Égi ​eszterga 90 csillagozás

Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

George Orr álmai nem mindennapiak. Különös látomásai megváltoztatják a valóságot, s nem csak George közvetlen környezetében, hanem az egész világon. Rajta kívül senki sem emlékszik arra, milyen is volt azelőtt az Élet. A férfi akkor retten meg különleges képességétől, amikor álmával majdnem végzetes pusztulást hoz a világra. Ám hiába fordul lélekgyógyászhoz segítségért, a történet őrült, hataloméhes pszichiátere újabb és újabb álmokra kényszeríti a kétségbeesett embert. Ám a tervezett újabb, jobb háborúktól és erőszaktól mentes, egyenlőséget és tágas teret kínáló valóság helyett valami más sikeredik, s ki tudja, képes lesz-e George még egyszer álmodni, hogy a világ megmeneküljön.

Ursula K. Le Guin neve immár nem ismeretlen a magyar olvasók számára, s akik kedvelik az írónő heroikus fantasy-történeteit, A szigetvilág varázslója, az Atuan sírjai, vagy A legtávolabbi part című könyvek után most sem fognak csalódni.

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi mesterei Móra

>!
Móra, Budapest, 1992
176 oldal · ISBN: 9631168670 · Fordította: Füssi Nagy Géza

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

T. S. Eliot


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Vajon megváltoztatható-e a valóság önbeteljesítő álmok útján? Szabad-e önkényesen beleavatkozni a világrendbe?
Rejtélyes álmodónkban először csupán riadalmat és őszinte pánikot kelt, amikor éjszakai álomképeit másnap sorra megvalósulni látja, de amikor kényszer gyógykezelésre egy elszánt és hataloméhes pszichiáterhez utalják, már tudatosan, irányított hipnózisban kezdődik meg a valóság átalakítása. Hamarosan kő kövön nem marad, egycsapásra megoldódik a túlnépesedés és a rasszizmus problémája, és űrjárműveiken megérkeznek a barátságos földönkívüliek.
Az alapötlet kiváló, de a megvalósítás nehézkesen haladós, néha úgy éreztem, hogy menten megrekedek a számtalan álomfázis tudományos magyarázatán és az álmokat felerősítő gépezet működési elvein.
A számtalan egymásba átalakuló világtöredék azonban meg tudja mozgatni a képzeletet, és rávilágít, hogy biztosnak hitt valóságunk talán sokkal törékenyebb és ingatagabb, mint gondolnánk. És ha reggel igencsak furcsának és szokatlannak tűnik a körülöttünk kibontakozó kép, inkább aludjunk vissza gyorsan, vagy keressünk a közelben egy túlságosan fantáziadús álmodót.

SteelCurtain>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Pazar.
(Bár a címtől még mindig kiráz a hideg. A történet szempontjából tökéletes, de belőlem fémiparfóbiát vált ki. Lehet vajon valamennyit kasszírozni egy ilyen új betegség ki- vagy feltalálásával? No de ez csak egy röpke álom, s korántsem olyan veszélyes, mint George álmai.)
Az esetek egy százalékában általában nem szeretem a fantasyt. A fennmaradó kilencvenkilencben meg egyenesen utálom. No de ez!
Zseniális.
Jól felépített, s meglehetősen bonyolult karakterek, következetes történetvezetés. A varázslat – itt álom formájában – logikus tartozékai a történetnek, nem pedig az írói fantázia mesterséges pótlékai. A problémafelvetés nem új, de a felvetés módja és formája ma is egészen friss és eleven. Elvégre önmagában a puska, de még a puskás ember sem feltétlenül veszélyes. Igazán veszélyes akkor lesz, ha van aki parancsot adjon a puska használatára. Rémálom elgondolni, hogy álmainkat is parancsra álmodhatjuk. S Nürnberg óta tudjuk, hogy nem elfogadható védekezés az, hogy valamit parancsra tettünk.

3 hozzászólás
Bla I>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Le Guin ötlete teljesen egyedi, ebből adódóan igen eredeti. Különlegességében csak PKD gondolataihoz hasonlítható. Az ember, aki álmodik, s álmai nyomán megváltozik a világ. S egy pszichiater, aki ezt – önös érdekeiből kiindulva – kihasználná, kihasználja. Zseniális mix. Kitűnő 1971-es könyv, méltó az írónő fejlődő életművéhez – (már hatszoros Nebula-díjas). A változásoktól, a mértéktől, ill. a kontrasztoktól megszédül az ember – már ha belegondol…hogy egy álom nyomán akár 6 milliárd ember eltűnhet a Földről…ha emberek közti békéről kell álmodni, az embereket a földönkívüliek fenyegetése kovácsolja egységbe…Egyszóval – kolosszális! Ajánlom!

Noro >!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Vajon nevezhetjük sci-finek azt a regényt, amelynek egy felfoghatatlan, misztikus jelenség áll a középpontjában? A könyvben szereplő egyik taoista idézet szerint bölcs, aki nem akarja megérteni, amit nem lehet. A moden tudomány azonban nem szereti az ilyen kijelentéseket.

Annyira talán vagyok bölcs, hogy az ellentmondást ne akarjam mindenáron feloldani :)

A történet a passzív, befogadó és az aktív, agresszíven változtató világkép összeütközését meséli el a két főszereplő alakjába sűrítve. Sajnos nem kifejezetten pártatlanul. A könyv elején hiányoltam a megalapozást: Orr miért ilyen félénk és visszahúzódó? Mintha hiányozna a regény első fele. De a válasz alighanem csak annyi, hogy a történet ezt követelte meg. 1971-ben ez még nem számított kirívó hiányosságnak.
Ennél nagyobb bajnak érzem, hogy időnként erőltetetten próbál hard SF lenni. Mi értelme oldalakon át magyarázni az álom fiziológiáját, az alfákat meg a deltákat? Úgysem fogja senki elhinni, hogy a könyv erről szólna! A doki tudományos monológjait az első fejezetekből szinte egy az egyben jobb lett volna kihagyni. A fantasztikus látványelemek kedvelőit úgyis sokkal jobban leköti az egyre furább párhuzamos univerzumok lenyűgöző sora.
Mindettől függetlenül érdemes rászánni azt a néhány órát, amit a könyv elolvasása megkíván – és ha azt veszed észre, hogy még napokkal később is gondolkozol rajta, akkor már megérte.

Bíró_Júlia>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Nagyon, nagyon hangulatosra sikerült darab, bár az elején komolyan aggódtam, meddig fog ez tartani nekem. Majdnem olyan erős láttató ereje van, mint a Nagy Gatsbynek, legalábbis rám nézve, a fokozatok, a relatíve élhetőbb-élhetetlenebb világok arányai piszkosul jól el vannak találva, ugyanakkor végig nyomasztó, szorongató, izgató légkört teremt. A főszereplők, a rajtuk-bennük zajló változások remekül el lettek kapva, és biztos, hogy még mindig maradtak benne észlelni való apró részletek… imádtam.
A fél csillag levonás tisztán és egyértelműen a fordításnak szól (és igazából megérdemelne jóval többet is, de a hangulat annyira, annyira… khm). Minden izgalmas/thrilleres/szikár/aggasztó elemre, ami angolul egészen biztosan ütősre sikerült, jut egy önmaga súlya alatt összeroppant (magyar) bekezdés. Ennyire nehézkes, szögletes, darabos mondatok alkotását tuti, hogy tanítják valahol, csak minek. A „meggyőződtek agresszivitásuk teljes hiányáról” című kitétel biztos, hogy valamilyen izmus, de nem érdekel, milyen. Csak annyi biztos, hogy kihozta a bennem élő idegesítő magyar szakost. Nem voltam hálás érte.

Összességében: nagyon megérte, valamint, amit nem hittem volna, előbb-utóbb beszerzem.

7 hozzászólás
csartak P>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Ez nagyon jó volt. Teljesen elkapott a gépszíj, hajnali háromig olvastam. (már rég vágytam egy ilyen könyvre) A tudatos, valóságot megváltoztató álmodás ötlete lenyűgöző, és az a megoldás, ahogy egyik valóságból a másikba kerülnek a történet szereplői. A folyton változó város képe nagyon hangulatos. Tetszettek benne az embertől teljesen különböző külső és belső tulajdonsággal rendelkező jóindulatú idegen lények. A leírásuk biztos, hogy sokat adott a nagy sci-fi össztudathoz. (filmek és játékok)

13 hozzászólás
Qedrák P>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Töredelmesen bevallom, hogy próbálom megszeretni Le Guint, de az a sanda gyanúm, hogy ahhoz még sokat kell tőle olvasnom, hogy valóban felsoroljam azon science fiction szerzők között, akikhez bármikor szívesen nyúlok. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem csiszolódtam össze a stílusával. Ez a négy csillag is inkább dülöngél a három és fél fele, nem pedig a másik irányba.

Egy kicsit az a benyomásom támadt, mintha egy befejezetlen kamaradrámát rábíztak volna Philipp K. Dickre, hogy írjon hozzá néhány dolgot. Az egymásra rétegződő valóságok számomra őt idézték, még akkor is, ha egyre inkább meg kell tanuljam, hogy ez nemcsak PKD sajátos stílusjegye. Közben pedig előkerült néhány ismerős motívum, Földön élő földönkívüliek, globális válságok stb. A maga idejében talán divatos elemek lehettek ezek, de a huszonegyedik század második évtizedének vége felé ezek inkább bevett ujjgyakorlatoknak számítanak. A valóságok másik valósággá álmodása pedig egy kicsit megbicsaklik a többi emberi szereplő körüli történésekkel.

