Értékelések 22

>!
Timár_Krisztina IP
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

A fél csillag levonása főleg a kiadásnak szól, nem a szövegnek. A szöveg minősége első osztályú, ráadásul az a fajta fantasztikus irodalom, amit én szeretek: ahol a háttér fontosabb a cselekménynél. Illetve ez így nem pontos: a cselekmény a fasorba' se lenne pont e nélkül a háttér nélkül; minden eleme ebből a háttérből következik. És az jó. Csak nem mindenki szereti. Szerencsére én igen.

Szeretem, ha nem egyszerűen eseménysort kapok, hanem megismerhetem azoknak a szereplőknek a gondolkodásmódját, akik az eseményeket kezdeményezik, részt vesznek bennük, végrehajtják őket. És azt a világot, amely ezt a gondolkodásmódot kitermeli magából: nyelvet, szokásokat, hagyományrendszert, történelmet. Szeretem, ha egy fantasztikus regény írója minden részletében kitalálja azt a világot, amely választ ad a „miért?”-jeimre. Miért gondolkodik X éppen úgy, és miért csinálja éppen azt?

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/20/ursula_k_l…

1 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

„Megszegni egy ígéretet annyit tesz: tagadni a múlt realitását; ezzel egyszersmind tagadni egy reális jövő reményét.”

Egy kihívás miatt választottam ezt a könyvet.
Külseje alapján nem sok jóra számÍtottam, persze szokás szerint beleesetem azon csapdába, mely a külsőségek alapján ítélek meg egy könyvet.
Azt kell, hogy írjam nagyon érdekes és minőségi írást volt szerencsém olvasni.
Minden megtalálható benne amire most szükségem volt.

A kisemmizettek című regény egy anarchista utópiáról szól, ahol az élet kommunákban zajlik a kölcsönös tiszteletre és önkéntes együttműködésre alapozva. A mai társadalmi normáink teljes ellentéte, tehát nincsenek kormányok, nincsen törvény, sem tulajdon, de még csak házasság vagy pénz sem.
A regény két részre osztható.
A két oldalon futó események fejezetenként váltakoznak. Az egyik részen Anarresen játszódik, ez Shevek életét meséli el és a bolygóról való távozásának utolsó pillanatáig.
A másik pedig Urrason történetéről mesél.
Érdekes volt ez a kettőség és elég nagy figyelmet igényelt.
Úgy gondolom nagyon egyedi és szépen felépített történetet olvashattam.
Igazán örülök, hogy ráleltem.
Már nagyon várom, hogy folytathassam.
Egy élmény volt.
Kedvenc.♥

>!
Scientia
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Nem szerettem a szocializmusban élni és az Anaressi odonizmussal (kommunizmussal) se tudtam azonosulni, de jó volt Le Giuin elképzeléseit olvasni. Megvalósítható a pénz és hatalmi struktúrák nélküli világ? A szerző szerint meg. Fenntartható? Hát, döcög ez a dolog itt-ott, az egyének mindenhol a maguk egójukon keresztül látják a világot, a társadalom belekényelmesedett (szűklátókörüsödött) az eszméibe és 160 év alatt felsőbbrendűségi komplexust alakított ki az anyabolygó lakóival szemben. Ugyanis, az Anaressi közösség valójában az Urassi bolygó Holdján él. Ez utóbbin se fenékig tejföl az élet, valójában egyfajta diktatórikus kapitalizmus egyvelege dominál. Mondjuk, ezek után kíváncsi lennék milyennek látta Le Guin a demokráciát a 70-es években.
Az idő egyszerre lineáris és ciklikus -állitja Shevek a főhősünk. És valóban, a szülőbolygóján leélt 40 évet és az Urasson töltött egy évet párhuzamosan olvasva, a felnőtt és a gyerek ugyanazokat az érzelmeket éli át két különböző világban: a gyermekkori rácsodálkozást, az elhagyatottságot, a kamaszkori barátokba való kapaszkodást, a másik nem keresését, a munkába való temetkezés időszakát, a lázadást és a kitaszítottságot. Milyen az, ha olyan helyen nősz fel, ahol az étel és a tudás is közös, de mégis meggátolnak, hogy a felfedezésed megoszd másokkal, míg egy másik világban csak maguknak akarják a tudásod és abban próbálnak meggátolni, hogy ezt ingyen odaadd másoknak? Shevek kissé idegen a saját és nagyon idegen az anyabolygóján, mégis az kell hallania, hogy a többi emberlakta hely ezeknél is rosszabb. Szívesen elolvasnám az egész Hainish-ciklust, hátha La Guin mégis talál az emberiségnek valami elfogadható társadalmi berendezkedést.

Hirdetés
>!
dorkabuba
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

    Nem is tudom, mi mást mondhatnék… azon kívül, hogy zseniális! Vagyis dehogynem, csak az borzasztóan csapongó lenne, és sehogy sem teljes. Egy próbát azért teszek, hangulatbenyomásnak legalább.
    Szóval az alapkoncepció megint az, hogy léteznek bizonyos fajta társadalmi berendezkedések, amik mind megfelelnek valamilyen eszme tökéletes megtestesülésének. És ezeket követhetjük végig, hogy mit jelentenek önmagukban, és mit egymás szemében, az emberi természethez hogyan idomulnak vagy éppen mondanak ellent neki. Ezzel természetesen alapjaiban kérdőjelez meg jónéhány fogalmat, amiket magától értetődőknek tartunk.
    Teret ad a gondolkodásra, rámutat sok mindenre, de leginkább következő kérdésekre és lehetőségekre. Igazán nem a science-vonal a lényeg, ami alapjáraton még zavarna is, ha már egyszer sci-fit szerettem volna olvasni, de mégsem zavar, mert pontosan azt kaptam, amire számítottam. Le Guin sosem lesz csak sci-fi-író. Mindig határon mozognak a művei. Le Guin egy borzasztóan jó mesemondó (és ez nem a szöveg szókincsében ragadható meg), és mindenekelőtt egy rettentő mód intelligens és érzékeny, gondolkodó ember.

>!
Qedrák MP
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Wass Albert óta nem olvastam ennyire didaktikus művet. Ez önmagában még nem jelent sokat, tekintve, hogy magamat amúgy Wass Albert kedvelői közé sorolom, viszont amíg ez a huszadik századi magyar történelemről szóló művek esetében működőképes eszköznek tűnik, addig a fantasztikus irodalomban már nem biztos, hogy kifizetődő.

A könyv ugyanis rendkívül lassan csúszott le a torkomon, de úgy véltem, hogy a szerző megérdemel annyit, hogy végigolvasom, még akkor is, ha ezzel a júniusi hónapom szinte maradéktalanul el is „úszott” az olvasást tekintve. Ezt nem segítette elő az sem, hogy a párbeszédek elég furán voltak szedve a szövegben. Ami pedig a könyv külalakját illeti, nos nyilván ez nem egy mai darab, de azért fájt a lelkemnek, amikor az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy milyen ponyvairodalmat olvasok, és amikor felvilágosítottam, akkor nem győzött szabadkozni, hogy a borító meg a könyv külseje alapján gondolta mindezt, és azt hiszem igaza volt.

Maga a mű egyébként két társadalmat mutat be, párhuzamosan váltogatva a síkokat. Az egyik egy kommunisztikus társadalom, az Annares nevű holdon, ahol nincs tulajdon, mindenki önként dolgozik azt, amit szeretne, ahogy azt egy évszázadokkal korábban élt nő, egy bizonyos Odo nevű teoretikus elképzelte. A másik pedig egy luxusban tobzódó kapitalista világ, az Urras, amely államokra oszlik fel, ahol a tulajdon és a tulajdonért folyó harcok mindennaposak. Írnám ezt tovább is, csakhogy a könyv egyik hibája, hogy a kapitalista fele a történetnek nincs annyira mélyen bemutatva, és ez felemássá teszi a történetet. Nem nehéz egyébként észrevenni a hetvenes években született történet mögött a kommunista és a kapitalista világ felsejlő párharcát. Előbbi kritikájául rója fel a bezárkózást és a hatalmi struktúrák ismételt kialakulását, és persze a másképp gondolkodók eltávolítását a mindennapokból. Utóbbi esetében pedig legfeljebb a társadalmi egyenlőtlenségek meglétéről értesülünk, másról nem.

Ez persze valamelyest érhető, hiszen a főhőst, a Shevek nevű fizikust, igyekeztek elzárni minden elől, ami esetleg megzavarná az urrasi társadalmat. Ő maga egyébként egy vonalas anarchista, aki egyben egy különc figura is, és nehezen találja a helyét mindkét világban. Urrason azért, mert idegen. Annaresen pedig azért, mert hiába kiváló tudós, az eredményeit féltékenységből elzárják, ráadásul mindezt megfejelik azzal, hogy a családját is elválasztják tőle. Bár szívünkhöz ő is, és az urrasi karakterek jelentős része is közel kerül, ám ez a könyv nem elsősorban a szereplőivel akarja megnyerni magának az olvasókat.

A befejezés is egy kicsit kurta marad, bár értesülünk a Föld sorsáról, megtestesítve a még ma is élő félelmeinket a klímaváltozásról, meg arról is, hogy miként nyitja meg végül a kapuit az annaresi társadalom. Hogy ez végül elhozza-e a kommunisztikus berendezkedés történelmi tapasztalatok alapján szükséges bukását, az nem derül ki, hajlok arra, hogy a szerző alighanem erre a kérdésre nemmel felelne.

2 hozzászólás
>!
ZsuZsanna5 P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Biztosan bennem van a hiba. Az alapötletet nagyon jónak találtam. A két társadalom bemutatása is igazán érdekes volt. De az a rengeteg fizikai, metafizikai és lélektani kérdés boncolgatása nekem meglehetősen vontatottá tette. Shevek sem volt szimpatikus. Alig vártam, hogy végezzek vele.