A ​sötétség balkeze (Hainish-ciklus 6.) 170 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nyolcvan tagból álló világszövetség küldötte, Ai azzal a szándékkal száll le a Tél bolygón, hogy az itt élőket megnyerje egy nagyobb közösség ügyének. Sajátos biológiai felépítésű és különböző társadalmi szerkezetben élő embereket talál, akiket megjelenése választás elé állít. Az egymás közti torzsalkodás vagy a magasabb közösségi cél érdekében való összefogás alternatívái merülnek fel. Ursula K. Le Guin sci-fi regénye pozitív választ ad a felvetett kérdésre.

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · 100 Könyv Európa

>!
Európa, Budapest, 2015
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052210 · Fordította: Baranyi Gyula
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113373 · Fordította: Baranyi Gyula

Enciklopédia 5


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 129

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Amíg nem kezdtem el kicsit unni – ez a töréspont valahol a getheni hóesés huszonnyolcadik morfológiai osztályának bevezetésénél lehetett – nagy lelkesedéssel olvastam: rendkívül pozitív csalódást okozott Le Guin stílusa, mert nekem a Szigetvilág nem lopta be magát a szívembe.
Tetszett maga az alapszituáció is, a magányos követ szemén keresztül a világok találkozása, a lassacskán csordogáló, csendesen filozofálgató történet, a helyi mítoszok és szokások kibontása, illetve a politikatörténet és a sajátos biológiai jegyek elvi összekötésének gondolatkísérlete, ami nyilvánvalóan a kötet legfontosabb hozadéka. Az bánt csupán (az viszont nagyon!), hogy pont a történetben mozgatott szereplők viselkedése, azaz a megformálásuk nyírja ki az alapötletet és teszi számomra erősen kérdésessé, mennyire azonosult maga a szerző az általa bemutatott mintákkal. Két dolog van a fejemben: először is rendkívül zavart, hogy ezt a nemnélküli társadalmat, minden magasröptű verbális értekezés ellenére, Le Guin teljesen maszkulinnak ábrázolja, erre a benyomásomra szóhasználatával is rendszerint ráerősített. Másrészről egy percig sem hittem el, hogy ez a társadalom eredendően és természetéből fakadóan nem ismeri a szervezett háborút. Vezetőikből, intrikáikból, „hazafias” ambíciójukból és módszeres megoldásaikból spoiler látszólag semmi sem hiányzott ahhoz, hogy egy megfelelő ürügyet követően nemzeti érdeknek hazudott tömeges mészárlásokba forduljanak a konfliktusok.
Szóval erős könyv volt, merész gondolatokkal, elegáns kivitelezésben – nem mindig meggyőző eszköztárat felvonultatva.

Odett>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Figyelmeztetés: Én nem szeretem az idézeteket az értékelésben, mert általában mögöttes jelentésüktől és érzelmi töltetüktől lecsupaszítva jelennek meg az olyan olvasó számára, aki sosem olvasta a szóban forgó könyvet. Most mégis fogok idézni :)
Mintha dokumentarista regény lenne, a fejezetek naplóbejegyzések, egy az Ekumennek küldött hiteles, objektívnek szánt beszámoló fejezetei. Nagyon élveztem az útleírásokat, sokszor azt éreztem, mintha a Világjárók egyik kötetét olvasnám, csakhogy itt szimbolikus belső tájakon barangoltam, megtoldva antropogiai beszámolokkal, amelyekben sosem létezett népek mitologikus történeteit ismerhettem meg, miközben merész és bátor ötletek formálták a történet alapját.
Mintha szerelmi szál is lenne itt… Ai és Estraven kapcsolata kölcsönös meg nem értések és félreértések után nehezen bontakozik ki, mondhatnám, romantic suspense is motivál az olvasásban… Ai a macsós felépésel eleinte kényszeresen igyekszik a Tél bolygó szülötteit nőnek vagy férfinek felcímkézni, így a regény egyik katartikus pillanata volt számomra, amikor a fehér pusztaságban eltötött megannyi bolyongás után Ai végre felismeri, hogy Estraven mindekettő egyszerre. Vagyis mondhatnám, az animát és az animust is látensen magában hordozó ember, és képes magában mindkét aspektust megélni és megjeleníteni bizonyos időszakban, de az idő legnagyobb részében inkább aszexualis létező, akiben ott lappang mind a két lehetőség. Most már senki nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről, biztosra veszem, hogy Le Guin ismerője volt Jungnak. Nem olvastam utána, nem tudom hogy tanulmányai során mennyire vette komolyan ezt a pszichoanalitikus iskolát, de érzésem szerint nagyon.

„Yin és yang. A fény a sötétség balkeze… ugye így van? Fény, árnyék. Félelem, merészség. Hideg, meleg. Nő, férfi. Ez vagy te, Therem. Mindkettő és egy. Árnyék a havon”

Ebben a regényben is nagyon fontos szerepe van az árnyéknak mint szimbólumnak, csakúgy mint a Szigetvilág ciklus első kötetében. De itt az árnyék más jelentéssel gazdagodik, ahogy a mi polarizált szemléketünket kiforgatja a szerző. Általában a nyugati-keresztény gondolkodásban a fény a jóság, az isteni energia szimbóluma, míg a sötétség a Sátán lakhelye, az árnyékvilág meg nem éppen kellmes hely. Pont most olvastam egy verset is a molyon erről, amely ezt a szimbólumot igyekszik mélyíteni. A tanítás szerint törekednünk kéne arra, hogy a fényt növeljük a lelkünkben, míg a sötétséget csökkentsük, elimináljuk. A Tél bolygón azonban, a fehér fagy és hó birodalmában ez a szín pont az ellentetjére fordul. Ai és Estraven jeges, fehér poklon keresztül való vándorlása csodálatosan visszadja ezt a gondolatot. Itt a fehérség nem önmagában vett jó erőként jelenik meg, a havon vetett árnyék pedig felértékelődik. A holtak nem vetnek árnyékot, az élők viszont igen. Az emberellenes körülményeken való felülkerekedés szimbólumává válik a két magányos, sötét árnyék fehér semmin történő végigaraszolása.
Az idézetben konkrét utlás történik a Yin-Yang szimbólumra, de ha nem lenne, is lehet, hogy eszembe jutna, hogy a Sötétség balkeze maga a yang nyúlvány. A keleti tanokon túl viszont a jungi gondolat is nagyon erősen rezonál. Valahogy a tél bolygó embereiben az árnyék nem a személyiség elnyomott, lehazudott, tudatalattiba kényszerített rabja és szörnyetege, hanem annak integráns része. És ettől válnak ők igazán eleven erővé, a Yin és yang szimbólumnak élő reprezentációivá. És talán ez ad nekik erőt, hogy túléljenek ebben a kegyetlen világban.

„A király hiába próbálkozik: senkinek az árnyékát nem rövidítheti meg.”

Ez az egész árnyék-kérdés engem sokkal jobban elgondolkoztatott, mint az, hogy csak kemmerben lesznek szexuálisan aktívak a karakterek. Érdekes utalás, hogy amikor Ai a szomszédos ország emberei feletti rossz érzéséről meditál, úgy fejezi azt ki, hogy ezeknek az embereknek mintha nem lenne árnyékuk. Az árnyék tehát az itteni emberek jellemének, becsületének is szimbóluma. Valahogy az jön le mindebből számomra, hogy sokkal fontosabb az emberségünk megélése, az integráns személyiségre törekvés, hogy jóban legyünk az árnyékunkkal, mint annak a ténye, hogy férfiak vagy nők vagyunk.

3 hozzászólás
booksflyingeszti I>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Életem új célja, hogy a Le Guin-életművet mindenkivel megismertessem. Nem föltétlenül ezzel a kötettel kezdeném, mert biztos vagyok benne, hogy nekem is azért ütött ennyire, azért imádtam minden sorát, mert a GABO Kiadónál megjelent novelláskötetekből olvasott történetek nagyon erős alapot hagytak.

De ez mit sem von le abból, hogy A sötétség balkeze minden bizonnyal 2023 kedvencei között lesz.
Nem igazán tudom jól összefoglalni, miről szól ez a könyv. Egy nemtelen társadalomról? Az első kapcsolatfelvételről? A hímsovinizmusról? A békéről és a hagyományokról? Mert erről mind szól. De ezen kívül is olyan rétegei és mélységei vannak ennek a kötetnek, amit egyetlen olvasással nem lehet megérteni. Már csak azért sem, mert biztos vagyok benne, hogy sok dolog elveszett a fordításban. Nem azért, mert rossz, hanem mert a magyar nyelv olyan, amilyen.

Mindemellett nagyon szeretném, ha esszék is megjelennének Le Guintől, mert meg vagyok győződve, hogy ennek a kötetnek a megértésében is sokat segít, ha olvastunk előtte a szerzőről, a szerzőtől olyasmit is, ami nem sci-fi vagy fantasy. A magyar kiadás elejéről például borzasztóan hiányzik Le Guin előszava.

5 hozzászólás
Nuwiel P>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Nem tudta ugyanazt, de még csak hasonló élményt sem nyújtani, mint a Hainish-ciklus másik kötete, A rege. Gethen világa és társadalmai tetszettek, az erősen korlátozott idejű szexualitásból és a nem nélküliségből eredő különbségek a mi társadalmunkkal jó és fontos kérdéseket feszegethetnek, érzésem szerint azonban túlságosan elment ebbe az irányba a könyv. Eközben azonban túlságosan végletes jellemű szereplők (spoiler) beszélnek el egymás mellett és játsszák el a 80 nap alatt a Gethen körül című David Attenborough dokumentumfilmet (bár többnyire csak havat látnak, meg néha egy kis havat, esetleg még több havat). Nyögvenyelős volt a történet, hiányzott belőle az a gördülékenység és hangulat, ami A regét jellemezte.

1 hozzászólás
Avilda IP>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Azt hiszem @booksflyingeszti hangja csenghetett a fülemben, amikor egy-két éve megtaláltam ezt az egész jó állapotban lévő régi kiadást a buszmegállóban kialakított könyvcserebere polcok egyikén. Ismerős volt a szerző neve, ez a furcsa cím, hát egy vállrándítással eltettem, hogy majd jó lesz későbbre.

Ez a később a Könyv Kemping 2023-as szezonján köszöntött be, amikor is sci-fi könyveket tettem magam köré, mint egy védelmező erő. Annyit tudtam mindössze erről a történetről, amennyit fülszövege és Eszti elárult, hogy a Tél bolygó lakói nemtelenek. Érdekelt, mit hozott ki ebből a szerző majdnem hatvan évvel ezelőtt.

A történetben megismerjük a küldöttet, aki szeretné bevonni ezt az új, emberekre nagyon hasonlító, értelmes fajt a világszövetségbe. Ő mesél, de teszi azt rendesen, amolyan álmosítóan adagolva az infókat – ezt egyesek, tudom, unalmasnak nevezik, de nálam nagyon működött. Ő általa, és a fejezetek közé ékelt mendemondák, na meg egy idővel beköszönő második narrátor által megismerjük ezt a társadalmat, ahol nincs se férfi, se nő, mégis egyszerre azok. Nagyon alaposan felépített világ ez, ahol nincsenek igazán fegyverek vagy háború, erőszak (nemi erőszak főleg nincs), se hatalmi harc, nem számít, egy-egy pozíciót ki tölt be, nő vagy férfi, mert nincs különbség, nem lehet visszaélni a nem által adott hatalommal, nincsen erősebb és gyengébb nem, nincs félelem. Egyszerűen biztonsággal töltött el ez a fikciós világ, mert mint nő, még mindig, még ma is, ott van a félelem, amit nem lehet hangoztatni, mert az hiszti. Számomra ezért volt cozy olvasmány.
A mesélő stílusa andalító, nagyon élveztem a politikai cselszövéseket, hogy melyik uradalom mit gondol a követről, és ha belegondolok, hogy egyszer a Földre is eljönne egy küldött… mi nem így reagálnánk, pedig milyen szép lenne egy világ, ahol tudást, információt, tapasztalatot oszthatsz meg a másikkal.

Gyönyörű könyvnek tartom, még ha tele volt kegyetlen részekkel is. Örülök, hogy elolvastam, és biztosan fogok még az írónőtől.

2 hozzászólás
Roszka>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Nagyon szerettem volna, ha ez egy nagyon jó könyv. Nem olvastam még semmit a szerzőtől.
Lehet sorra kellett volna vennem az előző köteteket.
Olyan világba visz a történet, ahol nincsenek nemek, mindenki férfi és nő egy személyben.
Egy olyan bolygón, aminek Tél a neve. Nincs bűnözés, sem repülő állatok. Ide érkezik egy küldött, aki a bolygót, illetve az azon élő népeket szeretné beléptetni egy galaktikus szövetségbe. Mivel ő egynemű, perverznek titulálják. Fura egy világ.
Sajnos nem igazán nyerte el tetszésemet a történet.

3 hozzászólás
girion>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Van ez a dolog hogy feminista sci-fi. Én meg vesszek meg ha értem. Úgy tűnik nem azt jelenti ha nő írta, se azt hogy feminin társadalmak vagy filozófia jelenne meg benne. Úgy tűnik azt jelenti hogy nem vesz tudomást a különbségről férfi és nő közt. Ez alapján akkor a legfeministább fantasykat a szerepjátékos regényekben kell keresni. Ott is a kasztjuk adja a karakterek különbségét és nem a nemük.

Ha ettől eltekintünk, akkor azonban egy nagyon jó kis regényt kapunk. LeGuin jól tud mesélni a társadalmak apró finomságairól. Mi adja azok alapját, hogyan állnak össze a sok-sok különböző emberből egységes egésszé. A csillagközi rendszer egyébként engem egy kissé Banks Kultúrájàra emlékeztet. A „civilizáció” nagykövete, a „barbárok” közt. Habár ha humorizálni akarnék akkor egy nyugati utazó Kínába látogatásához is hasonlíthatnám. Palotaváros, fura tisztségek, a férfiak és a nők ugyanúgy néznek ki.

mandris>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Valahogy ez a Le Guin regény most nem csúszott annyira, mint az eddigiek, de mint gondolatkísérletet érdekesnek tartottam, és azért olyan nagyon komoly problémáim sem voltak vele azon túl, hogy olvastam már olyan könyveket, amelyek jobban érdekeltek. Magát a soft sci-fit egyébként fontos iránynak tartom, és örülök, hogy volt valaki, aki ilyen magas színvonalon művelte.

A sötétség balkezében, mint írtam, tudtam értékelni, hogy a szerző eljátszott azzal az ötlettel, vajon milyen hatással vannak társadalmi berendezkedésünkre a biológiai adottságaink, és hogy vajon milyen különbségeket eredményezne, ha az embereknek nem lenne rögzült nemük, és csak az idő elenyésző hányadában lennének szexuálisan aktívak.

Na jó, hogy őszinte legyek, elsősorban a szándékot értékelem: érdekes gondolatkísérlet, de e téren Le Guin nem igazán győzött meg a következtetéseivel. A másik szál talán egy fokkal inkább: hogyan lehetséges a bizalom és a barátság két személy között, akik ennyire különböznek nem csak kulturálisan, hanem biológiailag is. Genly Ai és Estraven kapcsolatának a dinamikája már sokkal meggyőzőbb volt, és hitelesebb, így végül ez a szál volt az, ami jobban tetszett. De azért olvastam már jobbat is.

kte P>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

Genry Ai-val, az Ecumen világszövetség követével együtt kezdünk megismerkedni a Tél bolygóval, annak fagyos időjárásával és szokatlan társadalmaival. A történet eleje ügyesen átadja a gondolkodásbeli különbségek miatti tanácstalanságot, értetlenséget, majd a férfival együtt és másik főszereplőnk, Estraven gondolatait megismerve egyre jobban megértjük őket.
Az írónő bizonyos területeken nagy képzelőerővel alkotott, például idejük nagy részében semleges nemű, időszakonként véletlenszerűen nővé vagy férfivá váló értelmes lényeket és ennek hatását a társadalmukra, viselkedésükre vagy a jóslás ritka, transzcendentális módszerét. Zseniálisak az időnként beszúrt regék, történetek, amelyek részben ismerősek, ugyanakkor megvilágítják a különbözőség eredményeként jelentkező konfliktusokat (pl. testvérek kemmeringje, jósláshoz feltett kérdések problémája). Még egy értelemben kettősek, a megadott forrás szerint régi történetek, aztán néhol mégis kiderül, hogy szereplőink életéhez kapcsolódnak.
Más területeken úgy érzem, hogy nem tudott vagy nem akart elszakadni világunktól, például az év, a napok hossza vagy a hold állása és ciklusa tekintetében, bár ezek egy része csak a legvégén lévő információs fejezetből derül ki. Orgoreyn birodalmának megalkotásában érezhető a kommunizmus irányába való szúrás.
A regényben nagyon minimális a kapcsolódási pont A kisemmizettekkel, teljesen önálló regényként olvasható.
A 4,5 csillagot azért adtam meg a műnek, mert a maga módján izgalmas volt, nehezemre esett félbehagyni esténként. Előfordult, hogy abba akartam hagyni a fejezet végén, aztán rádöbbentem, hogy már bele is kezdtem a következőbe. Jó arányban tartalmazza a kalandokat és a filozofikus részeket és a végső utazás is nagyon tetszett.

Hoacin>!
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

„Nem is olyan rossz dolog néha, ha az embernek bűnöző ősei vannak. Egy gyújtogató nagypapa például olyan orrot hagyhat örökül, amely érzékeny a füstre.”

Egy galaktikus világszövetség követe egyedül próbálja meg csatlakozásra bírni a zord klímájú Tél bolygó lakóit, szóval adott az érdekes téma, ám a várt katarzis számomra elmaradt. Pedig a lassan pergő sci-fikkel mély barátságban vagyok, és le tud nyűgözni a komótos bevackolódás egy hely hangulatába, miközben az érdekes karakterek szárított kenyéralmát eszegetve filozofálnak egymással, vagy forró, savanyú sört kortyolnak a bölcsességek mellé. „Ha Tél bolygón nincs sör, akkor van orsh; ahol sem sör, sem orsh nincsen, ott ember sem él.” Viszont hiába a jövőbelátás képessége, a hímnős lakosság biológiája, és a misztikum, ha a könyv első fele hatalmi intrikákkal és politikai cselszövésekkel van oly vastagon átszőve, hogy főhős követünkhöz hasonlóan egy kukkot se értettem a homályosan feltárt sakklépésekből. Afféle haladjunkmár érzésem volt a két ország ármánykodásait, titkosrendőrségi akcióit olvasva, elhiszem, hogy ez biztos élethű, de nekem egy okmányirodában való egész napos ügyintézés izgalomfaktorát nyújtotta. Mindez szerencsére tarkítva volt régi mondákkal, és valóban érdekes jelenetekkel, hogy aztán a könyv átváltozzon egy korrekt Világjárók kötetté, avagy „Hogyan éljünk túl a jégen” című National Geographic oktatóműsorrá. Félreértés ne essék, mindezt a politikai játszmákkal ellentétben cseppet sem untam, mindig jól esik Derszu Uzalát olvasni, sőt, megkockáztatom, az egész könyvben ezek a részek tetszettek legjobban a főhőseink viselkedése spoiler miatt. Annyira reméltem, hogy ez a felívelés valami pompás csúcspontban teljesedik majd ki, ámde ez inkább negatív értéket vett fel egy ominózus jelenetben. spoiler A lezárás pedig valójában egy kezdet, ami valahogy több izgalmat feltételez, mint amennyi ebbe a könyvbe jutott. Holott belegondolva sok különleges esemény zajlott le ebben is, de mégis, az előadásmód valahogy sivár volt nekem, vagy csak a tájleírások nyúltak a kelleténél kétszer hosszabbra, nem tudom. Az utóhatása viszont olyan, mintha magam is egy erősen fűtetlen szobában aludtam volna, és kissé kialvatlan fásultsággal gondolnék vissza az előző napi gigászi kalandra, amit sajnos tegnap se tudtam élvezni igazán, mert már akkor is fáztam, és kevés volt a kaja.

„Amikor rám emelte áttetsző, jóságos, nyílt tekintetét, egy ezerháromszáz esztendős hagyomány tükrébe pillantottam be; egy olyannyira régi megállapodott, kerek és összefüggő gondolkodás- és életmódéba, amely az embert a vadállat öntudatlanságával, magabiztosságával és önelégültségével ruházza fel, s végül is ha rád néz ez a különös, nagy teremtmény, örökös jelenéből tekint ki rád.”


Népszerű idézetek

Shanara>!

[…] ha a cselekvés kezd meddővé válni, gyűjts információkat; ha az információszerzés sem terem többé gyümölcsöket, aludj.

49. oldal (Kozmosz Könyvek, 1979)

8 hozzászólás
jezsek P>!

Mi a világosság? – A sötétség balkeze,
s a homály jobbkeze a fénynek.
A kettő egy: élet és halál –
két egymást ölelő szerelmes,
két egymásba kulcsolt kéz,
mint ahogy egy az út s a vég.

16. fejezet

Sha>!

– Az, aki nem vet meg egy rossz kormányt, ostoba. És ha volna olyasvalami a földön, hogy jó kormány, végtelen öröm lenne azt szolgálni.

242. oldal (1.kiadás, KFK)

Kapcsolódó szócikkek: kormány
1 hozzászólás
Shanara>!

Az egyetlen dolog, ami elviselhetővé teszi az életet; az állandó elviselhetetlen bizonytalanság: az, hogy nem tudjuk, mi következik.

82. oldal (Kozmosz Könyvek, 1979.)

Oriente>!

Nem, én nem szeretetre gondolok, amikor hazafiságról beszélek. Hanem félelemre. A másoktól való félelemre. És ennek politikai, nem pedig poétikai megnyilvánulásai vannak…

25. oldal, 1. fejezet (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: félelem · hazafiság
Avilda IP>!

Szemem a csillagokra függesztettem, és nem vettem észre lábam alatt az ingoványt.

100. oldal

Oriente>!

Elmosolyodott, és úgy rémlett, minden fogának jelentése van, nem egy, hanem harminckétszer megsokszorozott jelentése.

13. oldal, 1. fejezet (Európa, 2015)

kriszmanesz P>!

– Az ismeretlen – hallottam Faxe lágy hangját ott az erdőben –, az előre nem látott, a bebizonyítatlan: ez az, amin nyugszik az élet. A tudatlanság a gondolat alapja. A cselekvés alapja a bizonyítatlanság. […] Mondja meg nekem, Genry, mi az, ami ismert? Ami bizonyos, előre látható, elkerülhetetlen, az egyetlen bizonyosság, ami mindkettőnk jövőjét érinti?
– Az, hogy meghalunk.
– Úgy van. Igazában csak egyetlen kérdés van, amelyre van felelet, Genry, és amire mi már előre tudjuk a feleletet… Az egyetlen dolog, ami elviselhetővé teszi az életet; az állandó, elviselhetetlen bizonytalanság: az, hogy nem tudjuk, mi következik.

81-82. oldal (Kozmosz Könyvek, cop. 1979)

Sha>!

…elgondolkoztam rajta, mi is az a hazafiság, mi az igazi tartalma a hazaszeretetnek, miből fakad az a vágyakozó hűség, amely barátom hangját is megremegtette, és hogyan lehetséges, hogy az ilyen igaz szeretet gyakorta ostoba és gonosz vakbuzgósággá aljasul?

318. oldal (1.kiadás, KFK)

csillykelemen>!

A következő egy-két napon mindketten igen tartózkodóan és feszengve kerültük egymást. Mert minél mélyebben szereti egymást két ember, annál mélyebb sebet is képes ejteni egymáson.

283. oldal


A sorozat következő kötete

Hainish-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Robert Merle: Védett férfiak
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr
Philip K. Dick: Transz
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember