A ​megtalált és az elveszett I. (A megtalált és az elveszett I.) 22 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Ursula K. Le Guin meghatározó alakja az amerikai irodalomnak. Képzeletét, párját ritkító stílusérzékét, emberi érzékenységét, határozottságát, humorát és keménységét arra használta, hogy teljesen új társadalmakat, emberi viszonyulásokat vizsgáljon meg, és ezeken keresztül kutassa az örök emberit – mindazt, amiért az emberekre föl lehet nézni és mindazt, amit egy felvilágosult társadalomnak el kell vetnie. Hitvallása volt, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a némáknak, az irodalom tükrén keresztül fényre hozza a legintimebb és legfájdalmasabb tapasztalásokat.
A Valós és valótlan című novellagyűjtemény után a nemrég elhunyt szerző hosszabb elbeszéléseiből és kisregényeiből válogat A megtalált és az elveszett két kötete.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2018
544 oldal · ISBN: 9789634067382 · Fordította: Kleinheincz Csilla, Kövesdi Miklós, Küry Miklós, Miks-Rédai Viktória, Roboz Gábor
>!
GABO, Budapest, 2018
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634066347 · Fordította: Kleinheincz Csilla, Kövesdi Miklós, Küry Miklós, Miks-Rédai Viktória, Roboz Gábor

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

A teljes, több millió éves haini történelem polgára vagyok, és országom az egész galaxis!
Talán ez a rövidke mondat az, ami számomra a leginkább meghatározta ezt a válogatáskötetet. No meg a leírt világ komplexitása, egyedisége, unikalitása. S mindez egyszerűen Ursula asszony írásmódja miatt. Hiszen galaxisok évmilliókra nyúló történetével scifi írók százai operálnak, de ilyen historikus mélységet, a soha nem volt korok történelmének lábujjkörömig érő aprólékos, hiteles, analitikusan elemző, tényszerűen száraz és mégis durván szélsőséges olvasói emóciókat kiváltani képes leírását még senkitől sem kaptam.
Ezek az írások, valahogy úgy álltak össze a fejemben, mint egy soha el nem készülő, folyamatosan íródó, a teljesség tökéletességére törekvő Encyclopedia Galactica (nem összetévesztendő az asimovi világgal!) önálló fejezetei. Nyilvánvaló, hogy bár a kilenc kisregény nem mindegyike játszódik Ekumen világában, de az ábrázolt társadalmi viszonyok, Le Guin humanoid (tehát kifejezetten emberi lények nemi hovatartozását, szocializációs útját, önmeghatározását feszegető) genderizmusának megrögzött és konzekvens elköteleződése a felrajzolt világokban éppúgy működőképes, tökéletesen gördülékeny, mint a Földön játszódó történetek esetében.
Úgy gondolom, hogy a Le Guin történeteiből sugárzó szilárd, mozdíthatatlan világlátás még az ellenálló olvasót is megragadja, s ha nem elég óvatos, hosszú ideig fogva is tartja. …és csak vitatkozna vele, bosszankodna rajta, de a legtöbbször mélyen egyetértene a sorok közül sugárzó humanizmussal.
Első ismerkedésem volt ez az írónő munkásságával, de máris a hiányérzet munkál bennem. Hiszen bármennyire nehéz darabok is Le Guin alkotásai, akármilyen hosszú szüneteket tartok is a még olvasatlan írásai között, a szerző halála, az életmű befejeződése a „soha sem lesz már” érzetét kelti bennem.

Zárómondatként csak annyi, hogy számomra Ursula K. Le Guint az eddig olvasott kisregények stabilan a „magasirodalom” képviselői közé emelik, tehát félre a zsáneríró meghatározással.
Örömmel ajánlom az antológiát, a legjobb talán, ha hosszú hetekre kényelmesen bevackolódsz a világába.
Olvasónapló:
https://moly.hu/olvasasok/6682293

Morpheus>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, elvesztettem. AZ első írás nem fogott meg, pedig sci-fi, a második egy csodás történet egy kislányról és a prérifarkas népéről. De már olvastam, és bár jó volt újra elolvasni, bosszantott az ismétlés. A Herne-nők volt a mélypont, nem bírtam elolvasni. A segrik-ügye megint egy olyan írás, amit olvastam, és nem érdekelt annyira, hogy újra elolvassam. A beltenger halásza egy lépés volt feljebb a sötétből, polyfidelity-hez hasonló családi berendezkedéssel, de még mindig hiányérzetem volt. És már a könyv felénél tartunk… De innentől jöttek az igazi Guin történetek, amiért szeretem olvasni az írásait. Szóval megtaláltam újra, fordítva, mint a címben. Kicsit a kisemmizettekre hasonlított, nem is csoda, ezek az írások is a Hainish ciklushoz tartoznak. A második felére való tekintettel négy csillag, de ha átlagot kellene vonni, akkor hármas is alig.
Nem értem, minek kellett belerakni olyat, ami abszolút nem illik bele, ami nem éri el a színvonalát, valamint ami csak ismétlés. Egy Hainish ciklus kötet tökéletes lett volna, elolvadtam volna tőle, de ez így keserű szájízt hagyott hátra.

3 hozzászólás
chibizso>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

A megtalált és az elveszett két kötete hasonló szerkesztési struktúra mentén csoportosítja Le Guin kisregényeit, mint a Valós és valótlan című gyűjteményes kötete. Az első kötet főleg a Haini-körből tartalmaz történeteket, az elején azonban – a Valós és valótlan I.-hez hasonlóan – pár mágikus realizmusba hajló írást is olvashatunk a szerzőtől. Így újra találkozhatunk például a Buffalo lányai, gyertek ki-vel vagy a mozaikszerűen felépülő A Herne-nők-kel. Akadnak az első írások között meglepő darabok is, mint például a Birodalmaknál is hatalmasabb és lassabb, ami a Stalkerre és az Expedícióra emlékeztethet. (…)
A második kötet kisregényei az író fiktív birodalmába, a Szigetvilágra kalauzolnak minket (kivéve az utolsó, Elvesztett paradicsomok), és ezzel együtt kicsit el is visznek társadalmunk kérdéseitől, hogy a fantasy zsáner nem szokványos aspektusait mutassa be. Akik olvasták A Szigetvilág varázslóját vagy más Szigetvilág-történeteket, azoknak ismerős a terep, de kezdő szigetvilágiak számára is teljes élményt nyújtanak Le Guin itt olvasható kisregényei. A beválogatott írások a kezdetektől mesélnek a varázslókról, azaz iskolájuk alapításáról. A legelső írás, A kereső mutat némi párhuzamot is A Szigetvilág varázslójával, ami még inkább megerősíti azt az érzésünket, hogy egy nagyszabású történet legelején járunk. Mindkét írás főhőse egy fiatal fiú, aki nem illeszkedik be a közösség életébe, de különleges tehetséggel bír, és nagy tettekre hivatott. A hasonló alapok ellenére is Le Guin egy teljesen egyedi, a mesékhez hű történetet sző, miközben régi és új olvasót egyaránt beránt képzeletbeli világába. Még mai szemmel is érdekesebbé válik a környezet és a varázslók mindennapjai olyan ötletekkel fűszerezve, mint a szómágia (pl. ha ismered valaki igazi nevét, akkor uralkodhatsz rajta), a mágia összetett működése, vagy a cölibátusra épülő varázslórend.

Le Guin azért fantasyjeiben sem feledkezik meg az őt érdeklő témákról.

Például A Szitakötő egyik érintőleges témája a nemi szerepek, ugyanis az egyik főszereplő Szitakötő lány létére szeretne csatlakozni Kútfő varázslóiskolájába, ahol addig csak férfiak tanulhattak. De hasonlóval szembesül A kereső fiatal varázslója is, Vidra, amikor lenézik ellenfelei, amiért a Kéz asszonyaitól (titkos mágiahasználókból szerveződő, főleg nőket összegyűjtő szerveződés) fogad el segítséget. Azonban a Szigetvilág-történetekben sokkal hangsúlyosabb téma a fiatal generációk szemben állása az idősebbek által alkotott, tradícionális világrenddel. Minden szereplője a közösség által elfogadott szokások ellen lép fel."

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/01/25/gondolatkiserletek-…

Habók P>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Nagyon kemény novellák szabadságról és rabszolgasárgól, szabadságról és kötődésről., szabadságról és tanulásról, szabadságról és minden másról. Polgárháborúról, forradalomról. Összetartozásról és kívülállásról. Kemények, kicsit furcsák, néhol gyönyörűek, néhol nem – de mindig mindegyiket meg kell rágni. (Még azt is, amit már korábban egy másik kötetben olvastam. És kár, hogy így válogatták össze a novellákat. Szerintem a Buffalo lányai megtörik a regény vonalát.)

A_Nagy_Levin P>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Remek és érdekes és mégis valamiért nem nyűgözött le teljesen.
Pedig nagyon jó, amennyiben ez alatt az értem, hogy a novellák megszólítottak mind. Azt hiszem, a három (négy) wereli novella kissé megfeküdte a gyomromat. Értem és megértem a kiszolgáltatottság témáját, mégis sok volt ez így, egyben. Nem mondhatom, hogy valamelyik novella a kötetben jobban tetszett volna a többinél: mindegyikben felfedeztem azt, amiért érdekes. A Segrik ügye és a Buffalo lányai azért jobban elkísér. A wereli novellák összemosódnak, úgy adnak majd élményt.

4 hozzászólás
snowwolf P>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Az első novella nagyon tetszett, bőven 5 csillag. Kétszer is elolvastam.
„Mozdulatlanul feküdt a helyén, és hallgatta vére csörgedezését, alvó társai légzését, a szél fúvását, a sötét erek lüktetését, az álmok settenkedését, a csillagok roppant, mozdulatlan boltozatának tágulását az univerzum lassú haldoklása közepette, a baktató halál hangját.”

A többi 3 csillag, de ez az írónő eddig olvasott regényeihez mérten lett ilyen kevés.

Aliko P>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Csak egy első rész, de az biztos, hogy folytatás se várat sokat magára, ugyanis imádtam. Egy igazi Le Guin darab, ami hozza az írónőtől megszokott színvonalat. Ami talán kicsit rontja az élményt, hogy nem mindig tudjuk követni a sorrendiséget és, hogy most épp hol is járunk.

Kapunk 8 novellát elsősorban a Haini-körből, de itt lesz a Buffalo lányai, gyertek ki és A Herne-nők is. Jönnek varázslók, érkeznek űrhajók és persze idegen civilizációkkal is ismerkedünk, ami között akadnak női és férfi uralta világok is. Azonban a különbözőségek ellenére egységesen elmondható mindegyik írásról, hogy valós és lényeges társadalmi problémákra reflektál bennük a szerző.

BTW imádom a borítójukat, hála és ölelés a Gabó kiadónak a csodás kötésért!

mona0618>!
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.

Régen volt már olyan, hogy egy író megismerése ennyire intenzív impulzusként törjön rám, mint amennyire meg szerettem volna ismerkedni Ursula K. Le Guin írónővel. A megtalált és elveszett első kötetét villámgyorsan be is szereztem, majd neki is álltam.

A kötet a nemrég elhunyt szerző hosszabb elbeszéléseiből és kisregényiből szemezget, amelyet aztán a második kötet visz tovább. Engem leginkább az foglalkoztatott, milyen társadalmi viszonyokat és felépítést tud a sci-fi műfaján belül megeleveníteni, ezért aztán, amikor belevetettem magam, az első történet, amely ízig-vérig sci-fi, nagyon érdekes és más volt azokhoz képest, amellyel eddig a műfaj berkein belül találkoztam. Az ötlet, hogy egy küldetésre csak labilis idegzetű embereket küldenek, meredek és egyedi, ezért aztán sikerült elérnie, hogy tovább haladva azt várjam, milyen újabb meglepetésekben lesz részem.
A második történet inkább már a fantasy felé hajaz, különleges mese egy kislányról és az állatokról, de ezt is szívesen olvastam. A problémáim a harmadik történettől kezdődtek. A Herne-nőkkel a legfőbb gondom a céltalanság érzete volt, nőkről olvastam, akik történetesen rokonok, különböző időszakokból szemezgetve mesél hányattatásaikról, de valahogy nem találtam az egész értelmét, csak odahányt sztorizgatásnak tűnt.
Majd jöttek az Ekumen világához kapcsolódó ilyen-olyan elbeszélések, amelyeknél sajnos végleg elveszítettem az érdeklődésemet. Az alá- és fölérendelt szerepek boncolgatása nekem már sok volt, a sok elnyomott szereplő, akik így, vagy úgy próbálnak boldogulni: nekem már kicsit túlságosan is fennkölt hatást keltett. Volt, amelyik érdekesebb volt, de számomra összességében rányomba az unalom bélyegét.

Rettenetesen sajnáltam, hogy az első találkozásom Le Guin írónővel ennyire félresikerült, valószínűleg valamelyik regényével kellett volna inkább próbálkoznom, talán ott jobban érvényesül mindaz, amely a meghatározó alakok közé emeli őt az amerikai irodalomban.


Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

Mit számít egyetlen férfi és egyetlen nő szerelme és vágya két világ történelme, életünk nagy forradalmai, a fajunk reménye és végtelen kegyetlensége tükrében? Kicsit. De egy kulcs is kicsi az ajtóhoz képest, amelyet nyit. Ha az ember elveszíti a kulcsot, az ajtót talán soha többet nem lehet kinyitni. A testünkben veszítjük vagy nyerjük el a szabadságunkat, a testünkben fogadjuk el a rabszolgaságot vagy vetünk véget neki.

Egy nő felszabadulása

gesztenye63 P>!

Megtanultam, hogy a történetnek nincs eleje, és egy történetnek sincs vége. A történet mindig összevissza, mindig csak kifejtés. Hogy a történet sohasem igaz, de hogy a hazugság tényleg a csend gyermeke.

A segrik ügye

gesztenye63 P>!

– Amikor nyugton kell ülnöd, repülni akarsz – (…) – Ha repülnöd kell, ülni akarsz. Otthon megtanultam ülni. A történészekkel megtanultam repülni. De így sem tudtam megőrizni az egyensúlyomat.

A nép fia

gesztenye63 P>!

Vég nélkül beszélgettünk, olyan bensőséges viszony alakult ki közöttünk, melyet életem végéig éltetni és tisztelni fogok, két fiatal lélek bontogatta szárnyait, együtt repültünk, nem sokáig, de magasan. Az első repülés a legmagasabb.

A segrik ügye

gesztenye63 P>!

– (…) Minden tudás helyi, minden igazság részleges – (…) – Egy igazság sem képes hamissá tenni egy másik igazságot. Minden tudás része a teljes tudásnak. Egy igaz vonal, egy igaz szín. Amint az ember meglátta a nagyobb mintázatot, már nem képes egésznek látni a részt.

A nép fia

abstractelf>!

Engem természetesen az érdekel, ami odabent zajlik. Tudják, a belső tájakon. Mindannyiunk elméjét erdők alkotják. Feltáratlan, végtelen rengetegek. És mindannyian eltévedünk bennük minden éjjel, magunkra maradunk a fák között.

8. oldal, Birodalmaknál is hatalmasabb és lassabb

abstractelf>!

Az ember mindig az idegentől fél. A gyilkos kívülálló, külföldi, nem közénk tartozik. A gonosz nem bennem van.

33. oldal, Birodalmaknál is hatalmasabb és lassabb

abstractelf>!

Azt tettem, amit a legtöbben teszünk: úgy csináltam, mintha nem engedném be a világot, mintha beburkolóznék a bőrömbe, és óvnám magam mindentől, azt gondolván, rajtam kívül nincs is más. De a világunk újra és újra áthalad rajtunk, ahogy mi is rajta, elmosódik a határ.

145. oldal, A Herne-nők

Nagy_Petúr>!

„Az elhallgatott történet szüli a hazugságot”, tartja a mondás. Bármilyen említésre érdemes cselekedet végrehajtója szó szerint felel tettéért a közösség előtt.
– Akkor miért az idegennek mondjam el? – mondtam, tétlenségemet védelmezve.
– Mivel ő figyelni fog rád – mondta nővérem szárazon. – Mi túl elfoglaltak vagyunk.
Teljesen igaza volt. Pado egy ajtót látott számomra, melyet kinyitott, nekem épp annyi erőm és akaratom maradt, hogy belépjek rajta.

218. oldal, A segrik ügye


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Életed története és más novellák
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Alexandra Bracken: Sötét idők
Jack Vance: Haldokló Föld
Brandon Sanderson: A kozmerum titkai
Mark Lawrence: Úti testvérek
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Boza Anita – Demeter Attila – T. H. Brown – Suba Zsolt – J. A. A. Donath – Szemán Zoltán: Új világ hajnalán