A ​kisemmizettek (Hainish-ciklus 1.) 57 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ursula ​Kroeber Le Guin, Hugo- és Nebula-díjas amerikai írónő művei közül már ismerhetjük A sötétség balkeze című feminista science fictiont, az Égi eszterga ügyes utópista kísérletet és ifjusági fantasyjét, a Szigetvilág-ciklust. A kisemmizettek-re, munkásságának csúcsára másodszor is megkapta az írók-kritikusok Nebula-díját.
A regény főhőse Shevek a fizikus, akit az Egyidejűség elmélete című munkája alapján meghívnak Urrasra. Ő az első ember hosszú idő óta, aki elhagyja az Annaresen élő anarchista társadalmat. A romlottságtól és saját világának szigorú bürokráciájától kiábrándultan Shevek Urras luxusvilágát először paradicsominak látja. De később tapasztalatai alapján rájön a titokra, hogy elődei miért hagyták el mégis az anyabolygót.
Az utópia és a disztópia között mintegy harmadik megoldást keresve a szerző figyelmeztet a hatalom torzulásának veszélyeire. Műve, amely egy anticentralizált állam fikciója, orwelli intellektuális erővel rendelkezik.
A váltakozó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi klasszikusai

>!
Cédrus / Szukits, Szeged, Budapest, 1994
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637429697 · Fordította: Adamik Lajos

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

tudós


Kedvencelte 7

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

A fél csillag levonása főleg a kiadásnak szól, nem a szövegnek. A szöveg minősége első osztályú, ráadásul az a fajta fantasztikus irodalom, amit én szeretek: ahol a háttér fontosabb a cselekménynél. Illetve ez így nem pontos: a cselekmény a fasorba' se lenne pont e nélkül a háttér nélkül; minden eleme ebből a háttérből következik. És az jó. Csak nem mindenki szereti. Szerencsére én igen.

Szeretem, ha nem egyszerűen eseménysort kapok, hanem megismerhetem azoknak a szereplőknek a gondolkodásmódját, akik az eseményeket kezdeményezik, részt vesznek bennük, végrehajtják őket. És azt a világot, amely ezt a gondolkodásmódot kitermeli magából: nyelvet, szokásokat, hagyományrendszert, történelmet. Szeretem, ha egy fantasztikus regény írója minden részletében kitalálja azt a világot, amely választ ad a „miért?”-jeimre. Miért gondolkodik X éppen úgy, és miért csinálja éppen azt?

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/20/ursula_k_l…

1 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

„Megszegni egy ígéretet annyit tesz: tagadni a múlt realitását; ezzel egyszersmind tagadni egy reális jövő reményét.”

Egy kihívás miatt választottam ezt a könyvet.
Külseje alapján nem sok jóra számÍtottam, persze szokás szerint beleesetem azon csapdába, mely a külsőségek alapján ítélek meg egy könyvet.
Azt kell, hogy írjam nagyon érdekes és minőségi írást volt szerencsém olvasni.
Minden megtalálható benne amire most szükségem volt.

A kisemmizettek című regény egy anarchista utópiáról szól, ahol az élet kommunákban zajlik a kölcsönös tiszteletre és önkéntes együttműködésre alapozva. A mai társadalmi normáink teljes ellentéte, tehát nincsenek kormányok, nincsen törvény, sem tulajdon, de még csak házasság vagy pénz sem.
A regény két részre osztható.
A két oldalon futó események fejezetenként váltakoznak. Az egyik részen Anarresen játszódik, ez Shevek életét meséli el és a bolygóról való távozásának utolsó pillanatáig.
A másik pedig Urrason történetéről mesél.
Érdekes volt ez a kettőség és elég nagy figyelmet igényelt.
Úgy gondolom nagyon egyedi és szépen felépített történetet olvashattam.
Igazán örülök, hogy ráleltem.
Már nagyon várom, hogy folytathassam.
Egy élmény volt.
Kedvenc.♥

Chöpp >!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Itt egy új kedvenc. Jókor jött, és magával hozott sok mindent abból, ami mostanság érdekel. Érdemtelen külseje elképesztő csodákat rejt. Csodákat, amikre képesek lennénk önmagunk és társadalmunk revideálásával. Rávilágított a lényegre, miszerint az emberi tudat képes a változtatásra és felül tudja bírálni a helytelen nézeteket, álláspontokat; le tudja bontani a saját magunk köré épített falak tömkelegét; át tud látni maya fátylain.
„Áldozatot lehet követelni az egyéntől, kompromisszumot azonban soha: mert bár csak a társadalom adhat biztonságot és állandóságot, csak az egyén, egyes-egyedül csak az individuum rendelkezik az etikai döntés hatalmával – a hatalommal, hogy szabad akaratából változtasson valamin, s ez az élet legfontosabb funkciója.”
Arra, hogy képes létrehozni olyan társadalmat, ami nem kizsákmányoló, birtokló, haszonhajhászó, ami nem akar örökre csak többet és többet, míg végül a javakért és a hatalomért folyó gyűlöletet szító harcban önmagát és bolygóját pusztítja el. Annares sem tökéletes, de Urras világa egyenesen kétségbeejtő. Miközben elrettentő példaként ott a puszta roncsvilág, a Mi Földünk. Miénk? A jogot rá sohasem birtokoltuk, csupán hálásak lehetünk, ha túléli esztelen tombolásunkat.

12 hozzászólás
Nuwiel P>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Először is leszögezném, nem tartom magam Le Guin rajongónak, annak ellenére, hogy minden magyarul megjelent művét olvastam, és ezzel a könyvvel teljesítettem a molyos plecsni feltételeit. Két könyve tetszett igazán, A rege és ez. Valószínűleg ezt sem szerettem volna annyira olvasni, ha nem kezdődik el pár éve a A sci-fi politológiájával az Atheneumnál a sci-fi és fantasy világokat boncolgató sorozat, így azonban Anarrest már olyan szemmel figyeltem, hogy vajon lehetséges-e egy politikai és hatalmi struktúrák nélküli emberi társadalom létrehozása? A válasz nyilvánvalóan nem, a könyv is eljut erre a következtetésre, miközben az egyik szálon haladva bemutatja Shevek életét a gyerekkorától kezdve addig a pontig, hogy megérik benne a döntés az Urrasra utazásról.

A könyvnek komoly hibája, hogy amíg Anarres és az odonisták történetét részletesen bemutatja, addig Urras világáról csak felszínes ismereteket ad. Lehet ezt persze magyarázni azzal, amit Shevek is kimond, hogy annyira eltérő a két társadalom, hogy soha nem lesznek képesek megérteni a másikat, ezért, mivel ő a narrátor, mi sem fogunk többet érteni és tudni Urrasról, mint ő.

Bíró_Júlia>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

A magyar változatnál mindent megpróbáltak: szemkáprázató betűméret, margószélesség, szedéssűrűség, majdhogynem a Mélyállomáséhoz foghatón gyönyörű borítókép és színezés, és egy fordítás, amiből az is ráismer a különböző izmusokra, aki alapvetően tengerbiológiával foglalkozik, de nem lesz érte különösebben hálás. Szóval mindent, hogy a potenciális olvasó ívben elkerülje ezt az egészet.
No de. Vajon mennyire lehet élvezetes – csípősen humoros, eltöprengős, mindenkori karaktereknek szurkolós – eredetiben, ha magyarul kizárólag retinafolyósodás miatt voltam hajlandó félretenni? … Pedig nem épp akciódús, a leggyakoribb megmozdulások benne a hosszas gyaloglás és/vagy járművön utazás az isten háta mögül az ismeretlenbe. De olyan jóízűforma eszmefuttatásokat lehet olvasni, hogy az ember nem bánja – ezeket pedig a történetnek eszében sincs olyasmivel agyoncsapni, hogy akkor az utolsó másfél oldalon jól megold mindent, amiről egy regényen át bizonygatta, hogy nem is olyan egyszerű.
A karaktereket muszáj imádni benne – és ezt itt most szó szerint értem, ugyanis ha ez a része nem működik, nincs sok tartalék elem, ami kárpótolna érte. Cserébe, aki komolyabban szóhoz jut, mind erős és kellőleg szerethető egyed (részemről beleértve az összes gyerkőcöt piciShevektől Sadikig), és ezt szerencsére nem kell bemondásra elhinnünk; vitatkoznak, dolgoznak, töprengenek, játszanak, összejönnek-szétmennek, szóval belakják a rendelkezésre álló teret a regényben és az olvasójuk agyában is. Túl azon, hogy akarok otthonra egy olyat, mint Shevek a főhős belső világa nagyon finoman van ábrázolva, anélkül, hogy giccsbe vagy WWP-be * menne át, ugyanez a többieknél is működik, olyannyira, hogy úgy éreztem, akármelyikük nézőpontjába nyugodtan be lehetne lépni anélkül, hogy papírmasé-kétdimenziósba csúszna át a kép.
Különösen tetszik, hogy a világ ábrázolása is ennek van alárendelve: ki vagy mi zavarja éppen a szereplőket, mit kell kikerülni, átvészelni, minek lehet örülni, hogyan lehet szeretni. Nem egyszerű feladat, pláne két világon – el is tolódik kicsit a mérleg Anarres felé, de be van építve pár olyan logisztikai korlát az urrasi fejezetekbe, amitől nem elhallgatottnak, hanem ötven évre titkosítottnak tűnnek az információk. Ügyes, igazán ügyes.
Már csak azt mondja meg nekem valaki, hogy a fentiek ellenére miért lep meg, hogy sehol, de sehol nem lehet hozzájutni?

*Whining Without Plot, avagy cselekmény nélküli nyafogás, a PWP után szabadon.

5 hozzászólás
Qedrák P>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Wass Albert óta nem olvastam ennyire didaktikus művet. Ez önmagában még nem jelent sokat, tekintve, hogy magamat amúgy Wass Albert kedvelői közé sorolom, viszont amíg ez a huszadik századi magyar történelemről szóló művek esetében működőképes eszköznek tűnik, addig a fantasztikus irodalomban már nem biztos, hogy kifizetődő.

A könyv ugyanis rendkívül lassan csúszott le a torkomon, de úgy véltem, hogy a szerző megérdemel annyit, hogy végigolvasom, még akkor is, ha ezzel a júniusi hónapom szinte maradéktalanul el is „úszott” az olvasást tekintve. Ezt nem segítette elő az sem, hogy a párbeszédek elég furán voltak szedve a szövegben. Ami pedig a könyv külalakját illeti, nos nyilván ez nem egy mai darab, de azért fájt a lelkemnek, amikor az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy milyen ponyvairodalmat olvasok, és amikor felvilágosítottam, akkor nem győzött szabadkozni, hogy a borító meg a könyv külseje alapján gondolta mindezt, és azt hiszem igaza volt.

Maga a mű egyébként két társadalmat mutat be, párhuzamosan váltogatva a síkokat. Az egyik egy kommunisztikus társadalom, az Annares nevű holdon, ahol nincs tulajdon, mindenki önként dolgozik azt, amit szeretne, ahogy azt egy évszázadokkal korábban élt nő, egy bizonyos Odo nevű teoretikus elképzelte. A másik pedig egy luxusban tobzódó kapitalista világ, az Urras, amely államokra oszlik fel, ahol a tulajdon és a tulajdonért folyó harcok mindennaposak. Írnám ezt tovább is, csakhogy a könyv egyik hibája, hogy a kapitalista fele a történetnek nincs annyira mélyen bemutatva, és ez felemássá teszi a történetet. Nem nehéz egyébként észrevenni a hetvenes években született történet mögött a kommunista és a kapitalista világ felsejlő párharcát. Előbbi kritikájául rója fel a bezárkózást és a hatalmi struktúrák ismételt kialakulását, és persze a másképp gondolkodók eltávolítását a mindennapokból. Utóbbi esetében pedig legfeljebb a társadalmi egyenlőtlenségek meglétéről értesülünk, másról nem.

Ez persze valamelyest érhető, hiszen a főhőst, a Shevek nevű fizikust, igyekeztek elzárni minden elől, ami esetleg megzavarná az urrasi társadalmat. Ő maga egyébként egy vonalas anarchista, aki egyben egy különc figura is, és nehezen találja a helyét mindkét világban. Urrason azért, mert idegen. Annaresen pedig azért, mert hiába kiváló tudós, az eredményeit féltékenységből elzárják, ráadásul mindezt megfejelik azzal, hogy a családját is elválasztják tőle. Bár szívünkhöz ő is, és az urrasi karakterek jelentős része is közel kerül, ám ez a könyv nem elsősorban a szereplőivel akarja megnyerni magának az olvasókat.

A befejezés is egy kicsit kurta marad, bár értesülünk a Föld sorsáról, megtestesítve a még ma is élő félelmeinket a klímaváltozásról, meg arról is, hogy miként nyitja meg végül a kapuit az annaresi társadalom. Hogy ez végül elhozza-e a kommunisztikus berendezkedés történelmi tapasztalatok alapján szükséges bukását, az nem derül ki, hajlok arra, hogy a szerző alighanem erre a kérdésre nemmel felelne.

2 hozzászólás
sztimi53>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Nekem összességében tetszett. Kicsit olyan az egyik első jelenet, mint a börtönkísérlet, a szabadságban felnőtt gyerek számára ismeretlen fogalom a rabság. Szerettem, hogy különböző társadalmi formákat, államformákat mutat be, tetszett a szerkesztés a múlt és a jövő összefonódása, ahol jövő a múlt, és a múlt a jövő. Megjelenik a két világ, kontrasztos nagyon például a nők helyzete, az egészségügy mássága is szembetűnő, de az egész társadalomszerkezet, annyira más, de valahol a mélyben mégis ugyanaz. Tulajdonimádók vs. Anarchisták meccs. Előbbi túlságosan emlékeztet a mi világunkra, ahhoz hogy szeretni tudjam, minden megvásárolható, besúgók járják, végtelen a bürokrácia, nagy a szakadék a csillvilli világ és a nyomor között. A másik az anarchista oldal némileg szimpatikusabb, de ez sem élhető, ez sem tökéletes világ, az életkörülmények borzalmasak, és visszaköszön az, ami A mi-ben leginkább borzasztott, a szinte sosem egyedüllét. Illetve a család szétválasztása sem elfogadható számomra. Tetszik a filozófia, a hős magánya és az őrlődés a két tökéletlenség között. A fizikai részhez nem értek annyira, hogy észrevegyem, ha hibás, de egy hozzáértő véleményét szívesen meghallgatnám a témában. A végén sikerült neki belecsempészni burkolt formában, hogy tönkretettük a bolygót, de ez oly sok másik könyvben is felbukkan, már alig tűnik fel. Két világ és végül egyik sem jó. Ez sem volt se utópia, se disztópia igazából, bár azt állítják, hogy egyszerre mindkettő. Funkcióját megszolgálta, kikapcsolt.

Csöre>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Nehéz helyzetben vagyok. Szeretem Le Guin könyveit, a Hain ciklus igazán lekötött eddig. Azt gondolom, hogy ez a könyv sem rossz, de valahogy nem tudott maradéktalanul behúzni.
Ahogy a Hain ciklus többi kötetében is megszoktuk: a világok bemutatása igen részletes, érzékletes, a hangsúly pedig a társadalmi berendezkedés(ek)en van: azok pozitív bemutatásával kezdve, eljutva onnan a problémákig. Főhősünk sajátos választás: egy minimális szociális érzékkel megáldott figura, akinél az ösztönös kapcsolódás nem annyira működik, elsősorban tanulja a beilleszkedés módjait. Ebben a saját világa mérsékelten jó terep.
Két világot állít szembe egymással a szerző: Annarest, a főszereplő, Shevek világát, és Urrast, két testvérbolygót, ahol Urras az anyabolygó, Annares pedig a párja, ahová önkéntes száműzetésbe, egy új, jobb világ reményében települtek át emberek olyan elvek alapján, ami elsőre akár kommunizmusnak is felfogható, szemben az óvilág kapitalizmusával. Párhuzamosan mutatja be Le Guin a két világot: Shevek múltját az Annaresen, dilemmáit, küzdelmeit, kétségeit a szép új világgal kapcsolatban, valamint az Urrason eltöltött idejét, ahol szembesül azzal, hogy (1) mennyire egysíkú képet kapott otthon Urrasról, (2) mennyire sokrétű az a kérdés, hogy melyik társadalom jó, melyik társadalom, világ paradicsom. Utóbbival a Terra nagykövete szembesíti, és valóban érdekes kérdéseket vet fel: mitől jó egy társadalom, mitől jó egy világ? Miért nem jó az Urras munkásrétegeinek, miért gondolják, hogy egy porsivatag (Annares) sokkal jobb annál, mint amit elnyomottként kapnak. Igen, erre jut a végén, hogy minden relatív, minden a szemlélő szemszögétől függ.
Érdekes volt, de azt hiszem, nem jó pillanatomban talált meg.

kte P>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Az írónő alaposan kidolgozta gondolatkísérletét egy világról, melynek lázadói a kietlen, kopár holdra költöztek és igyekeztek megvalósítani az alapító által leírt tökéletes társadalmat, amelyben nincs magántulajdon és a társadalmi kényszer helyett a szolidaritásra, megosztásra épít. Párhuzamosan sok részletet megismerünk mindkét társadalomról, ami segít elképzelni, mégsem állt össze tökéletesen a kép. Elsőre nem értettem, hogy 170 év alatt hogy tud annyira megváltozni a nyelv, hogy ne értsék egymást, aztán kiderült, hogy egy új nyelvet, a pravicot dolgoztak ki, melyen bizonyos „tulajdonimádó” dolgokat nem lehet kifejezni és más fogalmakon alapul.
Több érdekes gondolatot találtam benne, az Égi esztergánál számomra fogyaszthatóbb volt, azonban érződik rajta, hogy nem a mai felgyorsult világunkban írták. Lassú tempójú és így olvastam s közben gondolkoztam róla. Az eleje egyáltalán nem volt izgalmas, a végén már kíváncsi voltam Shevek és elméletének sorsára. Jó volt a befejezés is.
Tetszett az emberi kapcsolatok bemutatása, a család, a barátság, a bajtársiasság kialakulása egy ilyen társadalomban. A negatív események, reakciók közül nem volt olyan, amit ne tudnék elképzelni.
A címről a történet közepén azt gondoltam, hogy az anarresiekre céloz, akik a természeti értékekben gazdag Urrasról a holdra költöztek, ahol kedvezőtlen körülmények esetén vízhiány és éhínség is előfordulhat. A végén azonban Shevek azt állítja, hogy semmire nincs szükségük a bolygóról.
A történetben a Terra roncsvilág, amely fényévekre található és diplomáciai kapcsolat van az Urras és közöttük. Kicsit meglepett, hogy már 1974-ben megvolt az „emberiség tönkreteszi a Földet” vízió.
A történetben megjelenik az ansible, egy olyan eszköz, amivel bármilyen messzire lehet azonnal kommunikálni, ami feltűnik a Végjátékban és a Mások közöttben is. Ez valamilyen jel a Hugo vagy a Nebula-díjjal kapcsolatban? :) Vajon itt szerepelt először?
A kötettel magával nem vagyok elégedett. A borítója nem tetszik, a betűk zavaróan kicsik és van benne néhány nyilvánvaló elírás, amelyet a szerkesztő nem javított ki, például ez: https://moly.hu/idezetek/1352446.

11 hozzászólás
girion>!
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek

Ha tömör akarnék lenni akkor azt mondanám ez a könyv arról szól hogy milyen lett volna ha a kommunizmus eszméjének legigazabb hívei összepakolnak és átköltöznek a Holdra. Anarres pusztaságában magukat fennhangon anarchistának hirdető kommunisták odonisták tengetik nehéz de arroganciától fűtött életüket. Míg az őshazában, Urrason tombol a civilizált hidegháború és modern feudalizmus.
A főhős Shevek, akinek Urrasra érkezése utáni és előtti életét felváltva követhetjük, próbálja a két világot közelebb hozni, de hasztalan. Mindkét szál arról szól hogy egyik és másik planéta társadalmai hogyan rontották el a saját sorsukat és hogy mennyire menthetetlenek is a maguk formájában. A történetben felbukkanó két „idegen” civilizáció, a Terra és a Hain lakói, ezzel szemben mindkét társadalomban egyfajta paradicsomot látnak és megmutatják hogy milyen más módokon mehet tönkre egy civilizáció. Jól össze passzol ez a tény azzal hogy Shevek a híres egyenletének megoldásához végül a relativitás elmélet adta ötleteken át jut el. Minden relatív, mindig van rosszabb vagy jobb, ami végül is nem is az, csak más.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

– Ha valamit egészként látsz – felelte –, mindig gyönyörűnek fogod látni. A bolygókat, az emberek életét… Közelről nézve azonban csak piszokból és kövekből áll a világ. Az élet pedig gyötrelmes, nap mint nap elfáradsz, és elvész szemed elől az összkép. Távolságra van szükséged – szünetre. Hogy lásd, milyen szép a föld, holdként kell látnod. Hogy lásd, milyen szép az élet, a halál felől kell szemügyre venned.
{…}
Ha egészként akarod látni az életet, csak a mulandóságra kell gondolnod. Meg fogok halni és meg fogsz halni te is; másként hogyan szerethetnénk egymást?

123. oldal

53 hozzászólás
Chöpp >!

Ha a szenvedés elől kitér az ember, elszalasztja az öröm lehetőségét is. Meglesz ugyan a szórakozása, de sohasem érzi kiteljesültnek magát. Soha nem tudja meg, milyen hazatérni.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
2 hozzászólás
Chöpp >!

– Van egy pillanat, úgy húsz körül – magyarázta Bedap. – Választanod kell, hogy olyan akarsz-e lenni, mint a többi, vagy erényt kovácsolsz a különcségeidből.
– Vagy legalább jobb híján elfogadod őket – tette hozzá Shevek.

161. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Az eszméket nem lehet kiirtani azzal, hogy elnyomják őket. Nem; legfeljebb úgy lehet kiirtani őket, ha nem vesznek tudomást róluk.

107. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

A kormány a hatalom törvényes alkalmazása a hatalom fenntartásának és növelésének érdekében.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · kormány
2 hozzászólás
Chöpp >!

Áldozatot lehet követelni az egyéntől, kompromisszumot azonban soha: mert bár csak a társadalom adhat biztonságot és állandóságot, csak az egyén, egyes-egyedül csak az individuum rendelkezik az etikai döntés hatalmával – a hatalommal, hogy szabad akaratából változtasson valamin, s ez az élet legfontosabb funkciója.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: individuum
4 hozzászólás
Chöpp >!

Semmi sem csak a tiéd. A dolgok azért vannak, hogy használd és megoszd őket a többiekkel. Ha valamit nem vagy hajlandó megosztani, akkor ahhoz sincs jogod, hogy használd.

21. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

Talán nem erkölcstelen olyan munkát végezni, amit nem csinál szívesen az ember?

34. oldal

40 hozzászólás
Chöpp >!

Birtokolni rossz; osztozni jó. És mit oszthatnál meg inkább a másikkal, ha nem magadat, egész életedet, minden nappalodat és minden éjszakádat?

35-36. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

… az ember fiatalon eleget üzekedett, már pedig akkor élvezi legjobban a dolgot, akkor egyszer csak rájön, hogy mindig ugyanaz. És hogy mindig jó volna? A csudát! Szóval nem a szextől jó vagy nem jó az egész, hanem a másik ember a lényeg.

198. oldal


A sorozat következő kötete

Hainish-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Szép új világ
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
William Gibson: Neurománc
William Gibson: Neuromancer
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Octavia E. Butler: A talentumok példázata
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Isaac Asimov: Az istenek is…
Jevgenyij Zamjatyin: Mi