Apám ​könyve 78% 26 csillagozás

Nem is tudom, mit írjak. Másra számítottam, és voltak benne olyan részek, főleg az elején, amiket kifejezetten untam. (Az út a szülőfaluba, a Fekete templom, a beavatási szertartás, a koporsók, és a Fehér Könyv túl elvont.) Rengeteg szereplő a szerző apjának életéből, akiket időnként kevertem, vagy éppen nem tudtam megjegyezni. Ami tetszett az a szenvedély, amivel Karl a könyveket fordítja franciáról németre, illetve a saját dolgait írja. Ezen kívül szinte semmi mással nem törődik, különösen a pénzzel nem. Ha Carla-nak, a feleségének nem lett volna egy kisebb vagyona, ezt nem tehette volna meg.

Határozottan jobban tetszett az Anyám szeretőjénél. Vagy talán így együtt ismerve a nézőpontokat bontakozik ki előttünk az a cselekmény, ami teljessé teszi a történetet.
A kispolgári Apa, aki nikotinos ujjaival, cigivel a szájában egy ujjal gépeli az általa oly becses könyvek fordítását, aki nem foglalkozik a pénz értékével, mégis teljessé tudja tenni az életét.
A befolyásolhatósága, a lelkesedése magával ragadó, még ha nem is olyan sodró lendületű a regény.
Egy sor ellentmondás egyetlen könyvbe sűrítve.
A két könyvet mindenképpen egymás után érdemes elolvasni.

Azonnal az Anyám szeretője után olvastam el a folytatást, amit 4 év különbséggel írt meg az író. Más hangulata volt ennek a könyvnek, a történet misztikusabban indult, aztán valahogy elfogyott számomra a magával ragadó aprólékossága és finomsága. Jó volt olvasni, de úgy éreztem, hogy hiányzik az utolsó részek kidolgozottsága és valahogy válasz nélkül maradtak kérdések. A befejezés túl hirtelen jött el. Az író érzékenysége és történetmesélési stílusa azonban nagyon tetszett az Anyám szeretőjében és az Apám könyvében is. Megnézem, mit találok még magyarul Urs Widmertől.

Tetszett!
Másra számítottam, és amikor megláttam a lényegében alig tagol szöveget, kicsit meg is ijedtem tőle…
De mindezzel együtt jó volt. Olvasmányos, magával ragadó. Nem tudod, hogy hol tedd le, mikor hagyd abba, mert folyamatos a „meseszövése”.

Az „Anyám szeretője” engem jobban megfogott. De együtt nézve érdekes a két történet.