Amit ki kell emelnem, az a főszereplők közötti dinamika, amit szerintem alaposan körüljárt a szerző. Egy kiegyensúlyozatlan kapcsolatot látunk, amelyben az egyik fél törvényi hatalmat szerez a másik felett, amelyet segítség helyett kihasznál. Ez a kihasználás pedig megkapja a maga ideológiai munícióját, ami miatt képtelennek bizonyul arra, hogy a megálmodott pályáról még a végső ütközés előtt letérjen. Az alárendelt fél, aki ugye egy igen veszélyes képességgel lett megáldva, végül kiutat talál a helyzetéből, noha a két fél viszonyának a hullámzását az egész világ megérzi.

Érdekes gondolatkísérlet ez a regény, amelyben szerintem egy kicsit több lapult, mint egy két (na jó, inkább kettő és fél) szereplővel játszódó történet. Kíváncsi vagyok, hogy egy hasonló felállást vajon más szerzők milyen végeredményre futtatnának ki.

kvzs P>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Álmodjuk egy jobb világot magunknak!
Mit tennél, ha megváltoztathatnád, ha jobbá tehetnéd a világot? Mennyire kell pontosan meghatározni a vágyainkat, ha azok valóra válhatnak? Milyen hatással vannak az egyes események egymásra? Mennyire máshogy látja/gondolja/érzi két ember ugyanazt a fogalmat? Mennyire befolyásolja a tudatalatti a tudatosan megfogalmazott gondolatokat?
Nagyon elgondolkodtató az alapötlet, sajnos a kivitelezésen már érződik az idő.

FélszipókásŐsmoly >!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

A fülszöveg elég jól vázolja az alapötletet: a főszereplő képes álmain keresztül megváltoztatni a valóságot, amit az elvileg segítői foglalkozást űző szakember kihasznál. Ennek a motívumnak az üzenete ma is eléggé fontos szerintem, hiszen az orvosok igazát (legyen az pusztán tekintélyalapú kijelentés) kevesen kérdőjelezik meg. A „kezelések” hatására mindkettejük élete világi szempontból jobb lesz, ám a terapeuta egyre hataloméhesebbé válik, s páciensét befolyásolva végül eltörli az ismert világot és újat álmodtat helyére. Ez azonban nem feltétlenül sikerül tökéletesen, hiszen maga az álmodó sem az. spoiler A főhős neve (George Orr) szimbolikus utalás George Orwell még a gondolatokat is ellenőrzés alatt tartó disztópiájára. Elgondolkodtat, mi is valójában a valóság… Az, amit ébren élünk vagy amit álmodunk? Az, amiről tudunk? Az, amire emlékezünk? Az, amit annak tekintünk? off

E kisregény címét a Csuang-ce szövegeiben előfordult 天鈞 Tiānjūn kifejezés angol félrefordítása adta, ami valójában „égi fazekaskorong”. Közepén meditálnak a bölcsek, így az ítélkezésmentességet, a kavargó változások közepette megőrzött nyugalmat és spontán cselekvést szemlélteti. Le Guin taoista ihletettsége visszaköszön több művében is: ezt tükrözi többek között az athséiak összhangja a természettel, a Szigetvilág egyensúlya és nevek általi varázsa, vagy épp „a fény a sötétség balkeze” alapgondolat.

Noha a szerző alapvetően megfilmesíthetetlennek gondolta a művét, 1980-ban tévéfilm-feldolgozás született, melynek készítésében tevékenyen részt vett és elismerően szólt róla. 2002-ben másodszor is adaptálták, de ez már jelentős eltéréseket mutat az alapműhöz képest, és nem is vonták be Le Guint.

zamil>!
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Jól szórakoztam, érdekes volt ahogy az álmok valóra váltak, és amit ebből a tudós ki akart hozni. Sajnos a főhős nem volt színpatikus, olyan szürke egér típus, aki csak sodródik, pedig nagy dolgokat hajtott végre, hol tudatosan, hol véletlen külső behatásra.
Megéri elolvasni, egyedi mű.

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!

A cél szentesíti az eszközt. De mi a helyzet, ha nincsenek is célok? Ha csupán eszközökkel rendelkezünk!

82. oldal, (Móra, Budapest, 1992.)

7 hozzászólás
Karakai_András P>!

A szerelem nem ül meg magában, mint egy kődarab, a szerelmet dagasztani kell, akár a kenyeret. Egész idő alatt gondozni kell, újjáalakítani.

10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Shanara>!

(…) ha valaki megtagadja valódi önmagát, akkor elhatalmasodnak rajta a kényszerképzetek, fantáziák és félelmek, amelyek köréje sereglenek, hogy betöltsék a benne lévő ürességet.

147-148. oldal (Móra Könyvkiadó, 1992.)

Shanara>!

Az ember köteles segíteni a másikon. De nincsen joga megjátszani az istent a tömegekkel szemben. Ahhoz, hogy isten lehessen valaki, tudnia kell, mit is csinál. Ám csupán a saját igazságunkba és jószándékunkba vetett hit édeskevés ahhoz, hogy valóban valami nagy jót cselekedjünk.

151. oldal (Móra Könyvkiadó, 1992.)

Shanara>!

Egy ember az egész világmindenség súlyát képes magára venni nyolcvan hosszú éven át. Az irrealitás az, amit nem viselhet el!

173. oldal (Móra Könyvkiadó, 1992.)

amnaen>!

Azt tudja, hogy alvásra szüksége van. Pontosan úgy, ahogy élelemre, vízre vagy levegőre. De tisztában van-e vele, hogy az alvás önmagában nem elég, hogy a szervezete éppúgy megköveteli a számára kijáró álomadagot? Ha rendszeresen megfosztja agyát az álmodás lehetőségétől, akkor az furcsa dolgokat művelhet önnel. Ingerlékennyé, kiéhezetté teszi, képtelen lesz koncentrálni.

Morseda>!

Attól fél, hogy elveszíti az egyensúlyát. De a változásoknak nem kell megren­díteniök. Az élet végül is nem valami statikus jelenség. Az élet folyamat! Az ember sohasem lehet teljes nyugalomban. Az esze tisztában van ez­zel, de érzelmeivel visszautasítja. Semmi sem marad ugyanaz egyik pilla­natról a másikra sem: nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Az élet a fejlődés, az egész univerzum, a tér és az idő, az anyag és az energia, a lé­tezés maga… a lényegét tekintve nem más, mint változás. Amikor a dolgok nem változnak tovább, az az entrópia végső stádiuma, az a világmindenség hőhalála. Minél több valóságelem mozog, kapcsolódik egymáshoz, ütközik össze és változik, annál jelentéktelenebb az egyensúly… és annál teljesebb az élet. És én életpárti vagyok, George. Az élet egy nagy szerencsejáték a véletlenek, mindennemű véletlen ellen. Hiába is akar magának biztonságos életet, a biztonság maga egyszerűen nem létezik. Dugja hát ki a fejét a csigaházából és éljen végre teljes életet! Nem az a fontos, hogyan jut el valahová, az számít igazán, hová jut el.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: entrópia
moszat>!

(túlnépesedés)
Nos, akkor járjunk körül szépen ezt a szót. Azt tudja, hogy még a tizennyolcadik században Malthus rázta meg a riasztócsengőt a népesség növekedésére figyelmeztetve. A pánik legutóbbi csúcspontját harminc-negyven évvel ezelőtt érte el. A népesség azóta is határozottan gyarapodott. Ám az előre jelzett borzalmas körülmények egyike sem állott elő. Egyáltalán nem olyan szörnyű a helyzet, ahogyan megjósolták. Mindannyian egész jól megvagyunk itt Amerikában, és ha bizonyos területeken romlott is az életünk minősége, másutt sokkal jobb körülmények között élünk, mint elődeink akár egy nemzedékkel ezelőtt. Tehát a túlnépesedéstől, az elviselhetetlen tömegtől való rettegés nem a külső valóságot, hanem inkább a tudat belső állapotát tükrözi.

58. oldal

1 hozzászólás
>!

Hát tényleg léteznek mindennemű rosszindulat vagy gyűlölet híján lévő emberek? – gondolta magában az asszony. Olyanok, akik sohasem kerülnek összeütközésbe a világgal? Akik fölismerik a gonoszt, harcolnak is ellene, de mégis érintetlenek maradnak tőle?
Hát persze, hogy léteznek. Méghozzá nem is kevesen. Mindig is léteztek. Akik merő szánalomból tértek vissza küzdelmeikhez, akik követik azt az utat, amelyen csak akkor lehet haladni, ha tudatosan cselekszenek. […] Mindenki ismer ilyen embereket. Éppen elegen vannak, elegen ahhoz, hogy továbbvigyék a világot. Talán…

99. oldal, (Móra, Budapest, 1992.)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Lois Lowry: Az emlékek őre
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Stephen King: A búra alatt
Lauren Oliver: Delírium
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember