The ​Left Hand of Darkness (Hainish Cycle 6.) 12 csillagozás

Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Genly Ai is an emissary from the human galaxy to Winter, a lost, stray world. His mission is to bring the planet back into the fold of an evolving galactic civilization, but to do so he must bridge the gulf between his own culture and prejudices and those that he encounters. On a planet where people are of no gender--or both--this is a broad gulf indeed. The inventiveness and delicacy with which Le Guin portrays her alien world are not only unusual and inspiring, they are fundamental to almost all decent science fiction that has been written since. In fact, reading Le Guin again may cause the eye to narrow somewhat disapprovingly at the younger generation: what new ground are they breaking that is not already explored here with greater skill and acumen? It cannot be said, however, that this is a rollicking good story. Le Guin takes a lot of time to explore her characters, the world of her creation, and the philosophical themes that arise.

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Gollancz, London, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473221628
>!
Orbit, London, 1992
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781857230741
>!
Ace, United States, 1987
304 oldal · ISBN: 0441478123

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

FélszipókásŐsmoly >!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

„A nap, amikor látható, fennen ragyog; nincs meg az a lassú átmenet a fényből a sötétségbe, mint a Föld sarkvidékein, ahol a hideg és az éjszaka együtt jár. A getheni tél ragyogó fényű, keserű, szörnyű, illetve fényesen ragyogó.” link

A szerző bevezetője legalább olyan érdekes volt, mint maga a regény (online is elolvasható: link). Hangulatteremtő animáció: link

A Haini-ciklus közbenső kötete, vagyis érdemes tudni pár alapdolgot a haini népről. Nemes űrutazók, az embereknek és más humanoidoknak is a közös ősei, akik követeket küldenek az egyes bolygókra, hogy az Ekumennek nevezett intergalaktikus szövetségbe való csatlakozásra serkentsék a többi népet, kevésbé gazdasági vagy hatalmi okokból, inkább a műveltség és hagyományok megőrzése végett. Szerencsére ezt bemutatja a regény is, ha nem is azonnal az elején. Le Guin változata a Star Trek Föderációjára nekem jobban is tetszik.

Az elején éreztem némi zavart a sok idegen kifejezés és a szereplők már adott viszonya folytán – amit először arra fogtam, hogy biztos a sorozat korábbi részeiben megvan hozzá a felvezetés, de a többi történet egész máshol, egész másról szól. Alapvetően tehát nem függ össze más regénnyel. A Winter’s King illetve a Coming of Age in Karhide c. novella (ez megjelent magyarul „A szerelem az szerelem” címmel) játszódik még ugyanezen a bolygón. Szóval a könyv eleje lehetett volna közérthetőbb, időbe tellett, míg belehelyezkedtem – de aztán nem volt megállás!

A helyszín ezúttal Gethen, a télbolygó, ahol egymással politikai játszmákat folytató (de nem háborúzó) nemzetet ismerhetünk meg: Karhide és Orgoreyn országait. Érdekességnél fontosabb motívum, hogy a nemek megkülönböztetésének itt nincs igazán jelentősége, sőt, csak alkalmilag, az utódnemzés lehetőségének idejére alakul ki valamelyik nemi szerep. (2 napig, illetve a várandósság alatt azért anya marad :)) Ráadásul véletlenszerűen, tehát nem lehet senkire sem egyféleképp tekinteni – ez az állandótlanság, illetve a kötött szemlélet merész oldása, lazítása visszatérő motívum a könyvben. Ez a semlegesség megjelenik az egységesen hímnemű személyes névmásban is (a magyar változatban az a finom részlet nyilván kimaradt).

A mesélő – egy telepátiára képes terrai férfi (földi ember), aki az Ekumen követeként érkezett a bolygóra – hangneme eleinte antropológiai megfigyeléshez hasonló (fogalom- és helyszínmagyarázó lábjegyzetekkel, néprajzi szövegfeldolgozásokkal, gyűjtött mesékkel/mítoszokkal, beszámolókkal, naplóbejegyzésekkel). Emiatt egyes fejezetek (2., 4., 7., 9., 12., 17.) átugorhatóak vagy akár előre is vehetőek, mert nem a cselekmény részei, hanem világépítésként szolgálnak. (Nekem ezek voltak a kedvenceim!) Később személyesebbé válik a követ kapcsolata az egyik gethenivel, így kerül az olvasóhoz is közelebb a mű szellemisége, pár fejezetnél szemszöget is vált az elbeszélés. Nemcsak a szereplők viselkedése válik érthetőbbé, hanem a mélyebb rétegek is megérinthetőkké: a természet, a lélek, a vérző jég, az üdvözítő árnyék a ragyogó fehérség jobbján.

Ursula K. Le Guin fogalmazása megindítóan csodálatos, lélekemelő. Egyszerű mondatokat is hatásos hangulatteremtő erővel tölt fel. (Sajnos az eddig megjelent magyar változatból ez is jobbára hiányzik, így egész más színezetet kaphat a regény a magyarul olvasók szemében.)

Nem csupán a nemek kapcsán folytat gondolatkísérletet, hanem az állandótlanságról, a sötétség és a fény természetéről (bár yin-yang jel van a borítón, de csak érintőlegesen taoista a szemlélet), az erőről (dotha állapot), kultúráról (szemléletkülönbségekről), viszonyulásokról (kapcsolatteremtés, kommunikáció, tágabb és szűkebb szintű életközösségek), politikáról is. Nem könnyed csevegések témái, így a regényhez nem feltétlenül tud bárki kapcsolódni. Talán Le Guin nem is szánta bárkinek. Viszont mindenkinek a javára válhat a megértése. :)

off

1 hozzászólás
AOD>!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

Ebben a Hainish-ciklusba tartozó regényben Genly Ai, az emberiség követe a Gethen (Winter) nevű bolygóra érkezik, hogy a humán kereskedelmi rendszerbe, az Ekumen-be kapcsolódás előtt felmérje az új világot, gyakorlatilag rávegye a helybelieket a csatlakozásra. Ai tanulmányozza a helyi kultúrát, mely helyenként nagy eltéréseket mutat az általunk megszokottól.
A getheniek humanoidok, de gender nélküliek, mindössze rövid időszakokra válnak szexuálisan aktívvá és véletlenszerűen lesznek férfiak vagy nők. Ebből kifolyólag a társadalmukra egyáltalán nem gyakorol hatást a nemek közti különbség, ami Ai-nak (és az olvasónak is) sok fejtörést okoz.
Nekem nagyon tetszett a naplószerű feljegyzésekből alkotott regényszerkezet, és Ai objektív, ugyanakkor rácsodálkozó karaktere. A többi szereplő is jól illeszkedik a képbe és a mellékszereplők is lényeges nézőpontokat képviselnek. Genly Ai és Estraven kapcsolata, különösen megindító volt.
A világ alkotásakor LeGuin egyértelműen feminista célzatot tartott a szeme előtt, ennek ellenére nem szájbarágós. A követ felismerésein keresztül mi is levonhatjuk a következtetéseket, a getheni társadalom miért nem szenved az emberiség (Hain) problémáitól.
Tetszett még az Ekumen ötlete, mely nem kifejezetten gazdasági kereskedelmi hálózat (hiszen a tag-bolygók sok fényévre is lehetnek egymástól, így az árucsere nehézkes is lenne) hanem főként tudás és kultúra áramlik általa a világok között.
A szakadozott, néhol picit nehezen követhető szerkezet és a könyv első felének vontatottsága miatt kap 4 csillagot, ettől eltekintve remek és fontos könyvnek tartom (és ne feledjük, hogy 1969-ben íródott!)

A ciklusból a Word for World is Forest-et olvastam eleddig, ami merőben más képet festett Hain-ról, az emberekről.

3 hozzászólás
Bori_L P>!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

Az olvasást és az értelmezést végig meglehetősen megnehezítette az a teljesen irreleváns hátsó gondolat, hogy hideget, havat és jeget akarok. Ezt leszámítva is viszonylag lassan haladtam a könyvvel, főleg a középső résszel (mostanában sokszor van bajom a könyvek középső részével, lehet, hogy velem van a gond?), amikor is nem történik sok minden.

Genly Ai az emberlakta bolygók szövetségének, az Ekumennek a követeként érkezik az általuk csak Télnek nevezett bolygóra. Célja, hogy rábírja a bolygón élő nemzeteket a szövetséghez való csatlakozásra. Éljen a politika! Na, hát nem, a politikát nem bírja a gyomrom, főleg ilyen hangulatban. Egy ilyen részt se ugrottam át, pedig nagy volt a kísértés.

A bolygó lakói különlegesek. Az ismert emberiség berkein belül teljesen egyedülállóak: ambiszexuálisak, azaz idejük nagy részében nemtelenek. Hormonális ciklusuk egészen egyedi: havonta egyszer pár napra férfivá vagy nővé alakulnak (előre sose lehet tudni, hogy éppen melyik van soron), majd ismét „elnemtelenednek” (kivéve persze ha valamelyikük teherbe esik, olyankor értelemszerűen egy jó darabig nő marad). Tehát előfordulhat, hogy valaki három gyerek anyja, másik kettőnek pedig az apja. Az ambiszexualitás társadalmi következményeinek fejtegetése lenyűgöző. Számunkra (számomra legalábbis) nehéz elképzelni egy olyan társadalmi rendszert, amiben nincsenek felosztva a nemi szerepek. Egyáltalán. Hiszen a nem számunkra információt hordoz: külsőségek közül a legfontosabbat. Első pillantásra meg tudjuk állapítani, hogy valaki nő vagy férfi (hát jó, jobb esetben), és ez meghatározza a hozzájuk való viszonyulásunkat, akár tetszik, akár nem. Mihez kezdenénk egy olyan helyen, ahol az emberek többsége általában se nem nő, se nem férfi, de néha mégis ez, máskor meg az?

Az egyik legérdekesebb kérdés, ami felmerült, és azóta is piszkálja a fantáziámat: nincsenek állandó nemek, tehát nincsen állandó szexuális feszültség. És nincs háború. Sehol, az egész bolygón. Vajon tényleg kihalna a háború, ha eltűnne a meghatározott nemiség vagy más okokra is vissza lehet vezetni egymás halomra gyilkolásának hagyományát?

40 hozzászólás
pinter_bence I>!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

"Nos, mit mondjak? Ez egy remek sztori, egy klasszikus, egy alapmű, 2016-ban is legalább olyan releváns, mint 1968-ban. Legalább fél tucat könyv jutott közben eszembe, amire direkt hatással lehetett, és az is beugrott, hogy így már végképp nem értem, mitől volt nagy szám a Mellékes igazság 2013-ban: oké, Le Guin az androgün getehniekre nem a női, hanem a férfi névmással utal, ez egy alapvető különbség. A sötétség balkeze úgy feminista regény, úgy gondolkodtat el a társadalmi nemek kérdéséről, hogy közben egyáltalán nem mászik az arcodba, nem sulykol semmit, és ezer másik dologról szól: például a patriotizmusról, a vallásról, az élet értelméről és a barátságról.

Tanulmányokat tudnék írni erről a könyvről, de szerencsére megtették helyettem mások, jobban, mint ahogy én meg tudtam volna tenni. De vajon miért van az, hogy Le Guin műveit ennyire szeretik túlfordítani a fordítók? Ez ugyan még csak a második kötet volt, amit valaha olvastam tőle, de ezt is félbe kellett hagynom pár tucat oldal után, és át kellett váltanom az angolra. A legutóbbi, 2015-ös kiadásban is meghagyott magyar fordítás nem rossz, tehát nagyrészt visszatükrözi az eredeti jelentést és nincsenek benne ordító hibák. Viszont közelharcot vív a magyar nyelvvel azért, hogy emelkedettnek hasson – öt perc alatt egyértelművé válik, hogy valami nem stimmel vele.

Az angol szöveggel folytatva viszont minden a helyére kerül. Ursula K. Le Guin gyönyörűen ír, egyszerű, letisztult eszközökkel éri el könnyedén ugyanazt a hatást, amit a magyar fordítás nyögvenyelősen sem. Jól találja el az arányokat, az időzítéseket, az információk adagolását, egyben van az egész, organikusan bomlik ki a történet. A zsánerben tényleg ritkán látni hasonlót. Olvassátok, mert megéri."

http://sci-fi.mandiner.hu/cikk/20161217_havi_retro_ursu…

dorkabuba>!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

    Ez volt az első LeGuin kötetem 3 éve off, és örülök, hogy újraolvastam.
    Nem ütött akkorát, mint elsőre, ami persze részben azért volt, mert sok mindenre emlékeztem. spoiler Viszont azt továbbra is tartom, hogy ez a kötet, és általában a társadalmi sci-fik nagy kedvenceim, akkor is, ha egyébként nem bírok egyszerre sokat olvasni belőlük. Időről időre szeretem, ha egy könyv elgondolkodtat. És persze a politikához és diplomáciához rémesen semmi érzékem nincs, valahogy a sci-fin keresztül mintha jobban átlátnám.
    A könyv jelene szerinti „Föld”, és Terra (valamiféle bázisként tekintve őket) is érdekelne egyébként, nem tudom, van-e olyan kötet az univerzumban, ami azokkal is jobban foglalkozik. De ebben a kötetben is megkapjuk az alapokat. A küldött, Genly Ai jórészt csak a gondolatbeszédben különbözik a jelenlegi embertől, az igazán érdekes pedig hogy Gethen bolygója milyen, hogyan és miben állnak szemben egymással Karhide és Orgoreyn (a magyar nevükre nem emlékszem). Gyönyörűen bemutatja a regény, hogy bár a felszínen semmi nem ugyanaz, és a gondolkodásmódjuk alapja sem, mégis mindkét állam „felkészületlen” arra, hogy az Ekumen részei legyenek.
    Még emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött anno az egyneműség fogalma. Nem volt másképp most sem. A legjobb az egészben, hogy nemcsak úgy kitalálta LeGuin ezt a fogalmat, majd az olvasóra hagyta a kibontakozását, hanem egészen aprólékosan leírta, és fel is vet konkrét gondolatokat.
    Háromféle szövegből tevődik össze a kötet. Egyrészt magának Genly Ainak a mesélése, E/1- narratíva, alapvetően ezek a legolvasmányosabb, legérthetőbb részek, és a könyv kb. felét kiteszik. Másrészt a küldött sorsával, és a projekt kimenetelével összefonódó alak, Therem Harth leírásaiból, amik sokszor sokkal szárazabbak, tényszerűbbek. De ez egyrészt illik az ő személyiségéhez, másrészt így még inkább lehet értékelni azokat a megszólalásokat, amikor egy pillanatra megnyílik. Harmadrészt pedig mítoszok/mesék is belekerültek, természetesen Gethen világából. Lehet, hogy azokon többet kellett volna gondolkodnom, de leginkább csak kizökkentettek. A végső konklúzióm mindenesetre az, hogy magát a getheni gondolkodásmód bemutatását akarják erősíteni, illetve az is látszik, hogy bizonyos értelemben nem sokban különböznek a mi mítoszainktól/meséinktől.
    A címről: spoiler
    Igazán csak ajánlani tudom. Nem gyors folyású történet, de hát a diplomácia sem a kapkodásáról híres – a gondolatokért viszont szerintem annak is megéri, aki nem kedveli annyira ezt a típusú regényt.

szep_eszter>!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

Ez egy nagyon szép könyv lett… Az első kilencven oldal után, amit tényleg csak azért olvastam végig, mert tudtam, hogy mások is túlélték már. És mert a másik két Le Guin, amivel dolgom volt, lenyűgöző volt. Ezt az első 90 oldalt azonban meg kellett volna szerkeszteni. Konkrétan olyan érdektelen volt a cselekménytelen halmozása a kitalált szavaknak, hogy nem is érdekelt, hogy nem értem a mondatokat. Szerintem hiba ennyire mankó nélkül útjára engedni az olvasót, és a frusztrált olvasói szenvedésért, ami az első élmény, még részben sem kárpótol, hogy a végén rájössz (vagy hát én akkor jöttem rá), hogy az összes legenda Estraven szülőföldjéről volt válogatva, és hogy miért is kellett neki elhagyni azt a földet.
Egyébként pedig csodálatos sztori és könyv arról, hogy a nemes szándékú földönkívülit hogyan használják frakciók saját hatalmi céljaikra. Hogyan alakul át egy politikai kapcsolat mély barátsággá. Csodálatos jellemfejlődések. Ezekért nagyon megéri elolvasni. Mintha egy pszichológiai tanmese lenne arról, hogy a fizikai munka (itt: átkelés a hegyeken) összehozza az ellenségeket (középiskolában több hasonló kísérletről mesélt a biológia tanár, nem tudom, hogy azok is ebből a korszakból valók-e.)

Helyna P>!
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness

Hát ez rettentő érdekes volt! Egy jeges világ, nem nélküli (vagy kétnemű) emberekkel, bonyolult politikai intrikákkal és furcsa szokásokkal, ahová megérkezik egy küldött a többi emberlakta világ szószólójaként, hogy együttműködésre bírja őket. Már így elsőre is rengeteg lehetőség, ötlet van ebben a rövid leírásban is. :)

Nagyon fura volt, hogy a küldött már lassan két éve a bolygón volt, mikor belecsapunk a történetbe. Ez a „belecsapás” sem egy jó kifejezés, mert az elején fogalma sincs az olvasónak, mibe került bele. Nekem nagyon lassan épült fel a világ, a politikai játszmák zavarosak voltak, a karakterek okai, céljai sokáig homályosak. Fokozatosan indul be csak a cselekmény is. Addig is kárpótol a stílus, a megfogalmazás, a leírások, amiket nagyon élveztem. A nagy utazás közben a Jégen szinte már magam is ott voltam. A vége meglepően szomorú volt sajnos.

Egyedi volt az egész, nem olvastam még könyvet, amely ötleteket, témákat ilyen formában, összetételben tárgyalt volna. Jó volt olvasni a fejtegetéseket az emberi természetről, a nemek szerepéről, stb.
A két karakter barátságának kialakulása, így visszatekintve, tökéletesen le volt írva, a hatáshoz azt hiszem, az olvasó kezdeti zavarodottsága is hozzáadódhat. Genly és Estraven két évig és még egy jó ideig abszolút nem értették egymást – ahogy én sem értettem számos fejezeten át őket és még nagyon sok mindent. De valahogy aztán mégis sikerült áthidalni a különbségeiket – ahogy a végére az olvasóhoz is (azaz hozzám biztosan) egy kicsit közelebb kerül ez a világ és az ott élők lelkivilága.


Népszerű idézetek

FélszipókásŐsmoly >!

In fact, while we read a novel, we are insane – bonkers. We believe in the existence of people who aren’t there, we hear their voices, we watch the battle of Borodino with them, we may even become Napoleon. Sanity returns (in most cases) when the book is closed.

xv - Introduction by Ursula K. Le Guin (Gollancz, 2017)

FélszipókásŐsmoly >!

Science fiction is not predictive; it is descriptive.
Predictions are uttered by prophets (free of charge), by clairvoyants (who usually charge a fee, and are therefore more honored in their day than prophets), and by futurologists (salaried). Prediction is the business of prophets, clairvoyants, and futurologists. It is not the business of novelists. A novelist’s business is lying.

xiv - Introduction by Ursula K. Le Guin (Gollancz, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: sci-fi
FélszipókásŐsmoly >!

I talk about the gods; I am an atheist. But I am an artist too, and therefore a liar. Distrust everything I say. I am telling the truth.

xvi - Introduction by Ursula K. Le Guin (Gollancz, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: igazság
RitaMoly P>!

An enemy, in Karhide, is not a stranger, an invader. The stranger who comes unknown is a guest. Your enemy is your neighbor.

8. fejezet - Another Way into Orgoreyn

AOD>!

There is no division of humanity into strong and weak halves, protective/protected, dominant/submissive, owner/chattel, active/passive. In fact, the whole tendency to dualism that pervades human thinking may be found to be lessened, or changed, on Winter.

azazello01>!

How does one hate a country, or love one? (…) I know people, I know towns, farms, hills and rivers and rocks, I know how the sun at sunset in autumn falls on the side of a certain plowland in the hills; but what is the sense of giving a boundary to all that, of giving it a name and ceasing to love where the name ceases to apply? What is love of one's country; is it hate of one's uncountry? Then it's not a good thing. Is it simply self-love? That's a good thing but one mustn't make a virtue of it, or a profession.

212. oldal, Gollancz 2017

AOD>!

When you meet a Gethenian you cannot and must not do what a bisexual naturally does, which is to cast him in the role of Man or Woman, while adopting towards him a corresponding role dependent on your expectations of the patterned or possible interaction between persons of the same or opposite sex. Our entire pattern of scio-sexual interaction is nonexistent here. They cannot play the game. They do not see one another as men or women. This is almost impossible for our imagination to accept. What is the first question we ask about a newborn baby?

AOD>!

Open trade is really what I'm here to set up. trade not only in goods, of course, but in knowledge, technologies, ideas, philosophies, art, medicine, science, theory… I doubt that Gethen would ever do much physical coming-and-going to the other worlds. we are seventeen light-years here from the nearest Ekumenical World, Ollul, a planet of the star you call Asyomse; the farthest is two hundred light-years away and you cannot even see its star. With the ansible communicator, you could talk with that world as if by radio with the next town. But I doubt you'd ever meet any people from it…
The kind of trade I speak of can be highly profitable, but it consists largely of simple communication rather than transportation. My job here is, really, to find out if you're willing to communiocate with the rest of mankind.

azazello01>!

It is a durable, ubiquitous, specious metaphor, that one about veener (or paint, or pliofilm, or whatever) hiding the nobler reality beneath. It can conceal a dosen fallacies at once. One of the most dangerous is the implication that civilization, being artificial, is unnatural: that it is the opposite of primitiveness… Of course there is no veener, the process is one of growth, and primitiveness and civilization are degrees of the same thing. If civilization has an opposite, it is war. Of those two things, you have either one, or the other. Not both.

101. oldal, Gollancz, 2017

FélszipókásŐsmoly >!

The sun, when you see it, shines high; there is no slow bleeding away of light into the darkness, as on the polar slopes of Earth where cold and night come on together. Gethen has a bright winter, bitter, terrible, and bright.

214-215. oldal, 15. fejezet - To the Ice (Gollancz, 2017)


A sorozat következő kötete

Hainish Cycle sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brian W. Aldiss: Helliconia Winter
J. D. Robb: Holiday in Death
Justin Cronin: The Twelve
Jasper Fforde: Early Riser
John Christopher: The World in Winter
Mary Robinette Kowal: The Calculating Stars
Greg Bear: Moving Mars
C. J. Cherryh: Cyteen
Orson Scott Card: Ender's Game
N. K. Jemisin: The Stone Sky