A ​rege (Hainish-ciklus 8.) 46 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A rege

„A Regében… Ursula K. Le Guin a képességei teljes birtokában álló, valódi mesélő adottságait egyesíti a bölcs és szenvedélyes lélekkel és egy igazi filozófus fegyelmezett, örökké válaszokat kutató elméjével. Haini-ciklusában megteremti egy lenyűgöző, meggyőző és igen hihető jövő valóságát.” (Peter S. Beagle, Az utolsó egyszarvú és A fogadós énekének írója)

Az egykor virágzó kultúrájú Aka bolygót teljesen megváltoztatta a technológia. Egy földi megfigyelő, Szatí, azonban tudomást szerez egy kitaszított csoportról, amely a vadonban él. Tagjai még ápolják az ősi hagyományokat, még mindig őrzik az elveszett vallást – a Regét. Szatít lenyűgözi a hitük, és szent zarándoklatra kíséri őket a hegyek közé, miközben tulajdon elméje és lelke veszedelmes útjait is bejárja.

Eredeti mű: Ursula K. Le Guin: The Telling

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: MesterMűvek: Science fiction

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
218 oldal · ISBN: 9789639679467 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hurrí bácsi · Szatí


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir 
Ursula K. Le Guin: A rege

Csodálatosan finom, halk szavú történet. Gyönyörű, ahogy Le Guin ír: látszólag egyszerűen, de mégis rengeteget mond, szinte lebeg a szöveg – tele van élettel és életörömmel, csendes bölcsességgel és megértéssel. Lenyűgöző, ahogy az Aka világáról mesél, ahogy okokat keres, ahogy leás mindennek az aljára, közben pedig felvázol pár érdekes politikai és vallási(?) rendszert, és annyi gondolkodnivalót ad, ami ennél sokkal vastagabb könyveket is megtöltene. Nem mondom, hogy nem akartam volna még többet megtudni mindenről, de szerintem ehhez a könyvhöz ez nem kellett. Szerettem Szatíval tartani a hegyek mélyére.

>!
Joshua182
Ursula K. Le Guin: A rege

Nincs könnyű dolgom ezzel a könyvvel. [/bizonytalan sóhaj?] Nem mostanában fordult elő, hogy ennyire nem tudtam; hányadán is állok az olvasottakkal.
Egyfelől nagyon izgalmas az ábrázolt világ és a társadalmi sajátosságaiból adódó filozófiai kérdések, amelyek elkerülhetetlenül felvetődnek az olvasóban, másfelől viszont annyira lagymatagon nyugodalmasan, csordogál a szinte nem is létező cselekmény, mint valami kis hegyi csermely, melynek a vize ugyan kristálytiszta és zamatos, de miután kortyolt belőle az ember, hajlamos megfeledkezni róla, és sodrás hiányában állóvíznek tekinteni, ám mégsem elégedetlen, mert a környező „táj” gyönyörű.
Most hirtelen így érzem, de könnyen lehet, sőt valószínű, hogy nem érzékeltem a könyv mondanivalóját teljes mélységében. A Rege egy nagyon komplex valami, elsőre egy, a vallások hagyományos értelemben vett dogmatizmusától megfosztott, idealisztikusan romantikus, leginkább talán a buddhizmussal és annak erkölcsi „eszköztárával” rokonítható, a hagyományt és az Életet feltétel nélkül tisztelő valóságpercepció-módozatnak tűnt számomra. Szimpatikus, még úgy is, hogy bizonyos elemei működésképtelennek tűntek a rohanó világunkhoz szokott agyamnak. Lehet, hogy ezt csak én látom bele, de Le Guin szerintem belefáradt a Földünk világvallásainak demagógiával és képmutatással jócskán „szennyezett” katekizmusába, és megalkotott egy olyan „vallást”, ami félelem vagy lelkiismeret-furdalás keltése, zengzetes ígéretek, fenyegetések nélkül nyújt elemózsiát a léleknek. Ahogy ezt a történetmesélés narratív gyönyöreinek és a könyvek már-már szakrális ereklyékké való felmagasztalásával valóságos életfilozófiává mossa össze, nagyon látványosan döbbenti rá az olvasót, hogy mi hiányzik a mai ember életéből.
Aka rejtett világának rokonsága a keleti filozófiákkal tagadhatatlan, szinte a nepáli hegyi barlangokban éreztem magam olvasás közben, még az ottani népek temetkezési szokási is visszaköszönnek a könyvben. A regényben taglalt társadalmi harcok, elnyomás, üldöztetés, Szatí fejlődéstörténete (akit egyébként szerénysége és jóindulata ellenére valahogy mégsem sikerült megkedvelnem) számomra mind-mind egyazon üzenetet hordozzák: az emberi történelem újra és újra ismétli önmagát, az ember újra elköveti ugyanazokat a hibákat, legyen bármelyik bolygón, bármilyen fejlettségi szinten vagy történelmi korban. Sugárzik a bölcsesség a könyvből, ám nem egyszerű feldolgozni és befogadni, nekem legalábbis nem volt az, de ha körülnézek a világban, akkor ezzel szerintem nem vagyok egyedül.

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
218 oldal · ISBN: 9789639679467 · Fordította: Kleinheincz Csilla
2 hozzászólás
>!
WerWolf
Ursula K. Le Guin: A rege

A rege nem egy izgalmas kalandtörténet, hanem egy érdekes és elgondolkodtató utazás a tudás földjén. De mielőtt azt hinnénk, hogy valami kinyilatkoztatásban lesz részünk és meglátjuk a fényt az alagút végén, ki kell, hogy ábrándítsam a kedves Olvasót.

Nem kell megijedni, hiszen nem egy értekezést tartunk a kezünkben, hanem egy mesét, ahol Szatí kísérletet tesz egy rejtélyes bolygó társadalmának és az abban élő emberek megismerésére. Az, hogy ki mit fedez fel a sorok között, már más kérdés. Ami nagyban függ attól is, hogy milyen hangulatban olvassuk a regényt. Hiszen dönthetünk úgy is, hogy kalandregénynek könyveljük el és akkor sem fog senkinek csalódást okozni.

Ez a regény időtlen és helye van a MesterMűvek sorozatban. Mese a múltról, a jövőről, jelenről, az elfeledett, elveszített értékeinkről és az egypólusú gondolkodás pusztító hatásáról. Zsánertől függetlenül, mindenki megtalálja benne azt, ami neki szól.

>!
Csöre P
Ursula K. Le Guin: A rege

Régóta íródik ez az értékelés, valahogy minden összeesküdött ellene :) De kész, legalábbis egyelőre.
Szeretem a Haini-ciklus világát, a rendszert, amit Le Guin felépített: a bolygók szövetségével, a követek, megfigyelők rendszerével, az új világok izgalmával.
De ez a könyv nem csak ezért tetszett. Nyugodt, szelíd, mégis annyi mindent mesél, annyi kérdést tesz fel, és olyan higgadtan válaszol, nincs hiszti, nincs dráma spoiler.
A történet ezúttal egy nem nagyon régen felfedezett bolygón játszódik, Akán, ahol a követen kívül megfigyelők is jelen vannak, akik próbálják lejegyezni az új világ ismérveit. Már ha tudnák… csakhogy történt valami, ami a régi világot a feledésbe, illegalitásba taszította, és amiről egyelőre csak sejtéseik vannak Hain képviselőinek. Főhősünknek, a megfigyelő Szatínak vidékre kell utaznia, ahol távol a nyüzsgéstől esélye lehet rá, hogy talál valamit a régmúltból. És megleli a Regét: írott és mesélt történeteket, amik a régi világot meghatározták, keretet adtak a társadalomnak, tanítottak, és amit egy új rend felborított. Az agresszív beavatkozás ellenére a Rege népe szelíd, beletörődő, de elszántan őrzi titkát, értékeit.
Nem egy pörgő történet, az esemény lassan csordogál, de nem is a cselekményen van a hangsúly: a zarándoklaton, a tanuláson, a gondolatokon. Azon, hogy mi, hogyan befolyásolhatja az embert, hogyan tudnak eszmék megragadni, elterjedni, uralkodni egy másikon.
Magamba fordító, elgondolkodtató, de nyugodt hangú regény.

>!
pat P
Ursula K. Le Guin: A rege

Mind stílusában, mind mondanivalójában olyan mesze áll a ponyvoid szórakoztató irodalomtól, mint az unista diktatúra a Rege világától. Avagy, mint Mao a Taótól.
Komolyra fordítva a szót, aki azért nem olvas sci-fit, mert olvasmányaitól szépirodalmi minőséget vár, és ezért tart a műfajtól – kezdje ezzel az ismerkedést. (Vagy a Haini-ciklus korábbi köteteivel.) Aki azért nem olvas sci-fit, mert abban tudományos-technikai részletek és űrcsaták és földönkívüliek vannak – legyen egészen nyugodt, ebben a könyvben főleg vallásról, filozófiáról, társadalomról, emberi kapcsolatokról esik szó. Viszont, aki könnyed, kikapcsoló, laza olvasnivalót keres, az tegye el kicsit későbbre.
@Hanna, köszönjük szépen, nagyon szép lett. Nem akarnád esetleg az Égi esztergát is újrafordítani, ha már így belejöttél? :)

13 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Ursula K. Le Guin: A rege

Jó a fának.
Egyszerűen tökéletes. Cselekményből, szövegből, cizellákból nem túl sok, nem túl kevés, a kötelezően-belerázódós 10-15 oldal után annyira átálltam a ritmusára, hogy egyhuzamban felfaltam a felét aztán nem győztem lassítani, hogy tovább tartson.
Finoman, észrevétlenül eszi be magát az ember gondolatai közé, méghozzá egészében: a Rege mibenléte, mindennapi életet behálózó, mindent mindennel szerves összefüggésbe hozó megvalósulása, a mazok és a tanítás koncepciója, a felügyelők ellenpártja köztük az az egy, aki segít megérteni a többit, Szatí karaktere, dilemmái, zarándokútja a világ és önmaga megismerése felé, és még rengeteg külsődleges, kimondott és sejtett, vagy egészen nyitottan hagyott momentum egyszerre marad meg emlékezetesként.
Még ha a regény látszólag Szatí lelkivilágára koncentrál is, beszédesek és több mint szerethetők a felbukkanó többiek is, akár egy félsoros megszólalás erejéig, akár jóval hosszasabban mutatkoznak. Hiába beszélnek példázatokban,sem unalmassá,sem szárazzá nem válik a szöveg. Rege a Regéről, minden eleme egyensúlyban a többivel.
Kleinheincz Csilla fordítása pedig elképesztően gyönyörű, már csak ezért is érdemes volt…
Ha nagy leszek, maz szeretnék lenni. Vagy legalább joz.

>!
kvzs P
Ursula K. Le Guin: A rege

Érdekes sci-fi könyv ez. Igazából nem is science és nem is fiction, inkább egy szépirodalmi igényességgel megírt filozófiai esszé, aminek van egy kis története.
A Föld és az új világok, a vallás és a tudomány, a régi és az új összehasonlításával és szembeállításával egy olyan sokrétű és mély szöveget alkotott Le Guin, amit -hiába rövid a könyv- nem lehet behabzsolni, hanem finoman, lassan ízlelgetni, értelmezni kell. Hiába próbáltam apránként „fogyasztani”, olyan érzésem van, hogy messze nem fogtam fel mindent, amit a történet mutatni akar.

>!
Shanara
Ursula K. Le Guin: A rege

Azt szeretem az írónőben, hogy nem rugaszkodik el messzire a valóság talajától, de mégis remekbe szabott történeteket kerekít. Ezek pedig leginkább fantasy és sci-fi történetek. Jelen esetben az utóbbi. A könyvben azonban nincsenek zöld emberkék és semmi idegen lény, csak emberek. Olyan emberek, akik egy másik bolygóról érkezett csoport hatására elkezdték használni a készen kapott technikát és ezáltal jelentősen megváltoztatták kultúrájukat, életszemléletüket. Van azonban egy kis csoport, amelyik őrzi a régi vallást, életfilozófiát, azaz a Regét. Velük találkozik össze a bolygóra megfigyelőként érkező Szatí.
Annyira sokrétű ez a könyv, olyan mélységeket tár fel, ha az olvasó odafigyelve, elmélyülve olvassa, hogy az már magában megdöbbentő. A filozofikus fejtegetéseket élvezettel olvasók számára és a keleti filozófiák, életszemléletek iránt érdeklődőknek igazi csemege. Egy gyönyörűen megírt, mélységeket rejtő, szépirodalmi magaslatokba törő, igényes sci-fi regény. Igazi gyöngyszem.
Miért vontam le mégis csillagot? Mert néha elvesztem a rengeteg gondolat között és egy kicsivel több cselekmény még elkélt volna az én ízlésvilágomnak. De ettől függetlenül tetszett.

>!
risingsun
Ursula K. Le Guin: A rege

Bajban vagyok a könyv értékelésével kapcsolatban. Ugyanis, ha röviden és tömören kéne megfogalmaznom véleményemet, akkor egyszerűen azt mondanám, hogy nem tetszett. Hogy miért? Mert:
– sci-finek egyáltalán nem volt sci-fi. Nem is értettem igazán, hogy mi szükség van a sci-fi elemekre (űrhajók, űrutazás, benépesített bolygók, fejlett technológia). A történet teljesen jól megvan ezek nélkül is, hiszen ha a Földön játszódna, akkor is hihető, működőképes lenne. A sci-fi elemek nem adnak hozzá semmit vagy annyit, hogy az pluszt adjon hozzá.
– nincs történet. Pontosabban ami van, az nem viszi el a hátán a regényt. Mert nem az a lényeges. Tudom. Azonban a történet helyett kapott antropológiai fejtegetések a könyvet, rövidsége ellenére, végtelenül nehézzé, sűrűvé, töménnyé teszik.
– összecsapott a befejezés. Mikor végre ’felpörögnek’ az események, picit megmozdul a történet akkor hirtelen már véget is ér. Ilyen tömény világleírás után ennél összetettebb, izgalmasabb, rejtélyesebb vagy csak szimplán kidolgozottabb befejezést vártam volna.

