The ​Tombs of Atuan (The Earthsea Cycle 2.) 93% 12 csillagozás

Sajnálom, hogy ilyen későn kerültek a kezembe Le Guin Earthsea regényei, de kamaszként még egyáltalán nem ismertem őket, később pedig az igencsak gyengére sikerült Ghibli animáció tántorított el attól, hogy közelebbről megismerkedjek velük. Most viszont végre beszereztem az első négy Earthsea-kötetet, és örömmel állapítottam meg, hogy ez pontosan az a fajta fantasy, amelyet mindig keresek – csak nagyon ritkán találok meg.
A Tombs of Atuan tulajdonképpen egy jó érzékkel megírt női beavatástörténet, viszonylag kevés cselekménnyel, ám annál több pszichológiai mélységgel. Nemrég mosolyogva olvastam Le Guin egyik interjúját, amelyben elmondja, hogy az Earthsea könyvek megírása előtt nem ismerte igazán Jung munkásságát – mégis szinte tökéletesen megeleveníti a jungi elgondolásokat a tudattalanról. Ma talán sokan „ráérősnek” érzik az Earthsea-könyvek prózáját, Le Guin azonban tud olyat mutatni, amit a mainstream epikus fantasyben ritkán tapasztalok: egy kétoldalas leírás minden elemének megvan a maga szerepe, soha nem terheli az olvasót világbemutatásnak álcázott öncélú adathalmazokkal, helyette olyan apró, szinte kézzel fogható részleteket emel ki, amelyek igazán elevenné teszik a szöveg tereit. Le Guinnél a színek, szagok, ízek, az élet gyakorlati apróságai sohasem esnek áldozatul az epikusságnak.
És még valami: eddig azt hittem, Mória félelmetes. Nem. Atuan Labirintusa – na, az félelmetes.

Lenyűgöző, hogy Le Guin sorozata mennyire eltér felépítésében a tolkieni fantasy kliséitől. A Gyűrűk Ura „trilógia” három könyvből álló, de egy, hosszú történet volt. Itt azonban a könyvek mind-mind külön történetek(nek tűnnek a második kötet alapján), melynek azonos az egyik szereplője, de nem minden esetben kap főszerepet. Éppen ezért szerintem a The Tombs of Atuan éppúgy olvasható önállóan, mint az A Wizard of Earthsea.

Történetünk főszereplője ezúttal az első kötetben barbárnak beállított, fehér bőrű északi népekhez tartozó szerzeteslány, Arha, aki a Névtelenekhez (és más istenségekhez) imádkozó csoport tagja. Két emberen kívül nincs más társasága, élete pedig unalmas. Senki nem érti meg a benne lakozó, világot látni vágyó lányt, aki jóval többet szeretne elérni, mint egy szerzetes. Ekkor kerül be a történetbe Ged, az első könyv főszereplője, aki szeretett volna ellopni egy értékes ereklyét, azonban lebukott. A lány börtönbe zárja, azonban hamar megkedveli őt, és Karvaly elkezdi átformálni a világnézetét.

A könyv sok témát boncolgat, de a felnőtté válás talán a legfontosabb közülük. Arha fejlődését követheti nyomon az olvasó, ahogy átalakul a világnézete, és meghoz bizonyos áldozatokat. A könyv amúgy igencsak rövidke, még az előzőnél is soványkább. Ennek ellenére tartalmasabb. Ettől a könyvtől talán már megkedveli Gedet az olvasó, hiszen egy jóval hálásabb szerep jut neki ebben a kötetben. Le Guin pedig tartja az előző kötet nyelvi színvonalát. Remekül megírt regényt kap kézbe az olvasó, ami az előzmény ismerete nélkül is könnyen értelmezhető. Igaz, akadnak utalások Ged részéről az első kötetre, de nem teszik tönkre azoknak az olvasásélményét, akik csak az Atuan sírjait olvasták.

Egyre jobban tetszik ez a sorozat, és Le Guin világa is egyre jobban kidolgozott, a hangulatával és a szereplőivel együtt. Szerintem hamarosan sort fogok keríteni a kvartett második felére is.

Azt hiszem az egyik legeredetibb Fantasy könyv, ami valaha olvastam. Valódi, régi, klasszikus Fantasy. Abszolút a hatalmába kerített a könyv, majdnem együltőhelyemben kiolvastam, annyira lebilincselő volt a történet.
A főhős nagyon érdekes szemszögből láttatja velünk a világot, néha már-már azzal az őszinte, ártatlan gyermekiességgel, amelyben ott van a kegyetlenség is, a szándék, hogy valamit bántani akar, csak azért, mert megteheti és hatalmában áll… mindez megspékelve csipetnyi vallási témával, annak korrupciójával, és természetesen az első kötet várva várt hősével, Karvallyal – aki olyan későn látogat el hozzánk a könyvben, hogy az ember attól fél, a végén el se jön.
Csodálatos és méltó folytatása a sorozatnak. Több helyen láttam, hogy akár első olvasmánynak is ajánlják, én azonban úgy hiszem, fontos az első kötet A Wizard of Earthsea megismerése, mielőtt belevágnánk, különben pár motívum és szereplő nem lesz értelmezhető.