A ​Szigetvilág varázslója (Szigetvilág 1.) 173 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Óceánföld ​és Gont sziget helyét hiába is keresnénk a megsárgult középkori pergameneken, hiszen egyike azoknak a csodálatos és tűnékeny képzeletbeli tájaknak, melyek csak az írók és az újraálmodott középkori mítoszok képzeletvilágában léteznek.
Le Guin talányos történetének középpontjában egy falusi bronzkovács fiának a sorsa áll, akit barátai csak Hókának becéznek, s akinek korán felfedezik mágikus képességeit, de ő nyers és pallérozatlan, titokzatos erejét már nem csupán gyerekes játékokra szeretné felhasználni. Így kerül az egyszerű halandók által megközelíthetetlen kútfői mágusiskolába, ahol viszont éppen alacsony származása miatt számos megaláztatást kell elszenvednie a könnyedén sziporkázó, látványos varázsmutatványokra képes főúri csemetékkel szemben. Hogy tehetségét és erejét bizonyítsa, vakmerő bátorsággal egy olyan varázslatba kezd, mely a fiatal nővérek számára szigorúan tiltott.
A fiú, akit később Karvaly néven ismer meg az egész Szigetvilág, megidézi az… (tovább)

Eredeti mű: Ursula K. Le Guin: A Wizard of Earthsea

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Móra, Budapest, 1989
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631164209 · Fordította: Mohácsi Enikő

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Karvaly · Bükköny - Esztariol · varázsló


Kedvencelte 19

Most olvassa 3

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Idővető, tengertudor és szélvigyázó mágusok keltenek káprázatot a Szigetvilágban, segítik a hajósok útját, duzzasztják a vitorlát és csillapítják a fenyegető vihart. Ebben a mágiával átitatott vízivilágban nevelkedik Kóbor, az ifjú varázslótanonc, aki a fantasy irodalom egyik kimeríthetelennek tűnő, különösen kedvelt tematikája alapján tanulni próbál, mesterekre lel, próbatételekkel néz szembe és sikereket arat, de egyszer aztán mégis végzetesen elbukik.
A regény 1968-ban íródott, és a mai magas ingerküszöbbel rendelkező olvasó számára talán túlságosan lassúnak és kevéssé akciódúsnak tűnhet. Bár a környezet, a sok varázslatos sziget hangulatos háttérret nyújt, a hangsúly sokkal inkább a főszereplő belső küzdelmein van, aki a szigetlakókat fenyegető sárkánynál súlyosabb ellenfélre talál az Árny személyében, aki tulajdonképpen saját sötét oldalát szimbolizálja, és akit ő maga szabadított a világra. A pszichológia bölcsességével összhangban itt sem az ellenállás, a harc lesz a megoldás, hanem inkább a megismerés és a két egymással harcoló személyiségrész egybeforrasztása.
Klasszikus, igényesen megírt, színes képzelőerővel megálmodott fantasy ez, de számomra mégis hiányzott egy kevéske mágia és még egy csipetnyi extra bűbáj ahhoz, hogy a főszereplő és a Szigetvilág igazán szerethetővé váljon.

>!
Arianrhod MP
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Sokáig nem akartam elolvasni a Szigetvilág-sorozatot, pedig szinte mindenki lelkendezve dícsérte. Talán az volt a fő gondom, hogy Tolkien fantázia-eposzához hasonlították sokan, akkor meg minek olvassam el, jobb annál úgysem lehet. Mások a Harry Potter varázslóiskoláját eredeztették innen, ami megint csak halvány tétovázást váltott ki belőlem. De aztán megtaláltam az írónő nevét a Nobel-díjra jelöltek között, és végül – főként kíváncsiságból – rászántam magam.

Bevallom, bennem Tolkien lehetséges újraértelmezése föl sem merült, a történetnek – azon túl, hogy mítikus-képzeletbeli világban járunk, és varázslók vagyunk, küldetésünk is van (időnként) – a Gyűrük urához abszolúte semmi köze sincs. Már Gilgames is elindult vándorútra, küldetése is volt, ahogy a népmesék királyfiai-lányai, vagy szegénylegényei és -leányai is hasonlóképpen tesznek évezredek óta, nem Tolkien találta ki a küldetéses meséket. A Harry Potter vezérszála, valamint az iskola gondolata tényleg eredhet abból, hogy Rowling olvasta Le Guint, de annyira újjáértelmezte az alapeszmét, hogy koppitásnak korántsem minősíteném. Nekem a Szigetvilág inkább egy primitívebb ősváltozata marad Patricia McKillip sokkal mívesebb, jobban kibontott, és főként jóval minőségibb stílusban megírt epikus fantasy-regényeinek. És ez is volt igazából a fő problémám a művel, a stílusa. Főleg a magyar fordítása, ami egyszerűen borzalmas, és emiatt valójában bánom is, hogy nem az eredeti nyelvű regényeket olvastam.

Ami nagyon értékes számomra a sorozatban, az a spirituális másik síkja az egyébként pergő cselekményű mesefolyamnak, amikor „sámánjár” az alvilágban Kóbor, vagy a Gonosszal verekszik meg, aki időnként a saját sötét oldala, időnként maga a Halál. Az alapkoncepció, miszerint minél bölcsebb vagy, annál kevesebbet avatkozol be mágiával a világ dolgaiba, a zen egyik alapmondását juttatta eszembe: A tudó nem cselekszik.

Összességében tetszett a sorozat, és főleg ez az első része, de még csak elhalványítani sem sikerült neki Tolkient, és a Nobel-díjat sem adnám oda érte, főleg ha Neil Gaiman is versenyben van. És az is biztos, hogy Le Guint ezután kizárólag angolul, eredetiben fogok olvasni.

2 hozzászólás
>!
girion
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Le Guin is egyike azoknak a méltán híres szerzőknek akiknek eddig egyetlen művét sem olvastam. Sokan vannak. Persze ez a kijelentés nem teljesen igaz, olvastam már, vagy legalábbis próbáltam, de a végén mindig félretettem. Milyen kár hogy így tettem.
Első nekifutásra túlságosan is mesélősnek találtam. Pedig tudhattam volna, hisz ez a „mesés-mágikus, ugyanakkor sokrétű és szimbólumokban gazdag stílus” (https://moly.hu/konyvek/patricia-a-mckillip-ombria-in-shadow) a névjegye. Ám míg Beagle esetén ez azonnal behúz, itt kicsit lelassított. Idővel azért beindultak a dolgok és kaptam is egy mesés világot és egy mély történetet. Nem mondom persze hogy nem kezdtem beleunni abba amikor Kóbor csak üldözi és üldözi az árnyat, látszólag vég és céltalanul. Azonban ez megint az én hibám. Korábban is megérezhettem volna azt az allegóriát ami a végső csattanót adja. Tehát azt kell mondanom hogy a vártnál hajszálnyival küzdelmesebb volt, de megérte.

1 hozzászólás
>!
AfterEight P
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Nehéz értékelést írni, látva másoknak mennyire tetszett, mert időt lopkodva olvastam, valamire várva. Arra vártam, hogy meg tudom szeretni Karvalyt, de nem sikerült.
Se őt, se Oromont, se Bükkönyt, de még az apró pomatot sem. A varázsvilág elemei
pedig sorban megjelentek, tetszettek. A felépített világ érdekes, csodálatos.
Bevillant néhány könyv melyet olvastam.Mégis olyan maradt mint egy tökéletes falat,
amiből hiányzik a só. Esélyt kell adnom, hátha a folytatásokban megtalálom
amit most nem.

>!
TiaManta 
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Ez egy régebbi fantasy. És gondolom sok minden, ami ma már alap egy ilyen könyvben, akkor még újszerű volt. Ezért is nehéz értékelni a hasonló könyveket.
Mihez is kellene mérnem? Miként kéne rá tekintenem? Hogyan értékeljem?
Az írónő írásmódja szép, fogalmazásmódja példás. A figyelem fenntartása sajna kevésbé ment. Folyton elálmosodtam közben. Távoli volt.
Nem fogadtam szívembe a szereplőket se. spoilerNem éreztem őket élőnek valahogy. Inkább olyan volt mintha egy fura verset olvasnék. Amit a karaktereknek is csak felolvasnak.
Szerencsére nem túl sok az kb. 200 oldal, jó néha egy nem 600-as regényt olvasni. Így mindent összevetve, rossz nem volt. Talán ez egy olyan sorozat, aminek ez csak egy apró prológusa. Egy előszó, amit meg kell ismernem a Fő történet előtt. Valami ezt súgja.
Milyen jó lett lett volna ha elsőnek elfogadja Hayao Miyazaki ajánlatát, és akkor készül anime film belőle. Nem a 2-jára, amikor már nem ő volt a fődirigáló.

2 hozzászólás
>!
pwz ISP
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Milyen jó, hogy addig nem kezdtem hozzá Le Guin Szigetvilág-sorozatához, amíg az első négy részt be nem szereztem! Illetve milyen jó, hogy előtte nekiálltam a Pottereknek! :D
Ugyanis ismét csak meg kellett állapítanom, hogy Rowling nagyon jó érzékkel nyúl mások ötleteihez! :D A jelek szerint igen nagy hatást gyakorolt Le Guin eme műve az írónőre, mert a szikár alapokat innen vette át, amit aztán átformált egy ifjúsági fantasy-sorozatnak. Ha végigmegyünk ezen a történeten, szinte mindenre – iskola, iskolai ellentétek, tanárok, a gonosz és annak üldözése, stb. – találunk Potteres megfelelőt. Ez egyáltalán nem baj, ezt már A kviddics évszázadai-nál is írtam (http://moly.hu/ertekelesek/1376185)
A Szigetvilág-sorozat eme nyitórésze ugyanis nagyon jó kis mesélős történet. Kevés párbeszéd, látványos képek. Mint egy saga! :D A hangulata nagyon megfogott. Nem tudom, milyenek a mai fantasy könyvek ebből a szempontból, de ez tetszik nekem, úgyhogy jöhet Atuan! :D

>!
Móra, Budapest, 1989
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631164209 · Fordította: Mohácsi Enikő
>!
ftamas
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Rendkívül nehéz erről a történetről értékelést írni, nem azért mert nem lehet, hanem mert nehéz úgy, hogy ne legyen benne spoiler. Ha magát a történetet elmesélném valakinek, akkor az jöhetne le, hogy meglehetősen egyszerű, pedig nem így van. Egy történet annyira színes, amennyire az író kiszínezi és Le Guin ezt megteszi. Nagyon el kell gondolkoznom azon ez egy fantasy vagy egy mese. Talán egy mesés fantasy. Mert Le Guin mesél és azt nagyon szépen teszi.
Apránként bemutatja a szigetvilág egy részét a világot és persze a varázslókat, akik ennek a világnak a szerves részét képezik. Karvaly ellenfele pedig pont az akire szüksége van, hogy igazán naggyá váljon, mert lehet, hogy sokan tanulnak varázslónak, mégsem mindenkiből lesz az. Nekem nagyon tetszett.

>!
Ivenn P
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

A Szigetvilág varázslója egy igazi időtlen mese. Úgy hiszem, hogy Le Guin ezzel a történettel valami óriásit alkotott, hisz lefektette a varázslóiskola és névmágia alapjait a jövő írónemzedékei számára. Emellett persze nem tökéletes, vannak hiányosságai, mégis jelentős és kiemelkedő eleme a klasszikus fantasy irodalomnak, melyet igazán sajnálok, hogy nem olvashattam korábban.

A történet Kóborról, egy fiatal varázslópalánta jellemfejlődéséről szól. A könyvben az ő kalandos életútját követhetjük nyomon, avagy hogy a gőgős és hatalomra éhező fiúból miként válik érett férfivá. Itt nincs epikus csata, világmegváltás és bosszú; a történet középpontjában a saját démonokkal való küzdelem áll, melyet az írónő elképesztően jól ábrázolt.
A főszereplő számomra azért is különösen szimpatikus, mert vállalta a tettei következményét és ténylegesen tanult belőle. Képes volt a meghunyászkodásra és az alázatra, amely képesség úgy gondolom, hogy sok történet főszereplőjéből hiányzik.
Az írónő stílusa pedig igazán olvasmányos és szemet gyönyörködtető, nagy élvezet volt számomra olvasni.

