A ​kisemmizettek (Hainish-ciklus 1.) 37 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ursula ​Kroeber Le Guin, Hugo- és Nebula-díjas amerikai írónő művei közül már ismerhetjük A sötétség balkeze című feminista science fictiont, az Égi eszterga ügyes utópista kísérletet és ifjusági fantasyjét, a Szigetvilág-ciklust. A kisemmizettek-re, munkásságának csúcsára másodszor is megkapta az írók-kritikusok Nebula-díját.
A regény főhőse Shevek a fizikus, akit az Egyidejűség elmélete című munkája alapján meghívnak Urrasra. Ő az első ember hosszú idő óta, aki elhagyja az Annaresen élő anarchista társadalmat. A romlottságtól és saját világának szigorú bürokráciájától kiábrándultan Shevek Urras luxusvilágát először paradicsominak látja. De később tapasztalatai alapján rájön a titokra, hogy elődei miért hagyták el mégis az anyabolygót.
Az utópia és a disztópia között mintegy harmadik megoldást keresve a szerző figyelmeztet a hatalom torzulásának veszélyeire. Műve, amely egy anticentralizált állam fikciója, orwelli intellektuális erővel rendelkezik.
A váltakozó… (tovább)

Eredeti mű: Ursula K. Le Guin: The Dispossessed

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi klasszikusai

>!
Cédrus / Szukits, Szeged, Budapest, 1994
246 oldal · ISBN: 9637429697 · Fordította: Adamik Lajos

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Itt egy új kedvenc. Jókor jött, és magával hozott sok mindent abból, ami mostanság érdekel. Érdemtelen külseje elképesztő csodákat rejt. Csodákat, amikre képesek lennénk önmagunk és társadalmunk revideálásával. Rávilágított a lényegre, miszerint az emberi tudat képes a változtatásra és felül tudja bírálni a helytelen nézeteket, álláspontokat; le tudja bontani a saját magunk köré épített falak tömkelegét; át tud látni maya fátylain.
„Áldozatot lehet követelni az egyéntől, kompromisszumot azonban soha: mert bár csak a társadalom adhat biztonságot és állandóságot, csak az egyén, egyes-egyedül csak az individuum rendelkezik az etikai döntés hatalmával – a hatalommal, hogy szabad akaratából változtasson valamin, s ez az élet legfontosabb funkciója.”
Arra, hogy képes létrehozni olyan társadalmat, ami nem kizsákmányoló, birtokló, haszonhajhászó, ami nem akar örökre csak többet és többet, míg végül a javakért és a hatalomért folyó gyűlöletet szító harcban önmagát és bolygóját pusztítja el. Annares sem tökéletes, de Urras világa egyenesen kétségbeejtő. Miközben elrettentő példaként ott a puszta roncsvilág, a Mi Földünk. Miénk? A jogot rá sohasem birtokoltuk, csupán hálásak lehetünk, ha túléli esztelen tombolásunkat.

12 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

A magyar változatnál mindent megpróbáltak: szemkáprázató betűméret, margószélesség, szedéssűrűség, majdhogynem a Mélyállomáséhoz foghatón gyönyörű borítókép és színezés, és egy fordítás, amiből az is ráismer a különböző izmusokra, aki alapvetően tengerbiológiával foglalkozik, de nem lesz érte különösebben hálás. Szóval mindent, hogy a potenciális olvasó ívben elkerülje ezt az egészet.
No de. Vajon mennyire lehet élvezetes – csípősen humoros, eltöprengős, mindenkori karaktereknek szurkolós – eredetiben, ha magyarul kizárólag retinafolyósodás miatt voltam hajlandó félretenni? … Pedig nem épp akciódús, a leggyakoribb megmozdulások benne a hosszas gyaloglás és/vagy járművön utazás az isten háta mögül az ismeretlenbe. De olyan jóízűforma eszmefuttatásokat lehet olvasni, hogy az ember nem bánja – ezeket pedig a történetnek eszében sincs olyasmivel agyoncsapni, hogy akkor az utolsó másfél oldalon jól megold mindent, amiről egy regényen át bizonygatta, hogy nem is olyan egyszerű.
A karaktereket muszáj imádni benne – és ezt itt most szó szerint értem, ugyanis ha ez a része nem működik, nincs sok tartalék elem, ami kárpótolna érte. Cserébe, aki komolyabban szóhoz jut, mind erős és kellőleg szerethető egyed (részemről beleértve az összes gyerkőcöt piciShevektől Sadikig), és ezt szerencsére nem kell bemondásra elhinnünk; vitatkoznak, dolgoznak, töprengenek, játszanak, összejönnek-szétmennek, szóval belakják a rendelkezésre álló teret a regényben és az olvasójuk agyában is. Túl azon, hogy akarok otthonra egy olyat, mint Shevek a főhős belső világa nagyon finoman van ábrázolva, anélkül, hogy giccsbe vagy WWP-be * menne át, ugyanez a többieknél is működik, olyannyira, hogy úgy éreztem, akármelyikük nézőpontjába nyugodtan be lehetne lépni anélkül, hogy papírmasé-kétdimenziósba csúszna át a kép.
Különösen tetszik, hogy a világ ábrázolása is ennek van alárendelve: ki vagy mi zavarja éppen a szereplőket, mit kell kikerülni, átvészelni, minek lehet örülni, hogyan lehet szeretni. Nem egyszerű feladat, pláne két világon – el is tolódik kicsit a mérleg Anarres felé, de be van építve pár olyan logisztikai korlát az urrasi fejezetekbe, amitől nem elhallgatottnak, hanem ötven évre titkosítottnak tűnnek az információk. Ügyes, igazán ügyes.
Már csak azt mondja meg nekem valaki, hogy a fentiek ellenére miért lep meg, hogy sehol, de sehol nem lehet hozzájutni?

*Whining Without Plot, avagy cselekmény nélküli nyafogás, a PWP után szabadon.

5 hozzászólás
>!
Qedrák P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Wass Albert óta nem olvastam ennyire didaktikus művet. Ez önmagában még nem jelent sokat, tekintve, hogy magamat amúgy Wass Albert kedvelői közé sorolom, viszont amíg ez a huszadik századi magyar történelemről szóló művek esetében működőképes eszköznek tűnik, addig a fantasztikus irodalomban már nem biztos, hogy kifizetődő.

A könyv ugyanis rendkívül lassan csúszott le a torkomon, de úgy véltem, hogy a szerző megérdemel annyit, hogy végigolvasom, még akkor is, ha ezzel a júniusi hónapom szinte maradéktalanul el is „úszott” az olvasást tekintve. Ezt nem segítette elő az sem, hogy a párbeszédek elég furán voltak szedve a szövegben. Ami pedig a könyv külalakját illeti, nos nyilván ez nem egy mai darab, de azért fájt a lelkemnek, amikor az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy milyen ponyvairodalmat olvasok, és amikor felvilágosítottam, akkor nem győzött szabadkozni, hogy a borító meg a könyv külseje alapján gondolta mindezt, és azt hiszem igaza volt.

Maga a mű egyébként két társadalmat mutat be, párhuzamosan váltogatva a síkokat. Az egyik egy kommunisztikus társadalom, az Annares nevű holdon, ahol nincs tulajdon, mindenki önként dolgozik azt, amit szeretne, ahogy azt egy évszázadokkal korábban élt nő, egy bizonyos Odo nevű teoretikus elképzelte. A másik pedig egy luxusban tobzódó kapitalista világ, az Urras, amely államokra oszlik fel, ahol a tulajdon és a tulajdonért folyó harcok mindennaposak. Írnám ezt tovább is, csakhogy a könyv egyik hibája, hogy a kapitalista fele a történetnek nincs annyira mélyen bemutatva, és ez felemássá teszi a történetet. Nem nehéz egyébként észrevenni a hetvenes években született történet mögött a kommunista és a kapitalista világ felsejlő párharcát. Előbbi kritikájául rója fel a bezárkózást és a hatalmi struktúrák ismételt kialakulását, és persze a másképp gondolkodók eltávolítását a mindennapokból. Utóbbi esetében pedig legfeljebb a társadalmi egyenlőtlenségek meglétéről értesülünk, másról nem.

Ez persze valamelyest érhető, hiszen a főhőst, a Shevek nevű fizikust, igyekeztek elzárni minden elől, ami esetleg megzavarná az urrasi társadalmat. Ő maga egyébként egy vonalas anarchista, aki egyben egy különc figura is, és nehezen találja a helyét mindkét világban. Urrason azért, mert idegen. Annaresen pedig azért, mert hiába kiváló tudós, az eredményeit féltékenységből elzárják, ráadásul mindezt megfejelik azzal, hogy a családját is elválasztják tőle. Bár szívünkhöz ő is, és az urrasi karakterek jelentős része is közel kerül, ám ez a könyv nem elsősorban a szereplőivel akarja megnyerni magának az olvasókat.

A befejezés is egy kicsit kurta marad, bár értesülünk a Föld sorsáról, megtestesítve a még ma is élő félelmeinket a klímaváltozásról, meg arról is, hogy miként nyitja meg végül a kapuit az annaresi társadalom. Hogy ez végül elhozza-e a kommunisztikus berendezkedés történelmi tapasztalatok alapján szükséges bukását, az nem derül ki, hajlok arra, hogy a szerző alighanem erre a kérdésre nemmel felelne.

2 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Nekem összességében tetszett. Kicsit olyan az egyik első jelenet, mint a börtönkísérlet, a szabadságban felnőtt gyerek számára ismeretlen fogalom a rabság. Szerettem, hogy különböző társadalmi formákat, államformákat mutat be, tetszett a szerkesztés a múlt és a jövő összefonódása, ahol jövő a múlt, és a múlt a jövő. Megjelenik a két világ, kontrasztos nagyon például a nők helyzete, az egészségügy mássága is szembetűnő, de az egész társadalomszerkezet, annyira más, de valahol a mélyben mégis ugyanaz. Tulajdonimádók vs. Anarchisták meccs. Előbbi túlságosan emlékeztet a mi világunkra, ahhoz hogy szeretni tudjam, minden megvásárolható, besúgók járják, végtelen a bürokrácia, nagy a szakadék a csillvilli világ és a nyomor között. A másik az anarchista oldal némileg szimpatikusabb, de ez sem élhető, ez sem tökéletes világ, az életkörülmények borzalmasak, és visszaköszön az, ami A mi-ben leginkább borzasztott, a szinte sosem egyedüllét. Illetve a család szétválasztása sem elfogadható számomra. Tetszik a filozófia, a hős magánya és az őrlődés a két tökéletlenség között. A fizikai részhez nem értek annyira, hogy észrevegyem, ha hibás, de egy hozzáértő véleményét szívesen meghallgatnám a témában. A végén sikerült neki belecsempészni burkolt formában, hogy tönkretettük a bolygót, de ez oly sok másik könyvben is felbukkan, már alig tűnik fel. Két világ és végül egyik sem jó. Ez sem volt se utópia, se disztópia igazából, bár azt állítják, hogy egyszerre mindkettő. Funkcióját megszolgálta, kikapcsolt.

>!
Csöre P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Nehéz helyzetben vagyok. Szeretem Le Guin könyveit, a Hain ciklus igazán lekötött eddig. Azt gondolom, hogy ez a könyv sem rossz, de valahogy nem tudott maradéktalanul behúzni.
Ahogy a Hain ciklus többi kötetében is megszoktuk: a világok bemutatása igen részletes, érzékletes, a hangsúly pedig a társadalmi berendezkedés(ek)en van: azok pozitív bemutatásával kezdve, eljutva onnan a problémákig. Főhősünk sajátos választás: egy minimális szociális érzékkel megáldott figura, akinél az ösztönös kapcsolódás nem annyira működik, elsősorban tanulja a beilleszkedés módjait. Ebben a saját világa mérsékelten jó terep.
Két világot állít szembe egymással a szerző: Annarest, a főszereplő, Shevek világát, és Urrast, két testvérbolygót, ahol Urras az anyabolygó, Annares pedig a párja, ahová önkéntes száműzetésbe, egy új, jobb világ reményében települtek át emberek olyan elvek alapján, ami elsőre akár kommunizmusnak is felfogható, szemben az óvilág kapitalizmusával. Párhuzamosan mutatja be Le Guin a két világot: Shevek múltját az Annaresen, dilemmáit, küzdelmeit, kétségeit a szép új világgal kapcsolatban, valamint az Urrason eltöltött idejét, ahol szembesül azzal, hogy (1) mennyire egysíkú képet kapott otthon Urrasról, (2) mennyire sokrétű az a kérdés, hogy melyik társadalom jó, melyik társadalom, világ paradicsom. Utóbbival a Terra nagykövete szembesíti, és valóban érdekes kérdéseket vet fel: mitől jó egy társadalom, mitől jó egy világ? Miért nem jó az Urras munkásrétegeinek, miért gondolják, hogy egy porsivatag (Annares) sokkal jobb annál, mint amit elnyomottként kapnak. Igen, erre jut a végén, hogy minden relatív, minden a szemlélő szemszögétől függ.
Érdekes volt, de azt hiszem, nem jó pillanatomban talált meg.

>!
girion
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Ha tömör akarnék lenni akkor azt mondanám ez a könyv arról szól hogy milyen lett volna ha a kommunizmus eszméjének legigazabb hívei összepakolnak és átköltöznek a Holdra. Anarres pusztaságában magukat fennhangon anarchistának hirdető kommunisták odonisták tengetik nehéz de arroganciától fűtött életüket. Míg az őshazában, Urrason tombol a civilizált hidegháború és modern feudalizmus.
A főhős Shevek, akinek Urrasra érkezése utáni és előtti életét felváltva követhetjük, próbálja a két világot közelebb hozni, de hasztalan. Mindkét szál arról szól hogy egyik és másik planéta társadalmai hogyan rontották el a saját sorsukat és hogy mennyire menthetetlenek is a maguk formájában. A történetben felbukkanó két „idegen” civilizáció, a Terra és a Hain lakói, ezzel szemben mindkét társadalomban egyfajta paradicsomot látnak és megmutatják hogy milyen más módokon mehet tönkre egy civilizáció. Jól össze passzol ez a tény azzal hogy Shevek a híres egyenletének megoldásához végül a relativitás elmélet adta ötleteken át jut el. Minden relatív, mindig van rosszabb vagy jobb, ami végül is nem is az, csak más.

>!
alaurent P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Le Guin megint meglepett. A regény a huszadik századi izmusok felhasználása, kifejtése, sterilebb körülmények közé áthelyezve. Eleinte zavart az ugrálás,a nézőpontok változása, de nem volt követhetetlen, ezért elfogadtam.
A legnagyobb hatást nálam azzal éri el az írónő, hogy az emberek, a szereplők annyira egyénítettek, és olyan erősen megmutatja a gondolataikat, a motivációikat. Így el lehet fogadni az anarresiek kollektivizmusát, önkéntes alávetettségüket a közösség érdekeinek. A másik világ ismerősebb, hiszen ma is hasonlóban élünk, az eltitkolások, a propaganda-adások, az erőszakos kormányzatok, és a másik ország életébe való katonai beavatkozások korában, mindezt az ott lakók kizárólagos érdekében. Persze mindig van, aki jobban jár, és tudjuk, nehéz megérteni egy palotából, szolgák hada által körülvéve, mit is kifogásol egy pék vagy tisztítós.
Szóval az emberek. Az annaresiek sokfélesége mégis egy közös idealizmusban egyesül, még ha vannak olyanok is, akik minden változást ördögtől valónak látnak. Shevek élete, gondolatai és családja rokonszenves, eltökéltségük azonosulásra késztet. Mindenkinek helye van a regényben, szerepe és funkciója, élő, hús-vér szereplők.
A világ bajaira ez a regény sem ad megoldást, de ahhoz, hogy a demagógiát és a propaganda hatásait felismerjük, hozzátesz egy hajszálnyit. A szereplők életét sem oldja meg, ez engem erősen szokott zavarni, most nem hiányzott, talán, mert így továbbgondolhatom?

>!
Teetee
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Anarchia kontra fogyasztói társadalom.
Megzavarhatott ez az iskolakezdés, mert most több könyvről úgy érzem, milyen jól lehetne iskolában hasznosítani – A kisemmizettekről például remekül lehetne vitázni társadalomfilozófia órán.
Egyébként is azt gondolom, hogy az a jó sci-fi, aminek kapcsán filozófiai, etikai vagy pszichológiai témákról lehet hosszasan vitatkozni.
Ez éppen olyan.
Shevek, a tudós az Anarres anarchista világából úttörőként elutazik Urrasra, a tulajdonimádók és haszonhajhászok bolygójára, hogy az elméletén dolgozzon. Shevek anarresi múltja és urrasi jelenidejű kalandjai felváltva követik egymást, így egyik sem válik unalmassá, s amikorra az ember éppen azt mondaná, hogy ez a társadalmi rendszer milyen rossz, és a másik biztos jobb, akkor gyorsan megmutatják nekünk a másikat, hogy lám, az sem éppen jó… (Ebben kicsit – nagyon-nagyon kicsit) Az ember tragédiájára emlékeztetett, ahogy Lucifer mindig lelohasztja Ádámot, aki épp lelkesedne.)
A szerkesztői szem kiszúrt benne egy-két következetlenséget – ha Anarresen napi két, egy reggeli és egy esti étkezés van, akkor miért hívják ebédlőnek az étkezőt?, de ez legyen az én bajom, a könyv teljesen rendben van, a többit majd elmondom, ha valaha lesz még társadalomfilozófia órám.

>!
moszat
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Sok bajom volt az írással, legfőképp hogy szerintem sem gondolattal, és főleg cselekménnyel nem tölti ki terjedelmét, ergo borzasztó unalmas, de később rájöttem, hogy mindez nem az ok, hanem a tünet. A nemtetszés igazi induktora az, hogy nem hiszem el, amit a regény mond.
Igaz Le Guin nem is segít ebben olvasójának. Az utópista társadalmának belső mechanizmusát folyton kritizálja, és ami nagyobb baj: sikerrel. Nem azt bizonygatja, hogy működne egy ilyen társadalom, hanem inkább azt, hogy nem jól működne. Ami persze filozófiai, irodalmi szempontból erény, csak az indok nem érthető. A meglévő valós mellé miért húznék fel, még ha képzeletben is, egy másképpen nehezen élhető társadalmat? Még a disztópiák is általában a társadalmunk meglévő hibáira figyelmeztetnek, nem újakat találnak ki. Mintha Marx szépirodalmi formában rámutatott volna, miért is nem fog működni gyakorlatban a kommunizmus. Ez az élmény-indukciós ellentmondás számomra gyakorlatilag élvezhetetlenné tette a regényt. Lehet, hogy az én hibám.

Bővebben: http://moszat.eu/Ursula_K_Le_Guin_Kisemmizettek

>!
jezsek P
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Ha nem is kisemmizve, de legalábbis kicsit megrövidítve érzem magam.
Két ellentétes berendezkedésű társadalom bemutatása a könyv célja, értelme, ami sajnos csak féloldalasan sikerült. Urras luxusvilágáról túl keveset tudtunk meg ahhoz, hogy a szembeállítás jól megvalósuljon, amelyet egyébként a múltba visszaugráló szerkezet elősegített (volna). Az Anarresen, a múltban történt események pedig túlságosan el voltak aprózva, hosszúak voltak ezek a fejezetek az utópisztikus állam bemutatásához. A főszereplő múltja nem vezetett semmi érdekeshez, csak a jelenhez, amit a könyv elején már megtudtam, de egy idő múlva már a főszereplő jelleméhez, indíttatásához, és Anarres negatívumaihoz sem adott hozzá. Az író két könyvét már elolvasva nem okoztak meglepetést a filozofálgatások, a továbbgondolásra érdemes felvetések, szembeállítások, és azt sem vártam, hogy váratlanul, csattanóval fejeződjön be a regény, de azért egy kevésbé összecsapott, nem kívülről jövő, kikerekített lezárással megrövidítve érzem magam.
Mindenképpen érdemes volt elolvasni, de nehéz olvasás volt abban az értelemben, hogy miközben tudtam, hogy ilyen marad végig és ne várjak többet (kevésbé szárazat és aprólékosat), mégis ez a türelmetlenség elkísért a könyv olvasása közben, de nem vitatom azt sem, hogy ez a mondanivaló igényelte ez a megvalósítási formát. És egyet kell értenem @moszat megállapításával: „Sajnos Le Guin könyveit sem Le Guinnak kellett volna megírni…”
(Azt örömmel vettem észre, hogy ugyanabban az Univerzumban játszódik, mint A sötétség balkeze.)


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

– Ha valamit egészként látsz – felelte –, mindig gyönyörűnek fogod látni. A bolygókat, az emberek életét… Közelről nézve azonban csak piszokból és kövekből áll a világ. Az élet pedig gyötrelmes, nap mint nap elfáradsz, és elvész szemed elől az összkép. Távolságra van szükséged – szünetre. Hogy lásd, milyen szép a föld, holdként kell látnod. Hogy lásd, milyen szép az élet, a halál felől kell szemügyre venned.
{…}
Ha egészként akarod látni az életet, csak a mulandóságra kell gondolnod. Meg fogok halni és meg fogsz halni te is; másként hogyan szerethetnénk egymást?

123. oldal

53 hozzászólás
>!
Chöpp 

Ha a szenvedés elől kitér az ember, elszalasztja az öröm lehetőségét is. Meglesz ugyan a szórakozása, de sohasem érzi kiteljesültnek magát. Soha nem tudja meg, milyen hazatérni.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

– Van egy pillanat, úgy húsz körül – magyarázta Bedap. – Választanod kell, hogy olyan akarsz-e lenni, mint a többi, vagy erényt kovácsolsz a különcségeidből.
– Vagy legalább jobb híján elfogadod őket – tette hozzá Shevek.

161. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az eszméket nem lehet kiirtani azzal, hogy elnyomják őket. Nem; legfeljebb úgy lehet kiirtani őket, ha nem vesznek tudomást róluk.

107. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

A kormány a hatalom törvényes alkalmazása a hatalom fenntartásának és növelésének érdekében.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · kormány
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Áldozatot lehet követelni az egyéntől, kompromisszumot azonban soha: mert bár csak a társadalom adhat biztonságot és állandóságot, csak az egyén, egyes-egyedül csak az individuum rendelkezik az etikai döntés hatalmával – a hatalommal, hogy szabad akaratából változtasson valamin, s ez az élet legfontosabb funkciója.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: individuum
4 hozzászólás
>!
Chöpp 

Semmi sem csak a tiéd. A dolgok azért vannak, hogy használd és megoszd őket a többiekkel. Ha valamit nem vagy hajlandó megosztani, akkor ahhoz sincs jogod, hogy használd.

21. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

Talán nem erkölcstelen olyan munkát végezni, amit nem csinál szívesen az ember?

34. oldal

40 hozzászólás
>!
Chöpp 

Birtokolni rossz; osztozni jó. És mit oszthatnál meg inkább a másikkal, ha nem magadat, egész életedet, minden nappalodat és minden éjszakádat?

35-36. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

… az ember fiatalon eleget üzekedett, már pedig akkor élvezi legjobban a dolgot, akkor egyszer csak rájön, hogy mindig ugyanaz. És hogy mindig jó volna? A csudát! Szóval nem a szextől jó vagy nem jó az egész, hanem a másik ember a lényeg.

198. oldal


A sorozat következő kötete

Hainish-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Életed története és más novellák
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Gene Wolfe: A Békéltető ereklyéje
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban
Alan Moore: A teljes Watchmen
Jack Vance: Haldokló Föld