint nem volt értelme folytatni a Kóbor ciklust. A kisregény meg sem közelíti a Legtávolabbi Part színvonalát, de az Atuan sírjai és a Szigetvilág varázslója szintjét sem üti. Itt is azt éreztem, mintha az írónő nem tudná, mire akarna kilyukadni, és az elbeszélés ettől kissé zavaros lett. Ha a rajongók kérésére folytatta, akkor kár volt. Ha saját elhatározásból, akkor pedig túlbecsülte saját magát.
Összességében a kötet viszonylag gyenge írásokat tartalmazott, a Fürkész kivételével. Mindenesetre lazításnak jó volt.

Nem gondoltam, hogy egy ifjúsági regény és novellák így magukkal tudnak ragadni, de ez történt. Le Guin-ban nem lehet csalódni, az összes könyve nagyon-nagyon… Szerettem, hogy a novellákban leírtak visszaköszönnek a regényben, segítették megérteni az egész világot. Imádtam! :)

A kötet első fele novellákból áll, majd jön némi világleírás, majd az új regény. Nekem bejött az új regény, a novellák se rosszak.

Nagyon szép és mély, elgondolkodtató, fantasy mivolta ellenére emberközeli történetek, egy nagyon picit mégis gyengébbnek éreztem őket az első 4 résznél. A fordításban kissé zavaró volt a sok központozási hiba, ez levon egy keveset az egyébként nagyon szép kiadás értékéből.

A könyv, amit úgy olvastam el, hogy itt volt mellettem az éjjeliszekrényen, és mégis a gépen/telefonon olvastam PDF-ben. Fck logic. Én tudom az okát, másnak meg nem kell tudnia XD
Ezt a sorozatot pedig még mindig imádom. Alapból inkább regénypárti vagyok, meg úgy általánosságban is minden téren a hosszabb műveket szeretem, de ezek a rövid sztorik is baromira tetszettek. Oké, mondjuk biztos azért, mert sunyi módon minden mindennel össze van kötve :D

Egy kicsit más volt, mint az előző kötet, de megérdemli mind az öt csillagot.