Ezt a könyvet ajánlom tehát minden fantasy rajongónak, mert alapmű. Számtalan kortárs író építkezik belőle és érdemes lehet megismerni, hogy honnan is ihletődtek meg kedvenc alkotóink. Néha szembetűnő lehet az egyezés (pl. Rothfuss), azonban úgy érzem, hogy Le Guint nem lehet lekörözni a mesélésben. Nincsenek felesleges jelenetek, nem túlírt, ez egy kerek egész történet, amely ott lett abbahagyva, ahol kell.
Minden bizonnyal el fogom olvasni a Szigetvilág többi történetét is. :)

9 hozzászólás
>!
Noro 
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Le Guint, a fantasy szerzőt sokkal jobban kedvelem, mint Le Guint, a sci-fi írót. E könyve érezhetően a high fantasy hőskorában született – a stílusán én még erősen érzem Tolkient – de több szempontból is újszerű volt. A regény Kóbor felnőtté válásának mesés története, a hőstettek dacára inkább személyes, mint epikus. Ebben a világban – amelynek a szerző néhány mondattal is remekül átérezhető hangulatot képes adni – nincs eredendő Gonosz, csak amit az ember saját hibái révén megteremt. Ami pedig a könyv hatását illeti: Feisttől Rothfussig talán nincs is olyan varázslótanoncos fantasy regény, amelyik ne köszönhetne többet-kevesebbet a Szigetvilág varázslójának.

>!
marcipáncica
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

Aranyos kis történet volt, de messze nem ért fel az elvárásaimnak, amit a hírneve, a zsánerre gyakorolt hatása, klasszikus mivolta és az amúgy nagyon pozitív kritikák alapoztak meg. Bár elhiszem, hogy a maga korában valóban különlegesnek és műfaújítónak számított, így 50 év távlatából, amikor a fantasy irodalomban már minden megtörtént, amit el lehet képzelni, és az is, amit nem, kicsit már vérszegénynek és laposnak tűnt szegény könyvecske.
A legnagyobb hibája – amihez manapság már nagyon nem vagyok hozzászokva egy fantasy könyvtől – hogy hihetetlenül elnagyolt az egész világépítés, a karakterek bemutatása semmilyen, tudjuk, hogy ki a főszereplő, de semmit nem tudunk meg személyiségéről, gondolatairól, tengődik A-ból B-be, és ezzel el is telik a könyv első 100 oldala. Le Guinnak remek ötletei vannak, de borzasztóan dolgozza ki őket, mindent csak megvillant, és utána elhagyja, rohan tovább a következő lépésre. Nem tölti meg mondatait a varázs és mese ereje, a történet egyszerre unalmas, mégis kapkodós, két ásítás közben egyszer csak véget is ér az egész. Az egész regény szerkezete meglehetősen szájbarágós, helyenként egészen forgatókönyvszerű, inkább csak rövid párbeszédek és gyors cselekvések töltik meg, nincsen meg benne a műfajtól szerintem elvárható leíró, bemutató jelleg. Sajnáltam ezt nagyon, mert amúgy nagyon érdekes az egész Szigetvilág-mitológia, de nem tölti meg ezt élettel, szerethető karakterekkel, súlyosabb mögöttes tartalommal.
Kóbor szimplán egy idegesítő kis vakarcs a kezdetekben, a varázslóképzőben telő időszak teljesen lapos, történnek dolgok, de tét és súly nélkül. A történet második fele szerencsére megindul, Kóbor személyisége is kezd kibontakozni, de itt is ugyanazt éreztem, hogy bármiféle kalandosnak szánt jelenet rendkívül gyorsan érdektelenségbe fordul át, előre látható szinte minden fordulat, és ehhez nem párosul egy olyan karakter (vagy karakterek) aki az 1+1=2 komplexitású történetet megtöltené érzelemmel, hitelességgel. A saját belső démonjaival küzdő fiú fájdalmából, kilátástalanságából, felnőtté válásának gyötrelmeiből semmi nem jött át, értettem, de nem éreztem.
Le Guin könyvei majdnem megkerülhetetlenek a fantasy rajongók számára, sokan, sok helyen hivatkoztak rá példaképként, ihletforrásként, (gyerekkori) kedvencként. Én ezt egyáltalán nem szeretném elvitatni, és látszik is benne rengeteg gondolat, ötlet, ami későbbiekben különböző szerzőknél továbbgondolva beépült saját műveikbe, ebből a szempontból nagyon érdekes volt olvasni a könyvet, de önálló ifjúsági fantasynek meglehetősen semmilyen volt. Nagyon hiányzott az, hogy beszippantson a történet, megalapozza az epikus utazást, mert ez teljes mértékben elmaradt, így pedig a folytatásra sem vagyok feltétlenül kíváncsi.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

– Mondd, uram, mikor kezdődik az inasidőm?
– Már megkezdődött – felelte amaz.
Csönd lett, mintha Kóbor magában akarta volna fojtani, ami pedig mindenáron kikívánkozott belőle. Végül kibökte:
– Hiszen eddig még semmit sem tanultam!
– Mert nem jöttél rá, hogy mit tanítok éppen! – vetette oda a mágus, miközben egyenletes, hosszú lépteivel tovább rótta útját az Ovark és Wiss közötti magas hágón át.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanítás
>!
imma A+P

Haldoklott. Ám egy nagy mágus, aki életében jó néhányszor megjárta már a halál birodalmának meredek és kopár lejtőit, nem hétköznapi módon távozik az élők sorából, nem vakon, hanem magabiztosan, ismervén az utat.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · mágus · varázsló
2 hozzászólás
>!
Shanara

(…) amiközben nőttön-nő az ember igazi ereje, gyarapodik a tudása, az előtte feltáruló út mindegyre szűkebb lesz, míg végül választása nem marad, s teszi csakis és kizárólag, mit tennie kell…

91. oldal (Galaktika Fantasztikus Könyvek 1991.)

>!
krlany I+SMP

Az ember mind arra törekszik, hogy megtudja, útja merre visz, ám addig meg nem tudja, míg vissza nem fordul, vissza nem tér a kezdetekhez, s azokat a lelkében nem hordozza. Ha nem akarja, hogy elragadja, elsodorja a patak árja, legyen ő maga az ár maga, a forrás is meg a tengerbe ömlő folyam is.

154. oldal

>!
bfg3 P

…bár nemegyszer körmönfont módon fogalmazza meg egy varázsló az igazságot, sőt van, hogy be sem vallja, de ha egyszer kimondja, az úgy is van. Hiszen ez a mestersége.

6. Az üldözött

Kapcsolódó szócikkek: igazság · mágus · varázsló
>!
cassiesdream

– A ruha teszi tán a mágust? – vetette oda mogorván.
– Nem – felelte az idősebb fiú. – Azt azonban hallottam, hogy a modor teszi az embert.

51. oldal (Móra, 1989)

1 hozzászólás
>!
bfg3 P

Gonosz eszközök gonosz célra vezetnek.

7. A sólyom röpte

Kapcsolódó szócikkek: cél · eszköz · gonosz · gonoszság
>!
Zálog

– Csak azt mondd még meg nekem, ha nem titok, hogy miféle hatalmas erők vannak még a fényen kívül.
– Nem titok. Minden erő forrása és vége egy és ugyanaz, azt hiszem. Az évek és a messzeségek, a csillagok és a gyertyalángok, a víz meg a szél meg a varázserő, az ember kézügyessége és a fa gyökereinek a bölcsessége mind, mind egy tőről fakad. Az én nevem, a te neved, a nap, a forrásvíz, vagy egy meg nem született gyermek igazi neve mind annak a világot átfogó nagy szónak egy-egy tagja, mely a ragyogó csillagok ajkáról pereg véghetetlen lassúsággal. Nincs más erő, nincs más név.
A faragókés megállt Lombár kezében, úgy kérdezte:
– Hát a halál?
Árnika némán lehorgasztotta fényes, fekete tincsek koronázta fejét.
– Ahhoz, hogy elhangozzék egy szó – felelt vontatottan Kóbor –, csöndnek kell lennie. Előtte is, utána is. – Akkor hirtelen felpattant, mondván: – nincs jogom effélékről beszélni. A számomra kijelölt szót én rosszul ejtettem ki. Jobban teszem, ha hallgatok; többé nem fogok beszélni.

196. oldal (Móra, 1989)


A sorozat következő kötete

Szigetvilág sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Stephen King: A sárkány szeme
Patrick Rothfuss: A szél neve
Kresley Cole: A sötétség démona
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Holly Black – Cassandra Clare: A rézkesztyű
Michael J. Sullivan: Birodalom születik
Nora Roberts: A Sors csillagai
John Stephens: A tűz krónikája