De! Nem ez a lényeg! Nem a történet, amiben valójában nem történik semmi, nem is a főszereplő, aki önmagában sem igazán érdekes karakter s nem is a történet lezárása vagy a sci-fi elemek. Hanem a Rege! És itt vagyok én bajban, itt érzem magam meglőve. Mert a fent felsoroltak ellenére, a könyv valahol, valamit átkapcsolt bennem. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mit és hogyan, de valami nem vagy csak igen nehezen akar leülepedni bennem. A Rege. Az Ige. A Tanítás. Elgondolkodtató a modern technika és tudás szembeállítása a régmúlt idők tudásával, szokásaival, hagyományaival. Melyik a jobb? Miért jobb egyáltalán? Szembe lehet ezeket állítani egymással? Érdékes kérdések, problémák ezek, melyeket csak kiragadtam a számos egyéb felvetésből. Ezekről szívesen olvasok és elmélkedek, de nekem ebben a regényben ez túl szárazan jött csak át…

Vegyes érzéseim vannak tehát. Lehet, hogy nem ezzel a könyvével kellett volna megismernem Le Guin-t…?

>!
gab001 P
Ursula K. Le Guin: A rege

Nem épp egy gyors sodrású, könnyen emészthető sci-fi, inkább egy elgondolkodtató, érdekes kérdéseket feszegető szépirodalmi mű. Olykor elvesztem a Rege világát bemutató részletes leírások, fejtegetések között, még ha érdekesnek is találtam. Valamikor a távoli jövőben egy távoli helyen játszódik, mégis alapvető emberi kérdéseket vet fel. Mi történik, ha két különböző tudás szinttel rendelkező kultúra találkozik? Mi az érték? Mi az, ami meghatározza az embert? Hogyan befolyásolja a hit és a történelem a jövőt? Milyen az ideális társadalom? Nem feltétlenül kapunk választ ezekre és hasonló kérdésekre, de biztosan eltöprengünk rajta. Szemléletformáló.


Népszerű idézetek

>!
Csöre P

„Ne kapaszkodj a tárgyakba, mert csak lehúznak! A fejedben őrizd, amit őrizni érdemes!”

78. oldal, 4. fejezet (Delta Vision Kft. 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Hurrí bácsi · Szatí
>!
RandomSky

Nem a világon kívül élünk (…). Mi magunk vagyunk a világ. Mi vagyunk a nyelve. Így aztán élünk és a világ is él. Érti? Ha nem mondjuk ki a szavakat. Mi marad a világunkban?

121. oldal

>!
ppayter

– Nos, ő… ahogy maga nevezi – egy hívő. És ahogy ön is mondja, veszedelmes. Mondja el neki a Földről azt, amit nekem! Mondjon neki többet! Mondja el neki, hogy a hit olyan seb, amelyet a tudás begyógyít.

179. oldal, Hetedik fejezet

>!
Joshua182

– Minden menetrend szerint romlik el –

23. oldal

>!
risingsun

Hit nélkül megtanulni egy hitet olyan, mint dallamtalanul énekelni egy dalt.

86. oldal, 4. fejezet

>!
ppayter

Amikor Szatí nappal gondolt vissza a Földre, mindig a faluba ment. Éjszaka pedig a Karámba.

(első mondat)

>!
Joshua182

A pillanat úgy folyik el, akár a folyó vize. Ha megpróbálnánk a pillanatban élni, csak tehetetlenül bucskáznánk és pörögnénk. Olyanok lennénk, mint egy újszülött. Egy újszülött képes rá, de mi belefulladnánk. Az elménknek mesélnie kell, szüksége van a regére. Hogy megőrizzen. A múlt elfolyt, és a jövőben nincsen semmi, amibe kapaszkodhatnánk. A jövő még semmi.

121. oldal

>!
alaurent P

Persze minden művészet politikai. De amikor minden didaktikus, minden egyetlen hitrendszernek van alárendelve, azt nehezményezem, úgy értem, nehezen viselem. De próbálok másként hozzáállni

>!
Enikő_Rácz

Bizonyos fajta élvezet vagy öröm volt a hiánya is, mert akkor is ott volt, hogy hiányozhasson.

196. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
China Miéville: Konzulváros
Scott Westerfeld: Leviatán
Orson Scott Card: Végjáték 2.
Frederik Pohl: Átjáró
James S. A. Corey: Abaddon kapuja
Joe Haldeman: Örök háború
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Carl Sagan: Kapcsolat
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók